Vajon mi a magyar álom, van-e egyáltalán ilyesmi, vagy csak magyarok álmai vannak? A kérdést még az év elején tettem fel, érkeztek is hosszabb-rövidebb vélemények. Ma három rövidebbet gyűjtöttem csokorba, melyek ugyan eltérnek egymástól, de akad bennük közös pont is: a boldogság hiányolása.
Mi a magyar álom szerinted – mi a te álmod? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
Mielőtt belevágnánk, kis emlékeztetőként összefoglalnám, hogy mit mért a Policy Solutions korábban, amikor a kérdést feszegette. Nos, kiderült, hogy a „magyar álom” nem áll közel sem amerikai önmegvalósításhoz, sem a keleti társadalmak hagyományosabb felfogásához, annál inkább a nyugat-európai értékekhez.
Erre utal az is, hogy a megkérdezettek 44 százaléka szerint utóbbihoz kellene hasonlítanunk, míg ugyanennyien úgy vélték, az országnak saját útját kellene járnia.
Az európai országok közül legnagyobb arányban a magyarok azt szeretnék, ha az ország Ausztriához (24%) vagy Svájchoz hasonlítana (22%), majd Németország (11%) valamint a skandináv országok (10%) következnek a sorban.
A magyarok tehát anyagi jólétre és egészségre vágynak, ezt a saját és a nyugatos értékek kombinációjával gondolnák elérni. Elsősorban a saját személyes jóléte, biztonsága érdekli a magyarok elsöprő többségét, nem pedig az ország egészének a sorsa.
„Összességében a magyar álom legjobban úgy leírható, hogy a magyarok szeretnének 800 kilométerrel nyugatabbra – valahol az osztrák-svájci határon - élni: a Kádár-rendszer kiszámíthatóságában, biztonságában, társadalmi egyenlőségében, de Nyugat-Európa életszínvonalán” – összegzett a felmérés. (Itt olvashatjátok el az eredeti posztot.)
Legyen hazájuk a magyaroknak
Lássuk hát a három rövidebb véleményt! Attila például tényleg egy álmot vázolt fel.
„A feltevés simán a magyar álom... Legyen végre hazájuk és otthonuk a magyaroknak. Legyen vége saját népük országuk kifosztásának. Legyen nyugalom és béke.
Mivel ez csak álom, az állam berendezkedése is megváltozna. Gyárakat és állami vállalatokat építene, minden szinten. Mindent tudnak a magyarok is. Nevelné és oktatná a népét az álomország.
Boldogan tanulnának a gyerekek, szívesen járnának dolgozni az emberek, boldogak lennének az álom szerint.
A fiatal dokik örömmel vállalnák a több munkát a kórházakban, mert tudnák, hogy nagyon jó a kórházi pénzük és hírük. Épülne és szépülne az ország... Gyerekricsajtól zengnének északi falvaink.
Hetente kapnának fizetést az emberek a bankszámlájukra. Ezek az intézmények is boldogan és jól működnének. Az emberek bárhol a világon fizethetnének magyar bankkártyával.
Tiszta, boldog, nyugodt országban elégedett, kiegyensúlyozott emberek boldogan élnének együtt, mint a mesében.”
Mosolygós Magyarország
Pedro szerint nem nagyon lehet kifejezetten magyar álomról beszélni, de ha igen, akkor azt alighanem az anyagi biztonság környékén kell keresni. Ugyanakkor szerinte ez nem elég.
„Szerintem eleve furcsa a kérdés, nem hiszem, hogy lenne „magyar álom”, inkább úgy gondolom, az egyes embereknek vannak álmaik, aztán ezek között persze lehet olyan is, amit sokak osztanak.
Na mindegy, ha már ez volt a kérdés, akkor elmondom, mi az én álmom, vagy szerintem mit szeretnének sokan.
Nyilván mindenki szeretne anyagi biztonságban élni. Ez persze mindenkinek mást jelent, az igényeihez igazodik, de szerintem nem tévedek nagyot, ha nagyjából az osztrák életszínvonalat lövöm be, ha már úgyis mindig a sógorokhoz hasonlítgatjuk magunkat.
Mármint az osztrák középosztály magyarok által elképzelt életszínvonalát, amiben nagyjából a 3-4 évente megvásárolt új autó, a saját lakás, a napi 8-9 óra munkából kényelmes megélhetés, nyaralás, és a „hóvégi nem számolgatás” szerepel.
Azt gondolom, egy ilyen életet a legtöbb magyar aláírna és elfogadna. Az már más kérdés, hogy nem kezdenénk-e többre vágyni akkor, amikor ez megvan, de ez már inkább lelki dolog.
Szóval az anyagi biztonságot gondolom a legnagyobb vágynak, nem véletlenül megy külföldre annyi (mennyi?) magyar.
Szóval ez a magyar álom egyik része szerintem.
A másik nehezebben megfogható és még csak azt sem mondom, hogy mindenki erre vágyna, de én igen: jó lenne több mosolygós embert látni az utcákon, jó lenne, ha visszaszorulna az agresszió és ne állandósulna a verbális (és néha nem csak verbális, hanem fizikai) ökölrázás.
A múltkor ültem az autóban, amikor egy böhöm SUV sofőrje a másik sávból majdnem rám húzta a kocsiját. Egy pillanatra megnyomtam a dudát, de csak azért, hogy felhívjam a figyelmét a balesetveszélyre, utána kilométereken keresztül jött rám tapadva - nem mondanám, hogy kellemes élmény volt.
Ez mondjuk teljesen felesleges konfliktushelyzet, amiből szerintem a Magyarországon élők nem keveset fel tudnának sorolni napi szinten. Én például szívesen megszabadulnék ezektől, amiket jórészt gondolom a hétköznapok stressze gerjeszt.
Többen írták itt már posztokban, hogy milyen feszültség érezhető idehaza, amikor hazajönnek látogatóba. Gondolom ilyesmikre is gondolhatnak.
Szóval az én álmom az, hogy az emberek nem próbálják meg átverni, leszorítani, megalázni egymást, hanem lehetőleg jókedvűen és mosolygósan éljenek. Amire mist nyilván sokan azt mondják, hogy persze, könnyű mosolyogni akkor, ha nem szorítanak napi gondok, de azért szerintem ez nem teljesen igaz.
Pontosabban igaz, de legalább annyira mentalitás és hozzáállás kérdése is. Szóval az én magyar álmom egy mosolygósabb, nyugodtabb ország.
Én például eldöntöttem, hogy megpróbálok így élni, mert végül is fölösleges folyamatosan hergelni magát az embernek. Aztán meglátjuk, sikerrel járok-e és megvalósul-e az álmom.”
Elengedni a múltat
Szabolcs pontokba foglalta, milyennek szeretné látni a jövő (és persze a jelen) Magyarországát.
„Tudom, hogy a jövő békés, boldog Magyarországa létezik, az én kívánságom pedig az, hogy az emberek higgyenek benne. Ehhez a hithez kívánom az alábbi pontok beteljesülését:
#1 Az emberek ráébrednek arra, hogy minden egyes gondolatuk, s az ebből fakadó érzelmek és cselekedetek a felelősek minden egyes tapasztalatukért, és ezt felismerve végre saját kezükbe veszik életük irányítását.
#2 Az emberek ráébrednek arra, hogy személyes problémáik és válságaik zömét olyan téves hiedelmek és elvek okozzák, amiket egyszer valakik (pl. szülők, politikusok, társadalom) rájuk tukmáltak, és nekiállnak felfedezni magukban az igaziakat.
#3 Az emberek egyszer s mindenkorra elengedik a a múltat, nem kapaszkodnak, nyújtózkodnak és vágynak visszafelé, hanem felismerve sorsteremtő erejüket a jelenben fókuszálnak saját életükre.
#4 Az emberek ráébrednek arra, hogy a boldog élethez értelmi intelligenciájuk mellett fejleszteniük kell érzelmi intelligenciájukat is. Abbahagyják érzelmi énjük tagadását.
#5 Ráébrednek arra, hogy az élet értelme nem a korlátlan növekedés, s az ebből fakadó kíméletlen verseny és vagyonfelhalmozás, hanem a Földdel együttműködő, fenntartható gazdaság, amelyben a társadalom összes tagja együttműködő közösségként emeli fel egymást.
#6 Ráébrednek arra, hogy az élőlények egymástól való különállósága csak illúzió, mivel mindent az élet teremt és hat át, így minden létező -a látszat ellenére- egymással szoros kölcsönhatásban van, ezért az emberek megértik, hogy amit másokkal tesznek, azt magukkal teszik, és ez a hozzáállás hatja át minden cselekedetüket.”
Ti mit gondoltok?
(Fotó: pixabay.com/366308)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek