A mai poszt címe lehetne akár az is, hogy housekeeping felsőfokon, és kiderül belőle, milyen hatalmas különbség lehet egy nagyüzemi, hatalmas nagyvárosi hotel és egy kisebb, családi szálloda között. A szerző ebben az esetben is Ütvefúró, aki most korábbi, két évvel ezelőtti tapasztalatait foglalta össze.
„Ezt a helyet messziről, nagy ívben kerüljétek el, a név valamivel lentebb. Aki szeret takarítani, annak főnyeremény ez a hely, de annak, aki otthon a fenekét is segítséggel törli ki, annak vége lesz, mint a Twin Píksznek.
A szálloda, amiről szó van, kis túlzással akkora, mint a Parlament, egy utcát majdnem elfoglal. Kétszázötven szobás, amikor csurig van, akkor 600 ember horkol a szobákban.
Budapesten van egy olyan metrómegálló, amelynek a neve az, hogy Astoria. Pont ugyanúgy hívják a szállodát is, csak azzal a különbséggel, hogy ez Luzernben található.
Amikor én odakerültem, bemelegítésként 9 autóbusznyi ember óhajtott volna egyszerre távozni. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a 3.-4.-5.-6. emeletről azt a pár száz bőröndöcskét lepakolni úgy kellett, hogy közelharcot vívtunk a vendégekkel, hogy ki használja a lifteket.
Régen az volt a divat, hogy davaj-davaj, most meg cakk-cakk, vagy ezt cifrázva bumm-cakk. Mármint a hajcsárok ezt ordítozzák öblös torokhangon...
Az én emberem 160 cm magas, akarom mondani alacsony volt, ráadásul olyan választékosan káromkodott, mintha Karády őrmester az Angyalbőrben sorozat tiszthelyettese lett volna egy az egyben.
Arca gránit, tekintete réveteg, messziről látszik, hogy régóta idegbeteg.
Nagyüzem ez a javából...
Amikor nem elég gyorsan pakoltam a bőröndöket ez a kiképző őrmester kedélyesen megjegyezte, hogy talán nem aludtam az éjjel? Mindenhová futva kellett menni, hogy látszódjon az igyekezet. Erre a hotelra nappali műszakban 3 (!) portás jutott, plusz az idegbeteg főportás.
Amikor levittük az emeletekről a csomagokat, katonás rendben a hotel fala mellé kellett rakni, majd amikor lehetett, megpakoltuk a buszt. Természetesen az idegenvezető, aki a csoportért felelt, a főportásnak csúsztatta oda a borravalót.
Ha azonban véletlenül nekünk adták, akkor Karády őrmester rögtön mögöttünk termett, majd idegesen toppantott a lábával. Esetleg ha erre nem reagáltunk elég gyorsan, akkor még a torkát is köszörülte, még a szeme is villogott. A többi portás eskü alatt váltotta, hogy ilyenkor még füstöt is ereget, tisztára, mint Süsü a sárkány...
A portásoknak kell az éppen elhagyott szobákat is rendbe tenni, azaz az összes ágynemű huzatot leszedni szintidőre, 1,5-2 perc egy szoba, az összes fürdőszobai törülköző összegereblyézésével együtt. Ezt a folyosón letámasztott szennyeshordozó konténerbe kellett ízlésesen belehelyezni.
A folyosó olyan szűk volt, hogy a konténer mellett alig fért el egy ember. Ilyenkor ha volt szembeforgalom, vagyis a vendégek is éppen arra jártak, akkor elegánsan arrébb kellett sasszézni a kulinak, mert ugye a vendégek részére elsőbbségadás kötelező.
Fogyni jó…
Itt van egy szünet, 8:30 körül, itt már nem lesik folyton azt, hogy mennyit eszel. Az ebéd is kiadós, süti meg minden, ami beléd fér. Déltől négyig Zimmerstunde, majd ezután a műszak este 8-ig tart. Szabadságot egy hétre max. kétszer fél napot adtak eddig. Kemény.
Aki fogyni akar, annak jó ez a lóti-futi meló, annak ellenére, hogy rendesen eszel, sikerült megszabadulni 2 kg-tól 3 nap alatt. A kollégák mesélték, hogy egy nap alatt több mint 12 km-t szaladgáltak össze-vissza, úgyhogy ide nem kell fitnesz kaja, hogy formában legyél... Havonta rongyosra koptatnak egy fekete makkos cipőt.
Itt állandóan emberhiány van. Szinte naponta jönnek próbanapra a lelkes jelöltek. Így pont jó a hotelnek, mert ingyen dolgoztatja a jelentkezőket, a nap végén meg annyival lerendezi a dolgot: „Majd szólunk!”
Két hét múlva küldik a levelet, hogy bocs de nem kellesz. Azért nem azonnal, hogy ne ott puffogjál a hotel előtt. Nem baj, kell a munka, de nem ennyire.
Portugálok dolgoznak itt a legtöbben. 90 százalékuk nem is röfög idegen nyelveken, és mégis svájci munkavállalók. Ráadásul hotelban. Ez felettébb különös, mert minket többkörös interjúval, próbanappal tesztelnek, mire nagy nehezen bejutsz.
A vendégek összetétele
Túlnyomó többségben kínai vendégek vannak. A 2008-as válságot a svájci hotelek is megérezték. A német ajkú vendégkör nagy része eltűnt. Helyettük bejöttek a kínaiak. Rengetegen.
Ez igaz volt Luzernben, illetve Interlaken környékén is. Davosban se voltak ennyien. Minden kacatot megvesznek, mert nekik az a kuriózum, ami nem náluk készül.
Wengeni kalandok
Most egy családi szálloda a soros. 42 szoba, max. 84 vendég. Ez felüdülés Luzern után, itt mindenki kedves és megértő, segítőkész. A főnök a második nap már mondta, hogy tegezzem.
Mindenes recepciós a feladatkör. Nem csak irodai munka van, hanem fűnyírás, csomaghordás, takarítás, azaz a portás feladatait is nekem kell végezni. Mivel Wengen hegytetőn van, autóval nem megközelíthető, csak gyalog vagy vonattal. A vonatjegy 7 Chf per út.
Wengenben minden szállodának van egy Piaggio Porter mikrobusza, ezekkel hozzák-viszik a vendégeket és a csomagokat. Amikor árú érkezik, akkor viszont platós elektromos járgánnyal szaladgálnak.
Már a második nap le is kellett vizsgázni belőle, ami abból állt, hogy 2 órát furikáztam a vizsgabiztosként pózoló kollégámat a faluban. Az irányítás hasonlít egy elektromos rokkantkocsiéra.
Itt azonban észnél kell lenni. Mert sok a turista, bármikor kiléphetnek eléd, ráadásul szabadon kóricáló kutyák, ritkábban macskák is vannak. Minden árút a platóssal hozunk fel a szállodába.
A vasútállomás mellett van egy depó, ha felszólnak, már rohanni is kell a beérkező szajréért. Ez lehet akár virágföld, virágok, alapanyagok, stb. Még benzinkút is van az egyik iparos udvarában, ahol a benzint tankolhatod a szállodai Piaggio mikrobusznak. Mivel állandóan hidegen üzemel, meg 4X4, ezért beszippantja a 20 lityit százon.
Macskabarát szálloda
A főnökségnek van két macskája, amelyeket nagy becsben tartanak. Néha azt gondolom, hogy inkább a macskának van egy szállodája...
Az egyik be van tanítva, hogy használja a liftet. Megnyomod a liftben a 4. emeletet, majd a macska komótosan beszáll, és egyedül felmegy a 4.-re. Ha esetleg elköveti valamelyik vendég azt a hibát, hogy ekkor be merészel szállni a liftbe, a macska türelmesen megvárja, mire az ő szintje következik, és elegánsan távozik. Őkelme ezt onnan tudja, hogy az ő emeletén a lifttel szemben egy macskaajtó van diszkréten elrejtve.
A másik macskának lent van a földszinten a rezidenciája. Egymást viszont nem szívlelik, ezért amikor néha napján összetalálkoznak, akkor fülsiketítő nyivákolás hallatszik.
Bármikor képes az irodában megjelenni, majd az asztalra felugorva tudomásunkra hozni, hogy ő éhes, és azonnali ellátásra szorul. Közben repülnek a szőrszálak mindenfele. Egyébként képesek a lobbyban bármelyik kanapéra vagy székre orvul leheveredni.
Pazar kilátás
Ez a hotel erősen három csillag. Ami mégis eladja, az a leírhatatlan látvány a hegyekre. A létszám két takarító csajból, egy segéd- és egy főszakácsból, három recepciósból (ebbe voltam én is beleszámolva), egy portásból, valamint két felszolgálóból állt.
Ezt a 10 főt tartotta el ez a kicsiny szálloda, úgy, hogy egyszer sem volt teltházas. Ez masszívan ráfizetéses volt. Szvsz.
Wengenben semmi mást nem lehet csinálni, csak túrázni, ezért bár nem szokásom, mégis bejártam a környéket. Gyönyörű. Mindig is értékeltem a csapatépítő agytágító tréningeket. Az egyik alkalommal a Jungfraujochra, Európa tetejére vittek fel minket a hotel szervezésében. Ez a hegycsúcs 3454 m magas, és vonat visz fel oda, már 1912 óta.
Fent a látvány leírhatatlan, amikor kisétálunk a hegytetőre, az nem semmi. Három étterem van fent. Megebédeltettek az egyikben, miután végighallgattunk egy fél órás turisztikai témájú előadást.
Túrázás a környéken
Egyébként egyértelmű, hogy mindenki potyázni jött. Mielőtt le leszek támadva, hogy ez nem így van, a kolléganőm felszolgálónő, tehát nem fog a recipultnál sose álldogálni.
Van ebben logika, én is csak akkor tudok beszélni valamiről, ha voltam már ott, vagy kipróbáltam. Tehát az is előfordulhat, hogy a vendég infót kérne, hogy mit nézzen meg abban a szűk két napban, amit a hotelban tölt. Ekkor elő lehet adni azt, ami nekünk a legjobban tetszett.
Három gangos menü volt, az ital a Fechy és a Dóle bor szabadszedésű volt. Kolléganőm hathatós segítségével el is fogyasztottunk vagy másfél palackkal.
Máskor amikor szabadnapos voltam, szolid 15-20 km-es túrákra mentem, az elmaradhatatlan acélbetétes bakancsommal. Ezt ugyanis mindig magammal viszem, ha esetleg maszekolni kellene valahol...
Pár szót a szállásról
A szállás még valamikor a múlt század hatvanas éveiben készülhetett. Én a legfelsőbb emeleten voltam. Rajtam kívül még 6-an laktunk, plusz az egerek. Éjszaka arra aludtam el, hogy az egerek kaparásznak a padláson.
A konyha közös volt. Még egy ilyen halálközeli élményt nem akarok átélni, mint ami ott fogadott. A hat ember szemete hetente volt ürítve, de abban se volt köszönet. A takarítás dettó. Nemegyszer farkasszemeztem egy egérrel, lesett, mint hal a szatyorban.
A szoba 8 négyzetméter volt, amiből 2 négyzetmétert elvett a beépített szekrény. WC, zuhanyzó közös. Mindezt 250 Chf -os árfolyamon.
Barátok közt
Nem hiába hozom fel az RTL-es sorozatot. Ilyen élményben nekem még nem volt részem. A főnököm két nap után már engedte, hogy tegezzem. A tulajdonos, aki egy idős hölgy, az ebédkor és vacsorakor személyesen jön le szólni, hogy kihűl a kaja, menjünk enni.
A szüneteket olyan komolyan betartják, hogy abban a szúrásban megáll az élet, mikor delet üt az óra. Szólnak is, hogy mars szünetre! Lesápadtam, én nem ehhez vagyok szokva.
Űzött vadként csapódtam eddig ide-oda, de itt otthon érzem magam. Miért is? Megbecsülnek, itt embernek érezheted magadat, nem robotnak. Az előző melóhelyről származókkal még most is tartom a kapcsolatot.
Azt mesélik, hogy még most, a második szezon elején is gyomorgörccsel mennek be dolgozni, és nem a kollégák miatt. Még mindig piszkálják őket, hogy mennyit esznek, miközben fizetnek érte. A szabadidőben felvett ruhájukat megszólják, hogy a szállodához nem méltó.
(Olyan 4 csillagos szállodáról beszélünk, ahol még mindig gázzsámolyok vannak a konyhában, meg ha bemennél abba a pudva konyhába, simán elhányod magad a látványtól. Itt a mostani helyen még már 5 éve indukciós főzőlapok vannak, és úgy néz ki belülről, mint egy műtő, olyannyira rend és tisztaság van.)
Arról nem is beszélve, hogy bármikor beránthatják azonnali hatállyal őket dolgozni, a szabadnap kellős közepén...”
A nap idézete
„Amikor elhagytam Magyarországot, úgy éreztem, nincs vesztenivalóm. Az akkori Nyugat-Berlinben találkoztam először az igazi szocializmussal. Szemben az itthoni egyik albérletből a másikba vándorlással, rögtön kaptunk lakást, meg segítséget a talpra álláshoz. Ott tapasztaltam meg, hogy mi a demokrácia.” (A teljes cikket itt találod.)
(Fotó: astoria-luzern.ch)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek