Világszerte egyre többen járnak kerékpáron munkába (most tekintsünk el a havazástól…), ami hasonló problémákat és megoldandó kérdéseket vet fel Los Angelesben, Londonban és Budapesten is. A blogot rendszeresen követők a három város nevéből talán már sejtik, hogy podcast-sorozatunk, a Los Angeles-London-Budapest-tengely újabb része következik (az első két rész itt és itt), melynek fő témája ezen a héten a nagyvárosi kerékpározás. Beszélgetőtársaim pedig mint mindig, ezúttal is Tamás LA-ből és Bandosz Londonból – kiderül egyebek mellett az is, mi a gond a fehér kisteherautókkal és a nagy visszapillantótükrökkel.

Ilyen egy bringás superhighway Londonban

Tamás egyik első bringás élménye Amerikában az volt, amikor kb. egy hónappal a kiköltözése után vett magának egy kerékpárt és lebuszozott Southgate-re egy nagy bringás rendezvényre. Southgate elég húzós környék és a városvezetés így akarta kicsit oldani az emberek aggodalmait, sikerült is odacsábítani 10-15 ezer kerékpárost.

Amerikában speciális problémát jelent az autók mennyisége és mérete, a holttér például a legtöbb sofőrnek elég nehezen értelmezhető dolog és nem is figyelnek rá – mesélte Tamás. 

„Biciklisként hamarabb kell fékezni, el kell engedni az autóst, jobbra kanyarodásnál sokszor ráhúzzák a kormányt a gyalogosra is, noha az ilyen szabálysértéseket a rendőrök szigorúan és azonnal büntetik” - mondta. 

Ezzel együtt sok bicikliutat építenek Los Angelesben, mert próbálják támogatni ezt a mozgalmat. Ugyanakkor terjednek az elektromos rollerek, ami egész Amerikában komoly társadalmi vitát okoz. A fiatalok imádják, az idősek nem szeretik, de legalább szabályozva sincs rendesen és rengeteg a baleset. 

Annyi előnye van, hogy a városvezetés emiatt szeretné még biztonságosabbá tenni a közlekedést (ezek az elektromos szerkezetek komoly bevételt jelentenek), így mivel elég szélesek az utak, megpróbálnak komplett sávokat leválasztani a főútvonalakon is. 

Nem világmegváltási célzattal 

Ami Bandoszt illeti, ő sokszor közlekedik Londonban kerékpárral, mint mondta, ebben semmilyen világmegváltás nincs, egyszerűen sok esetben ez a legpraktikusabb megoldás a gyakran leálló és sokszor (főleg csúcsforgalomban) kiszámíthatatlan tömegközlekedés mellett/helyett. 

„Autós is és biciklis is vagyok, így mind a két oldalt látom. Amikor az egyiken ülök, akkor a másik vezetői idegesítenek és fordítva. Londonban az autósok eléggé tolerálják a bicikliseket és általában odafigyelnek rájuk. A bringások egy része ezzel visszaél, kicsit cikázik, erőszakos. Viszonylag biztonságos a biciklis közlekedés, még ha nem is olyan fejlett az úthálózat, mint mondjuk Hollandiában” - számolt be Bandosz. 

Budapesthez hasonlóan Londonban is nehézséget okoz a kerékpársávok kijelölése, hiszen keskenyek az utcák. Két napja majdnem sikerült összecsattannia egy furgonnal, aminek a vezetője kis híján ráhúzta egy kanyarban az autót. 

„Volt egy másik hasonló esetem, akkor le is estem a bringáról és belém állt a kormány. Azt hittem, hogy eltört a bordám… Akkor is egy fehér furgon volt a vétkes – a fehér furgon, a white van egyébként itt népellenség, a sofőrjeik úgy vezetnek, ahogy nekik tetszik. Szóval egy ilyen vágott be elém, hatalmasat kellett fékeznem és elszálltam a biciklivel” - mesélte. 

Londonban azért akadnak tragikus esetek, érdekes módon főleg női kerékpárosokkal, talán azért, mert ők jobban bíznak az autósokban. A legtöbb balesetet nagy jármű, teherautó, busz vagy a már említett furgon okozza. A szabály az, hogy ilyen jármű mellett nem szabad huzamos ideig haladni. 

Bicikliutak Budapesten, Londonban és Los Angelesben 

Szó esett arról is, miként oldják meg a kerékpársávok kijelölését a különböző városokban. Speciel autósként és kerékpárosként is nehéz szeretni azt a módszert, amivel a magyar fővárosban sokszor találkozhatunk, jelesül, hogy húznak egy sárga csíkot az útra és attól kezdve az kerékpársáv.

Kérdés, hogy milyen más megoldást lehet találni egy Budapesthez hasonló városban, ahol legalábbis a belső kerületekben nem nagyon van hova építeni vagy honnan leválasztani. 

Londonban többféle megoldást találtak, tehát van a felfestős módszer is, de például városvezetőként anno a lelkes bringás Boris Johnson (azóta volt külügyminiszter és erősen kacsintgat a miniszterelnöki poszt irányába is) úgynevezett kerékpáros „superhighway”-eket alakított ki. 

Ennek lényege, hogy kerestek kisebb, az autóforgalommal párhuzamos utcákat, amiket lezártak az autók elől és odaadták a bringásoknak. A kereszteződésekbe kisebb oszlopokat tesznek, így az autós ha akarna, sem tudna behajtani. 

Los Angelesben is alapvetően a pesti „felfestős” módszert követik, a járda melletti sávban zárnak le szakaszokat és táblával jelzik, hogy az egyben bringaút is. 

„Az én legnagyobb félelmem itt mindig az volt amikor nagyobb autókat vezettem, hogy a hatalmas, karvastagságú tartón álló tükörrel fejbe ne vágjak egy bringást. Ezért inkább a sáv közepe felé tartottam, így viszont túl közel kerültem a másik sávban közlekedő autó tükréhez. Mondjuk költözéskor ez elég komoly rémálom” - mesélte Tamás.

Beszéltünk még sok minden másról, úgyhogy hallgassátok meg a podcastot, szűk 20 perc az egész – bringázás helyett éppen jó lesz… :) 

Ne csak olvass, hallgass is!

(Fotó: geograph.org.uk/Stephen Craven)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.