oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2019. május 16. 06:30,  Irány a mennyország! 22 komment

2019. május 16. 06:30 Határátkelő

Irány a mennyország!

Úgy utazunk ma el a Karib-tengerre, hogy közben maradunk az Európai Unión belül. Ez úgy lehetséges, hogy a Kis-Antillák részét képező Martinique jogilag Franciaországhoz tartozik, ennek minden előnyével (és gondolom, hátrányával is, de most mi koncentráljunk az előnyökre…). Emellett Gábornak hála átugrunk St. Lucia szigetére is, ami már kevésbé egyértelműen pozitív élmény – mindezt persze rengeteg fotóval illusztrálva.

cim_44.JPG

„Ez az út teljesen máshogy jött össze, mint ahogy terveztem. Az alapkiindulás az volt, hogy amikor tavaly ilyenkor megjártam Nicaraguát és Costa Ricát, nagyfokú kedvet kaptam újabb kalandozásokhoz a térségben. 

Mivel egyszer már jártam errefelé, konkrétan a szuper Trinidad és Tobagón, két éve pedig itt forgott vállalatunk, a chocoMe kakaóültetvényes-csokoládékészítős image videója Saint Lucia szigetén, ezért kézenfekvő volt, hogy ez legyen a következő úticél. 

Mivel utóbbira elég borsos áron mérik mindig a repjegyet, valaki azt javasolta anno, hogy repüljünk el Párizsból Martinique-ra, onnan meg át hajóval Saint Lucia-ra, az úgy sokkal barátibb lesz. 

Így is lett, csak épp minden fordítva sült el: Martinique-on öt napot töltöttünk, a másik szigeten pedig csak egyet, és nem egyedül utaztam, hanem a feleségemmel és két kisgyermekünkkel. Végül így is minden remekül sült el - bár azért nem egészen. 

„Karib köntösbe csomagolt Francia-EU”: ez Martinique! 

Martinique egy, a Kis-Antillák részét képező sziget a Karib-tengerben, jogi státuszát tekintve Franciaország egyik tengerentúli megyéje. Ez lényegében azt jelenti, hogy szinte ugyanazok a jogok illetik meg a helyieket, mint az anyaországban élőket, az euró a hivatalos fizetőeszköz, és még a teló és net roamingdíja is európai (tehát filléres tétel). 

Területe kb. 1100 m2, lakossága mintegy 400,000 fő, és fura kijelenteni, de több mint 8000 km távolságban is az EU területén tartózkodunk. (Útlevél azért kell, a személyi nem elég.) 

Viszont mindenki franciául beszél szinte csak, ezért nem árt, ha néhány szót megtanulsz franciául, mert alapvető dolgokat fogsz félreérteni. 

repulo_5.JPG

Párizsból nyolc és fél óra ide az út, ami lényegében elviselhető, persze ha emellé még társul egy Budapest-Párizs út és egy repterek közti buszút Párizsban, valamint 5 óra várakozás a reptéren, akkor már nyűgösebb egy kicsit. 

(Hozzáteszem, az odautat jól bírta a család, és azért az Air France is nagyon odateszi magát az utasok kiszolgálásában). 

Egész évben 25-30 fok körül van itt a hőmérséklet, hat hónap szárazabb időt hat hónap nedvesebb idő követ: ez a nyári és a téli évszak váltakozása. A tenger hőmérséklete állandóan meleg, mintegy 22-25 fok körül mozog. 

Ahogy kilépünk az Aimé César reptér épületéből, egyből mellbe vág minket a nedves, párás és helyi nehéz trópusi levegő, amiben madarak és egyéb állatok visító hangja bújik meg, valamint két-három méter magas pálmafák és trópusi növények tarkítják. 

Az autókölcsönzőnél persze nem azt kapod, amit rendeltél, hanem egy drágább autót, ráadásul gyerekülés nélkül, ámde mivel ez az egyetlen hely, ahol beszélnek angolul (mint később kiderül) - ezért ezt kihasználva mégis csak megállapodunk valahogy, és már süvítünk is a martinique-i éjszakába kifele. 

Az autópályán még csak-csak rendben vagyunk, azonban az apartmanunkhoz le kell térni egy kisebb útra, ami rohadtul meredek, kacskaringós, az autó alig bírja egyesben-kettesben, itt-ott el is tűnik az út, néha felvillan hirtelen egy-egy autólámpa, szóval elég vadregényes az egész. 

Bénázunk is rendesen - mind az autóval, mind a navigációval, a házon meg se jelzés, se csengő, ezért dudálunk kettőt. Egy álmos afroamerikai fiatal nő nyit ajtót, és egy árva szavát sem értjük. Mutatom a foglalásom, magyarázok neki angolul, de csak a harmadszori átnézésre esik le neki, hogy ez bezony az ő háza, és hozzá jöttünk el lakni. 

apartman.JPG

Ráadásul azt hiszi, hogy ketten vagyunk, erre meglátja az alvó "enfantokat", majd elborzad, és azt mutogatja el, hogy egy pótágy van, az meg valami hátsó garázsban. 

Persze a szobánk így is megfelel nekünk - van benne egy nagy franciaágy és egy kinyitható kanapé is, de azért csak benyögi a nő, hogy "még adjak 50 Eurót". Mondom, hogy „tomorrow, most fáradtak vagyunk…”. 

De mitől jó Martinique? 

Először is ki kell jelenteni, hogy ez talán a legeslegeurópaibb sziget az egész karibi térségben, színpompás, tiszta, tele van madarakkal-élettel, mintha egy színes madárházban járnál. 

Itt mindenki megtalálja a magának való szórakozást: vannak vadregényes dzsungelek, ahol lehet trekkingelni, bár nem árt vigyázni a mérges kígyókkal. (A sziget jelképe is a kígyó, mily kedves.) 

Északon található a Montagne Pelée nevű működő vulkán, hegyek-völgyek közt, és a fekete homokos strandok. 

Ugyanitt van a sziget tán legnevezetesebb látványossága is, a „Jardin de Balata” arborétum és függőfolyosó a dzsungelben, ahol több száz trópusi növényt láthatunk egyszerre, amelyek neveiről szerintem mélyen kussolt húsz éve a bioszkönyvem. 

Minden növény más: vannak itt színpompás kisebb virágok, hatalmas pálmák-páfrányok, „szőrös” növények, és egy halom számunkra teljesen idegen vegetáció is. 

Van egy kijelölt ösvény, amiről nem szabad letérni, szóval el sem tudsz tévedni. A fák közt felhúzott dzsungelfolyosóról pazar kilátás nyílik a meredek hegyoldalakra, trópusi dzsungelekre, vízesésekre. A két legszebb vízesés a Didier és a Gorges de la Falaise. 

A déli rész ennek teljes ellentéte: ott vannak a fehérhomokos strandok, magas, tengerbe nyúló pálmafákkal, türkizkék vízzel, és viszonylag kevés turistával. 

Mi egy Anse Figuier nevű strandra böktünk rá a térképen, és szinte mindig itt vertük fel a tanyánkat. Pazar az egész, tényleg mennyei: meleg tenger, tiszta víz, mindig van árnyék és hely is, valamint kevés a turista. 

Az ember így képzeli el nagyjából tényleg a mennyországot, de úgy is leírhatnám, hogy „ilyesmi poszterekekel otthon csak kevés vidéki sarki biffentőben találkozol”. 

A gyerekek szinte nem akartak kijönni a tengerből, és pazar homokvárakat építettek. A helyiek nyomatják a lokál-karibi-zenét, elég hangosan, meg magukba a helyi rengeteg rumot és füves cigit. 

Gasztrokalandok: cassava és kókuszvizes Schweppes 

Talán az egyetlen negatívum a hellyel az az, hogy egy óriási területre jut egyetlen étterem, ahol van csirke meg hal, és pont. Mondjuk a kaja itt sem volt rossz: tényleg finom grillezett tengeri halat kaptunk, cassava gyökérrel, manioc-cal, helyi karalábéval és személyes kedvencemmel, a plantánnal (főzőbanán), valamint rizzsel. 

A helyi specialitás azonban az „accra” névre hallgat, ami nem más, mint a tócsnihoz hasonló zsírban sült labdák, amikben ugyanakkor vannak hal- és rákdarabkák is. Egy kicsit talán túl zsíros is az egész, ráadásul valami salsát is adhattak volna hozzá, de így is izgalmas. 

Nem ismerik a capuccino és a latte szavakat (vagy csak nem akarják felismerni), de csak akkor kapsz valami kávéfélét, ha ezt mondod „ön kaffé, szilvuplé”. Csak egyféle „kaffé” van, nem vészes az íze, ellenben a kókuszvizes Schweppes – na, az mindent vitt nálam, hoztunk is haza belőle. 

schweppes.JPG

Nem is értem, miért nem lehet más, nem trópusi országban is kapni? Ittunk indiai kókusz vizét (az út szélén árulják teherautóról), amit mindig is imádtam, illetve fenomenális íze van a helyi banánnak is. 

Ami még pazar Martinique-on - az a péksütemény-kultúra. Bemész egy kisváros „patisserie”-jébe, és a világ legjobb péksüteményeit, croissanjait, süteményeit kapod, de tényleg! 

A Ladurée elbújhat ezek mellett Párizsban - egy ínyenc feleség és két ínyenc gyermek nem tévedhet. Más országban az rí le egy ilyen süteményről, hogy „hogyan spórolnak ki belőle minden tölteléket”, itt meg az a verseny, hogy ki tud jobbat-többet belenyomni. Roskadnak is a sütik megfele a sok töltőanyagtól, és minden friss, és isteni finom! 

Az étteremhiányra egyébként gyorsan választ is kaptunk: itt a „csináld magadnak mozgalom” a divat. Összegyűlik a Család, 10-20 ember, platós teherautóval mennek strandolni a vásárlás után, kilószámra grillezik maguknak a húsokat egész nap, az asztaluk roskadozik a jobbnál-jobb kajáktól, tényleg csorog a nyálad! 

Étterem viszonylag kevés van tényleg errefelé, de igazából turista is, a helyiek meg így nyomják. 

Tömegközlekedést nem láttunk, az autóbérlés a legmegbízhatóbb dolog, ráadásul egy nap alatt körbejárhatod az egész szigetet vele! 

Fasza strandok még az Anse des Salines és a Marin is, ezek is ugyanitt vannak délen, közel egymáshoz. Paradicsomi állapot tényleg, nincsen jegyszedő, a parkolóban mindig van hely, a tenger pedig mindig nagyon közel van, és sosincs tele. 

Lehet kajakozni, SUPpolni, tengerihajókázni, a parton valódi rumos fagyit enni, és így tovább. Ittunk többféle rumot és puncsot is - talán a St James márka jött be a legjobban - és persze nem távozhattunk csokoládékóstoló nélkül sem: a legjobb helyi csokoládémárkát Frères Lauzea-nak hívják, bátran ajánljuk mindenki figyelmébe.

St. Lucia, a fordított világ 

Nos, ez volt az alapkiindulópont, Saint Lucia szigete, de mivel elég későn lettek kész a gyermekeink útlevelei, ezért a biztosra mentünk, és Martinique-ra foglaltuk be elsősorban a szállást az összes napra. (A repjegyet már egy éve megvettem, hogy ne menjen fel az ára). 

Az utazáshoz közel tudtam csak hajójegyet foglalni, mivel kellett hozzá útlevélszám, ezért úgy alakult, hogy csak egy napot töltöttünk el St Lucián, és persze sajnos egyetlen kakaóültetvényre sem jutottunk el. 

Volt viszont viszontagság rendesen az úttal: először is túl korán érkeztünk az állomásra, és feleslegesen végigálltuk a sort, aztán elmentünk sétálni, és még egyszer végigálltuk ugyanazt a sort. 

Kiléptetés - útlevél- és vámvizsgálat van, mindez elég szigorúan és hosszan, és a hajó indulása ekkor már egy órás csúszásban volt. 

Az állomáson négy nagy posztert véltünk felfedezni, amelyek büszkén hirdették a Zika vírust, az Ebolát, a Dengue lázat, és egy számomra teljesen ismeretlen betegséget is, aminek a nevét meg se jegyeztem..., amire a feleségem falfehér lett egy pillanat alatt, én meg alig tudtam megnyugtatni, hogy „ezek csak információs poszterek”. 

hajo_1.jpg

hajo_2.jpg

Belül azért én is izgultam egy kicsit, és nem is magam miatt, hanem hogy belerángattam a családom egy ekkora baromságba. Az igazi feketeleves azonban a hajón jött: olyan gyorsan száguldottunk, és akkora hullámok jöttek, hogy perceken belül a fél hajó elkezdett hányni, köztük a gyermekeink is, mi, felnőttek pedig ezek együttes hatására „majdnem” szintén kitettük a taccsot, ritka undorító volt az egész.

pecset.jpg

Úgy érkeztünk meg, mintha egy hetet hajóztunk volna, és ott meg kezdődött minden elölről: útlevél- és vámvizsgálat, hosszú beléptetés, csomagkiadás, amit megspékelt egy elég nagy trópusi zuháré is.

sor_2.jpg

Sem a net nem működött, sem Kelet-Karib dollárunk nem volt, és még csak nem is várt minket senki sem. De még egy hivatalos taxi sem volt kint, idegenekhez meg valahogy nem akartunk beülni. Végül felhívtam a szállodánkat és kértem egy autót, intéztek is, szóval megúsztuk a dolgot. 

autok.JPG

Én nem vagyok rasszista vagy ilyesmi, de ha Martinique-on feketék az emberek, akkor itt „koromfeketék”: a sötétben néha csak egy izzó szempárt látsz... A dolog pozitív oldala, hogy mivel ex-brit gyarmatról van szó, ezért az angol itt a hivatalos nyelv, persze jó nagy karibi akcentussal, de azért így is szót lehet érteni velük. A szálló kb. öt percre volt a hajóállomástól, az út meg 20 euróba került. Hiába: fizessél oktondi turista! 

A Villa Beach Cottages elnevezésű „karibi-angol” stílusú szállodánk mintegy húsz méterre volt megtalálható a tengertől, tízméteres pálmafák övezték, gyönyörű volt az egész. Saját strand, medencék, bennük senki... Hiába, elkezdődött az esős évszak, ez nem számít főszezonnak már errefelé. 

Idősebbik gyermekem „fordított világnak" nevezte el a szigetet, mivel baloldali ugye a közlekedés, más stílusúak a házak, mint Martinique-on, mások az emberek, máshogyan beszélnek, de még a vécécsésze, a csaptelepek és a konnektor sem ugyanaz. Na meg persze sokkal rosszabb időre is jöttünk, pedig csak 60 km-re voltunk a francia világtól. 

Kalandos vacsora… 

A fura még az volt, hogy NEM volt a szállónak étterme, de még egy kávét sem tudtunk meginni! Megkértük a taxist, hogy vigyen el minket vacsorázni valami spéci helyre, kb. 20 percet utaztunk is, amiért újabb 30 eurót fizettünk neki. 

Azt mondta, hogy ez a legjobb hely Castries-ban (a sziget fővárosa), de nekem úgy tűnt, mintha valami ipari negyedben autóztunk volna autószerelő műhelyek meg szemétégetők közt, de aztán valahogy mégis csak kikeveredtünk a tengerpartra, ahol meg olyan sötét volt, hogy abban a pillanatban azt mondtam az embernek, hogy „el ne menjen innen, pont egy órát fogunk vacsorázni”. 

Az étterem egyébként príma volt, a „Spinnakers" névre hallgatott és lágy Jazz zenével szórakoztatta a vendégeit. Kóstoltam kétféle helyi rumot (Denros és Bounty) és Piton sört (a Piton a sziget déli részén található emblematikus hegy, a Matterhornra emlékeztet, Saint Lucia szimbóluma). 

Az ételek közül rántott „jumbo” garnélát kértem kókusztejes mártással, valamint balzsamacetes-fenyőmagos-almás-mézes grillezett kecskesajtot vegyes salátaágyon. Valami fenomenális volt az egész! 

A gyerekek sajnos kevésbé élvezték a helyi kaját, bár lehet kérni sima hasábburgonyát, hotdogot, tésztát is, mint mindenhol máshol. Sofőrünk ugyan elment, de visszajött értünk, épségben hazaértünk. 

… és még kalandosabb reggeli 

A gondok azonban másnap reggel folytatódtak: ahol nincs vacsora, ott reggeli sincs, ezért kibattyogtunk az útra, és bezony le kellett intenünk egy vadidegen autót. (Afféle iránytaxinak tűnt, emberek ültek benne). 

Úgy öt kilométert kellett utaznuk a „Rodney Bay” nevű öbölbe, ahol boltok és éttermek sorakoztak: ez afféle turistanegyed volt, pechünkre pont kifogtuk a Húsvét vasárnapot, és összesen egy bolt és egy kávézó volt nyitva csak. 

Az egyikben bevásároltunk, a másikban ettünk: mégpedig juharszirupos palacsintát és sárgadinnyés omlettet kolbásszal. 

reggeli_1_2.jpg

Megkértem a pincér lányt, hogy hívjon egy taxit nekünk, ami visszavisz a szállodába, mire mondta, hogy az „apja a taxis, de épp templomban van, viszont jön mindjárt a nagybátyja, aki ugyan nem taxis, de azért elvisz minket”. 

Közben egy börtönviselt ember hajtogatott a gyermekeinknek nádból állatokat. Na így mennek errefelé a dolgok.

arus_1.jpg

A nap másik fele strandolással telt, valamint volt szerencsém megismerkedni a hotel tulajával, akinek „véletlenül” kakaóültetvénye van délen, de egy óra oda az út, egy meg vissza - ezért ezt most szkippeltük. 

Amúgy is lehetetlen egy napba bezsúfolni egy egész országot: minden szépség délen van, így a PITON, a kakaóültetvények, a fehérhomokos luxusstrandok és hotelek (Fond Deux, Hotel Chocolat, Sugar Beach stb), és maga a háborítatlan ősdzsungel. 

Elhatároztuk, hogy ha lehetőségeink engedik, akkor ide még visszatérünk a jövőben: az utazást össze lehet kötni az „eggyel vagy kettővel lejjebb lévő” szigettel, Saint Vincenttel vagy Grenadával, a fűszerszigettel. 

A hajón visszafelé egyébként szerencsénk volt, mivel nyugodtabb volt a tenger, ezért megúsztuk rossz kaland nélkül. 

Összességében véve Martinique nagyon bejött nekünk, Saint Luciáról meg ugye nem tudunk teljes képet alkotni, mert csak impressziókat kaptunk. Az biztos, hogy a két sziget teljesen ellentétes egymással, és ha le tudtunk volna menni délre, talán most Saint Lucia lenne a „jobb”, tényleg nem tudom. 

Remélem, még visszatérünk! Addig is elropogtatjuk a hotelmanager csokiját, ami a „Cacoa Sainte Lucie” brandnevet viseli, és egészen finom íznek örvend. A helyi kakaótermesztés egyébként nagyon kevés Saint Lucián - az ország fő exportcikke a banán. Örülök annak is, hogy a gyermekeink is részt tudtak venni egy ilyen hosszú utazáson, és tetszett is nekik a dolog. 

Amit még érdemes szem előtt tartani, az az, hogy minél hosszabb időre jöjjünk ilyen helyre.” 

Ha szívesen olvasnátok még Gábortól, látogassatok el a blogjára!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: St. Lucia Martinique

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr6514827970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fruka1 2019.05.16. 09:54:50

Szuper ez a beszámoló, ritkán olvasok ilyen jól megírtat!Köszi.

Hari Seldon 2 2019.05.16. 10:15:53

Franciaországban is úgy tartják, hogy Martinique a legeurópaibb szigetük.
Egyszer el kéne oda menni. Még pénzt sem kell váltani. Azt a arborétumot függőfolyosóval megnézném. Valamikor télen kéne menni, talán akkor egy kicsit elviselhetőbb az idő. - Bár ha pont akkor van nedves évszak, akkor meg azért kellemetlen.

tsabus UAE 2019.05.16. 10:43:58

Már-már kedvet kaptam elutazni ! Nagyon tanulságos írás volt és ha majd odáig jutok, hogy tervezgetem az utazást oda, mindenképp újra el fogom olvasni.
A "kicsi autó, nagy emelkedő" témakörben, sok pofára esést követően, arra jöttem rá, hogy vulkanikus, hegyes-völgyes szigeteken, csakis erős (lehetőleg 4x4-es) kocsit kell bérelni. A kicsi sokkal olcsóbb és talán jobban elfér pár helyen, de üvöltő motorral, egyesben kaptatni fel az emelkedőn, a kuplung felől áradó égett szag kíséretében... na, az kellemetlen. Plusz vannak helyek, ahová csak 4x4-essel lehet menni és ellenőrzik is a kocsit belépéskor, hogy valóban tudja-e a 4 kereket hajtani. Szóval ott a városi, 2WD SUV-nak nincs esélye.

kardio1 2019.05.16. 10:52:44

@Hari Seldon 2: nem való az neked, mégiscsak trópusi sziget ! :)
Inkább Kerguelent vagy St. Pierre et Miquelont javaslom, neked éghajlatilag jobban feküdnének :)
Egyébként itt is igaz, hogy más turistaként menni vhova vagy ott élni. Martinique-on és Guadeloupe-on minden sokkal drágább, mint a métropole területén. Nem beszélve arról, hogy igen erős anti-blanc (fehérellenes) rasszizmus dívik arrafelé. Az emberek meg elég szegények.
A posztolónak még annyit, hogy afroamerikaiak az USA területén élnek, nem Martinique-on.

BlackBrick 2019.05.16. 12:05:40

Epp nemreg ertunk haza St Luciarol, 10 napot toltottunk ott - egyebkent mi is epp Castries-ban, nem messze a posztolo hoteljatol :)
Nekunk nagyon nagyon tetszett, szivesen visszamennenk meg a jovoben is. Viszont az igaz, hogy minden turizmushoz kapcsolodo szolgaltatas (pl taxi) eleg draga, de mivel a turizmus a sziget fo beveteli forrasa, raadasul elegge szezonalis ez a bevetel, igy talan ertheto.

montroyal ( CAN qc) 2019.05.16. 14:18:11

hat ha valaki hianyolna gyorsan feltoltok képeket hogy én itt (is) jartam :-)
a konyvtar Martiniqueben ..

keptarhely.eu/view.php?file=20190516v00pw3qqv.jpeg

és St Lucia a Pitonok

keptarhely.eu/view.php?file=20190516v00pobbou.jpeg

igaz hajoval de mivel 3 hajoval voltunk 5 cruiseon mindkét helyen 2x voltunk taxival korbejartunk majdnem mindent kb 100? volt egesz napra ..

Hari Seldon 2 2019.05.16. 14:23:42

@kardio1:
Az igaz, kicsit meleg nekem az az éghajlat. kanada parjai, na az való inkább nekem. Bár szerintem miután oda is mindent repülővel visznek, az is drága.
Azért nem kell ennyire beparázni a feketéktől. Martinique-on egyébként is van egy jelentős félvér népség is. Így nem teljesen fekete.

Hari Seldon 2 2019.05.16. 14:25:42

@montroyal ( CAN qc):
Csodálkoztam volna, ha épp ott nem lettél volna még... :-)

kardio1 2019.05.16. 15:07:26

@Hari Seldon 2: ez nem para, csak annak illusztrálása, hogy lakva más egy hely, mint turistaként.

gabors 2019.05.16. 15:19:12

erdkes iras ...

csak ket erdekes dolgot talaltam a repjegy ara attol nem megy fel mert a posztolo megveszi ... hm erdekes ...

a mask hogy St. Lucian elore nem lathato modon eppen beutott egy husvet (mint egy hurikan) ....

Hari Seldon 2 2019.05.16. 15:19:29

@kardio1:
Ezt nem is vitattam.
- Egyébként meg ha "fehér ember hiányod" van a karib vidéken, ott van neked Saint-Barthélemy.

sörm 2019.05.16. 15:39:47

Juj de jo volt a beszamolo, köszi!

montroyal ( CAN qc) 2019.05.16. 15:52:51

@Hari Seldon 2: foleg hogy abban az évben 35 caribi szigeten voltunk :-)

arncht 2019.05.16. 17:07:51

szep helyek, itt en is csak egesz nap hesszelnek, es banant zabalnek :) csoda, hogy nem a vilag legproduktvabb reszei?

Kelly és a szexi dög 2019.05.16. 20:44:46

Rum-rum-rum, a legjobbak! hát azt hogyan sikerült kihagyni? :)

inteligencs elenzeki 2019.05.16. 21:18:22

Fene tudja, nekem egy kicsit zsúfolt lenne a sziget, (1100 m2-en 400 000 lakos).
Maradok inkább itthon. :)

Skipper9 2019.05.16. 21:18:29

Enézést, ha az ilyen jellegű hozzászólás tilos, de épp most szervezünk karibi vitorlásutat Guadeloupe-tól Aubáig, 2 szakaszban. Akit édrekelnek részletek a viharfecske fb oldalon vagy a viharfecske.hu oldalon mindent megtudhat az útról. Martinique- t és St. Luciat is érinti az útvonal :)

tpl 2019.05.16. 21:18:34

"afroamerikai"?! Ha már ennyire PC-k akarunk lenni és a néger vagy fekete lakosokat ebben az esetben inkább hívjuk afrofranciáknak

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2019.05.16. 21:50:52

@Skipper9: majd szamolj be, neunk jovo evi tervunk Aruba, de nem vitorlassal, hanem Southwest -tel:) Kihasznaljuk, hogy a kedvenc legitarsasagunk most mar USA-n kivul is repul par helyre:)

gabors 2019.05.16. 22:45:46

@tpl: "ebben az esetben inkább hívjuk afrofranciáknak"

igazad van, a nagy lofaszt neger az magyarul de itt pl teljesen normalis a black/fekete is (vagy akar bokszos) (NYC)

tudom megint szalon-negerezek bar meg mindig nem tudom mi a turot jelenthet ez alapbol (amugy a szalontudorol sem tudom mi abban a szalon)

Skipper9 2019.05.17. 08:05:15

@Zsuzsi65: Szia Zsuzsi! Ott van a hajóm, úgyhogy valamennyire ismerem. Csodás strandjai vannak. Igazi party island. Gondolom legalább egy hétre mentek, ugyhogy mindenképp béreljetek autót. 2-3 nap alatt keresztül-kasul bejárható. A flamingo strandot és az Arikok Nemzeti Parkot ne hagyjátok ki! Rengeteg az amerikai, eléggé felverik az árakat. Viszont az Orenjastad-i piac nagyon olcsó. Fillérekért kapni pl. karibi motívumokkal hímzett pólókat. Meg minden egyebet.
Oranjestad kicsi, de szép város. Még villamos is van. Néhol olyan mint egy pesti külváros, csak a lombhullató fák helyett pálmákkal. Egész szürreális élmény. Ami nagyon-nagyon hiányzik, azok az esőerdők. Viszont a leguánok úgy élnek a parkokban mint nálunk a rigók. Úgy vélem nagyjából azt az ökológiai szerepet töltik be. Mangrove mocsárral találkozhattok, pl. a Varadero Caribe marina mellett, azok környékén vannak szúnyogok. Aprók és feketék, de betegséget elvileg és egyelőre nem terjesztenek.

Érezzétek jól magatokat és üdv!

Viharfecske fb oldalra tervezzünk sok hírt, képet és videót feltölteni.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása