Mátéék történetében szerintem sokan magukra ismerhetnek. Kis pénzgyűjtés céljából költöztek ki Angliába, aztán hazatértek, ahol hamar világossá vált, hogy az élet meglehetősen bonyolult tud lenni… így aztán megint elmentek. Hogy miért, az kiderül az alábbiakból.

Három legnagyobb sikerem határátkelőként - és három dolog, amit másként csinálnék. Beszéljük meg ki mit tart a legnagyobb sikereinek a külföldi életben és mi az, amit mai fejjel már másként csinálna! Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

„Pár éve úgy gondoltuk feleségemmel, hogy bár nem szeretnénk kimenni dolgozni a UK-be, de spórolás céljából mégis csak jó lehetőségnek tűnt. Pont kapóra is jött, hogy kaptam egy ajánlatot egy hotellánctól. Livein-es hely volt, távol mindentől. 

Jól is alakultak a dolgok meg nem is. Négy hónap elteltével végük hazajöttünk, hogy otthonról keressünk újabb helyet magunknak. Alig 1 hónap keresgélés után találtunk is egy megfelelőt. Kis 4 csillagos hotel Dél-Angliában. 

Párom front of house, én head chef pozícióban helyezkedtünk el. Itt 2 évet dolgoztunk, mert volt egy összeghatár, amit szerettünk volna összeszedni, aztán hazamenni. Amikor meglett (még jóval több is) kicsit utazgattunk aztán hazamentünk. 

Újra otthon, a semmi közepén 

Kevesebb mint 1,5 évet töltöttünk otthon. Majdnem az első hónaptól diszkomfort érzésünk volt az otthoni helyzetek miatt, de mivel távol mindentől volt egy szép nagy földünk, ahova építkeztünk, úgy gondoltuk, nem fog minket zavarni az otthoni, már-már balkáni hangulat. Így is történt. Kiköltöztünk a semmi közepére és napi 2-3 órát ingázva jártunk be Budapestre dolgozni. 

Nem volt megfelelő kapacitású a villanyóra a házhoz, elkezdtem intézni a mindenkinek járó 32A villanyórát. Majdnem fél évig járkáltam be a szolgáltatóhoz, mert mindig volt valami bajuk, ami miatt nem adták meg a bővítési engedélyt. 

Télen alig volt 15°C a lakásban, de nem csináltunk belőle gondot, felöltöztünk.  Élveztük a nyugalmat, csendet. Aztán februárban végre megkaptuk az engedélyeket. 

Édesapám cége csinálta a szabványosító átszerelést. Volt egy technikus a csapatában, akinek országos engedélye van villanyórákhoz hozzányúlni, átszerelni... na igen. 

Kezdődik a csuklóztatás 

Január 1-től átkerült a szolgáltatónk az NKSz-hez. Aminek a területén nem volt érvényes az (országos) jogosítványa. Kijött a szolgáltató technikusa ellenőrizni az átkötést, majd egyszerűen levágtak a rendszerről minket. 

Azon a héten jöttek a kemény fagyok megint. Én kint laktam a házban, onnan jártam be dolgozni továbbra is, feleségem pár napra elköltözött, hogy ne kelljen az áram és fűtés nélküli házban lennie. 

Rákötöttünk egy benzines generátort az elektromos rendszerre, hogy ott tudjunk lakni + intézhessük helyszínről a közel 300.000 Ft-os szabványosítást, amire 30 napot kaptunk, ellenkező esetben eljárás indult volna ellenünk fogalmam sincs, milyen címen. 

Eközben áramlopással vádoltak meg... A szolgáltató egy pillanatra sem gondolkodott el azon, hogy a megváltozott feltételekről értesítsen minket. Azt is érdekesnek tartom, hogy ha nem tudtam volna 30 nap alatt végrehajtani a procedúrát, akkor akár 1 évig nem kapom meg a szabványosításra az engedélyt, ergo nincs áramom egy olyan helyen, ahol semmilyen más közmű nem elérhető. 

Lement ez a ramazuri is. Közben kiderült az elektronikus adóbevallásomból, hogy a munkáltató még minimálbérre sem jelentett be. Kérdőre vontam és csak annyit válaszolt, hogy vendéglátóban senkit sem jelentett be eddig 4 óránál többre. 

Bíztunk a változásban 

Jöttek a választások. Bíztunk benne, hogy történni fog valami változás. Hogy talán egy felelős kormányt sikerül megválasztani. Közben napi szinten hallgattuk a főnökségtől, hogy aki nem Viktoriánus az hazaáruló, tolvaj, migránssimogató libsi, komcsi meg ilyenek. 

Sajna tudjuk, kik nyertek. Orbán a választás estéjén ebben az étteremben ünnepelt. Én mint konyhafőnök, közöltem, nem vagyok hajlandó dolgozni. Nem dolgoztak meg a felszolgált ételért, én max. narancsos buktát vagyok hajlandó sütni. 

Másnap be is adtuk a felmondásunk. Akkor persze már ment az alkudozás, olyan összegeket ajánlottak a maradásért, ami, ha nem lennének elveim, bőven megérte volna. 

Megmondtam a főnökeimnek, akik között volt Fidesz-érdekeltségbe tartozó vállalkozó és egy képviselő is, hogy nem tudok olyan helyen dolgozni, ahol egy kisebb besúgó rendszer működik, arra kell figyelnem, hogy kinek mit mondok, mert eláshatom magam egy mondattal, ahol egyik napról a másikra megszűnhet a munkahelyem, ha bedől ez a kártyavár, amit összeloptak. 

Vissza Angliába 

Ezért inkább visszajöttünk Angliába. Nem tud a pénz motiválni. Persze kell, de nem a jövő hónapig tervezem az életem. Otthon meg nemigen van perspektíva. Akartam vállalkozni is, de minden barátom, aki belevágott, nem mondanám, hogy panaszkodik, de megszakadnak. És az amortizációra nem nagyon van pénzük. 

Magukat jelentik ki a cégükből 4 órás bejelentésre, ha pénz kell, mert az alkalmazottakkal nem akarnak kicseszni. 

Otthon az emberek bizalmatlanok és rosszindulatúak egymással. Itt minket visszavártak (ugyanabba a kis hotelbe jöttünk vissza). Akklimatizálódunk, beilleszkedünk a helyi közösségbe. 

Elegünk lett abból, hogy folyamatosan arra kell figyelni, nehogy átverjenek. És ezt nem civil, hanem a hivatali szinten értem. 

Itt első munkanapon már megvolt a szerződésünk. Nincs zsákbamacska. A főnök nem kizsigereli az alkalmazottakat. Dolgozik Ő is a cégében, nincs slepp, akiket eltartunk. 

Tisztában van vele, hogy egy frissen indított vállalkozás nem fog 2-3 hónap után profitot termelni. Ütemterv van, és ennek fényében alakítjuk a profilt. Sok negatív dolgot tudnék még írni, de nekünk ezek voltak azok az okok, amik miatt inkább nem akarunk otthon élni.”

(Fotó: pixabay.com/StockSnap)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.