Hogyan él egy dán család, miként telnek a hétköznapok? Mire érdemes figyelnünk, ha akár hosszabb távon, akár csak rövidebben beengednek minket az otthonukba? Kay írásából kiderül.

„Mindenekelőtt nem árt tudni, hogy az átlag dán családnál nem nagyon van velük együtt élő háztartási alkalmazott. A tehetősebb kisgyermekesek között akad, aki au pairt alkalmaz és viszonylag elterjedt a heti bejárónő intézménye, de a mindennapi háztartási munkákat a családtagok végzik. 

Szóval ne lepődjünk meg, ha esetleg mégis egy dán családhoz kerülünk, hogy ebből nekünk is ki kell vennünk a részünket. (Érdekesség: a statisztikák szerint a dán férfiak a legszorgosabbak a házimunka terén egész Európában.) 

Jó, ha tudunk főzni 

Nyilván a mosogatás, takarítás senkinek nem okoz leküzdhetetlen gondot, de az is előfordulhat, hogy egy-egy alkalommal nekünk kell főzni, amire azért nem árt előzetesen felkészülni. A dán családokban teljesen bevett szokás, hogy akár a gyerekek is beállnak alkalmanként egy egyszerűbb étel elkészítésébe. 

Külföldiként furcsa lehet, hogy sokszor 8-9 éves gyerekek használnak például méretes késeket. Ez azért lehetséges, mert a dán iskolában megtanítják nekik a főzés alapjait, így könnyen előfordul, hogy a munkából későn hazaérő szülők megkérik a gyerekeket, vágják fel a salátát vagy hámozzák meg a krumplit. 

Szóval ha valaki például au pairnek meg egy dán családhoz, ne lepődjön meg, ha néhanapján rá kerül a sor. 

A vacsoraasztalnál 

Az asztalnál addig nem illik megkezdeni az étkezést, amíg valaki azt nem mondja, hogy „Værsgo og spise”, ami nagyjából a magyar Jó étvágyat! szerepét tölti be. 

Sok magyar családban szokás, hogy illik mindent megenni, ami az ember tányérján van. Nincs ez másként Dániában sem, ahol az élelmiszer pazarlását kifejezetten rossz szemmel nézik. 

A tálból az utolsó falatot csak úgy illik kivenni, ha az ember előtte megkérdezi a többieket, hogy kér-e még valaki (ez mondjuk nem feltétlenül kellene, hogy dán sajátosság legyen, egyszerűen jómodor kérdése) és amikor befejeztük az étkezést, akkor nem feltétlenül ugrunk fel azonnal az asztaltól, hanem egy kicsit még maradunk beszélgetni. 

(Szemben például az Egyesült Államokkal, ahol az étkezés végeztével mindenki megy a dolgára.) 

A szellőztetés szenvedélye 

A dán otthonok jellemzően tiszták, a cipőt illik levenni, amikor az ember belép a lakásba. A házakat általában úgy tervezik, hogy minél több fényt engedjenek be és a függönyt (ha van) is meglehetősen nagyvonalúan kezelik, azaz sokszor nem húzzák be, amit magyarként azért időbe telhet megszokni. 

A dán házakat általában úgy tervezik, hogy lehetőleg minél kevesebb hőt engedjenek ki, aminek az egyik következménye, hogy nem szellőznek túl jól. Szóval ne lepődjünk meg, ha a házigazda akár a tél közepén kinyitja az ablakot vagy egyenesen kereszthuzatot csinál, így oldva meg a problémát. 

Azon sem kell megsértődni, ha megkérnek arra, hogy szellőztessük ki a szobánkat – ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy büdös(ek vagyunk). Ugyanígy gyakran teszik ki az ágyneműt szellőzni kicsit. 

A fürdőszoba és a meztelen zuhanyzás 

Sok dán fürdőszoba ablaktalan és akadnak gondok a szellőzéssel is. Sok helyen nincs fürdőkád, csak zuhany, ráadásul jellemzően régebb építésű házakban a zuhanyfej gyakran a WC felé irányul (nem árt vigyázni a WC-papírra…). 

Ami a meztelen zuhanyozást illeti, az nem otthon szokás (otthon nyilván nem fürdőruhában zuhanyozik az ember, ugye), hanem például az uszodákban, ami azért a szemérmesebb külföldieknek okozhat kényelmetlen perceket. 

Ráadásul ezt meglehetősen szigorúan veszik, mert a dán uszodákban viszonylag kevés klórt használnak, azaz a víz tisztasága nagyobb mértékben múlik a benne tempózok tisztaságán, mint mondjuk Magyarországon. 

A hírek szerint olyan is előfordult, hogy egy önkormányzat UV-fény alatt vizsgálta meg csobbanás előtt az embereket, hogy rendesen lezuhanyoztak-e. Szóval nem viccelnek. 

Dániában egyébként sem csinálnak nagy ügyet a meztelenkedésből, bár az is igaz, hogy érdekes módon az idősebbek kevésbé kényesek erre. Ne lepődjünk hát meg, ha az öltözőben a 60-70-es korosztály lazán ledob magáról mindent, a fiatalabbak között azért több a szemérmesebb. 

Alkohol és társasági élet 

A társasági életben az alkohol meglehetősen komoly szerepet játszik. A dán gyerekek közül soknak már 13 éves kora körül megengedik a sör- és borfogyasztást (nyilván csak mértékkel). 

Az elmélet az, hogy jobb, ha a szülők jelenlétében tanulják meg a felelős alkoholfogyasztást, mint ha a kortársaik társaságában. Hogy aztán ez az elv mennyire működik, az nagy kérdés… 

Közlekedés 

A szülők jellemzően nem fordítanak akkora energiát arra, hogy a gyerekeiket mindenhova autóval vigyék, mint sok más országban, erre ott van a tömegközlekedés, akár még vidéken is (van olyan vidéki iskola, ahol a buszok menetrendjéhez igazítják az órákat). 

Aztán persze ott van a kerékpár is, amit sokat használnak. Érdemes figyelni a lámpára, mert annak hiánya fájdalmasan leapaszthatja a pénztárcánkat, hiszen akár 750 koronára (ami közel 32 ezer forint!!) is büntethetnek. 

Kibeszélő 

Általánosságban azt lehet mondani, hogy a dán családok meglehetős szabadságot biztosítanak a fiataloknak, akiktől ugyanakkor felelősségteljes gondolkodást várnak el. Azaz inkább fiatal felnőtteknek, mintsem nagy gyerekeknek tekintik őket. 

Miért érdekes ez a velük élő külföldieknek? Mert ugyanez igaz rájuk is, abban az értelemben mindenképpen, hogy ha valamilyen gondunk akad, akkor beszéljünk róla, ne fojtsuk magunkba. 

A dán egy „kibeszélős” kultúra, legalábbis családon belül. Ha valami gondunk, kérdésünk van, ne zárjuk magunkba.” 

A poszt szerzője (eredetije itt) Kay Xander Mellish, aki több mint tíz évet élt Dániában és több sikeres könyv szerzője.

Ha érdekel még Dánia, hallgasd meg a Judik Balázzsal készült beszélgetést! (Itt iratkozhatsz fel a Határátkelő YouTube-oldalára!)

(Fotó: pixabay.com/kimbruhn)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.