A pörkölt – töltött káposzta kombótól indulva ma eljutunk egészen London és Los Angeles veszélyes városrészeiig, miközben arra is fény derül, mi történik a brit fővárosban egy betörés után, hogy végül megtudhassátok, miként lehet mindig talpra állni külföldön élve.

A Los Angeles – London – Budapest tengely podcast-sorozat második részében (az első részt itt hallgathatod meg) a beszélgetés kiindulópontja az volt, hogy mi az a három dolog, amire határátkelőként büszke az ember. 

Bandosszal kezdtük, aki a gasztronómia felől közelítette meg a kérdést (egyébként titeket is erősen kapacitállak, hogy írjátok meg a ti saját büszkeségeitek és azt is, mik azok a dolgok, amiket másként csinálnátok a hataratkelo@hotmail.com címre). 

Szóval Bandosszal kezdtük, akinek az első büszkesége nem más, mint a... 

Pörkölt 

Ugyanis pörköltjét nem magyar vendégei is imádják, „kinyalják utána a fazekat” - mint fogalmazott. Elkészíteni a klasszikus módon készíti, némi borral bolondítja meg, lassú tűzön főzi. Mondjuk a köret már komplikáltabb kérdés. 

„A nokedliszaggatáshoz nincs nagyon türelmem, néha csinálok azt is, de azért ilyenkor inkább megy a krumplipüré és valami jóféle savanyúság a magyar boltból. Utóbbi fontos, hogy ropogós legyen” - mondta. 

Töltött káposzta 

Maradva a kajáknál, Bandosz másik büszkesége a töltött káposzta. 

„A sikerélmény abban áll, hogy meg tudom csinálni, de nagymamám (Isten nyugosztalja) teljesítményét nem tudom elérni. Szerencsére a nagynéném elleste tőle, tehát van a családban, aki még meg tudja csinálni, én pedig egy szerény imitátor vagyok külföldön” - mesélte. 

A hozzávalókat egy közeli magyar boltban szerzi be, ha ott nem jár sikerrel, akkor átmegy a szomszédos lengyelbe, ahol szokott lenni savanyított káposztalevél. Mindig megy mellé vörösbor is, ami erősen növeli a jókedvet és csökkenti a hibalehetőséget. 

Azért a töltött káposzta időigényes dolog, inkább csak ilyenkor, karácsony környékén készíti el. 

Egy betörés anatómiája 

Londoni podcast-partnerem egy klasszikus viktoriánus házban él, persze olyanban, amit több lakásra osztottak fel. A napokban betörtek hozzá, de nem a töltött káposzta miatt... Egy fényképezőgépet és egy telefont vittek el. A rendőrség egy nappal később jelent meg… 

Bandosz szerint az utóbbi években a londoni rendőrség egyszerűen hagyja a betörések egy (nagy) részét (50-60 százalékát), mert nincs kapacitása minden ügy felgöngyölítésére. 

„Találtak ujjlenyomatokat meg lábnyomokat, de aztán írtak egy emailt, melyben közölték, hogy sajnos nincs elég tárgyi bizonyíték, ezért leállítják a nyomozást. Megértik, hogy ez nekem traumát okoz, de sajnos ez van. Javasolták, hogy forduljak egy olyan szervezethez, ami lelki segítséget nyújt bűncselekmények áldozatainak” - mondta Bandosz, aki mesélt egy másik betörésről is, azt hallgassátok meg a podcastban (egyébként olyan 9 perc magasságában kezdődik).

Lövöldözés Los Angelesben 

Ha már a bűnügyeknél tartottunk, Tamás elmesélte, hogy Los Angeles-i lakóhelyétől nem messze volt egyszer egy lövöldözés. Ők ugyan éppen nem voltak otthon, de amikor mentek haza, látták, hogy minden le van zárva a környéken. 

„A rendőrök helyszíneltek, a környező házakból az emberek kint álltak az utcán és nézték, hogy mi történik. A szomszédok aztán elmondták, hogy egy drive-by shooting volt, azaz egy autóból lőttek rá valakire. Sajnos később kiderült, hogy az illető bele is halt a támadásba” - emlékezett vissza Tamás. 

Los Angeles bizonyos részei nagyon veszélyesek, más részei viszont teljesen biztonságosak. Ezért ha valaki például turistaként megy oda, jól teszi, ha előtte tájékozódik. 

Compton vagy Southgate például klasszikusan olyan helyek, ahová nem megy az ember. „Nagyon érdekes, hogy a klasszikus felhőkarcolós Los Angeles (a „downtown”), amit a filmekben is nagyon sokszor látunk, kétarcú hely. Napközben rendben, de este, amikor kiürül (hiszen nagy része üzleti negyed), nem nagyon szabad arra mászkálni.” 

„Amikor életemben először bementem oda, megálltam a kocsival, odajött egy hajléktalan ésfigyelmeztetett, hogy nem biztos, hogy ott kellene leparkolnom az autót. Beálltam egy parkolóházba, ami szintén nem egy életbiztosítás, de azért mégis jobb” - mesélte Tamás. 

Mindig talpra esni 

A beszélgetés utolsó harmadában visszakanyarodtunk az eredeti témához, azaz következett a harmadik dolog, amire Bandosz büszke határátkelőként. (Tamás listáját a következő adásban ismerhetitek meg.) 

„Büszke vagyok arra, hogy az utóbbi években sikerült többször is talpra esnem. Volt itt egy munkahelyem 9 évig, amikor az megszűnt, akkor át kellett gondolnom, hogy mi lesz velem” - emlékezett vissza. 

„Az utóbbi 8-10 évben többféle átalakuláson mentem át, több munkahelyet kipróbáltam és mindegyiken tanultam valamit. Mindez megtanított arra, hogy nem kell félnem attól, hogy valami baj lesz holnap. Tudom, hogy boldogulni fogok és megtalálom a helyem. Muszáj volt túlélni, leszállni a magas lóról, a tudásomat kellett kamatoztatnom és eltartanom a családomat” - mondta Bandosz. 

És mesélt még ennél részletesebben is, míg Tamás arról beszélt, hogy neki a legérdekesebb az volt, vajon meg tudja-e állni a helyét külföldön, miközben azt is érezte, be akarja bizonyítani másoknak, hogy képes rá. 

Ennél persze sokkal több mindenről is szó esett még köztünk, hallgassátok meg a podcastot! Ha kérdésetek, témajavaslatotok lenne, azt a hataratkelo@hotmail.com vagy az admin@hataratkelo.com címre küldjétek el, várjuk! 

Ja. és írjátok meg ti is, mi az a három dolog, amire büszkék vagytok határátkelőként – és mi az, amit esetleg másként csinálnátok!

(Fotó: Grunberg Alexander)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.