A magyarországi ügyintézés sokszor olyan, amilyen, bár szerintem mindig sok függ az asztal túloldalán ülő embertől, nekem például vannak jó tapasztalataim (meg rosszak is, persze). Mindezt csak azért írtam le, mert Gábor (aki vállalkozóként ment ki Nagy-Britanniába – ha lemaradtál a történet elejéről, itt pótolhatod) posztja nem akármilyen kálváriát ír le – Angliában. Mert a bankszámlanyitás sok minden, csak nem egyszerű. Annyira nem, hogy nekem olvasva a fent említett cím ugrott be.

„Mindenek előtt köszönöm mindenkinek, aki elolvasta a bejegyzésem első részét. Külön köszönet a kommentelőknek, akik kijavítottak, kiegészítettek. Akinek zavaros volt a stílusom, attól elnézést kérek, de ez a rész még jobban az lesz, mert sok cselekményt távirati stílusban kellett leírnom, hogy egyszer vége legyen. Most kicsit cinikusabban fogalmaztam, előre jelzem, hogy viccből, nem utálatból. 

Írásomnak nem volt célja, hogy gyors, gazdaságos és egyetlen járható útként kinyilakoztassak az áttelepülést illetően, csupán az én történetem, hátha valaki tud belőle valamit hasznosítani. 

Megkerülhetetlen kérdés a Brexit. Magam részéről nem hiszek benne, szerintem túlságosan összeforrtak ma már az európai gazdaságok. De a kormány eleget próbál tenni a szavazók akaratának addig, amíg ki nem derül, hogy mekkora kárt okozna a kilépés. 

Most éppen a kilépés párti politikusok degradálódnak le a saját harcukban az EU-val. Nem csodálnám, ha a következő miniszterelnököt Borisnak hívnák. :) Közben az EU is változik, megeshet, hogy mire a kilépés élesedne, már más lesz az EU és már nem érdemes belőle kilépni. De, ha kilépésre fog kerülni a sor, akkor sem lesz brutálisan kemény, szerintem. 

A családi viszonyok 

De vissza a sztorimhoz. Nem írtam még a családi felállásról nálunk. Gyermekeim szinte felnőttek és nem velem élnek. Nagyon jó velük a kapcsolat, egyébként ők sem Magyarországon képzelik el a jövőjüket. 

Feleségem is éppen abban az életszakaszban van, amikor váltana. Jól működő praxissal rendelkezik, de már megcsömörlött benne. Szóval ideális társam ebben is. 

Éppen ott tartottam akkor, hogy minden szuper, kezdhetem a következő fázist. Amikor a letelepedés konkrét helyét jelölnénk ki. Életem során kevés város volt, ami úgy megragadt bennem, hogy ott szívesen élnék. De például Washington DC, vagy Cape Town ilyen volt, ellenben nagyon messze lennék a gyerekeimtől és anyámtól. Szóval a konkrét angol város még nem volt meg. 

Közben a magyar cég végelszámolása lezárult, és kikerültem a magyar hatóságok bűvköréből, már nemzetileg sem kívántak velem konzultálni. Gondoltam van időm, utazgatunk, meg nézünk pár helyet, elmélázunk rajta…. Hát nem. :) 

Autógondok 

A cseh könyvelőm jelezte, hogy jövő évtől felhagynak a könyvelési szolgáltatással és keressek mást. Hát jó. Szerencsémre találtam gyorsan egy angol céget, ahol magyarok is dolgoznak, probléma megoldva. 

De a könyvelési anyagok feldolgozása során felmerült az autóm kérdése. A magyar rendszámos autóm átkerült az angol cég tulajdonába. Én meg üzembetartó lettem. Az új könyvelőm szerint ez nem egészséges megoldás. Inkább vegyek egy másik autót. 

OK, én ugye a kontinensen dolgozom legtöbbet, ezért napi szinten jobbkormányos autóval megküzdeni, akárcsak egy parkolóházzal kihívás lenne. Maradt az autó bérlés. Sőt esetleg a lízing. 

Bementem egy cseh autókereskedésbe és elmondtam az elképzelésemet. Angol cég, cseh bankszámla, magyar tulaj és ügyvezető, szép csapat voltam, egymagamban. Nem akadtak fent a dolgon, utána néztek, kerestek megoldást. 

Eredmény az lett, hogy szívesen lízingelnének nekem akármit, csak kérnek egy cseh vagy szlovák ingatlanra jelzálogot. De én nem akartam cseh vagy szlovák ingatlant venni ezért. Eladtam az autót. Ez nem volt fontos kérdés, de valahogy mégis felgyorsította a folyamatokat. 

Angol ügyintézés… 

Béreltem Londonban szállást és bejelentkeztem NI interjúra. Sokat olvastam az ott várható kérdésekről, csapdákról. A belém égett magyar hivatali hozzáállástól szorongva vártam soromat a Jobcentre Plus előtt, eljött az én időm, pontosan fogadtak. 

Megmondták pontosan, melyik ponton foglaljak helyet az igen zsúfolt váróban. Pár perc múlva jött egy kb. 2 méter magas, színesbőrű hölgy, nevemen szólított, bemutatkozott, és megkért, hogy fáradjak fel vele az emeletre. Hmmm, izgi, gondoltam én. 

Jött velem a bérbeadóm is, Ő igazoltam magát és engem is. Fent csak mi ültünk egy hatalmas térben. A hölgy elkérte az útlevelemet, megkérdezte, hogy mikor jöttem, és hogy mit szeretnék. 

Elmondtam, majd jött a következő kérdés, hogy minek nekem az NI szám, egyszerű válaszom volt rá, hogy adózni szeretnék. Nagy tetszést váltottam ki láthatóan. 

Természetesen megkérdezte, hogy van-e állásom, mire én átadtam a hiteles cégkivonatomat. Ami egy magyarosan túlgondolt dolog volt, a cég megnevezése is elég lett volna, mert ők minden cégadatot látnak, mert nyilvános. 

Belelapozott, és megkérdezte a 2014-es alapítást meglátva, hogy miért pont most? Mert előbb be kellett indítani a céget és társasági adót tudni fizetni, most jöhet a bér kérdése. 

Bólintott, majd megkért, hogy fáradjak le, valahova oda, ahonnan indultunk, kb. 10 perc múlva hozni fogja az útlevelemet és kb. egy héten belül küldik a számot.  Az NI birtokában az UTR szám megszerzése már csak egy formalitás volt, már az új könyvelőm intézte. 

Mint új munkaadót az adóhivatal egy szép színes és igen logikus tájékoztató füzettel ajándékozott meg, amiben le volt írva a jogaim (esetemben munkaadói és munkavállalói is), kötelességeim, eljárások arra az esetre, ha megfelelő a munkavállaló és hogy hol lehet munkavállalót szerezni, és az elmaradhatatlan check list. Kedves és támogató gesztus. 

… és magyar 

Közben nagy felfedezést tettem, hogy lassan le fog járni a jogsim. 185 napos UK tartózkodás után lehet igényelni jogosítvány cserét, amihez érvényes jogosítvány kell. 

Nekem ez pont necces volt, ezért úgy döntöttem, hogy előbb meghosszabbítom a magyart és azt fogom cserélni, mert, ha valami miatt (pl. elrontok valamit a kérvényben), akkor nem lesz második esélyem a jelenlegi jogsimmal. 

Biztonság kedvéért közjegyzőnél csináltattam hiteles másolat a jogsimról, bármilyen esetre. Például a magyar rendőr elfogadja jogsi helyett. A kontinensen akkor nem vezethetek, viszont Angliában meg lehet jogsi nélkül is. 

Megkérdeztem a telefonon kormányablaktól, hogy lehet-e az én helyzetemben jogsit hosszabbítani és nagy örömömre közöltek, hogy igen. Megcsináltattam az orvosit, kértem időpontot a legközelebbi kormányablakhoz. 

Már a visszaigazolás furcsa volt, mert Orosházát jelölte be, de az utca stimmelt. Nem okéztam le, hanem visszaléptem. Ja, hogy az a hivatal ott megszűnt, csak a rendszer félig dolgozta fel, frankó. 

Választottam másik helyszínt és boldogan vártam a soromra. Sorra kerültem, odaadtam a papírjaimat, melyet az ügyintéző – természetesen bemutatkozás nélkül – szinte visszadobott, hogy nem lehet megcsinálni. 

Miért? - kérdeztem gyanútlanul. Csinálja ott, ahol lakik! - felelte cinikusan és gorombán. Elmondtam, hogy előzetesen milyen tájékoztatást kaptam. Nem érdekelte. 

Óhatatlanul szegény megboldogult Hofi Géza egyik mondása jutott eszembe: „Te ne menj innen sehova, az ilyenekre, mint te, itt van szükség!” 

Akkor még egyszer az angolok 

Nem volt mit tenni, nekirugaszkodtam az angol jogosítványváltásnak. Online megigényeltem az űrlapot, gyorsan megjött postán. Logikus, felnőtnek tekintő kérdések kitöltésével és fényképpel készen voltam a postázásra. 

Időközben hosszas nézelődés után egy dél-angliai várost jelöltük meg letelepedési célnak. Gondoltam, ha már megvan a cél, akkor ott nyitok bankszámlát is. 

Úgy alakult, hogy a repülőtérről közvetlenül oda mentem, így kíváncsiságból összehasonlítottam a vonatjegyek és a sofőrszolgálat árait. Szinte azonosak voltak, szóval elég furcsa, de a vonatok ára, amihez mondjuk taxiköltség is járulhat pluszban több, mint a reptéren mercivel várakozó sofőr, aki pont oda visz, ahova akarod és akkor. 

Amikor az angliai ügyintéző is magyar 

Nos, lent voltam a városban, hotelben lepakoltam, majd elgyalogoltam az előre kiválasztott postához. Kivártam a soromat, majd megtudtam, hogy csak csomaggal foglalkoznak. De sok elnézést kérve, hogy sok postát bezártak, útbaigazítást is kaptam. 

Egy üzletház alagsorában volt a posta, végigvártam a soromat, majd elmeséltem mit szeretnék. Odaadtam a jogsit, személyimet, 43 GBP-t és az előre kinyomtatott címkéimet a hivatalhoz és a válaszlevélhez magamhoz. 

Az ügyintéző hölgy figyelmesen meghallgatott, majd kedvesen és meglepetésemre magyarul üdvözölt, javasolta, hogy regisztráltan adjam fel. Pár szót váltottunk, ellátott pár jó tanáccsal is ház/lakás keresés ügyben is. 

Nos, a szép új és lakcímes jogsim megjött egy héten belül a személyimmel együtt és kaptam egy ismertető füzetkét az autóvásárlás menetéről, adózásáról.  Megint egy kedves gesztus. 

Azért Angliában sem minden fenékig tejföl – avagy bankszámlanyitás 

Ami most jön, azt figyelmesen olvassátok, kedves érdeklődők, mert igen sokat lehet belőle tanulni, én eléggé rosszul vettem ezt az akadályt. Igen a bankszámlanyitás következik. Ami időben párhuzamosan futott a jogsicserével. 

Amit alapból elrontottam, hogy azt hittem, hogy az angol bankok rendszerei, eljárásai biztos messze előrébb járnak a kontinensen lévőknél, de bizonyára sokkal komfortosabbak, mint a kelet-európaiak. Hihetetlenül nagyot tévedtem. Talán megzavarta az agyamat az eddig igen flott hivatali ügykezelés. 

Alapvetően Angliában igazolás kell mindenhez, amiből egyiken a te lakcímed van. pl. jogsi, gázszámla, bankszámla kivonat. Vagy például a helyi választási (szavazó) listán való regisztrációd. A másiknak jó az útlevél. De vannak esetek amikor két cím igazolás kell plusz útlevél. 

Ami még fontos, hogy itt nem annyi vagy amennyid van, hanem annyi, amit a hiteltörténeted mutat. :) De komolyan véve, ez tényleg fontos. A jó hír az, hogy te is meg tudod nézni online, a rossz meg az, hogy a regisztráció után sem tud rólad túl sokat a rendszer. Általában nem látszol benne hosszú hónapokig, és a bankok sem látnak. 

Én két bankot választottam ki a cégnek, megnézem, melyik a jobb és egyiket magánszámlára.  Alapvetően GBP és EUR számlák kellettek és egy hitelkártya. Ez mindegy milyen, autóbérléshez kell. 

Az egyik bank nagy nevű, régi angol bank a másik pedig egy új, önmagát banki forradalomnak hirdető. A nagy bankhoz hosszú online jelentkezést adtam be, ami elég kiveséző volt és vártam a hatást. 

A kisebbik bankhoz csak úgy bementem. Kedvesen fogadtak, elmondtam, hogy mit szeretnék, ők leginkább azzal voltak elfoglalva, hogy honnan ismertem őket, miért őket választottam, reklám, kávé. 

Töviről hegyire kikérdeztek, egyben hangsúlyozva, hogy ők nem vájkálnak a cég ügyeiben, pedig de. Én rendesen felkészülve köteg információkkal a cégemről minden megválaszoltam. Hurrá! 

Aztán ugyanez magamról is, 3 évre visszamenőleg. Majd a végén kérték az igazolásokat. Útlevél, választási lista. De ez kevés volt, kell a jogsi is. Sebaj, ha meglesz csak bejövök, megmondom az ügyfélszámomat, bemutatom a jogsit és már működő számlával és debit kártyákkal távozom. 

A nagy bank is keresett időközben telefonon, és röpke 50 perc alatt kivallatott. Érdekes kérdés volt, hogy eddig hol bankoltam? Elmondtam, majd megkérdeztem, hogy anno ők nyitottak volna nekem számlát? Nem! Megköszönték az együttműködésemet, majd hívnak. 

Itt ilyenkor tudni kell, hogy kb. 10 naponta történik valami, hogy addig mit csinálnak, fogalmam sincs. De online követhetem. Jött is az eredmény, megkaptam a szerződéseket és hogy menjek be bármelyik fiókba igazolni magam, megint csak hurrá! 

A hitelkártya-kérdés 

Gondoltam, bevárom a jogsit, leutazok délre és elintézek mindent. Addig a hitelkártya-témát is megoldom. Mivel hiteltörténetem ugye nincs, így ez nehéz. 

Igen sokat barangoltam a kártyatársaságok között, és arra jutottam, hogy az egyetlen potenciális lehetőségem most az a szolgáltató, akinek van a helyi légitársasággal közös kártyája. Mivel eddig is sokat repültem, mint törzsutas velük, talán ez számít. 

Bejött. Felhívtak, hogy bár nem látnak a rendszerben, de a törzsutas számom alapján megfelelek. Küldjem be az útlevél másolatomat, a jogsi másolatomat és bankszámla kivonatomat lepecsételve és küldik a kártyát. 

Megjött a jogsi, leutaztam. Immár lazán, bemutatom a papírokat és kész. Hát nem. A kisebbik bankban kerestem az ügyintézőt, nem volt bent. Bátran mondtam az ügyfélszámomat és a friss, 70 éves koromig érvényes jogsimat. 

Kaptam megint kávét, és 4,5 órás vallatást, állítólag múltkor nem voltak rögzítve csak az alapadataim. De a végén megkaptam az online belépéshez a szükséges adatokat, magánkártyát és csekkfüzetet. (Számlakivonatot még nem tudott adni.) 

A cégesre nem vonatkozott az azonnali működő számla ajánlat. Majd jön postán külön minden. Hüpp. A nagy bank is hívott közben, hogy van még kérdésük, 40 perc volt telefonon, most már tényleg rommá lettek informálva. És bementem a nagy bankba, igazoltam magam, majd értesítenek, postáznak. Hurrá, csak léptem előre. 

Ja, utalni azt nem lehet 

Elkezdtem a banki átterheléseket, szépen megérkeztek az átutalások. Beléptem a kisebbik bank rendszerébe online. Szuper, csak nem tudtam utalni az EUR számláról, telefonon érdeklődtem. Nem is lehet, csak telebank megy. Király! Valahol biztos le volt írva ez, vagy nem volt szolgáltatásként felsorolva. Figyelmetlen vagyok. 

Sőt magánszámláról nincs is ilyen lehetőség, csak a cégesről egy másik szolgáltatás csomagban, ami itt ennél a banknál másik online rendszert is jelent. OK, szolgáltatást váltunk. 

Megírtam online, jött a válasz, hogy kivel vegyem fel a kapcsolatot. 10 napig nem volt válasz, írtam a fiókigazgatónak, erre jött válasz. Két pdf nyomtatvány, kitölt visszaküld. Egy hétig megint csönd, közben a csekkfüzet megjött, kártya vagy pin nem. 

Újabb érdeklődő emailre már jött válasz, hogy OK, itt az új ügyfélkód, regisztráljak és utána lépjek be. Nem meglepő módon nem tudtam, a kódjaimmal nem ment. 

Éreztem, hogy most nagy a gáz 

Közben kaptam tőlük postán egy ronda kis számológépet, tényleg ocsmány szegény, balról négyes dzsunkán gyárthatták kb. 10 éve. Még jó, hogy kaptam hozzá papírt is, igen ez a token. (Bár mi végig csak sms-es azonosításról beszéltünk a banki interjún.) 

Éreztem, hogy itt most nagy a gáz, ez nem fog menni ilyen egyszerűen és megkértem a könyvelőmet, aki ismeri a helyi útvesztőket, hogy intézkedjen. Együtt telefonáltunk, kiderült, hogy elfelejtették az induláshoz szükséges „magicword”-öt elküldeni és a kártya meg azért nem érkezett meg, mert elfelejtették megrendelni a fiókban. Nos, rendeztük a pályát, siker. Majdnem. 

Ugyanis időközben konstatáltam, hogy HUF-ot nem lehet utalni, mert nem ismer ilyen devizanemet a bank. Megint a figyelmetlenségem ütött vissza. Pár hét múlva bementem a fiókba kérni egy kivonatot igazolásnak. Megkaptam, de nem volt rajta a címem, az csak a második havi kivonattól van rajta. Mindegy kértem rá egy pecsétet. 

Nem volt mit tenni, elküldtem az igazolvány másolatokat és a cím nélküli, de pecséttel ellátott kivonatot a hitelkártyatársaságnak. És bejött, küldték a kártyát és egy udvarias levelet is, hogy néha ellenőrizniük kell az adatokat, szóval, ha megtenném, hogy küldök egy aktuális, lepecsételt kivonatot. Küldtem. :) 

Röhögtem kínomban 

Akkor a nagy bank esete. Vártam, vártam, semmi. Új ügyfeleknek volt telefonos segítségnyújtás, felhívtam. Amit eddig nem mondtam el az az, hogy a telefonos ügyintézéseknél be kell azonosítani magunkat, ami ugye nem egy kihívás. 

De néha igen játékos kedvükben vannak mert mondjuk megkérdezik az anyja leánykori névnek, vagy a jelszavadnak mondjuk a 6. és 10. betűjét vagy hasonló, te meg telefonban online-ban számolgatod, hogy melyik betű lehet az. 

Szóval rákérdeztem, van-e valami teendőm még vagy várjak türelemmel, megadva várost, fiókot, órát, percet, mint leadás helyét időpontját. Nos, pár perc várakoztatás után, borzasztó sajnálkozások közepette megtudtam, hogy elveszítették a papírjaimat, és ha megtenném, hogy befáradok bármelyik fiókba… 

Tényleg már röhögtem kínomban. Befáradtam, elmondtam az esetemet, szörnyülködtek, pecsételtek másolatot és névjegykártyát kértem. És lőn, jött csekkfüzet, PIN és kártya. Elég érdekes, mert a kártya nem paypass-os, de a telefonos applikációjuk meg azzá akart válni, nem akartam. És megjött az ügyfélkód mellé a jelszó is. 

Ünnepélyes pillanat következett, az online belépés. Cinikusan, én a kis k.-európai most bebocsátást nyer a nagy és méltán híres bank rendszerébe. Beírtam a felhasználót és a jelszót, amit azonnal kért módosítani, szuper. Most kéri, hogy vegyem elő a bankkártyámat, szuper! És most dugjam be a megküldött eszközbe… Na olyanom nem volt! Agyvérzés! 

Megint telefonos segítséget kértem a könyvelőmmel, kiderült elfelejtették elküldeni az eszközt, de Ő nem hagyta magát és kiszedte az ügyfélszolgálatosból, hogy egy másik bank is ugyanazt az eszközt használja. 

Neki volt ilyen szerencsémre, kölcsönadta. Hurrá! Beléptem, és megtudtam, hogy nincs EUR bankszámlám, pedig kértem. Jó hír, hogy telefonon keresztül lehet nyitni. 

Újabb telefon, és tényleg lehet, de a rossz hír, hogy nem fog látszani az online rendszerben. Igen, igen, aki arra tippelt, hogy másik bankcsomag kell, az nyert. Amelyik tudja azt, amit én szeretnék, az csak 25MGBP éves forgalom felett nyitható, hát ez nem az én kategóriám. 

Szóval, „jó” építőipari szakember módjára legyintettem és azt mondtam: #%&*#$@, jó lesz ez így. 

Tanulság annyi, mindent kérdezzetek meg előre, és csináljátok másképpen, mint én! 

Azóta sokat változott a világ, lett hiteltörténetem, és havi szinten kapok megkereséseket különböző pénzügyi vállalkozásoktól, bankoktól hitelkártya ügyben. Csak már nem kell. 

Mi van most? 

Záró fejezetnek a mostani állapot. Járkálunk le a dél-angliai városba, keresünk lakást vagy házat, de most már inkább házat. Tervezzük az átköltözést, életvitel váltást és ennek minden időzítését, és nem elhanyagolhatóan a költségét is. 

Szerencsénkre én találkoztam egy taxissal, aki maga is sokáig keresett házat magának, így hármasban bejártuk a környéket, ő mindent ismer. Talán mi is képben vagyunk, de az ingatlan ügynökség is sokat fog segíteni, csak előbb képbe akartunk kerülni. 

A nyaralást ebbe a városba terveztük, ott voltunk egy hétig, éltünk benne. Szóval, jó ott lenni, jól érezzük magunkat. Sok magyarral futottunk már össze, akik 5-10 éve dolgoznak kint, mindenki nagyon kedves és segítőkész volt velünk, ezúton is köszönjük. Abszolút pozitív érzéseink vannak. 

Hát ennyi lett volna a sztorim, nagyon köszönöm mindenkinek, hogy elolvasta a posztomat.”

HÍRMONDÓ

Alig tud spórolni a magyar 

Gyakorlatilag nem tud takarékoskodni a magyar, nem azért, mert nem szeretne, hanem azért, mert nincs miből. Aki mégis tud, az annyit tesz félre, amivel még a szlovákokhoz és a csehekhez képest sem vagyunk a fasorban sem. 

Te is ingyen utazhatsz vasúton Európában? 

Az Európai Parlament nemrég megszavazta az ingyenes Interrail vasúti bérlet jövő évi költségvetésének növelését. Ez azt jelenti, hogy 2018-ban már több ezer magyar fiatal lehet részese a programnak. 

(Fotó: pixabay.com/stevepb)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.