Nagy szomorúságomra utolsó részéhez ért Hari Seldon Lotaringiáról szóló sorozata (aki kihagyta volna, az az első két részt itt és itt olvashatja el, no és nézegetheti meg a képeket). A mai rész is kifejezetten érdekes lesz, kiderül például kik szereltek először pedált a kétkerekűre és megnézhettek egy liftező kádat is.
A „biciklitartó angyal” – korábban kis falikút volt ez, csak később alakították ki ezt a szobor kompozíciót
„Talán még emlékeztek a tavalyi posztomra a Tour de France-ról, ott volt benne ez a kép.
Következő helyszínünk tehát Vittel
Nálunk a Vittel az egyik legnépszerűbb ásványvíz, és nem csak a Tour-nak, hanem például a London Marathonnak is egyik hivatalos támogatója. A legtöbb ilyen gyógyvizes ásványvizes helynek van valami „legendája”, amit gyaníthatóan promóciós céllal találnak ki az élelmes vállalkozók.
Biztos mindenki hallott történeteket, hogy „…a menyasszony fátyla beakadt a rózsabokorba, és amikor kitépte víz csörrent fel…”, vagy: „…a kutya elásta csontot, és a hercegnő megbotlott benne…” Szóval itt ilyen körítés nincs, csak jó víz van.
A víz múzeuma – a kiállítási csarnok egy nagy parkban található
Pedig szívesen kitöltöttem volna valami mesével, de hát csak maradok a tényeknél. Az itteni ásványvíz, római korban ismert volt (bien sûr), de csak a második császárság (1852-1870) idején lett népszerű. Louis François Bouloumié „fedezte fel újra” 1852-ben.
Újrafelfedezéséhez pedig a politikának is volt köze: a XIX. század közepén nálunk újra köztársaság volt éppen. Bouloumié pedig az elnökválasztáson a vesztest támogatta, a későbbi győztes (majd az államcsíny után császár) Louis-Napoléon Bonaparte ellenében.
Az új köztársasági elnök idején „feketelistára” került és kitiltották Franciaországból, ekkor Barcelonába költözött. Itt kezdett érdeklődni a biológia és a természet iránt. Majd betegségére való tekintettel kérvényezte és engedélyezték neki, hogy visszaköltözzön Franciaországba gyógykezelésre.
Felfedezte az itteni gyógyvíz hatását, és 1854-ben megvásárolta Gérémoy forrását egy farmertől, beindította a vállalkozását. Azóta a víz gyorsan az ország kedvence lett, és most már a Tour de France hivatalos ásványvize.
A verseny előtti felvonuláson az egyik legnépszerűbb teherautó, a nagy hőségben locsolja a közönséget. A víznek köszönhetően Vittel kis faluból népszerű kisváros lett, ahová a turisták tömegei jönnek tavasztól.
Grand Hôtel (avec le grand escalier) – látható, hogy fel vannak készülve a vendégek fogadására. Mi kora tavasszal mentünk, és a lépcsőnél még nem nyíltak a virágok
Amikor a park épületei között sétáltunk, végig az volt az érzésem, hogy nagyon ismerős környezetben járok. Aztán később néztem utána, hogy a park épületegyütteseinek jó részét Charles Garnier tervezte, akinek a tervei alapján épült például a párizsi operaház.
Bar-le-Duc
Nyugat-Lotaringiában van Bar-le-Duc. Bár a városban is vannak szép épületetek, főleg az oda vezető út, a Voie Sacrée teszi érdekessé.
Voie Sacrée kilométerkövei - Az út mellett ilyen kilométerkövek állnak, egyik oldalán Bar-le-Duc, másik oldalán Verdun van kiírva.
Bar-le-Duc kevésbé ismert város, de van egy szép erődje, és egy múzeuma, amiben a Meuse témájú művészeti alkotások vannak. Illetve középkori fegyverek, és régészeti leletek.
Bar-le-Duc, múzeum épülete fent az erődben, szép rendezett parkban található
Még egy figyelemre méltó képet mutatok a városból (egé. A falon két név olvasható, Pierre és Ernest Michaux, ők szereltek először pedált a biciklire, és a mai értelemben vett biciklit ők találták fel.
Commercy
Bar-le-Duc után egy másik helységet érintettünk az utunk során, Commercy-t. Ez a szülőhelye a Franciaországban népszerű Madeleine nevű süteménynek.
Madeleine megemlékezés Commercy-ben. – Látható, hogy ez a város is a Stanislas birtokhoz tartozott.
Château de Malbrouck
Most kicsit ugrom északra, a következő helyszín Château de Malbrouck. Eredetileg Château de Mensberg-nek nevezték. A kastélynak a neve a legérdekesebb: a mostani nevét Duc John Churchill de Marlborough után kapta, akit a franciák Malbroucknak hívtak.
A spanyol örökösödési háborúban az angol – holland - osztrák szövetséges erők egyik legjelentősebb parancsnoka volt, kései leszármazottja volt Winston Churchill is. Róla keletkezett ez a népszerű gyerekdal is.
Marlborough 1705-ben a Moselle völgyében inváziót tervezett Franciaország ellen egy 100 000 fős haderő élén, ekkor egy rövid időre itt szállt meg a csapataival. Szemben vele a korszak másik híres katonája, Villars állt 50 000 emberrel, aki nem gondolhatott a támadásra, de erős védelmi állásokat épített ki a környéken.
Marlborough nem mert támadni erősítés nélkül. Egy idő után az utánpótlás akadozása miatt kezdtek a támadó hadsereg egységei harc nélkül szétszéledni, felmorzsolódni, így Marlborough visszavonta csapatait Trier-be, nevét a kastélyra hagyva… J
Malbrouck - A kép régen készült, azóta elbontották az előtérben levő pavilont
A kastély nagyon szép állapotban maradt fenn. Jellegzetes középkori gótikus stílusú vár a falakon átjárók a tornyok között, pont úgy, ahogy gyerekként mindenki elképzeli a középkori várat. Van benne egy múzeum a kastély történetéről és az 1705-ös epizódról, emellett évente más és más időszakos kiállítása van.
Belső udvar – háttérben a Tour des Dames (vagyis a hölgyek tornya)
Ez a város tőlünk fél órára van, viszonylag sokszor megyünk oda, de most már ritkábban fényképezünk, ezért a legtöbb képem kicsit régebbi. Amikor Mme Seldon a szakvizsgájára készült, elvittem oda a lányokat a hét végén, hogy nyugodtan tanulhasson.
Lányok a vár előtt, éppen abban a pillanatban, amikor mindhárman látszanak a képen, és háttérben a vár bejárata is rajta van.
Ez az egyik legjobban sikerült kép. Mindhárman rajta vannak, felém is néznek (nagyjából). Bár ez nem az én érdemem, a várfali átjáró olyan szűk, hogy nem tudnak a szélrózsa minden irányába szétszéledni.
A Vogézek
Most már majdnem mindenről írtam, amit be szerettem volna mutatni Lotaringiáról. Még egy vidék maradt ki, a Vosges (magyarul Vogézek). Ez a hegység Lotaringia egyetlen „természetes határa”. Tőle keletre Elszász van, de most csak a nyugati lejtőjén levő három érdekességet mutatok be.
Az első a sorban, Saint-Dié-des-Vosges (vagy csak Saint-Dié). Itt van Jules Ferry szülőháza, a kötelező és világi oktatás bevezetője Franciaországban, az ő fellépésének köszönhető, hogy ma az országban erősen háttérbe szorult a vallásos szemlélet.
Amikor elmentünk Saint-Diébe, már tudtam, hogy Jules Ferry ott született, de nem nagyon keresgéltem, hogy pontosan hol lakott, aztán véletlenül belebotlottunk ebbe az emléktáblába.
Ebben a házban született Jules Ferry, a nyilvános, világi, és ingyenes és kötelező oktatás támogatója.
A városhoz még egy érdekes szellemi alkotás kapcsolódik. Itt adták ki az első könyvet, amiben Amerikát Amerikának nevezik. Martin Waldseemüller, német kartográfus itt készített egy atlaszt, és hozzá egy könyvet, amiben megmagyarázza a névadást. 1507-ben adták ki, később ez után terjedt el az Amerika név.
Baloldalt fent olvasható a szöveg, amiben először használják az Amerika nevet.
A kisvasút…
És ha már a Vogézekben járunk, most már jöjjön egy kis természet. Itt az egyik érdekesség az erdei kisvasút, amit még a német időben építettek fakitermelésre. Ma már csak turistákat szállít.
Abreschviller – kisgőzös
A vonat a Saar folyó hídján megy keresztül. – A folyó itt még nem akkora, mint Saarbrückennél...
…és a zsilip
És a végére hagytam egy eldugott látnivalót a lotaringiai Vogézekben, egy érdekes zsilipet. 1969-ben adták át ezt a „kád-liftet” ami a Rajnát köti össze a Marne-Szajna víziutakkal, kiváltva a korábbi 17 zsilipet. Így az egynapos zsilipezést egy órára csökkentették. Mutatok róla pár képet, és néhány rövid videobejátszást, amin látható működés közben.
Plan Incliné – Beszálltunk a kirándulóhajóba, és várjuk a zöld lámpát.
Nyílik ki a „kád” ajtaja...
Zöld, indulhatunk befelé – majd miután beértünk: „öveket becsatolni!” elindul a lejtőn lefelé a „kád” benne a hajónkkal.
Ez a kép már visszaérkezésünk után készült – másik két hajót „vitt le” a Rajna irányába
Készítettem a létesítmény makettjéről is egy képet, hogy jobban lehessen átlátni a „liftező kádat”. 45 métert hidal át, a legnagyobb ilyen létesítmény Európában. Még két hasonló létesítmény van, egyik Valloniában, másik valahol a Oroszországban.
Plan Incliné – A létesítmény makettje.
Ezen kívül készítettem néhány videót is, ami működés közben mutatja a liftet.
Plan Incliné 1 – Vártunk a feljövő „szembeforgalomra”. Jól látható a hatalmas kád, ahogy felemeli a hajókat, a lejtőn lefelé két nagy ellensúly mozog.
Plan Incliné 2 és 3 – Kis hajókirándulás után visszaérkeztünk újra a felső szintre
Plan Incliné 4 – A gépház működés közben, látható, hogy milyen hatalmas kerekek mozgatják a szerkezetet, a háttérben a kis szervízautó eltörpül.
Azt hiszem, ezekkel a posztokkal sikerült egy összefoglaló képet adni a régiónkról. Köszönöm a segítséget Mme Seldonnak, aki időnként jelezte, hogy „jó lenne beírni, hogy ki is volt ez vagy az a személy”, továbbá a nyelvtani hibáim kijavítását is ő végezte. Ezen kívül a közreműködtek a lányaim is, akik a képek egyik-másikán szerepeltek.”
A nap idézete
„Telik az idő a gyerekeim nélkül, de szerencsés vagyok, mert van munkám 53 évesen. Van élet Magyarországon túl.”
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek