Földutas falu, mezítlábas, de gyönyörű sziget, a reggel 6 óra a nulla (mert sötétben nincs mit számolni, ugye) – egyszóval Zanzibár egy elhagyatott részén kezdjük vasárnapi kalandozásunkat, ahonnan aztán egy hatalmas kulturális ugrással máris Kanadában leszünk, ahol kiderül, hogy a BBQ voltaképpen egy vallás, végül kiderül, miért nem jó ötlet dühből külföldre költözni.

Mutasd be a városod - hova érdemes menni, mit nem szabad kihagyni, mennyire könnyű munkát találni a környéken... Írd meg és küldd el (lehetőleg fotókkal) a hataratkelo@hotmail.com címre! (Segítő kérdéseket a poszt végén találsz.)

(Fotó: pixabay.com/Caprifolium) 

A Vaku villan blog szerzője és párja jó két hete élnek Zanzibárban és első tapasztalataik kifejezetten érdekesek.

„Milyen itt? Nos, egészen más, mint bárhol eddig. Ez persze várható volt, ugyanis egyrészt ugye mindenhol mindig más, másrészt tökre Afrikában vagyunk egy kis mezítlábas szigeten. 

A falu, amiben élünk, földutas. Viszonylag kevés az aszfaltút egyébkéntis. Tökjó hotelekhez is egyszer csak le kell térni a főútról, és zötykölődni egy negyedórát a vadonban. Ez a déli rész még csak most fejlődik fel, eddig a sziget északi felére összpontosult a turizmus. Úgyhogy pole-pole (mondják mindenre: nyugi-nyugi) majd kiépül. 

Amúgy a sziget maga egy gyönyörűséges atoll, mint a maldívok pl, szóval lapos, homokos, korallos. A házakat is korraltörmelékből (meg a jóistense érti miből) tákolgatják. Az utcácskák itt nálunk kacifántosak, összevissza épülnek, omlanak, megszűnnek házikók, zegzugos, koszos. 

Nincs szemétgazdálkodás. Mindent kihordanak valahova (nem messze a háztól) és időnként elégetik. A klasszikus helyzet: régen nem volt semmi, amit ne lehetett volna így megszüntetni. Mióta mi, fehér felvilágosult népek elhoztuk nekik a civilizációt, és a kokakólát, azóta köhöghetnek szegények a műanyagfüstben… 

A gyerekek (és általában mindenki) reggeltől estig kint van a placcon, rengeteg sok gyerek, 2-3 éves kortól együtt lógnak, jönnek-mennek, autógumikat kergetnek, dobálnak, rúgnak, felmásznak, leesnek, fehéreket látva cukorkát (néha dollárt) kuncsorognak. 

Estére mindenki hazamegy szépen, vigyáznak egymásra. Az este itt jó korán eljön. Napkelte, naplemente 6.30-kor. Az időt szuahéliül úgy számolják, hogy a reggel 6 óra a nulla, mert hát a sötét estével minek számolni? 7-kor van 1 óra, délben 6, és 12-kor (azaz este 6-kor) vége a napnak, lehet húzni vacsizni és aludni. 

Nem tudom, hogy mit esznek, de az biztos, hogy óriási a szegénység, viszont kaja az szerintem van bőven. Egyrészt nő a gyümölcs, mint a dudva, másrészt mindenhol ezer csirke, kecske és zebu szaladgál (ez egy ilyen afrikai tehénszerűség, van egy nagy púp a hátán), meg hát ugye körbe a szép sekély óceán, bőven tele hallal. Mindenki halász így vagy úgy. A helyiek tipikus afrikai alkatok, mindenki úgy néz ki, mint egy élsportoló atléta. 

Hogy mi mit eszünk? Nos, első este azt hiszem nem vacsiztunk, aztán másnap reggel mogyoróvajas zsemle, banán, napközben gyümölcsök (az a menü a hajón), hazafelé pedig bementünk Hassan büféjébe, ami a kézzel evős, főnökeink kedvenc utcai kajázója. Saslik, sültkrumpli, sali. 

Ide aztán máig többé nem mentünk, az ismert okokból, de ma kipróbáltuk újra, mert amúgy minden tök finom, és szerintem nem a hely miatt lettünk betegek, hanem csak úgy általában Afrika miatt. 

Másnap én diétáztam, következőn meg Dávid, szóval csak banán, keksz, ilyesmi, majd mire mindenki jól lett, elmentünk pizzázni. Van egy rendes olasz pizzázó! Fenséges volt. 

Utána háromszor főztünk itthon, zöldséglevest, kínai göndörtésztával, meg padlizsános paradicsomos tésztát, és másik zöldséges rántottát. Mindig veszünk avokádót és mangót, banánt, ananászt, licsit, stb. 

Hacsak lehet, isszuk a jó kókuszt, azt nem tudom megunni! Tegnap vettünk sajtot, ementálit, igaz, csak lefagyasztva lehet ilyesmit venni, ami tönkreteszi a szerkezetét, de az íze ugyanolyan jó. 

Van snickers csoki is, joghurt, meg ilyenek. Fagyasztva húsok, virsli, és még felvágottak is kaphatók. A pékáruk tök okék, van mindenféle kenyér, buci, kókuszlepény, stb. 

Úgy érzem, nem lesz itt sok barátunk, és nagyon nehéznek tűnik bármiféle beilleszkedés, teljes kulturális, életviteli és gazdasági szakadék van közöttünk a helyiekkel, a nyelviről nem is beszélve. 

Egy kőfallal elkerített, vaskapuval bezárt házban lakunk, aminek éjszakai őre és bejárónője van, aki két naponta lecseréli az ágyneműnket, és a törölközőinket… 

Luxusverdával járunk a mezítlábas kis bongyor kölkök között, és olyanokon gondolkozunk, hogy majd kivisszük egyik este a projektort a ház elé, és mesét vetítünk nekik a házfalra, hogy ne hülye cukorkát adjunk nekik (ha már van ez a nyomasztó lelkiismeretfurdalás szerű érzés, ami ilyen gyerekeket látva mindig elfogja a jóléti országok lakóit)… De persze nem barátkozni jöttünk ide, hanem dolgozni, és amennyire lehet, közben azért majd fel is fedezzük a helyet!" 

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni!

Kanadai vallás: a BBQ 

Igazi kanadai (és amerikai, teszem hozzá csendben, de most Kanadában járunk) vallás a BBQ, azaz a barbecue. A módszer a magyar grillezésnek felel meg, de itt nem használják a grill kifejezést, úgyhogy röviden csak BBQ – írta a Juharszirup blog.

„Alapvetés, hogy minden háztulajdonos kanadainak biztosan van BBQ szettje. Esetleg kettő és még egy harmadik mobil BBQ ha kimenne valahova piknikezni. Ha kimész egy nyári napon egy random parkba, akkor tuti, hogy délben füstben úszik a park és minden asztalon megy a gázos vagy faszenes grillező. 

Mindegy, hogy az asztalnál több generációs kanadaiak vagy pakisztáni, indiai vagy más ázsiai bevándorlók ülnek, a BBQ közös szenvedély. Érhető, mert jó buli kimenni egy tó mellé a családdal vagy barátokkal, dumálni egyet, míg megsül az ebéd és utána együtt ebédelni. 

A legtöbb parkban vannak ilyen telepített BBQ station-ök, de ezek száma korlátozott, ezért a legtöbben viszik a saját cuccukat. 

Mindenkinek megvan a kedvenc és bevált módszere és kiegészítői. Jó, ha tudod, hogy ha Kanadában elhívnak valahova vendégségbe és a házigazda nyomja a BBQ-t, akkor ne tedd fel azt a kérdést, hogy miért a faszenes grillt használja a gázos helyett, mert gázzal sokkal egyszerűbb… 

Erre minimum kapsz egy rosszalló tekintetet, esetleg nem hívnak többször. Kanadában SOSE bonyolódj vitába a BBQ-val kapcsolatban, mert ez olyan, mintha valakinek a vallását kérdőjeleznéd meg. 

Az átlag kanadai munka után simán beröffenti a BBQ-t, hogy gyorsan kisüssön egy adag húst a vacsorához, esetleg megigyon mellé egy hideg sört lazításképpen. 

Munkatársaim szerint a BBQ szezon addig tart, amíg ki lehet ülni a teraszra, azaz itt kb. 15 fokig.  Ez nekem már túl hideg, de én nem is szoktam 15 fokban papucsban és rövidgatyában sétálni az utcán. 

Munkatársaim azt is mondták, hogy télre sem rakják el messzire a BBQ-t, mert ha van egy enyhébb időszak és nem kell a havat a deckről lapátolni, akkor kimennek és megsütik a hétvégi ebédhez a különféle húsokat. Gyorsan megvan és bent is meg lehet enni.” 

A teljes posztot jó pár képpel itt találjátok.

„Ne dühből költözz külföldre” 

Mezei Virág 18 éve él Hollandiában, volt karriertanácsadó, dolgozott vevőszolgálaton, stratégiai tervezésen, aztán egy idő után úgy érezte, váltania kell. Így lett coach, munkája során a külföldön élőknek nyújt segítséget. A Hollandokk oldal készített vele interjút, ebből idézek pár érdekes részt.

„A célcsoport azok az ember vagy családok, akik fontosnak érzik célok kitűzését és elérését és ebben segítségre van szükségük. Egy pár konkrét példa: ha külföldre költöznél de nem tudod, hogy kezdj bele és hogyan vidd véghez terveidet félelem nélkül; ha tudod, hogy többre vagy képes, de valami visszatart; ha a partnered munkája miatt költöztetek külföldre és nem találod a helyed. (…) 

Mindenki másképp éli meg a változásokat, így nehéz összeállítani egy olyan listát, ami mindenkire egyaránt érvényes. Készítettem egy online felmérést többszáz Hollandiában élő külföldivel, amiből egyértelműen kitűnik, hogy sokan ugyanazokkal a kihívásokkal küzdenek: a család és régi barátok hiánya, új barátságok kötése, magány, nyelvi akadályok. 

Ezekre a kihívásokra kell megoldást találni, illetve elfogadni, hogy ez bekövetkezhet. (...) 

A Brexit hatásaként egyre többen jönnének Hollandiába. Szerintem Hollandia egy nagyon élhető ország, ahol ha szeretsz dolgozni, nyitott vagy és hajlandó vagy beilleszkedni, akkor minden esély megvan rá hogy jól érezd magad. (...)

A legfontosabb a pozitív hozzáállás, mentalitás. Ezen felül egy pár praktikus tipp: tudd, hogy mit akarsz elérni; ismerd önmagad; legyél nyitott új élményekre és új barátságokra; készülj fel arra, hogy a szürke hétköznapok minden országban megtalálnak; legyen egy B terved is, ami segít abban, hogy nyugodtabban vágj bele egy külföldi kalandba.

Azoknak, akik most gondolkodnak a határátkelésen azt tanácsolom, hogy ne dühből, vagy végső elkeseredésből költözzenek külföldre. Ideális esetben konkrét állás tudatában költözz ki, de ha ez nincs meg akkor legyen elég spórolt pénzed, amiből az első 4-6 hónapban meg tudsz élni, abban az esetben, ha nem találnál addig munkát. Az is nagyon fontos, hogy legyél felkészülve mentálisan.” 

Magát az interjút itt olvashatjátok el.

A Bemutatom a városom-sorozat sorvezetőnek szánt kérdései (tetszés szerint bővíthetők) 

Melyik az a hely, ahová először elviszed a városodba látogató ismerősöket? 

Mi a három legjobb ingyenes dolog a városban? 

Hol érdemes enni, ami visszaadja a város ízeit és hangulatát? 

Hol érezhetjük leginkább a város történelmét? 

Minek hagyjunk helyet a bőröndben, azaz mit érdemes vásárolni? 

Mennyire könnyű munkát találni a környéken? 

Milyen szolgáltatások érhetők el a városban? 

Milyen kikapcsolódási lehetőségeket nyújt az adott város (és környéke)? 

Kinek ajánlanád a várost? 

Milyen a jövőképed az adott városban?

(Fotó: pixabay.com/ezelsoordesign)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.