Tovább kalandozunk Seldonék segítségével Dél-Franciaországban, céljaink között szerepel a francia Róma csakúgy, mint a barlang, ahol emberkísérletet végeztek. Mindez persze rengeteg képpel, szóval induljunk is! (Aki a kalandok első részéről lemaradt volna, az egyrészt sajnálhatja, másrészt itt pótolhatja.)

Nîmes – Az aréna. nagyon jó állapotban maradt fenn, látogatható.

„Folytatom a francia dél bemutatását. A szállásunk Grau-du-Roi ideális volt a környék látnivalóinak felfedezéséhez.

Elsőnek Montpellier-t néztük meg. A város leginkább az egyeteméről híres, ami az egyik legrégibb Európában, és az egyik legrégebbi orvosi kar is itt alakult meg. A városnak sok szép középkori műemléke maradt fenn.

Place de la Comédie – a belváros központi tere az operával, és a három grácia szökőkúttal

Az orvosi egyetem régi épülete

Montpellier Diadalív – XIV. Lajos építtette, Titus császár diadalívére emlékeztet

A diadalíven érdekes domborművek láthatóak. Az egyik ilyen az, ami XIV. Lajost ábrázolja Herkulesként egy oroszlánon ülve (angol királyság) ahogy sasra vadászik (Német-Római császárság).

Montpellier – régi vízvezeték

Nîmes

Következő nap Nîmes-be mentünk. Először csak azt gondoltuk, hogy ez is egy kis kellemes déli nagyváros lesz, mint Montpellier, de amikor megérkeztünk, nagyon ledöbbentünk.

Ugye azt mondanom sem kell, láttunk már pár szép várost már ezen a nyaraláson is, de visszagondolva azt mondom, hogy nekem Nîmes tetszett a legjobban.

Miután rengeteg római kori építészeti emlék van itt, a várost lehet nevezni a francia Rómának is. A voluscusok éltek ezen a vidéken, akiknek volt egy szentnek tartott forrásuk, később Rómával szövetségben harcoltak a gallok ellen. Itt. Így a környék felvirágzott a Pax Romana idejében.

További szép római emlék a Maison Carrée, Augustus császár idejéből való. A voluscus-ok, Caesar-ral szövetségben megjárták Egyiptomot is. Zsoldosaikat jól megfizették, erről árulkodik a környéken talált sok egyiptomi pénz is.

Nîmes - Maison Carrée nevével ellentétben nem szabályos négyzet alakú. Belsejében egy rövid előadás keretében mondják el a környék történetét. Érdekesség: a római szentélyekhez páratlan számú lépcsőn kellett felmenni, hogy jobb lábbal lépjünk rá és ezzel is lépjünk le róla.

Nîmes – Jardins de la Fontaine

Nîmes – a szent forrás

A város főutcája is kicsit speciális. A pályaudvartól tart a római aréna irányába. Közepét sétálóutcává alakították ki, ahol folyamatosan folyik a régi római szent forrás vize.

Nimes – főutca. A háttérben levő szobor alakú szökőkúttól érkezik a víz. Nyáron délután az emberek sétálnak a pár centis langyos vízben.

A városhoz még egy érdekesség tartozik. Innen kapta a nevét a Jeans Denim márkája. A Denim név a „serge de Nîmes” kifejezésből rövidült, mert innen importálták a Jeans-hoz az anyagot.

Pont Du Gard

Következő helyszínünk, amit felkerestünk természetesen a Pont Du Gard volt, amely Nîmes-től nem messze található, és a környék legismertebb műemléke. Érdemes ezekre a helyekre megérkezni nyitásra, mert délutánra már nem lesz parkolóhely.

Pont du Gard – a legjelentősebb római kori Itálián kívüli műemlék

A neve ellenére nem hídnak, hanem vízvezetéknek épült. A korai császárság alatt jelentősen megnövekedett Nîmes-be vezette a vizet. Különlegességét a mérete adja. Majdnem 50 méter magas. Építéséhez nem használtak meszet, hanem vaskampókkal fogták össze.

A birodalom bukásától kezdve az állaga romlani kezdett. A helybeliek elkezdték elhordani a köveket, viszont miután egy-egy kő több tonnás volt (legnagyobbak 6 tonnát is elérték) így csak lassan haladtak a széthordással – szerencsére. Jóval később védetté, majd világörökségi helyszínné nyilvánították.

Pont du Gard távolról

Pont du Gard – a „híd” teteje, amely az ókorban vízvezetékként szolgált.

Avignon

Következő állomásunk Avignon. A pápák székhelye 1309-1377-ig, illetve még tovább is, mert ez után következett a nagy egyházszakadás. V. Kelemen tette át ide székhelyét. Hozzá fűződik még egy fontos döntés: ő oszlatta fel a templomos lovagrendet.

Avignoni pápai palota, mely egy évszázadon keresztül a pápák, majd az ellenpápák székhelye volt

Persze minket leginkább az avignoni híd érdekelt, amiről szól az ismert gyerekdal:

A híd egyike Franciaország legismertebb hídjainak, de egy cseppet sem hasonlít a gyerekdalokban szereplő rajzokra. Mert a valóságban a híd így néz ki:

Az avignoni híd – hivatalos nevén Pont Saint-Bénezet. - Azt hiszem senki sem vitatja, hogy ez nem egy igazi híd. - - És mégis az.

A híd Rhône folyó fölött állt. Eredetileg 1171 és 1185 között építették, de többször kijavították és újraépítették. Majd a XVII. században egy nagy árvíz véglegesen elsodorta a várostól távolabbi részét, és csak négy ív maradt meg.

Avignoni híd a folyó felől. Háttérben a pápai palota tornyai magasodnak

Grotte de Clamouse

Még egy kis természetjárást terveztünk be az utolsó napokra. Először a Tarn-szurdokot szerettük volna megnézni, de a szállásunktól legalább 2,5 óra lett volna, és arra sokkal több időt kellett volna szánni, mint hogy végigszaladjuk, így az máskorra maradt.

Helyette a közelebbi Grotte de Clamouse-t választottuk nyaralásunk zárásának. Montpelliertől fél órányira van a Gorges de l’Hérault, ami nem olyan nagy, mint a Tarn-szurdok, de a bejáratánál levő barlang nagyon látványos.

Itt egy kis filmbejátszás a barlangról.

A barlang érdekessége, hogy itt (is) végeztek egy emberi kísérletet, hogy mennyi ideig képes az ember lent lenni elzárva a külvilágtól.

Grotte de Clamouse – sajnos a képek nem nagyon tudják visszaadni a csarnok mélységét.

A barlangban lehet fényképezni vaku nélkül, ahol jó a világítás, elég látványos képek készülhetnek. A barlang jellegzetessége az olyan sztalagtit, aminek a felületén további borsó alakú formációk vannak.

Ezzel a kirándulással véget is ért a nyaralásunk. Most már csak az volt hátra, hogy hazajöjjünk. Igazán semmiség. Csak olyan 900 km, augusztus közepén, amikor éppen kezdenek visszafelé indulni a népek a déli partokról.

Éppen ezért ez alkalommal nem vállaltam a megállás nélküli vezetést, hanem egy napra megálltunk Lyonban. Tavaly ott nyaraltunk, és nagyon tetszett. Most viszont csak egy éjszakára szálltunk meg, és a lányok kedvencét választottuk programnak, a város környékén levő madárparkot.

Parc des Oiseaux – Madárpark a bejáratnál levő flamingó tó

Papagájok etetése – a kép még tavaly készült

Ezzel a megállóval zártuk a nagy nyári utunkat. Mme Seldon kollégái azt mondták, hogy lassan több helyet láttunk Franciaországból, mint ők maguk. Viszont én azt gondolom, hogy még mindig sok minden kimaradt, éppen a Francia Középhegység látványosságaiból is. Úgyhogy a környékre mindenképpen visszamegyünk.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.