Tíz év már éppen elég idő ahhoz, hogy az ember nagyot változzon (fedezte fel a Facebook is a legújabb virális őrületben…), különösen érdekes egy számvetés, ha az ember ezt az időt külföldön, hat országban töltötte el, mint Tucano. Emellett megnézzük, hogyan kezelik a svédek a rendszámtáblák kifutását, végül elmélkedünk kicsit a tüntetésekről.

Tíz év után az ember hajlamos számvetést készíteni, így van ezzel Tucano is, aki éppen egy évtizeddel ezelőtt vágott bele a határátkelő létbe. Lássuk, mi minden történet vele ennyi idő alatt!

„2009. január nyolcadikán szálltam fel a Keletiben egy délre tartó szerelvényre egy bazi nagy bőrönddel és egy 30 kilós dobbal, meg ezer euróval a zsebemben.  

Azóta éltünk, tehát ahol bejelentett lakcímünk volt (családilag, mert nekem munka miatt volt pár másik is): Leccében, Brindisiben, Lisszabonban, Natalban, Recifében, Jaboatao dos Guararapesban, iz-Zebbugban, Alicantéban és most leginkább Asunciónban. 

Tehát Olaszországban, Portugáliában, Brazíliában, Máltán és Spanyolországban, de rendszeresen Paraguayban. (...) 

Katonás költözködési rutinunk van, egy teljes háztartás mindenestül be van dobozolva legfeljebb egy nap alatt. Az említett városok mindegyikében legalább két, de inkább három különböző lakásban laktunk persze. 

Költöztünk repülővel, hajóval, busszal, autóval, babakocsival (amit szétpakolva felraktunk a brindisi 4-es buszra vagy tíz körben). Rengeteget utaztam és utazok egyedül is, csak repülőtereken összességében hónapok mentek már el. 

Ezalatt a tíz év alatt, ami azért idő, volt jó is meg rossz is anyagilag, tényleg egészen extrém kilengésekkel, ahogy Sobrallal átéheztünk egy telet Olaszországban hagymás zsömlén vagy az ellenkezője, amikor a lakáson belüli lifttel szállítottuk az erkélyről ledobott játékokat vissza a kölköknek a tengerhez szintezett vonalú jacuzzihoz Gozo szigetén. (...) 

Többször dolgoztam zseniális helyeken, mint a lehető legmelegebb lisszaboni motelhálózat vagy halászként Máltán, négerként (ghost writer) mindenféle nagy embereknek, de legutóbb Project Support Officer voltam az EU-nál. 

Voltam beugró szambatáncos orosz jachtokon és persze irgalmatlan mennyiségű vidéki búcsúban/karneválon capoeira, alig van olyan főtér templommal Dél-Európában, ahol még nem ugrottam volna kéz nélküli cigánykereket. (Aki csak nyakkendősebb oldalamról ismer, családi sport nálunk a capoeira, azzal meg együtt jár a csepűrágás.) 

Amikor elindultunk, akkor jól csak magyarul tudtam írni, most már inkább angolul és portugálul verem a zongorát egész nap, de jól beszélek, meg írok, csak nem újságíráshoz elég jól, németül, meg olaszul is, de kreolul se lehet nagyon eladni már. 

Spanyolul (igen lustán) alig beszélek, de azért a majd négy év alatt ragadt rám valami, de ahhoz képest, hogy mennyire jól kéne beszélnem és írnom, inkább csak kalózos regényeket olvasok. (...) 

Ami talán érdekes lehet, hogy mivel ki, be és átvándorlással foglalkozom, ezért sokat gondolkodtam azon, hogy miért költöztünk el Magyarországról és meddig maradunk a sárga úton. 

A kivándorlás, mint olyan, igen összetett folyamatok eredménye. Ugye lehet kivándorolni gazdasági, családi, politikai, tanulási-gyakorlatszerzési, stb okokból. 

Ezek kis részben mind belejátszottak a döntésbe, például amikor Feri bezáratta a gyerek tüdőszanatóriumot, azt nehezen felejtem el neki két asztmás kölökkel, de nyilvánvalóan annak is örülök, hogy a családomnál fehérebb emberekkel ijesztgetnek vidéki nyugdíjasokat. 

Na mindegy, mert valójában a mixben nem ezek a valóban fontos elemek. Hanem az, hogy az én végzettségeim a következők sorban: külkereskedő, idegenvezető, külpolitikai újságíró, bevándorlási ügynök. Mégis mit csináljak vagy hol legyek? 

Viszont emiatt nem is vándoroltam ki Magyarországról, annak ellenére, hogy jóval kevesebb időt töltök otthon olyan embereknél, akik viszont tényleg kivándoroltak. Letelepedni nem szeretek inkább, csak csinálom, amit szeretek, ami történetesen külföldön van.” 

A teljes posztot itt találjátok. 

Az elfogyott svéd rendszámtábla és a hogyan tovább esete 

Svédországban bekövetkezett az, ami nemsokára Magyarországon is be fog, jelesül elfogytak a rendszámtáblák (pontosabban kifogyott a három betű három szám kombináció adta lehetőségek sora), így aztán nem érdektelen megnézni (ebben bandirepbulic segít nekünk), hogyan kezelik a helyzetet odafent éjszakon.

„2014-ben jöttek a némileg megújult rendszámok, bár a 3 betű – 3 szám felállás maradt. Már akkoriban is para volt, hogy elfogynak a kiadható kombinációk, de a svéd gyakorlatias hozzáállás néhány évre elodázta a következő reform szükségességét. 

A korábban bevont rendszámokat folyamatosan újra kiadták, így sosem lehetett tudni, hogy egy vadi új autó milyen betűket fog magán viselni. 

E cikk írásának időpontjában Magyarországon is hasonló a probléma. Jelenleg az R-es rendszámok mennek, viszont mivel a régi A-s, B-s stb. bevont táblákat nem adják ki újra, sokkal hamarabb ki fog fogyni a szusz a szisztémából. 

A másik lényeges különbség a két ország hozzáállása közt, hogy Magyarországon egy várható változás esetén tutira kicseréltetik mindenkivel a meglévő rendszámot, hadd költsön mindenki extra 10-20 ezer forintot, jól jön az az államkasszába meg a haver rendszámgyártó cégének a zsebébe. 

Ezzel szemben a svédek bezzeg minden változásnál párhuzamosan érvényben hagyták a régi rendszámokat. Így van ez 2019 januárjában is, amikor már kénytelenek voltak változtatni. Bevezetik a 3 betű – 2 szám – 1 betű formátumot és érvényben marad a 3 betű – 3 szám is. 

Olyan szép és egyszerű megoldás ez. Jár a taps. Felkészül Magyarország! Kíváncsian várom, hogy otthon milyen elegáns megoldással rukkolnak majd elő nemzetünk nagyjai…” 

A teljes posztot jó sok képpel itt találjátok.

A fotel-tüntetőktől a jogging-tüntetőkig 

Mostanában Magyarországon is megszaporodtak a tüntetések, ezek ihlették meg Amerikából a Préhryfarkas oldal szerzőjét egy kis elmélkedésre a demonstrációk változásáról és lehetséges jövőjéről – szigorúan technikai és nem politikai alapon.

„A hőskor

A televízió megjelenéséig a háborgó embereknek nem volt nagyon más lehetősége, minthogy minél több hasonlóan gondolkodót toborozva, kimenjenek az utcára és demonstráljanak valami mellett és valamiért. 

Általában akihez elért a hívó szó, egyetértett az üggyel és rá is ért, az elment. Bár igen szubjektíven hangzik, de valószínűleg ebben a korban jelentek meg abszolút értelemben a legtöbben élőben tüntetéseken, ha az összes létező megmozdulást vesszük alapul. 

Nehéz ezt bizonyítani, – így én sem tudom – mert nem nagyon tudjuk mennyi tüntetés volt annak idején és azt sem, hogy mennyien mentek el ezekre, hiszen legjobb esetben is csak sajtóbeli feljegyzések állnak rendelkezésünkre. (...) 

A középkor 

A tüntetés „középkorát” én a televíziózás elterjedésétől számítom.  Számomra itt változott meg először a protestálás jelentősen a korábban ismertetett és általam csak hőskornak nevezett korszakhoz képest. 

A mozgósítás ugyan még itt is a hőskort idézte, de a tüntetést akár már élőben is lehetett követni, akár a fotelből is. Már ahol ezeket a tüntetéseket élőben adták. Az átkosban erről persze szó sem lehetett, ezekről inkább csak utólag lehetett tudni. 

A rendszerváltozás azonban elhozta a foteltüntetés lehetőségét a magyaroknak is. Voltak is, akik éltek vele, de ez nem volt meghatározó, mert a tévétárasságok csak nagyon ritkán tudták, vagy akarták a tüntetéseket (főleg ha sok volt belőlük) élőben közvetíteni. 

Egy biztos, a középkorhoz képest – szerintem – kevesebben mentek már el élőben a tüntetésre, kényelmesebb volt otthonról követni azokat, melyeket a TV is adta. 

Az újkor (a jelen) 

A tüntetést befolyásoló következő minőségi változást az okostelefonok és a közösségi média elterjedése váltotta ki. És ezzel el is értünk a jelenbe. Az elmúlt hetek történései kiválóan mutatják, miképp változik a tüntetés formája és annak csatornái. 

Hála a Facebook LIVE funkciónak és a mobiltelefonnak, már a fotelben sem kell „feszengenünk” órákon keresztül ahhoz, hogy egy tüntetéshez csatlakozzunk. 

Két focimeccs között, munka közben, vagy éppen szabadság alatt is lehet követni a tüntetés eseményeit élőben, így nem maradunk le semmiről. Kiváló példa erre a decemberi MTVA székházban és körülötte történő események közvetítései. 

És a TV-vel ellentétben itt már mindenki hozzá is szólhat, bár néha azért nem bánnám, ha a Facebook ezt a funkciót valami kötelező IQ-teszt eredményhez kötné. 

Viccet félretéve, szerintem igenis gyökeres változás ez a korábbi korszakhoz képest. Drámaian csökkent (és valószínűleg csökkenni is fog) a tüntetésen személyesen résztvevők száma, ugyanis már nem kell feltétlen a helyszínen megjelenni. 

Ugyanakkor viszont rendkívüli mértékben megnőtt azok száma, akik ezen közösségi oldalak élő közvetítésin keresztül kapcsolódnak a megmozdulásokhoz. 

Ilyen értelemben – megint csak szerintem – már nincs sok értelme az állandó politikailag túlspilált tüntetés tömegbecslésnek és azon morfondírozni, hogy mennyien mentek el élőben. 

A lényeg, hogy mennyien kapcsolódtak be (csúnya szóval engaged) élőben a személyesen protestálók mellett. Meggyőződésem, hogy ha így számoljuk, akkor talán nem is csökken a tüntetésben (aktívan és passzívan) résztevők száma. 

A jövő 

De mit hozhat a jövő? Erre a kérdésre talán a legnehezebb válaszolni, de egyben biztos vagyok, a korábbi tendencia továbbra is folytatódni fog és egyre kevesebben fognak majd személyesen megjelenni a jövő tüntetésein. 

Szerintem egyébként a virtuális tüntetésé a jövő. Sőt ez a fajta jövő talán már el is kezdődött. 2015-ben ugyanis Spanyolországban már hologramos megmozdulást is szerveztek.

Mondjuk az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy itt az apropó miatt (is) fontos volt a hologram (az új törvény, ami ellen tiltakoztak ugyanis meglehetősen korlátozta a középületek előtti gyülekezést.) 

Talán az sem elképzelhetetlen, hogy mindenki otthonról fog majd tüntetni. (lásd képet fent) Akkor amikor neki jól esik vagy éppen ráér. Elvégre nem kényelmesebb otthonról szidni Orbánt vagy Gyurcsányt, akkor amikor akarjuk, azokkal akikkel szeretnénk, időjárástól függetlenül és erőszaktól vagy atrocitásoktól mentesen? 

Ha elfáradunk, kávézhatunk közben egyet, ha nagyon uncsi az, amihez csatlakoztunk, akkor szinte percek alatt átmehetünk egy másik megmozdulásra, akár a föld másik pontjára is. Hát el tudsz képzelni ennél kényelmesebb módját a tüntetésnek?” 

A teljes írást itt találjátok.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.