Kicsit folytatva a minapi, hazatérésről szóló posztot, arra gondoltam, megnézhetnénk kicsit, hogy ti, a határátkelők mit gondoltok arról, pénzkérdés-e és ha igen, mekkora összeg az, ami motiválna a Magyarországra visszaköltözésre. Sok hosszabb-rövidebb vélemény következik, némelyik emailben érkezett, némelyik a Facebookon.
Neked mi az a pénz, amiért már nem mennél el Magyarországról vagy amennyiért hazatérnél? Írd meg hosszabban vagy rövidebben a hataratkelo@hotmail.com címre!
Visszamennék a régi fizetésemért is, ha…
„Nem a legfiatalabb generációhoz tartozom. Épp az ötvenes éveimet tapostam, amikor egy fideszes vezetésű közintézményből kirúgtak. Az idáig vezető útról most nem beszélnék, pedig az is megérne egy misét! Nem sok választásom maradt, mint a külföld.
Nagyon sokan vagyunk, akik tudjuk, hogy nem is létezhet a nyomoron kívül más választás. Ha nem vagy „narancsos”, a teljes megsemmisítés a cél. Utánad nyúlnak, kirúgatnak vagy eleve fel sem vesznek!
Ott álltam diplomásan, egyedül, több évtizedes szakmai tapasztalattal a hátam mögött – munkanélküliként.
Azóta eltelt 6 év. Azóta is külföldön dolgozom. Azt talán mondanom sem kell, hogy két és félszer annyi a fizetésem egyszerű alkalmazottként, mint otthon volt diplomásként. Megbecsülnek! Elismerik a munkám, szeretek itt lenni!
...és itt térnék vissza az alapkérdéshez! Mégis van az a pénz? Nekem ez nem elsősorban pénzkérdés. Pont olyan, mint a „Sargentini-jelentés”. Az nem a migrációról szól (elsősorban), ez pedig nem a pénzről szól elsősorban.
Én visszamennék akkor is, ha a régi fizetésemet kapnám (>200e), ha... eltakarodna ez a velejéig romlott, korrupt agymosott banda.
Szeretem a hazám, a családom, a szomszédaim, a volt kollégáim.......Hiányoznak! Még ha sokaknak nem tetszik is, de nekem is ez a hazám! (Zsuzsa)
A színvonal számít
„Engem nem csak a pénz motivál! Az emberek itt kedvesek, segítőkészek. Tisztaság van és jó utak. Nyitva lehet hagyni az autót. A pályaudvarokon személyzet várja a betegeket, rokkantakat, ők tolják a tolókocsit a család helyett. Mindenütt lift. Nálunk a Keleti pályaudvaron lépcsők várják a metróval érkezőket.
Ápoltak a kertek, senki nem dob el szemetet. Minden ház tatarozva! Az önkormányzatnál az ott dolgozó üdvözöl és megkérdi, miben segíthet. Nem vág pofát, hogy zavarom. A nívó miatt nincs az a pénz, amiért hazamennék.” (Tekla)
Elméletben lenne, gyakorlatban nem működne
„Elméletben persze lenne akkora összeg, amennyiért hajlandó lennék inkább Magyarországon élni/dolgozni.
Gyakorlatban azonban ez nem működne, mert hangos rendszerellenes vagyok. Tehát a megélhetésem folyamatosan veszélyben lenne a regnáló maffiától. Hiszen tudjuk, hogy elhallgattatni valakit úgy lehet a legjobban, ha a megélhetését ellehetetlenítjük. Szóval, igencsak rövid lenne az én ottani életem...
Konklúzió: kösz, de kösz nem.” (Vera)
A pénz nem minden
„Még mindig nem értik meg az emberek, hogy a pénz nem minden! Nem CSAK amiatt marad az ember külföldön, persze nyilván nagy szerepet játszik az is benne, de korántsem csak ez számít!” (Bernadett)
Itt ha keményen dolgozol, van eredménye
„Nemcsak a pénz motivál. Hanem ahogyan az emberek bánnak egymással. Itt embernek tekintenek, pedig csak egy „migráns” vagyok. Egy fehér bőrű magyar.
De otthon csak egy rabszolga lennék, aki „szaré-húgyé” dolgozik három műszakban egy gyárban. Itt, ha tanulsz, keményen dolgozol, megvan az eredménye, otthon meg beledöglesz.” (Edit)
Van az a pénz…
Érdekes, hogy sokan a „nincs az a pénzt” írták ahelyett, hogy megnyomták volna a ceruzát + egy kis fantázia. Látva, hogy még euróban is milliárdokat lop a kormány, azt kell mondjam, hogy ha annyira akarják, hogy visszamenjünk a családdal, akkor igenis van az a pénz. Egyszeri, nettó 100 millió euró.
Ebből közvetlenül az osztrák határ mellett vennék egy akkora telket, hogy 10km-en belül senki más ne legyen. Ausztriába járatnám a fiamat iskolába, oda járnánk orvoshoz, ott költenénk el a pénzünket. De a feltételnek megfelelően Magyarországon laknánk. Ennyi pénzért istenbizony.” (Gábor, Németország)
Mihez kezdenék otthon?
Nálam nem a pénz a döntő, lehet, hogy otthoni viszonylatban jobban keresnék egy másik pozícióban, viszont itt olyan tudásra és tapasztalatra tettem szert, amire otthon aligha lett volna lehetőségem, sőt, igazából kereslet sincs nagyon rá; el szoktam gondolkodni, hogy esetleg visszamenni (csakis a család és barátok miatt), de otthon mihez tudnék kezdeni?! (Edina, Anglia)
Egy szabad országban akarom felnevelni a gyerekeim
„Furcsa, a kérdés már alapból azt feltételezi, hogy a pénzért költöztem el... Mindenesetre a társadalom és a politikai helyzet jelenlegi állapota volt a szempont számomra, meguntam, hogy minden nap van miért tüntetni, beszűkül a szabadság, demokrácia. Nem ezért volt Magyarországon rendszerváltás, én egy szabad országban akarom felnevelni a gyerekeim. (Gergő)
Mindenütt kőkemény világ van
Azért külföldön sem egyszerű. Legalább két embernek dolgoznia kell a normális megélhetésért. Meg kell tanulni azt az országot, ahol élsz. Mindenütt más. De ha a szabályokat betartod, alkalmazkodsz, akkor sokkal jobb, mint otthon.
Haza az nincs. Mi már 20 éve ezt az ipart űzzük. Az biztos, hogy mindenütt kőkemény világ van. De amíg egészségem van és tudok dolgozni, inkább itt, mint otthon.” (Csilla, Svájc)
Nincs esély olyan változásra, ami elgondolkodtatna
„Egészen egyszerűen: nincs. Mert ez nem csupán pénz kérdése. Már jó 10 éve nem élek ott, barátok lekoptak, néhány maradt csak. Az igaziak. A család megszokta, elfogadta, elviseli a dolgot.
A gyerekeimnek nem tudnám azt megadni, amit most, ahol élek: szabad, liberális, gondtalan életet. Ők már nem is igazán magyarok (férjem egy harmadik országból való). Az én mentalitásom sem illett be annyira.
Nincs esély olyan drasztikus változásokra Magyarországon, ami akár elgondolkodtatna…” (Zita)
Felforgatták az egész világot
„Harminc éve hagytunk el egy olyan országot, ahol fél kiló cukor, fél liter olaj volt az egy főre eső adag egy hónapra. Az áramot akkor vették el, amikor a legjobban kellett volna, az üzletekben csak sós borszéki ásványvíz volt, és elvétve halkonzerv.
Most már biztos nem nehéz kitalálni, hogy honnan távoztunk Németországba, lévén férjem német származású.
Most ismét sátorbontásra kényszerülünk, mert nem vagyunk hajlandóak elszegényedett német nyugdíjasként itt élni. Felforgatták az egész világot, a német, belga, holland és még nagyon sok más náció kivándorlóvá válik.
Aki azt hiszi, hogy néhány ledolgozott év után itt vidáman élhet a nyugdíjából, az nagyon téved.” (Magdalena, Németország)
Nyilván ez egy szűk, nem reprezentatív minta és az is kétségtelen, hogy a határátkelők egy része különböző okokból (legalább egy időre) visszatér. Ugyanakkor ha kicsit a kommentek mögé nézünk, akkor találunk hasonló motívumokat a vélemények között, amiken talán érdemes lenne elgondolkodni.
A nap idézete
"Egyre ritkábban beszélek az otthoni ismerősökkel, barátokkal. Szakadnak a szálak, de nem igazán fáj. Úgy gondolom, maradunk. Most már vannak terveink a holnapra, a jövőnkre. Nem túléljük, hanem megéljük a mindennapokat."
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: