Mostanában rengeteget járunk (legalábbis virtuálisan New Yorkban), persze az a veszély nem fenyeget, hogy unalmas lenne a világ egyik legizgalmasabb, rengeteg érdekességet kínáló városa. Mai kalauzunk ismét Susan, aki két részben írta meg New York-i kalandjaikat (az elsőt itt olvashatja, aki elkövette azt a hibát, hogy kihagyta). Ma több közismert látványosságot, és pár kevéssé látogatott helyet is megnézünk – szokás szerint rengeteg fotóval.

„Tíz ok, amiért szeretek itt élni” – miért szereted azt a várost / országot, ahol élsz? Szedj össze 10 okot, és írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Turistamágnesek és kevésbé ismert helyek 

A “turistamágnes” általam kreált definíciója: olyan látványosság, amely minden turista számára a “must see” (látni kell) kategóriába tartozik. New Yorkban is jópár megtalálható belőlük, és bár a családunk szeret felfedezni kevésbé ismert – és így talán nem annyira zsúfolt – helyeket bárhová is megyünk, néhány nevezetességet nem akartunk kihagyni. 

Így kézenfekvő megoldásnak egy hop on/hop off turistabusz kínálkozott, amivel Manhattan egy részét jártuk be. A belváros jól ismert épületei és helyszínei, mint az Empire State Building, Rockefeller Center, Washington Square Park, Flat Iron Building, Time Square és Fifth Avenue természetesen csak amolyan kóstolóként szolgáltak egy olyan menühöz, amit együltében az ember nem is tud végigenni. :)

Washington Square Park híres diadalíve

A gourman étkezés elvét követve pár “ínyenc” falatot választottunk a kínálatból, és gyalogszerrel, közelebbről fedeztük fel őket. Audrey Hepburn rajongójaként hova máshova vezetett volna első utunk, mint Tiffany híres ékszerüzletébe az 57. utca es 5^th Avenue sarkán. 

Persze a mindig zsúfolt 5^th Avenue-n sétálva képtelenség az üzlet külsejéről képet csinálni anélkül, hogy taxik, buszok vagy járókelők ne takarnák ki az épület nagy részét, így be kell érnetek a Wikipedia képével, vagy a Reggeli Tiffany-nál híres nyitójelenetével.

Belépve az üzletbe, első pillanatban az ember nem tudja eldönteni, vajon egy minimúzeumba vagy egy luxus ékszerüzletbe csöppent. A falakon Audrey Hepburn-relikviák a filmből, több helyen pedig golyóálló üveg mögött kiállított fantasztikus gyémántok, többek között a híres Tiffany-gyémánt. 

A Dél-Afrikából származó, és az üzlet alapítója által megvásárolt 287.42 (!) karátos nyers gyémántot később 128 karátra csiszolták (1 karát = 0.2 gr). 2012-ben a képen látható nyakékbe foglalták, majd az ékszer körbejárta a világot a cég 175. születésnapja alkalmából. 

Az üzlet elegáns miliője, a nagyon disztingvált, és udvarias bolti eladók az egyszerű, hátizsákos turistában azt a benyomást kelthetik, hogy biztosan kinézik őt az üzletből. Ellenkezőleg! Talán népszerűségének és hírnevének köszönhetően az üzlet dolgozói készséggel állnak a turisták rendelkezésére, és rögtönzött idegenvezetést tartanak, vagy akár szakszerű tanácsot adnak bárkinek. 

Így nekünk is volt szerencsénk többet megtudni a gyémántfajtákról, és -csiszolásról. Sőt, férjem kíváncsiságának köszönhetően a saját gyűrűmet is “bevizsgáltattuk”. Ennek egyik oka az volt, hogy az ékszerész, akinél annak idején a gyűrűt csináltatta a férjem, Tiffanynál tanulta ki a mesterséget. 

A nagyon kedves és udvarias asszisztens először egy speciális ékszertisztító folyadékba mártotta, majd egy apró kefével megtisztogatta a köveket a gyűrűben. Ezután szemére tette az ékszerész nagyítót, és szakszerűen megvizsgálta a gyémántot. 

Ahogy magyarázta, a csiszolt lapok száma mellett a kő “tisztasága” a másik meghatározó elem, amelyet vizsgálnak. A 3 kő és az ékszerész munka is jeles osztályzatot kapott, így a férjem is megnyugodott, hogy anno jó üzletet csinált, és a gyűrű ár-érték aránya megfelel az elvárásoknak. :) 

Nemcsak én részesültem ilyen kivételes élményben, hanem a 15 éves lányom is! Na persze neki még nincs az ujján gyémántgyűrű, de felpróbálhatott egy “alig” $240.000 értékű karkötőt. Kérdeztük is tőle, milyen érzés, amikor a csuklóján egy olyan ékszer van, amiért mondjuk Texas bizonyos részein egy 5 szobás házat vehetne… :)

A 5^th Avenue-n sétálva egy másik – építészeti – ékszerdobozt is megcsodálhattunk. A felhőkarcolók árnyékában meghúzódó gyönyörű neogótikus Saint Patrick székesegyházat egy korábban emelt katolikus templom alapjain kezdték építeni 1858-ban, de csak 1879-ben nyitották meg.

Manhattan és Broadway utcáin barangolva még pár ismert és kevésbé ismert épületet kaptunk lencsevégre, többek között a gazdagon díszített Alwyn Court Apartman házat, és a Flat Iron jellegzetes, vasalóra (innen a név) emlékeztető, és minden fotós számára hálás témául szolgáló formáját.

Az Alwyn Court

A Flat Iron 

Fentebb már említettem Brooklyn Bridge-t, ami szintén hálás fotótéma. Kaliforniai lakosként olyan szerencsések vagyunk, hogy volt alkalmunk többször átsétálni a San Francisco-i Golden Gate-n, így érthető módon a gyalogos átkelés a Brooklyn Hídon is a bakancslistánkon volt. 

Utolsó New York-i napunk, és vagy 8-10 km gyaloglás után még ezt a 1.5 km-t bevállaltuk � A látvány kárpótolt a sajgó lábainkért! 

A Brooklyn Bridge és Manhattan a Brooklyn Bridge Parkból nézve

Esti fények a hídon

Az East River-en átívelő kétszintes híd 1883-ban nyílt meg hivatalosan a forgalomnak, és abban az időben az egyedüli átjáró volt Manhattan és Brooklyn között. Az ikonikus híd 2 x 3 gépkocsi sávján, és a felette húzódó, gyalogosok és biciklisták számára kialakított átjárón naponta több ezren kelnek át. 

Az esti fényárban úszó Manhattant, és az alattunk dübörgő gépkocsiforgalmat látva – ugye említettem, New York mennyi filmnek adott otthont? :)  – ismét csak egy moziélményem ugrott be, amikor Meg Ryan (Kate) halált megvető bátorsággal sétál az alatta robogó autók felett, hogy a Brooklyn hídról leugorva egy időkapun keresztül visszajusson szerelméhez, Hugh Jackman-hez (Leopold) a XIX. századba.

A Szabadság-szobor

Mi az időutazást egy valamivel kevésbé kockázatos módon próbáltuk ki: ellátogattunk a New York szimbólumaként ismert Szabadság-szoborhoz, amelyet sokan csak Lady Liberty-ként emlegetnek. 

Ami Los Angelesnek a Hollywood felirat, az New Yorknak a Szabadság-szobor. Nincs olyan turista, aki anélkül búcsúzna el a várostól, hogy ne csinálna jópár képet a “hölgyről”, és nincs olyan szuvenír árus, akinél ne találnánk Szabadság szobrot ábrázoló bögrét, naptárat, képeslapot, baseballsapkát, tollat, matricát, hűtőmágnest, és még ki tudja, mit. 

A mi első “találkozásunk” Lady Liberty-vel a Staten Island és Manhattan között közlekedő komphajó fedélzetén történt. A komp (ferry) szó hallatán először úgy gondoltam rá, mint a mi hagyományos, dunai vagy balatoni kompjainkra, ehhez képest ez a hajó egy 90 m hosszú és 20 m széles, több mint 4.000 utast befogadó, 2.800 tonnás monstrum! 

A Lower Manhattan és Staten Island között a nap 24 órájában 15-30 percenként közlekedő ingyenes (!) hajó sokaknak a mindennapi munkába járás része. A fentiekből következően az utasok között turisták és helyiek vegyesen találhatók: az előbbiek lelkesen fotózzák a Szabadság-szobrot és Lower Manhattan felhőkarcolóit, míg az utóbbiak fel sem pillantanak a telefonjukról, vagy éppen szunyókálnak a kb. 20-25 perces út alatt. 

A budapesti 2-es villamos utazóközönsége jutott eszembe, hiszen a gyönyörű panoráma a Várral, a hidakkal, a Parlamenttel a Budapestre látogató turisták számára is ámulatba ejtő, míg a helyiek számára megszokott, mindennapos látvány. 

Na, de térjünk vissza a Szabadság-szoborhoz! Szerettük volna közelebbről is megcsodálni, így befizettünk egy Statue of Liberty túrára, amelynek keretében a turista nemcsak a szobrot, hanem a híres Ellis Island-et is meglátogathatja. 

Annak idején ezen a kis szigeten léptek először amerikai földre a bevándorlók, és ma egy múzeumban ismerkedhetünk meg az emigráció történetével, sőt – előzetes bejelentés után – akár a saját felmenőink után is kutathatunk az információs adatbázisban (már akinek volt felmenője, aki az Államokba emigrált).

A legérdekesebb a bevándorlási múzeumban az volt, amikor a korabeli fényképek között sétálva, és az emigránsokkal készült hangfelvételeket hallgatva, egyszer csak magyar hang ütötte meg a fülünket: egy idős magyar ember emlékezett vissza első élményeikre az Államokban. 

A Szabadság-szoborhoz szervezett túrákról tudni kell, hogy több fajta létezik: van, amelyik keretében felmehetünk egészen a koronához (ezekre a túrákra hónapokkal előre elfogynak a jegyek), van, amelyik mindössze a talapzatban levő múzeumba szóló belépőt tartalmaz (nekünk erre sikerült jegyet venni), és van, amelyik csak a 2 kis sziget meglátogatását teszi lehetővé. 

A Manhattan kikötőjéből vagy New Jersey felől induló kishajókra szigorú biztonsági ellenőrzés után lehet csak felszállni, majd egy rövid hajókázás után az első kikötő Liberty Island a rajta magasodó ikonikus Szabadság-szoborral. 

Magának a parányi szigetnek is érdekes története van, ahogy ezt megtudtuk. A XVIII. században karantén szigetként funkcionált (himlő, kolera, tifusz stb.), majd 1800-tól Ellis és Governor Island mellett Liberty Island-en (vagy ahogy régen hívták, Bedloe’s Island) is felépült egy védelmi célokat szolgáló erőd. 

A Szabadság-szobor talapzata később a már használaton kívüli erőd alapjának egy részére épült. Sok érdekes, és kevésbé ismert részletet is megtudtunk az idegenvezetőtől a “hölgy” születésének körülményeiről. 

Az közismert, hogy az Eiffel által épített szobor a francia nép ajándéka volt Amerikának. Az viszont kevésbé ismert, hogy az ötlet szülőatyját, Bartholdi francia szobrászt egy Laboulaye nevű honfitársának politikai nézetei inspirálták. Az utóbbi ugyanis az amerikai polgárháborús észak, és abolicionizmus, ill. az amerikai szabadság és demokrácia lelkes támogatója volt. 

A női alak évszázadok óta a szabadság jelképe, gondoljunk akár az ókori római szobrokra, vagy Delacroix híres festményére, amelyen egy kissé ledéren öltözött, de lelkes amazon vezeti szabadságra a népet Párizsban, kezében egy zászlóval. 

Bartholdi így kézenfekvőnek tartotta, hogy a szobor egy női alak lesz, de elvetette a harcias amazon koncepciót. Helyette inkább az egyik kezében egy - a jogot és törvényt szimbolizáló, és az amerikai függetlenség dátumát tartalmazó - könyvet, míg másikban egy fáklyát tartó alak lett a végleges szobor. 

A szobor finanszírozásának és építésének részletei nemcsak a mérnök férjemnek, de még nekünk, laikusoknak is érdekesek voltak. A talapzat aljától a fáklya csúcsáig közel 100 m (91 m) magas szobor ill. a talapzat kivitelezése nem kevés pénzbe, és mérnöki munkába került. 

Mindkét országban adományokat gyűjtöttek, Amerikában még a magyar születesű, és később a róla elnevezett újságírói díjról elhíresült Pulitzer is ringbe szállt ezügyben, amikor kritikus hangvételű cikkében bírálta mind a felső tízezer, mind a középosztály képviselőit, akik egymásra mutogattak, arra várva, ki járjon elől az adományozásban. 

Ki gondolta volna, hogy a hatalmas szobor nem tömör réz, hanem a több száz darabból összerakott külső héj mindössze olyan vastag, mint 2 db 1 centes összeillesztve (aki szereti a statisztikákat, itt olvashat nagyon érdekes adatokat a szobor méreteiről, pl. hogy az orra 1.37 m hosszú. :)

Eiffel a párizsi toronynál is alkalmazott technika alapján, 4 hatalmas sarokvas oszlopra épített egy hálós szerkezetű keretet, majd erre erősítették a kisebb-nagyobb rézlemezeket. Arra is kellett gondolni, hogyan akadályozzák meg a tengeri sós levegő okozta korróziót, így sellakkal vonták be az egymással közvetlenül érintkező vas és réz elemeket (a külső réz héj oxidációja nyomán kialakult jellegzetes zöld patina viszont a szobor védjegye lett). 

A 350 darabból álló szobrot aztán összeszerelték Párizsban, hogy megbizonyosodjanak róla, minden a tervek szerint funkcionál, és a szobor elég massziv. Ezt követően darabjaira szedték, gondosan becsomagoltak minden egyes darabot, és hajóra rakva szállították New York-ba, ahol az ünnepélyes szoboravatóra 1886 októberében került sor. 

A “hölgy” a kezdetektől roppant népszerű volt helyiek és turisták körében egyaránt. Az első pár évtizedben még a fáklya alatt kialakított kilátóból is csodálhatták a látogatok a kilátást. 1916-ban, az I. világháború idején azonban egy német szabotázs akció nyomán (amikor is egy lőporraktár robbant fel a közelben) a fáklya strukturális sérüléseket szenvedett. 

Csak 1984-ben került sor a teljes renoválásra, amikor is az eredeti fáklyát – amely most a múzeum aulájában tekinthető meg – lecserélték, és helyette egy új, 24 karátos arannyal borított fáklya került a helyére. A mai látogatónak meg kell elégednie a korona vagy a talapzat tetején levő kilátókkal, de elmondhatom, a látvány innen is legalább olyan gyönyörű. :)

New York Giants

Ne aggódjanak az ellendrukkerek, nem a focicsapatról lesz szó, hanem New York óriási felhőkarcolóiról, pontosabban egyről: az ikertornyok helyén felépült One World Trade Center-ről (vagy ahogy a helyiek rövidebben nevezik: Freedom Tower). 

New York több – magasságát tekintve – dobogós épülettel büszkélkedhet, a Freedom Tower jelenleg a nyugati félteke legmagasabbja, világviszonylatban pedig az előkelő 6. helyen áll. Az Ikertornyok tragikus megsemmisülése után különböző javaslatok születtek nemcsak az ujjáépítesre, hanem egy 9/11 emlékét méltóan őrző emlékhely kialakítására is. 

A pályázat győztes terve élő mementó a maga szimbolikus 1776 láb magasságával (1776 az amerikai függetlenség kikiáltásának éve), és épiteszetileg is kimagasló. Tanulva az Ikertornyok tragédiájából, a létező legerősebb – 14.000 psi – terhelést elbíró vastag betonalap, és számos más építészeti megoldás emeli a biztonság szintjét. 

Ez utóbbit a turisták is tapasztalhatják, ugyanis csak reptéri szintű szigorú ellenőrzés után lehet az épületbe lépni. Az ellenőrzés nem csak a turistákra terjed ki, hanem minden egyes járműre, az áruszállítóktól kezdve a turista buszokig (köztéri parkoló egyáltalán nincs az épület közelében). A torony nagy részében irodák találhatók, a tetején pedig (100-102. emelet között) egy fedett kilátó. 

Természetesen mi sem hagyhattuk ki ezt a “turista mágnest”, és kíváncsian vártuk, vajon mennyiben lesz más ez az élmény, mint Los Angelesben, a Bank of America torony 70. emeletén. 

Be kell vallanom, fantasztikus volt! Nem utolsósorban a gyönyörű tiszta időben előttünk feltáruló New York-i panorámának köszönhetően. 

A “házigazdák” megadják a módját: mielőtt a turista beszáll a gyorsliftek egyikébe, az előtérben – az amerikaiak szeretnek mindenféle statisztikát -, láthatjuk, melyik nációból hányan látogatták meg a tornyot az elmúlt napon/héten/hónapban/évben. 

Ezután egy folyosón végighaladva az építkezés történetéből kaphatunk ízelitőt, majd miután beszálltunk a liftbe, a közel 1 perc alatt, míg felérünk a 102. emeletre, a szemünk előtt változik New York virtuális látképe a középkortól napjainkig. 

Az izgalmakat fokozandó, kilépve a liftből, egy elsötétített folyosón találjuk magunkat, ahol egy ujabb rövid montázst láthatunk New York mai nyüzsgő életéről. Az egyszeri turista ekkorra már természetesen tűkön ül (áll), hogy végre elé táruljon New York 360 fokos látképe. 

És íme, a vetítővászon győzedelmes zene kíséretében felgördül, és – voila – a lábainknál a Nagy Alma, teljes pompájában! Egy igazi WOW élmény, ahogy ez a rövid video is bizonyítja

A látogatókat nem csak a Torony gigantikus mérete és a magasból élvezhető fantasztikus kilátás nyűgözi le, hanem az előtte levő 2 Reflecting Pool (emlékhely) is. 

Az Ikertornyok alapjainak helyén kialakított, és a 9/11 támadas 10. évfordulóján átadott emlékmű a 2001-ben elhunyt 2.977 áldozatnak, ill. az 1993-as, eredeti World Trade Center-nél elkövetett merénylet 6 áldozatának állít emléket. 

A medence parapetjére erősített bronztáblákon olvasható nevek – mind 1-1 élet, amely tragikus véget ért – és a washingtoni vietnami háborús emlékműhöz hasonlóan minimalista stílusú alkotás egész kisugárzása arra készteti az odalátogatót, hogy egy pár perc erejéig elcsendesedjen, lelassítson. 

A medence aljába csobogó víz hangja, a nevek fölé tűzött 1-1 szál virág megindító es megható még annak is, aki csak turista, és nincs személyes kötődése a városhoz vagy ehhez a tragikus eseményhez.

Central Park és New York “szigetei”

Ami Budapestnek a Margitsziget, az New Yorknak a Central Park. Egy zöld oázis a betonrengetegben, kikapcsolódás itt lakóknak es turistáknak egyaránt. A hatalmas park minden évszakban más arcát mutatja, nekünk 2 nap alatt sikerült egy mosolygós, vidám, és egy borongósabb, “komolyabb” oldalát megismerni. 

Első New York-i délutánunkon csak amolyan kóstolót akartunk, de a következő – és szerencsére verőfényes – napot kihasználva bebarangoltuk a parkot gyalog, biciklivel, sőt, csónakba is szálltunk! 

A park teljes egészében (341 hektár) 1873-ban nyílt meg a new yorkiaknak, és azóta is sokak kedvence, ahol fiatalok és idősek is találhatnak kedvükre való elfoglaltságot, az állatkerti látogatástól kezdve a (téli) korcsolyázásig.

Akár metróval, akár az (élvezetesebb) “libegővel” érkezünk, érdemes végigsétálni a Fő utcán. Manhattan felhőkarcolói a nyugati oldalon, vagy a Világitó torony park (Lighthouse Park) a sziget csücskében szinte kínálja magát fotózásra.

Az Airbnb szállásunk ablakából kitekintve minden reggel a belvárost a szigettel összekötő Verrazano híd karcsú sziluettjét láthattuk, és ha a környéken sétáltunk, bájos XIX. század végi házakban gyönyörködhettünk.

New York-i 4 napunk nagyon hamar elrepült, a “menüt” nem tudtuk végigenni, de amit megkóstoltunk, nagyon ízlett. A verseny állása a két város között azóta sem dőlt el. Kis családunk megállapította, hogy bár New York fantasztikus, érdekes, és rengeteg élménnyel gazdagodtunk, azért mindenhol jó, de legjobb otthon! Jó érzés volt hazajönni és ismét üdvözölni a hegyeinket, pálmafáinkat és a Csendes-óceánt!”

HÍRMONDÓ 

Németországi munkák – ne hagyd ki! 

Kezdjük a hetet Németországban (és azért lesz egy szokásos kivételünk is), ahová sok embert keresnek különböző munkakörökbe. Szóval ha szívesen dolgozol és mennél Németországba, akkor ne habozz! 

A németek nem értik a briteket 

Ez történik, ha egy parlamenti demokráciában a súlyok és ellensúlyok rendszerét felülírja a többségi elv referendumokkal megtámogatott túlsúlya. 

Bekeményített az EU, két hetet adott 

Úgy tűnik, az Európai Uniónak kezd elege lenni a brit kormány lépéseiből, úgyhogy a héten közölte, elvárja a brit kormánytól, hogy két héten belül álljon elő egy összeggel azzal összefüggésben, mennyit hajlandó fizetni az Egyesült Királyság korábbi uniós vállalásai fejében.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.