Egy magyar földbirtokos, aki előbb grófnak, aztán ezredesnek adta ki magát az Egyesült Államokban, végül fogta magát és megalapozta a kaliforniai borkultúrát. Zsuzsi nagyszerű posztja azonban nem csak időutazás a XIX. század egyik kalandvágyó határátkelőjéről, hanem szuper beszámoló is az egyik kiemelkedő kaliforniai borászatról.
Mi a magyar álom? Halászlé paprikás csirkével? Osztrák életszínvonal? Három tenger mossa? És mi az álom abban az országban, ahol te élsz? És mi a rémálom? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
“Szinte közhely, hogy magyarokkal a világ minden pontján találkozik az ember. Az is tény, hogy szeretünk azzal büszkélkedni, miszerint hazánkfiai mennyi hasznos és/vagy korszakalkotó találmánnyal, felfedezéssel járultak-járulnak hozzá a világörökséghez. Ki gondolta volna, hogy a híres kaliforniai (kereskedelmi) borkultúra megteremtése is egy magyar nevéhez fűződik?
Bár Haraszthy Ágostonról már hallottam korábban, de úgy pár hete, amikor egy Napa és Sonoma völgyi hosszú hétvégét tervezett a családunk, bővebben is utána olvastam az úriember történetének.
Mivel az életútja nagyon lebilincselő, és nem utolsó sorban azért, mert Kaliforniához, a lakóhelyemhez köthető, úgy gondoltam, megosztom a Határátkelő T. olvasóközönségével. J A Wikipedia kicsit száraz tényközlései helyett (vagy inkább mellett) Haraszthy roppant érdekes útleírása (Utazás Éjszakamerikában) , illetve a Buena Vista Winery-ben tett látogatásunk élményei szolgálnak alapul a sztorihoz.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy akit érdekel a történelem és az útleírások, annak szívből ajánlom ezt a könyvet! Fantasztikusan érdekes olvasni, hogyan is látta egy magyarországi arisztokrata a 19. század második felének Amerikáját, összehasonlítva az akkori Európával ill. magyar viszonyokkal. Néhány megjegyzése ma is érvényes, és remekül jellemzi a két földrész eltérő látásmódját, és kultúráját.)
London: 100 forint és egy hét alatt
A történet kezdete az 1830-as évek végére nyúlik vissza, amikor a földbirtokos Haraszthy, köszönhetően kalandvágyának, és néhány angol ill. amerikai üzletemberrel való inspiráló találkozásának, elhatározza, hogy az Újvilágba utazik.
Akkortájt ez még valamivel bonyolultabb volt, mint a mai fapados repülőtársaságok és gyors transzatlanti járatok korában. Haraszthy precíz leírásából megtudhatjuk az út teljes időtartamát és árát (lsd itt).
- Pestről Bécsig gyorskocsin: 36 óra
- Prágáig gyorskocsin: 36 óra
- Drezdáig gyorskocsin: 26 óra
- Lipcséig vasúton első osztály: 3 óra
- Magdeburgig postán és vasúton: 2,5 óra
- Hamburgig gőzhajón: 26 óra
- Londonig gőzhajón: 36 óra
“Az ételt, italt, szállást és cselédi ajándékot napjában 2 pengő forintra tehetni, ámbár nekem csak 1 forint 56 krajcárba került. Már ebbe bele van számítva mindennap egy itcze bor. Ha tehát valaki sebesen kivánna Pestről Londonig utazni, kerülne egész utazása – 6 napot és 12 órát véve fel – 99 forint és 12 krajcárba.”
Mivel Haraszthy pénztárcájának vastagsága nincs arányban az idejével, így az óceánt a valamivel olcsóbb, de hosszabb utat ígérő Samson vitorlás postahajón szeli át, és röpke 42 nap alatt érkezik meg New York-ba (a szélcsendes idő jó pár napot hozzáad az átlagban 1 hónapos úthoz).
Letelepedés Amerikában
Az utazásai alatt szerzett benyomásai, és nem utolsó sorban a romló politikai állapotok (értsd: az 1848-as forradalom előszele már érződik) hatására úgy dönt, hogy az Államokba költözik.
A család először a Wisconsin folyó partján vásárol földet, majd a “Széptáj”-nak nevezett birtok Haraszthy angol születésű üzlettársa révén kibővül, és szerényen a “Town of Haraszthy” (“Haraszthyváros”) nevet kapja. :)
(Kép: Wikipédia)
A Wisconsin államban ma is létező, Sauk City néven fellelhető kisváros azzal büszkélkedhet, hogy az első hivatalosan bejegyzett település (incorporated village) az Egyesült Államokban.
Haraszthy ambiciózus üzletemberként különböző vállalkozásokat indít: birka- és lótenyésztéstől a komló- és szőlőtermesztésen át egy malom és egy kisebb gőzhajó üzemeltetéséig.
A szőlőtermesztés a wisconsini klímában nem igazán jövedelmező, így a kaliforniai aranylázról érkező híreket hallva felszámolja ingatlanait, és – ellentétben az aranyat keresők ezreivel, akik San Francisco felé veszik útjukat - családjával együtt a sokkal kellemesebb időjárással rendelkező San Diegóba költözik 1849-ben.
Grófból ezredes
A földbirtokos “szerénységét” most sem hazudtolja meg, és a “grófi” (count) címet a jobban hangzó “ezredesre” (colonel) cseréli (nem mintha bármikor is szolgált volna a hadseregben).
Hamarosan a helyi közélet jelentős alakjává válik. A legenda szerint a már majdnem 800 lakossal büszkélkedő San Diego elöljárója – miután tudomására jut, hogy Haraszthy jogi tanulmányokat is folytatott valamikor, kinevezi őt seriffnek. (Apropó seriff: ez az érdekes életrajzi adat kiválóan felhasználható “souvenir” elemként borcímkéken, vagy az idegenvezető ajándékaként.)
Haraszthy – megnyerő személyiségét és nem utolsó sorban politikai befolyását latba vetve - megpróbálja meggyőzni leendő üzletfeleit, hogy fektessenek be egy nagyobb összeget a kaliforniai szőlőtermesztésbe.
A San Franciscótól délre, Sonoma völgyben előzetesen vásárolt földjén – ahol később a ma is működő Buena Vista Winery épül - szőlőt telepít. Mivel lelkes támogatója a kínaiak akadálymentes bevándorlásának az Államokba (akkortájt kezdődött felerősödni a munkásosztály tiltakozása a kínai nyomor elől az USA-ba vándorló olcsó munkaerővel szemben), Haraszthy kínai munkásokat fogad fel, hogy a hegyoldal bazaltszikláiba borospincéket vájjanak.
Az emléktábla szerint 1857-ben kínai munkások vágták ezt a borpincét a Mayacamas hegy szikláiba. Ez volt Kalifornia első borpincészete. Befejezése után a méretei: 10 láb (kb. 3 m) magas x 20 láb (kb. 6 m) széles x 100 láb (kb. 30 m) hosszú.
Sajnálatos módon az 1906-os földrengéskor a pince nagy része beomlott. Megfigyelhető, hogy e kisebb helység tetőzetének téglái más anyagból készültek, mint az épület falai – 1982-ben az épületet földrengésbiztos szabványok szerint renoválták.
Visszatérve hősünkhöz, ambíciózus üzleti tervének részeként majdnem 2 évet tölt Európában, felkeresve a legnevesebb francia, olasz, német, spanyol és magyar borvidékeket, hogy onnan a legjobb minőségű szőlővesszőket hozzon.
A hatalmas mennyiségű, mintegy 350 fajtáról vágott 100.000 vesszőt Haraszthy felajánlja megvételre a kaliforniai államnak, de a honatyák nem látnak gyorsan megtérülő befektetést a borászatban, így Haraszthy kénytelen saját maga értékesíteni ill. bővülő szőlészetében elültetni őket.
Beüt a katasztrófa
A baj nem jár egyedül, ahogy mondják, és így szinte sejthető, hogy a nem igazán szerencsés befektetés után valaminek történnie kell. Buena Vista “grófja” aggodalommal veszi észre, hogy ültetvényein a szőlőtőkék satnyulni kezdenek, a levelek elsárgulnak, és alig van termés, amit szüretelni lehetne.
Nagy nehézségek árán sikerül kideríteni, hogy a problémát egy apró kis rovar okozza, amely a szőlő gyökerét támadja meg. A szőlőtermesztés történelmébe mint az egyik legpusztítóbb filoxérajárvány vonult be ez az incidens, és nem kizárt, hogy a Haraszthy által Európából, főleg Franciaországból importált, majd értékesített fertőzött vesszők révén terjedt el nem csak Észak-Amerikában, hanem egész Európában, és Észak-Afrikában, elpusztítva Franciaország szőlőültetvényeinek 40%-át, és nagy károkat okozva a többi országokban is.
Haraszthy bankcsődöt jelent, de az amerikai vállalkozó szellem és talán saját örök optimizmusa él benne, amikor a szőlőtermesztésről átnyergel a rumgyártásra, és Nicaraguában vásárol egy cukornád ültetvényt.
Újabb csavar: Nicaragua
Felesége és egyik felnőtt lánya követi őt, a balsors azonban itt sem hagyja el, mert neje hamarosan meghal sárgalázban. Haraszthy hazautazik Kaliforniába, hogy a hagyatékot intézze, majd meggyőzi apját, hogy térjen vele vissza Nicaraguába.
A 79 éves Haraszthy nagyapa beleegyezik a költözésbe, de nem jól viseli a trópusi klímát, így nem sokkal érkezése után mégis úgy dönt, visszamegy San Francisco-i otthonába.
Egy színes fantáziával megáldott regényíró sem tudna csavarosabb fordulatot kitalálni: az idős Haraszthy a San Franciscóba tartó hajón hal meg, és a tengerben talál örök nyugalomra, ahova az akkori szokásoknak megfelelően a hajók fedélzetén elhunytakat “temették”.
Haraszthy életének vége talán a legmeglepőbb csavar a történetben. 1869-ben, Nicaraguában egy malom építkezésének munkálatait megszemlélendő, egyedül indul útra öszvérháton.
Egy kisebb folyón probál átkelni, amikor egyensúlyát vesztve a folyóba esik, és vagy egy aligátor ragadja el, vagy a cápáktól nyüzsgő közeli óceánba sodródik. Holttestét soha nem találták meg. A sors iróniája, hogy halála után igy vélhetőleg apjával együtt a Csendes-óceán hullámsírjában lelt örök nyugalomra ő is.
Na de minden jó, ha a vége jó! A kalandos, és tragikusan végződő történet ezzel nem zárul le, hiszen a Buena Vista Winery ma is büszkén őrzi alapítója, a kaliforniai borkultúra atyjának nevezett Haraszthy Ágoston emlékét.
A szőlészet és az eredeti borospince az idők folyamán több tulajdonos kezében volt, míg végül 2011-ben Jean-Charles Boisset, egy tősgyökeres francia borász veszi meg a renoválásra szoruló épületet, hogy felújítva, és a hagyományokat őrizve kínálja kiváló minőségű borait, és nyissa meg kapuit a turisták előtt.
Hogyan néz ki mindez ma?
És hogy mit tapasztalhat a mai látogató? Nos, akkor jöjjenek a mi élményeink a 21. századból. J A magyar ember szíve kicsit megdobban, amikor a Buena Vista Winery bejáratánál a kaliforniai medvés, és az amerikai csillagos-sávos lobogó mellett meglátja a magyar piros-fehér-zöld zászlót!
A főépülethez sétálva pedig egy régi magyar címer kelti fel a látogató érdeklődését. Ez utóbbi Haraszty feleségének, Dedinszky Eleonóra családjának nemesi felmenőitől származik, és nemcsak az épület több részén, hanem a palackozott borok címkéin is találkozunk vele.
Aki egy kis borkóstolóval akarja egybekötni a látogatást, annak érdemes befizetnie egy “boroshordó” túrára (barrel tour and tasting), és $40 ellenében részt vehet nemcsak egy igen érdekes, Haraszthy életútját és a Buena Vista Winery múltját ill. jelenét bemutató idegenvezetésen, hanem kóstolót kaphat 4 féle igazi minőségi borból, sőt még a sommelier (borszakértő) mesterség kulisszatitkaiba is betekintést nyerhet.
Ennek a nagyon összetett és érdekes mesterségnek az egyik alapja a különböző borok felismerése, jellemzése, és a hozzájuk illő ételekkel való párosítása. A leendő borszakértőknek komoly vizsgákon kell keresztül menniük ahhoz, hogy a mester fokozatot megkapják.
De akár egy laikus is részt vehet tanfolyamokon, mint ahogy az idegenvezetőnktől - aki maga is vezet ilyen kurzusokat – megtudtuk.
Biztos sokaknak beugrik a kép, amikor valaki komoly arccal és erősen koncentrálva beleszagol a borospohárba, belekortyol az italba, szájában kicsit “megforgatja”, majd diszkréten kiköpi az odakészített edénybe (egy valamirevaló sommelier soha nem nyeli le a kostolót, azt csak a laikus, na meg a finom borokat szerető turistak teszik).
Ezután következik a bor leírása, ami talán az egyik legösszetettebb feladat. Sokunk emlékszik Proust elhíresült Madeleine-süteményének sztorijára Az eltűnt idő nyomában c. könyvből, amikor is a főhősnek a megkóstolt teasütemény íze rengeteg emléket juttat eszébe.
Az ízlelés élménye az agyunkban összekapcsolódik más érzékszervi tapasztalásokkal, és ez az alapja a sommelier tanfolyamokon használatos módszernek is.
A bor ízének, állagának analizálására az oktató képeket, illatokat és különböző textíliákat ad a tanítványoknak, így egy teljesebb érzékszervi spektrum (látás-tapintás-szaglás) segít a memorizálásban.
Mi is kipróbálhattuk a kép+illat+tapintás kombinációs táblán a fentieket J A Buena Vista Winery-ben tartott borszakértői tanfolyamokon a résztvevők elkészíthetik a saját “keveréküket” is, tudvalevő ugyanis, hogy a legtöbb bor nem egy, hanem több fajta szőlő keverékéből készül.
A tanulók kísérletezgethetnek az ízekkel, arányokkal, amíg a számukra ideális keveréket megtalálják, és még a bor címkét is ők maguk tervezhetik meg. Kiváló ajándék ötlet!
Bár ilyen szuvenírt nem sikerült hazavinnünk, de néhány üveggel és sok fényképpel felszerelkezve értünk haza a jól sikerült hétvégi kiruccanás után, gondolatban kalapot emelve egy nagy magyar emléke előtt, aki – több honfitársunkhoz hasonlóan – hozzájárult a kulturális világörökséghez.Mit esznek az Európai Bizottság menzáján? Azt már tudjuk, mi a menü (és mennyibe kerül) a Budai Várba költözött magyar Miniszterelnökség Gundel-menzáján. De mi a helyzet Brüsszelben?
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek