A kérdést sokaknak felteszik, akik hazaköltöztek, a válaszok persze különbözőek, de általában érzelmi alapúak, a családról, gyökerekről szólnak. Balázs 11 év Kanada után költözött vissza Magyarországra. Hogy miért? Erről szól a mai poszt.

Te is hazaköltöztél? Szívesen mesélnél róla? Írj a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„Ugyanazon a helyen ülök a kocsmában, mint 11 éve, mielőtt elindultam. Eltelt 11 év és visszajöttem. És most már nem akarok elmenni innen. Elég volt az utazásból. 

Ülök és nézek ki a fejemből, bámulok mindenre, mintha először látnám. Gyalogolok az utcán, mindenkire ráköszönök és vigyorgok. Mintha 11 év börtön után szabadultam volna. Soha nem éreztem magam még ilyen jól… 

Az ezredfordulótól kezdődően 11 évet éltem Kanadában. Amikor ez beszélgetések során előjön, az első kérdés, amit ismerős és ismeretlen feltesz, hogy „Miért jöttél haza?”. 

Először csak gondolkodtam hosszú ideig, hogy mit mondjak, mert ez nem egy egyszerű és rövid idő alatt meghozott döntés volt, hogy hazaköltözök. Később azt vettem észre, hogy erre a kérdésre minden beszélgetésnél egy újabb ok és történet jutott eszembe, hogy mi játszott szerepet a döntésemben. Ezeket nem lehetett néhány mondatban elmondani és az érzéseket visszaadni. 

Mindenkinek, aki kérdezett, azt mondtam, erről könyvet lehetne írni – ahol elmondom, hogy miért akartam nekiindulni a világnak, miért volt jó, hogy így tettem, meddig jutottam és miért jó, hogy hazajöttem. Olyan sokszor kérdeztek, hogy elkezdtem listát írni mindenről, amin átmentem és a végén egy kisregény lett belőle. 

Ennyi az élet? 

2001-ben, amikor elindultam, 25 évesen, az járt a fejemben, hogy elegem van a kisvárosi életből. Minden nap ugyanolyan volt, reggel korán kelés, munka, délután haza és nem történt semmi. Ijesztően hangzott, hogy ennyi volt az élet, hogy most már nyugdíjas koromig ez fog menni. 

Az Egyesült Államokba már akkor is közel lehetetlen volt hivatalosan bejutni. A kanadai pontrendszer viszont elég jól hangzott, láttam esélyt arra, hogy letelepedési engedélyt kapjak. 

Ez sem volt egyszerű – sokféle dokumentumot kellett összeszedni, ezeket hivatalosan lefordíttatni – állampolgársági bizonyítvány, erkölcsi bizonyítvány, nyelvvizsga bizonyítvány, diploma, orvosi igazolás, hogy nincsenek fertőző betegségeim, mint TBC vagy AIDS. 

Kellett egy önéletrajz és egy kísérőlevél is, hogy miért akarok Kanadába menni. Miután ezek megvoltak, Ausztriában, a bécsi kanadai követségen kellett beadni a kérvényt. Ekkor elindult az elbírálási folyamat, ami általában másfél évig tartott akkoriban. 

Érzelmi hullámvasúton 

Amikor megérkeztem Kanadába, egyből három csapdába léptem – nem volt még hivatalos lakcímem, így nem tudták hová kiküldeni a Social Security kártyám, ami az egészségbiztosításhoz kellett. 

Mivel még munkám sem volt, így nem akartak lakást kiadni nekem, mert attól féltek, hogy majd nem fizetem – így persze hogy legyen hivatalos lakcímem. 

Elmentem egy bankba, hogy számlát akarok nyitni, ahová majd átutalom a maradék pénzem otthonról, valamint majd ide jön a fizetésem, amint munkát találok – ott azt mondták, mivel nincs munkám és semmilyen kredit történetem, nem nyitnak nekem számlát. Érzelmi hullámvasút volt az első néhány hét. 

A kinti öregek azt mondják, hogy az első öt év elveszik az ember életéből. Gyorsan telik az idő, mire az ember talál egy jó munkát, lakást, autót vesz és elér egy olyan szintre, ahol azt mondja, hogy most már minden rendben van. 

A legnagyobb gond az volt, hogy a magyar diplomát nem fogadták el. Honosíttatni kellett, ami azt jelentette, hogy kaptam egy papírt, ami azt mondta, hogy az én négy év főiskolám megfelel ottani négy év egyetemi tanulmánynak. Ami igaziból semmit sem ért, mert a magyar diplomán hiába volt rajta a mérnök szó, én azt kint nem használhattam. 

Bementem az irodába, ahol ezt intézik. Behívott egy tag, elkérte a papírokat. Egy idősebb, fekete hajú, barna hapsi volt, és erős akcentussal beszélte az angolt. 

Elmondtam neki mi a helyzet – négy év főiskola, informatikus mérnök, de itt ezt nem fogadják el, kellene egy papír, hogy ez itt minek felel meg. Nézegette a papírokat, majd megszólalt: 

- Magyar vagy?

- Igen.

- Á, az nagyszerű, milyen jó csapatotok volt régen, Puskás, nagy játékos volt. 

Nabasszameg gondoltam, még jó, hogy utálom a focit és semmit nem tudok róla, most mi a fenét mondjak? Stooges – Iggy Pop, Ron és Scott Asheton, Dave Alexander. Motörhead – Lemmy, Philty Animal Taylor, Fast Eddie. 

- Igen, megverték Angliát 6:3-ra – jutott eszembe. 

Két választásom volt. Vagy hagyom az egészet a fenébe és technikusi melót vállalok, vagy megszerzek egy diplomát egy kanadai egyetemen, amit elfogadnak, amiről tudják mi az és így lesz esélyem jobb munkát találni. 

Az utóbbi mellett döntöttem. Beiratkoztam egy kétéves másoddiploma képzésre. Ez sokat segített, miután végeztem, nem sokkal később egyenesben voltam. 

Nem érdekelt, mi történik itthon 

Az első öt évben nem is látogattam haza. Tényleg gyorsan eltelt az idő és nem is érdekelt, mi történik itthon. Házat vettem, berendeztem, megvolt minden. Rengeteget utaztam munkával kapcsolatban. Nem hiányzott semmi. 

A német henteshez jártam füstölt kolbászért, kenőmájasért és volt a hurkához hasonló ízesítésű hajdinás kolbászuk. A lengyelek jó savanyúkáposztát csináltak és azért csak volt elég magyar a városban ahhoz, hogy pirosaranyat, pirospaprikát, magyar konzerveket és tésztákat is áruljanak. 

A magyar fajta TV paprikát nem ismerték. Azt megpróbáltam én termeszteni, de néhány év kísérletezés után el kellett fogadnom, hogy nem az északi éghajlathoz vannak nemesítve. 

Éltem az életem, utaztam, tanultam, jól éreztem magam. Az első nyolc-kilenc évben eszembe sem jutott, hogy milyen lenne hazaköltözni. De közben történtek dolgok, amik lassan kezdtek összeadódni, anélkül, hogy észrevettem volna. 

Kinyitottam a csapot és hideg vizet locsoltam az arcomba. Jól esett a nagy melegben és a hosszú utazás után. Aztán felnéztem, a tükörben megláttam az arcom és valamiért azt kérdeztem magamtól: Mi a fenét keresek én itt? 

Nem volt kedvem visszamenni 

Próbáltam nem észrevenni a jeleket. Aztán 2011 nyarán kiborultak az összeadódott dolgok. Amikor itthon voltam a szokásos néhány hetes nyaralásomon, már nem volt kedvem visszamenni. 

Amikor visszamentem, azon gondolkodtam, hogy haza kellene költözni. De mi lesz akkor a 11 év munkájával, amit elértem? Milyen munkám lesz otthon, hol fogok lakni, miből élek, hogy fogok élni? 

Hozzá voltam ragadva az anyagi dolgokhoz. Anyagi dolgokon gondolkodtam ahelyett, hogy magamra gondoltam volna és arra, hogy mit szeretnék, mi lenne jó, mi tenne boldoggá. Ez ment néhány hónapig. 

Egyik este feküdtem az ágyon és megint az járt a fejemben, hogy mit csinálnék otthon, miből élnék, aztán egyszer csak valahogy azt gondoltam: „Inkább legyek szegény, de boldog.” 

Ekkor tudtam elengedni mindent. Amíg lesz hol lakni és van mit enni, rendben leszek. Más nem számít. Ekkor döntöttem el, hogy hazajövök.

Nem bántam meg, hogy annak idején elindultam. Éppen ellenkezőleg. Azt gondolom, hogy az iskola elvégzése után, aki teheti, menjen külföldre néhány évre, tanuljon meg jól egy nyelvet, szakmailag fejlődjön, tanuljon és kinyílik előtte az egész világ. 

Megéri-e maradni? 

Aztán gondolkodjon el azon, hogy megéri-e számára idegenben maradni. A szülők, a család és a régi barátok nélkül. Néhány dolgot végig kell gondolni. Nem leszel ott nekik, amikor ott kellene, hogy legyél. 

Gyerekek születnek, nőnek fel és a hosszú távollétek miatt megszűnnek a családi, baráti kapcsolatok. A nagyszülők, szülők, rokonok megöregednek – kórház, betegség, temetés. Messziről nem tudsz segíteni nekik, nem tudsz elbúcsúzni. 

Ha segítségre lesz szükséged, ha bármilyen probléma adódik, egyedül vagy. Munkahelyi haverok gyorsan lesznek, de azok is maradnak. Munkán kívül nem fognak veled lógni. Nem fogják meghívni a bevándorlót ebédre vagy a hétvégi bulira. Nem fognak barátkozni. 

Akárhány évet éltél kint, mindig is idegen leszel. Hacsak nem sikerül anyanyelvi szinten megtanulnod beszélni, mindig hallatszani fog honnan jöttél. Nem fogod tudni kifejezni magad úgy, mint magyarul és ez egy idő után nagyon fog zavarni. 

Végül elkezd szétesni minden 

Nagyon gyorsan telik az idő. Az elején belevágod magát az életbe, dolgozol, mész előre. Azon fogsz dolgozni éjjel, nappal, túlórában, hogy meglegyen ez is, meglegyen az is, meg még nyáron majd a hazalátogatásra is legyen és melletted is elmegy az idő. 

Ahogy öregszel, az is elindít dolgokat a fejedben – honnan jössz, merre haladsz, előjönnek régi emlékek – itt jártál iskolába, itt buliztál, itt nőttél fel. Jó lenne látni a Balatont, a Bükköt, a Mátrát. 

Végül elkezd szétesni minden. Nem boldogít többé az anyagi biztonság. Egy ideig hazudsz magadnak, vagy kényelemből nem akarod felrúgni az egészet. Bármennyire kemény csávó vagy, akkor majd pofán vágnak ezek a dolgok. 

Egyetlen dolog azonban közös volt mindenkiben. Nem találkoztam olyan öreggel, aki ne azt mondta volna, hogy szeretne hazaköltözni. Mindenki Magyarországon akart megöregedni és meghalni. Az emigráció csak egy rossz álom volt, vissza akart menni mindenki. Nem tudtak idegen országban gyökeret ereszteni. 

De azt sem bántam meg, hogy hazajöttem. Igen, nem könnyű, sok dolgot kell elviselni. Mégis itt érzem magam otthon. Mert otthon az, ahol felnőttem, ahol a család és a barátaim vannak. 

Nevetségessé teszi a mocskot 

Az pedig, hogy láttam más kultúrákat és azt, hogy ezek az emberek érdeklődnek egymás iránt és barátságosak, nevetségessé teszi azt a mocskot, ami a politikusokból és azokból a tanulatlan, buta emberekből jön, akik még a szomszéd faluból áttévedő embert is megverik a kocsmában, merthogy az idegen. 

Megtanultam vidámnak lenni, mosolyogni és nevetni azokon a dolgokon, amiken addig mérgelődtem. Attól, hogy valami nem működik, vagy másnak rossz a kedve, nem jelenti azt, hogy nekem is olyannak kell lennem. 

Van, ami ugyanúgy működik mindenhol. A politika és a vallás mindenütt a hülyeség forrása. Azt hiszem, Lemmy mondta azt, hogy a hülyeség nemzetközi. Igaz. Mindenhol ugyanaz megy. 

Nem értem, mi ez a jobboldal meg baloldal, teljesen mindegy, emberek millióit gyilkolják meg – néhány elmebeteg, hataloméhes politikus jobb esetben csak ellop mindent, rosszabb esetben háborúba küldi az embereket, akiknek semmi közük az egészhez és nem akarnak sem gyilkolni, sem meghalni. 

Mi lenne, ha nem jobb- meg baloldaliak, hanem emberek lennénk? Mindannyian ugyanazt akarjuk – legyen hol lakni, legyen mit enni, ugyanazok az érzéseink vannak, miért kell ide politika meg vallási alapon igazolt háború? Kellene egy egyezség. Aki azt mondja, hogy emberek, háború van, menjetek gyilkolni, azt jól fel kéne pofozni és elküldeni kapálni.” 

A dőlt betűs részek Balázs könyvéből származnak.

HÍRMONDÓ

Ki viszi ki a netes rendeléseket?

Nyilván, hogy a futár. Pontosabban csak vinné, ha lenne, de nincs, pontosabban van, de nagyon kevés, egy jelentés szerint ugyanis az egész logisztikai szektor munkaerőhiánnyal küzd.

Menekülnek az egészségügyből

Egyetlen hónap alatt több mint 5000 dolgozó lépett le a magyar egészségügyből, ami sokszorosa a legtöbb területen tapasztalható átlagnak. Általában véve is a gazdasági válság legdurvább időszaka óta nem volt ilyen rossz a helyzet.

Nyílik a brit pénztárca

Pénteken Firenzében beszél kormánya kilépési stratégiájáról a brit miniszterelnök, aki sajtóértesülések szerint 20 milliárd eurós végső uniós befizetés felajánlását tervezi.

(Fotó: pixabay.com/MontseSB)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével