Európából nézve hajlamosak vagyunk szidni és lenézni az amerikai oktatási rendszert, aminek kétségtelenül vannak hibái (melyiknek nincsenek?), ám Gábor mai írását olvasva (és az általa küldött képeket elnézegetve) azért érdemes talán egy picit elgondolkodni. Például azon, hogy a magyar rendszer és oktatási filozófia mennyire van lemaradva (például a digitális eszközök használata terén) az amerikaitól…

„Tíz ok, amiért szeretek itt élni” – miért szereted azt a várost / országot, ahol élsz? Vagy mi idegesít benne? Írd meg te is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„2016-ban nyertünk az amerikai zöldkártya lottón és tavaly nyáron kijöttünk három gyerekkel szerencsét próbálni a fővárostól nem messze egy kisvárosba. Részben pont azért azt az apartmant választottuk, ahol élünk, mert tudtuk, hogy a körzetes állami suli nagyon jó. 

Itt nyilvánosan értékelik, pontozzák az iskolákat, és közel-távol ez kapott a legjobb értékelést a környéken – így a sulit még Magyarországról választottuk ki. 

A körzet nem mindegy 

Még a nyáron beírattuk a gyerekeket, és nem kellett (nem is nagyon lehet) bűvészkedni, hogy a gyerekek ide járjanak, elég volt bizonyítani, hogy a suli körzetében lakunk, amihez egy lakásbérleti szerződést vagy tulajdonjogról szóló papírt kellett bemutatni, ugyanis Amerikában nem létező fogalom a lakcímkártya. 

Az iskolában nincs limit, minden körzetes gyerek járhat a suliba, ha túl sokan jelentkeznek, egyszerűen bővítik a sulit – a miénket is bővíteni kellett. 

Az épphogy 5 éves ikreink még pont becsusszanhattak a sulielőkészítőbe, ami az otthoni ovinak felel meg. Először azon hökkentünk meg, hogy csak 9-kor kezdődik a tanítás, és 4-ig tart. 

Sulibusz vagy kiss’n ride 

A suliba két módon vihetjük a gyerekeket: sulibusszal - ami a filmekből ismerős, tipikus sárga járgány - vagy „kiss'n ride”, azaz autóval, de nem a leparkolsz bekíséred módon, hanem sorban állsz az autóval, a gyerekek csak kipattannak a kocsiból és már hajtasz is tovább.

Önkéntesek hada segíti a gyerekeket, hogy fel és leszálljanak a buszról, illetve eltaláljanak – pláne az első napokon – az osztálytermeikbe. Az ovisokat személyesen kell feltenni a buszra és várni rájuk, a sulisok már mehetnek maguktól is. 

Tankönyv helyett tablet és laptop 

A másik, amin meglepődtünk, hogy nincsenek a klasszikus értelemben vett tankönyvek. Egyáltalán semmi. Eleinte azt se tudtuk, mi a tananyag, miből kell készülnie a gyereknek. Majd kezdte hazahozni a fénymásolatokat, amiket különböző füzetekbe ragasztanak. 

Na és ezek után előkerültek az elektronikus tananyagok. Bátorítják a gyerekeket, hogy hozzanak Ipad-et, laptopot, akinek meg nincs, azoknak rendelkezésre állnak a terem laptopjai – már az ovisoktól is elvárják, hogy használjanak számítógépet, itthon kellett begyakorolnunk velük az egérhasználatot. 

A 9 éves lányunkkal meg IQ-tesztet írattak szintén számítógéppel. Az elektronikus tábla, projektor, minden terem alapfelszereltsége. Mindenkinek van saját kódja, jelszava, és azzal érheti el az elektronikus tananyagot, gyakorló feladatokat, házikat, különféle projekteket, de még az ebédet is a titkos kódú számlájából fizeti – már amikor bent esznek.

Néha mi is elvesztünk, hányféle applikációt, weblapot, stb. kell böngészni nap mint nap, mostanra már megszoktuk. 

A szülőket is mozgatják 

Az osztálylétszám 23, a feleségem eleinte örvendezett, hogy éljen itt a suli, végre időmilliomos lesz, azért ennél kicsit árnyaltabb a helyzet. Az iskola jócskán bevonja a szülőket is a tanulásba. 

Először is mindig kértek valami kis extrát, hogy mit hozzanak be, amit azért nem húztunk elő a gardrób mélyéről, kisebb utánajárás volt beszerezni. Mostanában pedig belelendültek különféle projektekbe, amit a gyerekek a szülők segítségével tudnak megoldani, szóval folyamatosan projekteken dolgozunk: pl. „Diversity day” alkalmából a gyerek videóban mutatta be Magyarországot.

Mivel az osztályból minden gyerek bemutatta a hazáját - ami az osztály felénél India volt - behívták a szülőket egy délutáni mini partira étellel-itallal, hogy együtt ismerjük meg egymás kultúráját. 

Halloween alkalmából tökös projektet kapott a nagyobb, a kicsikkel „Amerikai Indián" projekt és karácsony előtt „ABC divatnap" projektet kaptak. Ez utóbbi azért, mert már oviban tanulnak olvasni, sőt sok gyerek 5 évesen már olvasott.

A menza az menza 

Ebben a suliban nem „divat” a cafeteriából enni, azaz a gyerekek általában hozzák az ebédet otthonról. Az iskolai ebéd elég lapos, nem tápláló és nem is túl jó minőségű. 

Bár erre is van külön applikáció, gyakorlatilag kívülről tudható az étlap év végéig (H: hús nélküli tészta, K: csirkemell barnarizzsel - ez ehető, de a csajok nem szeretik, Sz: hamburger, Cs: csípős mexikói, P: pizza). 

Szóval reggelente a napot főzéssel kell indítani, vagy éjszaka dob össze a feleségem valamit. Ráadásul, mivel védik az allergiásokat, kicsit meg van kötve a keze is ezen a téren, pl. tojással nem készíthet ételt. 

Viszont bármikor együtt ebédelhetnek a szülők a gyerekekkel a suliban, sőt, Hálaadás, illetve Karácsony alkalmából külön hívták a szülőket. És ha még mindezeken túl maradna némi erő, lehet önkénteskedni, illetve adakozni is erőnek megfelelően. Természetesen erre is van applikáció. Szuperül szerveznek mindent, nagyon kedvesek, pozitívak. 

Mintha buli lenne a suli 

Ha csak a fotókat nézem a gyerekekről - amit egy sokadik applikációban oszt meg az osztályfőnök, Ms. Akárki - mert itt nem Éva néninek, hanem Ms. Vezetéknévnek kell hívnunk őket - akkor olyan, mintha tök nagy buli lenne itt az élet. 

És talán az is: például olvasás óráról az ofő Twitteren küldte a fotókat, hogy mindenki úgy olvas ahogy akar: van, aki a pad alatt fekve, mások az ablakban. Földrajz órán meg kekszből és pillecukorból (szó szerint) rágták ki az összes földrészt, amit a végén jól megettek.

A napi házi is csak 20 perc olvasás és egy kis mateklecke. Apropó matek: nemrég tanulták az osztást négyféleképpen (a legviccesebb a számegyenesen ugrálás), úgy csinálhatják amelyik a legkönnyebben megy. 

A csajok is imádják a sulis programokat. Néha jelmezben, néha pizsiben kell menni suliba, de tényleg. Nagyon komolyan veszik az ünnepeket, mindig megemlékeznek róla, a szüneteket - ahol lehet - hétvégéhez igazítják. 

Karácsonyhoz közeledve nem csak a Karácsonyt, hanem a zsidó Hannukah-t, az indiai Divalit meg még valami afrikai ünnepet, sőt a kínai új évet is megünnepelték.

Minden reggel elmondják az amerikai esküt, majd utána jön a „morning meeting”, ahol a gyerekek szabadon mesélhetnek magukról valamit, amit érdekesnek tartanak. 

Az amerikai zászló alapból ott van a termekben, az étkezőben viszont az összes oda járó tanuló nemzeti zászlóját kirakták (így a magyar zászlót is): negyvenöt zászló van kint a hétszázötven fős iskolában. 

Kritikus gondolkodás, érvelés… 

Ami még tetszik, hogy olyan készségeket is tanítanak, mint prezentáció, kritikus gondolkodás, érvelés, stb. és persze folyton valami projekten kell dolgozni, ami az ő szintjükön inkább valami kreatív munka, később valami tudományos dolog lesz. 

A harmadik osztályt azzal kezdték, hogy az állam 3 fő pilléréről tanultak, illetve arról, hogy mi a különbség a jog és a kötelesség között. Hozzátenném, a gyerekek szinte nulla nyelvtudással kezdtek, így velük külön tanítónéni foglalkozik, azaz tanítja nekik az angolt. 

Emellett még spanyolórájuk is van, csak viccesen nézünk, amikor este bemutatják, amit Mr. Gomeztől tanultak, lévén mi egy szót sem tudunk spanyolul. Amúgy a tanítónénik is tudják kezelni a nyelvi korlátokat a Google translate applikációval, bár mondták, hogy a gyerek mosolygott néha rajta. 

Az első napokban az egyik ovis iker pityergett egy kicsit, az óvónéni pedig a fordítóval nyugtatta, kedves, nem? 

Milyen csoda történhet 

Karácsony előtt volt a 9 éves lányom szülői értekezlete. Azt vártam, hogy elmondják, miben kell fejlődnie, de pont arról semmit sem beszéltek. Ehelyett ügyes, kedves, nem úgy, mint sok más gyerek, aki nem tud angolul, annyira kifárad, hogy elalszik az órán vagy őrjöngeni kezd. 

Az ofö elmondta, köszöni, hogy ebbe a suliba hoztuk a lányom, örül, hogy ők taníthatják a gyermekünket és remélik még sokáig itt maradunk. Nem csak szépeket mondtak, de az érződött, hogy szívből teszik, hogy igazán szeretik a gyerekeket. 

Jó volt átélni egy kicsit, hogy milyen csoda történhet itt a suliban a gyerekekkel ilyen tanárok mellett. Az ikrek ovis tanárának a feleségem a gyerekekkel saját kézzel készített (varrt) karácsonyi üdvözlőkártyát. 

Az osztályfőnök erre a gesztusra úgy meghatódott, hogy külön–külön levelet írt az ikreknek, hogy milyen különleges kislányok és mennyire örül, hogy hozzá járnak. Illetve a feleségemnek, hogy bekeretezi ezt a gyönyörű alkotást és elteszi örökre. 

A téli szünetre azt a feladatot kapták a harmadikosok, hogy Google Docs-on készítsenek egy beadandót: adott pillanatban hol van világos és sötét a Földön, ezt az interneten nézzék meg, tegyenek be képeket róla és írják meg – szintén neten kutatva – hogy mit adott a világnak Galilei, Kepler és még egy pár csillagász. 

Jó, hogy kicsi korban is érdekes feladatokat kapnak, amit modern technológiával kell megoldani. 

Azért igazándiból akkor nyugodtunk meg a sulival kapcsolatban, amikor a lányok már barátokat is szereztek, még így is, hogy nem beszélik az angolt. Minden gyerek volt már szülinapi buliban is, sejtitek-e már hogyan kaptuk a meghívót? 

Bizony, egy applikáción keresztül.”

HÍRMONDÓ 

Ausztria példát vehetne a magyarokról 

Ma kezdődik a téli olimpia a dél-koreai Phjongcshangban. A téli játékokról Magyarországnak ugyan nincs aranyérme, ám magyar olimpiai bajnok van. Csak éppen nem Magyarországnak szerezte az aranyat… 

Mennyit kereshetsz Németországban? 

A magyarok körében rendkívül népszerű Németország, nem utolsósorban a magas életszínvonal és a fizetések miatt. De valójában mennyit is kereshetsz Németországban, mi az átlag és milyen irányba mozognak a bérek? 

Már a románok is lenyomtak minket – vagy mégsem? 

Az elmúlt napokban több helyen is lehetett olvasni, hogy már Romániában is többet lehet vásárolni a minimálbérből, mint Magyarországon, és általában véve is hamarosan a legtöbb összehasonlításban előznek majd minket. De vajon igaz-e?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.