Év végén szokás szerint rengeteg határátkelő látogat haza az ünnepekre, utána pedig mindig akad, aki megosztja így szerzett tapasztalatait. A Svájcban élő Katalin is hazalátogatott és komoly változásokat érzékelt a korábbiakhoz képest. (A kép másik oldala Balázs tegnapi posztja, azt is érdemes ide kattintva elolvasni.)
Mi a magyar álom? Halászlé paprikás csirkével? Osztrák életszínvonal? Három tenger mossa? És mi az álom abban az országban, ahol te élsz? És mi a rémálom? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
„A hatodik év végén már meg sem kérdezik az otthoniak, hogy mi újság Svájcban. Korábban többeket érdekelt, hogy milyen is a csöpp helvét ország, miről szoktak népszavazást hirdetni vagy milyen külföldinek lenni itt. S mi meséltünk sokat, sokfélét.
Idén a korábbi témák és kérdések helyett új gondolatokkal álltak elő otthon barátaink a karácsony édes ünnepén.
Az egyikük például hangos töprengésbe kezdett, hogy a külföldön élő magyar emberek, főleg a magyar gyerekek már nem igazi magyarok, mert hat rájuk a kinti iskola, a nyugati szemlélet, többnyelvűségben nőnek fel.
Azt hittük, rosszul hallunk. Van valami új definíció arra, hogy ki az igaz magyar? Lemaradtunk valamiről, amíg az itthoni hírek helyett a kinti újságokat olvastuk?
Egy másik barátunk azt kezdte el nekünk feszegetni, hogy minek van szavazati joga annak, aki külföldön él. Persze részletesen hozzátette, hogy nemcsak ránk gondol, hanem az összes határon túli magyarra, aki nem otthon adózik. S aki nem adózik egyáltalán, az szavazhatna?
De ebbe az utcába nem mentünk igazán bele, mert jött a becsmérlés, hogy fogászatra és egyéb szolgáltatásra bezzeg haza tudnak jönni a külföldön adózó polgárok.
S újra azt éreztük, hogy itt valami nagyon nem stimmel, ismét lemaradtunk valami hazai eseményről, hiába látogatunk gyakran haza.
Mi ez az új hozzáállás? Új keserűség? Eddig sosem hallottunk még hasonló megjegyzéseket sem. Aki pár évig külföldön gyűjt tapasztalatot és pénzt, az már kívülálló? Arra még jó, hogy hazautalja?
A szűk család szerint csak irigység, puszta féltékenység áll az ilyen megnyilvánulások mögött.
Én azonban rosszabbat sejtek mögötte: egy olyan közhangulatot, ami elindíthat a lejtőn egész csoportokat, tovább erősítve a megosztottságot, s igencsak keserves küzdelem lesz visszamászni a megértés, józanság emberi magaslataira.”
(Fotó: pixabay.com/milaborka)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek