Ma ismét egy interjúval van szerencsém jelentkezni, és nem is akárki lesz az alanya, hanem Olasz Anna. A világbajnoki ezüstérmes (ekként számomra mindenképpen sztár, innen az önkényes címadás) nyíltvízi úszó 2013 óta él és tanul az Arizonai Egyetemen. Idén májusban a diplomáját is megszerezte, jelenleg pedig a gyakorlati évét tölti ugyanitt. Szerinte ha valaki külföldre költözik, igazán az otthoniaknak telik lassabban az idő. Az interjúban (melyet Tamás készített) mesél arról is, hogy a sok száz kilométernyi hossz leúszásán, s a vizsgákra való magoláson kívül milyen embereket, helyeket és nem utolsósorban ételeket ismert meg az Egyesült Államokban töltött ideje alatt.

Hogyan és mikor hoztad meg azt döntést, hogy külföldön kezdenéd meg az egyetemi tanulmányaid?

Már a gimnáziumba is úgy mentem, hogy Amerikában szeretném folytatni az úszást és a tanulmányaimat is. Amikor gimibe jártam még nem volt lehetőség arra, hogy valaki mindkettőt százszázalékos szinten űzze. Magyarországon ezt nehezen tudtam volna összeegyeztetni. Az amerikaiaknak erre nagyon jó és bevált módszere van, ezért hoztam meg ezt a döntést.

Féltél a kiköltözéstől?

Egyáltalán nem, mert előtte is sokat jártam külföldön: edzőtáborokban, versenyeken. Csak izgatott voltam, hogy milyenek lesznek a csapattársaim és a szobatársam. Szerintem a szüleim jobban féltettek, mint ahogy én féltem.

Amikor 2013 őszén megérkeztél az egyetemre, milyenek voltak az első benyomásaid?

Nagyon meleg volt, de már az elején rendkívül tetszett a hely. Barátságosak és befogadóak voltak a csapattársaim és az edzők. A hangulat is remek volt, emellett az uszodánk és szép, s a kolesz is tökéletes.

Az első időkben ért bármiféle kultúrsokk?

Nem igazán, mert előtte többször jártam az Egyesült Államokban. Tisztában voltam azzal, milyen a kultúrájuk, milyen szokásaik vannak. Egy-két dologhoz persze hozzá kellett szokjak, de nem mondanám, hogy kultúrsokk ért volna.

Ha kultúrsokk nem is ért, mik voltak azok a leginkább emlékezetes dolgok, amikhez hozzá kellett szoknod?

Amelyek otthonról hiányoztak: a kaja, a gyümölcsök, zöldségek, hiszen azok ott sokkal jobb minőségűek. Persze a család és barátok nélkül is furcsa volt az elején, de hamar egymásra találtunk a barátaimmal az itteni csapatban. Sok más külföldi is van, ez kárpótolt.

Más a rendszer, más szabályok vannak. Meg van mondva, mit lehet az úszóknak csinálni, és mit nem. Másképp működik az egyetem, az oktatás, mint otthon, amelyet egyébként elég hamar megszoktam. Csupa olyan dolog van, amit itthon nem értenének.

Milyen az egyetemi campus? 

Szerintem az ország egyik legszebb campusa. Az iskolánkat immáron harmadjára választották meg Amerika leginnovatívabb egyetemévé. Folyamatosan fejlődik, újabbnál újabb épületek vannak. Minden várakozást és igényt kielégít. 

A beilleszkedés hogyan ment az első időkben? 

Az első pillanattól kezdve úgy éreztem, hogy 50 új barátom lett, akire bármikor számíthatok. Több külföldi is van a csapatban, tehát nem csak amerikaiakkal kellett együtt lennem, úgy azért lehet, hogy kultúrsokk ért volna. 

Nagyon sok európai, dél-amerikai és ausztrál csapattársam is van. Ez azért érdekes kombinációja az embereknek, amely nagyon változatossá tette az ittlétemet. 

Mennyire volt honvágyad? 

Napközben annyira elfoglalt az ember, hogy ez annyira nem vágja homlokon. Az első évben rosszabb, aztán szépen lassan hozzászokik az ember. Anyukáméknak mondjuk nehezebb volt, mint nekem. 

Ez mindig úgy van, hogy aki elmegy, annak gyorsabban telik az idő, mint aki otthon marad. Ha nem tudok hazamenni Karácsonyra, úgy április környékén már nagyon várom, hogy májusban végre haza mehessek. 

Arra volt példa, hogy emiatt te tartottad a lelket a szüleidben? 

Annyira nem kellett, mert napi szinten beszélek velük telefonon. Nyilván hiányzok nekik, de ez természetes. Örülök is, hogy így van. 

Említetted, hogy az első év volt a legnehezebb. Ki vagy kik voltak azok a barátaid, akikkel átvészeltétek ezeket a napokat, illetve ők hogyan tudtak segíteni? 

A többi külföldi csapatársam is ugyanezen ment keresztül. A legjobb barátnőm izlandi, ő a szobatársam volt négy éven keresztül, vele beszéltem a legtöbbet erről. 

Volt-e arra példa, hogy ezzel kapcsolatban tanácsokkal kellett ellátnod a fiatalabb barátaid, csapattársaid? 

Nem igazán, mert akik később kerültek oda, mint én, azok szinte már mind amerikaiak voltak. Kevés ember van, akinek ilyesmire lett volna szüksége.

Az idei Universiadén 10 km-en aranyérmes lett 

Említetted, hogy a külföldi hallgatók összetartottak. Emiatt nem alakult ki egyfajta klikkesedés? 

Egyáltalán nem jellemző semmiféle klikkesedés. Akarva, akaratlanul is kicsit több időt töltenek együtt a külföldiek, de nekem ugyanúgy vannak nagyon jó amerikai barátaim is. 

Ezek az amerikai campusok elég nagy területen fekszenek. Mennyire közelíthetők meg könnyen a közeli városok? 

Nagyon könnyen megközelíthetők, nekünk Phoenix belvárosa 10-15 percnyire van. A reptér is 10 perce van innen. Ott van Scottsdale is, ami tulajdonképpen egy óváros, az is 10 perc, tehát nincsenek nagy távolságok. 

Mennyire látogattad a barátaiddal ezeket a városokat a szabadidődben? 

Ha van valami program, mindig megyünk. Legtöbbször hétvégén csinálunk valamit. Négy év alatt volt időnk körülnézni. 

Mit szerettél a leginkább csinálni a szabadidődben? 

Nagyon sok mindent csináltunk. Van itt egy folyó, amely a környékünkön rendkívül népszerű. Húsz perc a kocsiút felfelé, majd két óra, míg csapatostul lecsorgunk onnan. Ilyenkor viszünk magunkkal ennivalót, zenét, és gumicsónakkal leereszkedünk. A környék egyszerűen csodálatos. 

Ezen a környéken több Nemzeti Park is található. Ezekbe elmentetek? 

Persze, a Grand Canyonnál is többször voltam. Szinte már az összes arizonai nevezetességet láttam, bár 1-2 dolog még biztos van, amit nem, de nagyon szeretem, mert egy gyönyörű hely. 

Akár a campuson, akár a környéken, van olyan hely, amely a kedvenceddé vált? 

Nekem van egy, de ez nem a campuson van. Arizónában szerintem a legszebb hely a Lópatkó. Ez a Grand Canyonnak egy kicsit északabbi része, ahol a Colorado folyó visszafordul egy U-alakba, ott pedig egy gyönyörű környéket alakított ki. Szerintem ez a világ egyik legszebb helye. Ez innen majd 4-5 órányira van, így csak kétszer voltam ott. 

Van olyan hely, ahová el tudsz vonulni, ha egy kis magányra vágysz? 

Maximum a szobám, ami ilyen nagyon elbújós hely lenne, mert nem szoktam eljárni sehova. Jelen pillanatban időm sincsen rá. 

Jársz ki a barátaiddal mondjuk az egyetemi kosárcsapat, vagy amerikai focicsapat meccseire a „sajátjaidnak” szurkolni? 

Persze, mindig kint vagyunk, amikor tudunk. Az amerikai foci egyébként is a legnagyobb dolog itt, úgyhogy a legsűrűbben arra szoktunk kimenni, de kosármeccsen és ritmikus gimnasztikán is voltam már. 

Az te versenyeidre kijárnak a barátaid? 

Leginkább úszó barátaim vannak, ők ott vannak, de nem igazán mondanám, hogy az úszás nagyon népszerű sport lenne, mert nem a legnagyobb nézőszámot vonzó sportág. 

Mennyit vettél át az amerikaiak mentalitásából? 

Remélem, hogy a pozitivitásuk rám ragadt, meg az a hozzáállásuk, hogy semmi sem lehetetlen. A csapatszellemre nagy hangsúlyt fektetnek, ami szintén nagy különbség az otthoni mentalitáshoz képest.

Friss diplomásként

Kiemelted a pozitív hozzáállást. Tudsz említeni konkrét példát azzal kapcsolatban, hogy 2013 előtt és most hogyan oldott meg Olasz Anna egy hétköznapi szitut? 

Előtte is pozitívan álltam a dolgokhoz, de talán az edzésekre jellemzőbb ez. Vannak olyan dolgok, amit nem hittem el, hogy meg tudok csinálni. Amióta itt vagyok, az edzőim és az itteni mentalitás is meggyőzött arról, hogy bármire képes vagyok. 

Kedvenc ételeid lettek? 

Több fajta étellel is megismerkedtem, de egyet sem emelnék ki, a kedvenc ételem a halászlé maradt. Sokszor megyünk egyébként mexikóit enni. Ott van mondjuk a szusi is, amit otthon soha nem próbáltam ki. 

Fordítsuk meg a kérdést! Te milyen magyar ételeket kóstoltattál meg a barátaiddal? 

Többször is főztünk. Szoktam nekik Túró Rudit is hozni, azt például nagyon szeretik. 

A kedvenced, a halászlét is megkóstolták? 

Azt nem, hiszen se pontyot, se harcsát nem lehet itt fogni. Akik voltak Magyarországon, ők persze megkóstolták, nagyon ízlett nekik. 

Hogyan összegeznéd azt a négy évet, amelyet eddig Amerikában töltöttél? 

Szuper volt! Minden szempontból nagyon sokat tanultam. Mind az úszásban, mind az életben, s nyilván az egyetemen is. Semmire nem cserélném el ezt a döntést, hogy Arizonába jöttem. 

Mit tanácsolnál azoknak a határátkelőknek, akik akár tanulni, akár dolgozni vágnak neki a nagyvilágnak? 

Legyenek nagyon nyitottak, ne ítéljék el a külföldiek másfajta szokásait, vagy kultúráját. Ellenkező esetben nem is érdemes nekiindulni. Nézzenek utána a helynek, ahová mennek, mielőtt nekivágnak.

HÍRMONDÓ 

Minden, ami német (és egy, ami nem)

A (különböző szintű) német nyelvismeret köti össze a mai munkaajánlatokat, de azért régi jó szokásunk szerint egy kivételt most is becsempésztünk. Emellett lesz itt már a jövő évre vonatkozó hajós lehetőség, svájci munka és még pár érdekesség.

Miért megyünk külföldre? 

A válasz persze adja magát, a nagyobb fizetésért, a magasabb életszínvonalért, ám hogy ez pontosan mit is jelent, az egy friss felmérésből derül ki, amely azt próbálta megnézni, meddig hajlandóak elmenni a munkavállalók a költözésben. 

Kijutni Ausztráliába – és aztán visszatérni 

Ausztrália sokak számára jelenti a vágyak földjét, talán azért is, mert messze van. Sok magyar próbálkozik az ottani munkavállalással és letelepedéssel, ám ez nem is olyan könnyű. És még ha sikerül is, ott a kudarc lehetősége. 

Frankfurtot is kinyírja a Brexit? 

Miközben a német város mindent megtesz azért, hogy magához csábítsa a jelenleg (még és részben) londoni székhelyű bankokat és pénzintézeteket, egy várható, ám a maga teljességében mégis sokkoló következménnyel kell szembesülnie. 

(Fotó: instagram.com/annacska93)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.