Hat Németországban töltött év után Gábor és családja tavaly költöztek vissza Magyarországra. Önmagában a története is érdekes, de számomra a legérdekesebb az volt, hogy hiába költözik haza az ember, valami örökre megváltozik benne és másként látja már a hazáját is.
Te is hazaköltöztél? Milyen élményekkel gazdagodtál? Milyennek látod Magyarországot? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
„Évek óta tervezgetem, hogy írok neked, talán ez egy jó pillanat, hogy összefoglaljam a velem történteket.
Az én történetem 6 évvel ezelőtt kezdődött. Imádtam Magyarországot, a munkámat már annál kevésbé, így hát úgy döntöttem, regisztrálok az egyik szakmai közösségi oldalon.
Nem kellett sokáig várnom, egy fejvadász megtalált egy német munkalehetőséggel. Így belecsaptam egy pályázásai folyamatba, ahol a különböző köröket sikeresen vettem, a vége egy állásajánlat lett.
Az akkor még barátnőmmel (azóta már a feleségem) úgy döntöttünk, hogy belevágunk a németországi életbe.
A cég mindent intézett
Rendkívül egyszerű dolgom volt, a cég mindent, de mindent elintézett, legyen az adminisztráció, lakásbérlés - kaptam egy teljes relokációs csomagot. Nekem csak a munkára kellett koncentrálnom.
A munkaköröm a korábbi munkahelyemhez hasonló volt, így sok újdonság nem ért. Az is gyorsan kiderült, hogy a nem túl megterhelő munka ellenére nem szeretnék egy életen át ott dolgozni.
Túlságosan „langyos” volt és gyorsan rájöttem, hogy Németország a megvalósult szociális piacgazdaság, ahol a munkavállaló az első. Időközben barátnőmmel összeházasodtunk, rengeteg helyre eljutottunk, elkezdtük élvezni a nagybetűs életet.
Miközben eljutottunk a Karib-tengerre, Ausztráliába, az Egyesült Államokba, született két csodálatos gyermekünk és élveztük az életet.
De én valahogy éreztem, tudtam, hogy nem akarom az egész életemet Németországban leélni. Megvolt a célom, amiért jöttem és amint teljesül, haza akartam költözni.
Kinti magyarok
Mi, magyarok hajlamosak vagyunk az egzisztenciális boldogságot összekeverni a boldogsággal. Én kint soha egyetlen igazan boldog magyarral nem találkoztam.
Hányszor olvasok itt a blogon is számtalan olyan bejegyzést, ahol bizonygatják az emberek a boldogságukat, néha egészen abszurd módon, statisztikákkal, képekkel, színházi előadásokkal, szürreális történetekkel.
Nagyanyám mondta mindig, hogy amikor van széklet, akkor nem beszélünk róla, amikor nincs, akkor igen. :)
Furcsák vagyunk, mi, magyarok. Az egyik legkomolyabb betegségünk a saját ingatlan. Kiköltözünk külföldre és ha egy lehetőségünk van rá, akkor azonnal röghöz kötjük magunkat és veszünk saját lakást.
Megcáfolnám viszont a negatív sztereotípiákat, ugyanis én kint mindig minden körülmények között csak segítőkész magyarokkal találkoztam, akik segítettek egymáson.
A német szociális háló ellentmondásai
2018-ban közös megegyezéssel felmondtam a cégnél és elkezdtem állást keresni. Német munkanélkülinek álltam, ami még csodálatosabb dolog, mint a németországi munka világa.
A szociális rendszer rögtön a segítségedre kel, ami fantasztikus dolog. Hónapokig a déltengereken, német munkanélküliből – egy magyarnak leírhatatlan élmény.
Viszont csak egy évig élvezheted ezt a földi paradicsomot, azt követően, ha az anyagi helyzeted olyan, akkor magadat kell eltartanod. És itt jön a nagy kérdőjel!
Hogy lehet az, hogy hiába kerestél 4 év alatt több mint félmillió eurót, a német rendszer kiköp? Azt mondja, hogy előbb éld fel a tartalékaidat, aztán eltartunk. A sok bevándorló - köztük magyar - meg van, hogy évekig csüng a segélyeken.
Happy End
Végül szakmán kívül, de Magyarországról kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot, így hazaköltöztünk. Egy percet nem bántam meg az elmúlt évekből. Életem legboldogabb időszaka volt, soha egyetlen helyzetben nem döntenék másképp.
Visszaköltözni Magyarországra olyan érzés, mintha egy érdekes időutazásban vennél részt, vissza a múltba. És ami még megrettentőbb, olyan érzés, hogy már soha, de soha nem fogod magad annyira otthon érezni, mint mielőtt elhagytad a hazádat.
Viszont én most iszonyatosan jól érzem magam itthon és szeretnék sok-sok pozitív energiát átadni a hazámnak!”
(Fotó: pixabay.com/RyanMcGuire)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek