Az amerikai főváros minden kétséget kizáróan a világpolitika legfontosabb színtere(inek egyike), szerintem nem nagyon van olyan ember a nyugati kultúrkörben, akinek ne lenne ismerős a Fehér Ház vagy a Capitolium épülete. De azt tudtátok-e, milyen föld alatti folyosó visz utóbbiba? Erről is olvashattok (és láthattok képet) Susan mai posztjában, ami kicsit megmutatja a filmekből, sorozatokból (például a House of Cards-ból) ismert helyszíneket.
„Idei nyaralásunk célpontja New York és Washington D.C. volt, és mivel az átlagember az amerikai fővárosról, mint turista célpontról talán kevesebbet hall/olvas, mint New Yorkról, így az úti beszámolómat Washingtonnal kezdem (NYC majd talán egy későbbi posztban).
Régóta tervezgetjük a családdal, hogy „átruccanunk” a keleti partra, ahol összeköthetjük a már egy ideje esedékes rokonlátogatást egy Washington-Baltimore-New York mini túrával.
Június elején aztán repülőre ültünk, hogy átkelve a kontinensnyi ország másik oldalára, egy bő hetet eltölthessünk felfedezve a főváros és a Nagy Alma általunk legérdekesebbnek tartott látnivalóit.
Mindig szerettem a repülős utazásokat, nem csak a fel- és leszállás izgalma miatt, hanem azért, mert felülről egészen más perspektívában látja az ember az alatta elterülő, és folyamatosan változó tájat (már amikor nincs alattunk vastag felhőtakaró).
Ezúttal szerencsénk volt, és élvezettel figyeltem, ahogy Nevada és Arizona sivatagja, majd Colorado hófödte csúcsai után a préri államok felülről sakktáblára emlékeztető farmjai, a Nagy Tavak környékének kék foltjai, végül pedig a keleti partra annyira jellemző hatalmas kiterjedesű, üde zöld (legalábbis kora nyáron) erdőségek tűntek fel alattunk.
A bejutás nehézségei
Ahogy sejthető, ezekre a helyszínekre nem lehet csak úgy, mezei turistaként besétálni.
Helyesebben lehet, de
- előzetesen kell helyet foglalni (okos dolog jó előre tervezni, mert a látogatók napi száma limitált, igy akár hetekkel vagy hónapokkal előre kell bejelentkezni)
- jegyet USA állampolgárok a kongresszusi képviselőjükön/szenátoron keresztül, külföldiek pedig a nagykövetségükön keresztül igényelhetnek.
- Aznapra szóló jegyek nagyon korlátozott számban elérhetők, ahogy a weboldal írja, de erre akár órákat kell várni, szóval nem igazán a legjobb megoldás.
Ahogy olvastam itt külföldiként is írhatsz egy kongresszusi képviselőnek, és ha szerencséd van, hamarosan kapsz egy visszaigazolást.
A mi esetünkben a kaliforniai képviselőnk (titkársága, mivel eléggé evidens, hogy nem ő személy szerint foglalkozik vele) visszaigazolása közel 2 hónap (!) múlva érkezett meg.
A jegyigénylés részeként ki kell tölteni egy nyomtatványt pontos személyi adatokkal, amit aztán leellenőriznek (nehogy valami feketelistán levő terrorista próbáljon bejutni…).
A visszaigazolásban kapott instrukció alapján először felkerestük a képviselőnk irodáját. A bejáratnál levő repülőtéri rendszerű biztonsági ellenőrzést letudva hamarosan megtaláltuk az irodát, amelyet el sem lehetett téveszteni, hiszen egy nagy kaliforniai zászló állt előtte. Egyből „otthon” éreztük magunkat. :)
Az alagút
A gyakornok, egy fiatal lány (akiről később kiderült, ez volt a harmadik munkanapja a képviselő irodájában, szóval még neki is elég új volt minden) átkísért minket és még pár kaliforniai honfitársunkat a Capitolium látogatói központjába.
Érdekesség, hogy az irodaépületet, ahol a képviselők, szenátorok dolgoznak, egy föld alatti alagútrendszer köti össze a Capitoliummal, így – jól jön a téli hidegben vagy a nyári, párás melegben – az utcára sem kell kilépniük, ha át akarnak menni egyik épületből a másikba.
Aki kedvet érez egy capitoliumi látogatásra, itt talál bővebb információt róla angolul:
A Látogatói Központban a turista először egy időpontra szóló, öntapadós látogatói jegyet (matricát) kap, amit a ruhára kell feltűzni. Nem tudom, hogy a sok látogatónak, vagy a számunkra kicsit dilettánsnak tűnő szervezésnek köszönhetően, de elég sokat kellett várnunk a belépőre. Miután megkaptuk, a gyakornok lány idegenvezetésével nyerhettünk egy kis betekintést a Capitolium ill. Washington D.C. múltjába és jelenébe.
Washington múltja
Washington D.C. nem mindig volt az USA fővárosa. Az 1790-es alapítását megelőzően már néhány város, többek között Philadelphia, Baltimore es New York is viselte ezt a címet.
Az Alkotmány ratifikálása után a honatyák kompromisszumos megoldásra jutottak, amely keretében a déli, rabszolgatartás-párti államok egy mezőgazdasági termelésre alkalmas területet kerestek, míg az északiak olyan helyet, amely a függetlenségi háborús adósságok rendezéséhez nyújtott segítséget.
George Washington, az Államok első elnöke választotta ki a helyszínt a Potomac folyó partján. Az ambiciózus terv – Oroszországot leszámítva sehol máshol nem épült főváros a „semmiből” – kivitelezésében nagy szerepet kaptak a rabszolgák.
A sors iróniája, hogy a szabadság szimbólumaiként szolgáló Capitolium és Fehér Ház az ő kezük alatt született. Érdekesség, hogy a politikai csatározásokban elhíresült mondás, „lecsapoljuk a mocsarat” eredetileg szó szerint értendő, hiszen Washington mocsaras vidékének lecsapolása fontos volt a maláriát terjesztő szúnyogok távoltartása érdekében.
Washington megbízásából egy francia építesz, L’Enfant készített grandiózus terveket. A széles sugárutak, monumentális emlékművek és modern épületek egyértelműen a párizsi hatást tükrözték. Amikor a kormányzati negyedben sétáltunk, kicsit olyan érzésünk volt, mintha mondjuk az Andrássy út palotáit láttuk volna viszont.
Az 1812-es, angolokkal folytatott háború során a főváros nagy része porig égett, beleértve az újonnan épült Fehér Házat. Csak a Polgárháború után kezdett dinamikusan fejlődni, és mára - bár lakossága alig haladja meg az 1 milliót az elővárosait beleértve - kormányzati központtá vált.
Ez a funkciója magyarázza egyébként azt, amit a Los Angelesben felnőtt gyakornok lány úgy jellemzett, hogy „unalmas”. :)
Ugyanis neki, aki a nagyvárosi lüktető élethez, késő estig nyitva tartó éttermekhez, változatos szórakozási lehetőségekhez volt szokva, Washington (pontosabban a „Hill”, a kormányzati negyed) egy hivatalnokváros, ahova az emberek gyakorlatilag csak dolgozni járnak. Nincs az a pezsgő esti élet, amire egy fiatal vágyik (ez volt a mi benyomásunk is).
A Capitolium
De térjünk még egy kicsit vissza a Capitoliumra. A turisták leginkább a kupolaterem impozáns méreteit, festményeit, és az egyes államokból származó vagy azt alapító személyek szobrait csodálják meg.
Ronald Reagan Kaliforniát képviselő szobra azért is nevezetes, mert a berlini falból származó köveket helyeztek a talapzatba. Emellett megnézhetjük, milyen volt a régi Szenátus vagy Legfelsőbb Bíróság ülésterme.
A Capitolium látogatására a Kongresszusi Könyvtárban tett séta teszi fel a koronát. 3 épülete közül turisták által leglátogatottabb a Thomas Jefferson könyvtár, amelynek klasszicista stílusú, gyönyörűen díszített belső terekkel rendelkező épülete még mozifilmekből is ismerős lehet.
Itt forgatták pl. a National Treasure 2 pár jelenetét, amelyben Nicholas Cage próbál rátalálni egy különlegesen értékes könyvre.
Mount Vernon, azaz Washington egykori birtoka
A film egy másik jelenete már a következő turista célpontunkhoz vezet minket. Mount Vernon, George Washington egykori birtoka, helyesebben az ott levő titkos alagút (ami a valóságban egyébként nem létezik :)) ugyanis láncreakció-szerű események elindítója.
Na de lássuk, miről is nevezetes ez a birtok? A Potomac folyó partján, festői környezetben elterülő ültetvény és ház a Washington család birtokában volt a már az 1600-as évek végétől kezdve.
Mint ahogy az akkor megszokott volt mindenhol Virginiában, az ültetvényen rabszolgák dolgoztak. Az 1700-as évek közepére, amikor George és Martha Washington vette át az irányítást, a munkaigényes dohánytermesztés jelentősége csökkent, ami azt jelentette, hogy az ültetvényen élő rabszolgák egy részére már nem volt szükség.
Washington nemcsak szakmunkára képeztette ki többüket, hanem végrendeletében a felszabadításukról is gondoskodott. Sajnálatos módon azok a rabszolgák, amelyekről Martha Washington első férje, végrendelet hiányában nem rendelkezett, halála után a hatályos törvények szerint nem voltak felszabadíthatók.
Végül Martha Washingtonnak sikerült egy olyan megállapodást kötnie, amelynek eredményeként ezek a rabszolgák végül 1800-ban kapták vissza a szabadságukat.
Mount Vernon ma nagyon népszerű turistacélpont. Az iskolák rendszeresen szerveznek ide osztálykirándulásokat, hiszen az amerikai történelmi alapismereteik része az államalapító lakhelyének meglátogatása.
George Washington birtoka, háttérben a Potomac-folyó
A múzeumban a Washington család fogad mindenkit
Állítólag Churchillnek tulajdonítható az a mondás, miszerint annak a népnek van jövője, amelyik nem felejti el a múltját. Az USA-ról elmondható, hogy nagy becsben tartja történelmi emlékhelyeit, és aki az amerikai fővárosban jár, ezt első kézből tapasztalhatja.
A National Mall környékén sétálva a múlt kiemelkedő alakjainak ill. eseményeinek megindító vagy éppen lenyűgöző emlékművei még talán arra is hatással vannak, aki nem mélyedt el nagyon az amerikai történelemben.
A Lincoln-emlékmű
A Jefferson- és Lincoln-emlékmű egy-egy római vagy görög templomra emlékeztetnek hatalmas oszlopcsarnokukkal, amelybe belépve a két egykori elnök szobra néz le ránk, a falakon pedig történelemformáló gondolataikat olvashatjuk.
A Lincoln Emlékmű roppant népszerű és hálás fotótéma, na meg találkozóhely nemcsak a turisták, hanem a helyiek körében is. Ottjártunkkor éppen középiskolás ballagó diákok csoportjai özönlötték el az emlékmű előtti Reflection Pool parját, hogy prom (kb. ballagás) képeket készítsenek, sőt még egy frissen házasodott pár is ott fényképezkedett.
A kis mesterséges tó másik oldalán magasodó Washington Monument és a Capitolium fehér kupolája remek háttérnek bizonyul még egy amatőr fotós képein is.
A Fehér Ház
A Capitolium mellett talán a Fehér Ház a másik olyan turista célpont, amit aki teheti, ne hagyjon ki a washingtoni látnivalók közül. Hiába láttuk számtalanszor ezt az épületet, személyesen megtapasztalni, végigsétálni azokon a folyosókon, és helyiségekben, ahol történelmi jelentőségű döntések születtek, nem mindennapi élmény.
Mint ahogy a capitoliumi látogatás esetén, itt is előre igényelt és meghatározott időpontra szóló jeggyel lehet csak belépni, miután átestünk a szigorú biztonsági ellenőrzéseken.
Mielőtt az ember elindul, érdemes tanulmányozni, mit nem szabad magunkkal vinni: videokamera, cserélhető lencsével felszerelt fényképezőgép, tablet, iPad, bármilyen táska, vagy hátizsák, szúró-és vágóeszközök, fegyver, étel, ital mind a tiltólistán szerepel.
A Fehér Házban dolgozó biztonságiak talán még a capitoliumi kollégáiknál is szigorúbbnak tűnnek. Az egyik komoly tekintetű izomkolosszus kicsit türelmetlenül, de azért egy félmosollyal bátorított, hogy ne álljak meg a fémdetektoros kapuban, hanem lépjek tovább.
Akaratlanul is arra vártam, hogy jóváhagyólag intsen, mint a reptéren szokás. Meg is jegyezte, hogy nem érti, miért áll meg mindenki középen, és nem lép tovább. Szerintem mindenki attól tart, ha túl gyorsan megy keresztül a kapun, még gyanússá válik, és ott helyben bilincsbe verve viszik el a Titkosszolgálat emberei. :)
Ha túléltük az izgalmakat, végre beléphetünk a történelmi falak közé, és bár természetesen a Fehér Háznak csak bizonyos részei látogathatók, ez is ad egy kis ízelítőt arról, hol és hogyan éltek-élnek az amerikai elnökök és családjuk.
A Fehér Ház 1800 óta ad otthont az USA mindenkori elnökének. A több mint 2 évszázad során az épület kibővült a nyugati és keleti szárnnyal, a félköríves északi és déli erkéllyel, egy iroda épülettel és vendégházzal.
Sietős biztonsági őr
Az egész ingatlan a nemzeti örökség része, és 2007-ben 2. helyen állt egy építészek által összeállított listán, amely Amerika kedvenc épületeit sorolja fel (Wikipedia).
A neoklasszikus stílusban épült ház, és belső elrendezése engem kicsit a klasszikus palotákra emlékeztetett. A hosszú folyosókról nyíló kisebb helyiségek berendezését, dekorációját elnézve időnként úgy éreztem, mintha a bécsi Hofburgban vagy a londoni Buckingham Palace szerényebb kivitelezésű kistestvérében járnék. :)
A kordonok, és a turisták kíváncsi kérdéseire türelmesen és készségesen válaszoló dolgozók egy múzeum benyomását keltik a látogatóban, de ahogy megtudtuk, ezek a helyiségek manapság is használatosak.
Amikor szükség van rájuk egy-egy protokolláris esemény kapcsán (pl. egy elnöki vacsora vagy bankett), a kordonokat eltávolítják, a felcsavart szőnyegeket helyreigazítják, és voila, máris kész a helyiség az illusztris vendégek fogadására.
A Potomac folyó
A főváros történelmi emlékeinek meglátogatását egy kis hajókirándulással zártuk. A Potomac folyó, amelynek különböző szakaszaira az algonkin indiánok olyan neveket adtak, mint pl. Hattyúk Folyója vagy Gágogó Libák, nem hosszú, mindössze 652 km. 3 állam – Maryland, West Virginia, Virginia - és Washington D.C. osztozik rajta.
A széles mederben hömpölygő vizet, a parton zöldellő fákat látva egy kis nosztalgiával gondoltunk a mi Dunánkra, mert a látvány valahogy arra emlékeztetett minket.
A turisták körében nagyon kedvelt hajókirándulás kiváló alkalom arra, hogy Washington nevezetes emlékműveit egy másik perspektívából láthassuk, vagy éppen megcsodáljuk a fejünk felett elhúzó, landoláshoz készülő repülőgépeket, amelyek a folyó partján levő Dulles repülőtér felé tartanak.
A kishajók egy nagy kört tesznek Washington Georgetown nevű régi városnegyede, és a másik parton levő Alexandria nevű kisváros között. Érdemes kiszállni, és végigsétálni akár az egyik, akár a másik kikötőben.
Történelmi hangulatot árasztó szűk utcák, öreg házak, vagy éppen a kikötő remek, és a helyiek által is nagyon kedvelt kis éttermei minket is arra csábítottak, hogy a sűrű programunk mellett erre is szakítsunk egy kis időt.
A Washingtonban eltöltött négy napunk után megállapítottuk, hogy ennyi idő arra volt csak elég, hogy egy kis kóstolót kapjunk. Sok minden kimaradt, na de majd legközelebb!
Remélem, hogy sikerült kedvet csinálnom azoknak, akik legközelebbi „kiruccanásukat” az USA fővárosába tervezik, és szeretnének kicsit megismerkedni Washington múltjával és jelenével.”
HÍRMONDÓ
A határátkelés érzelmi ára
A honvágy mindenkiben más erősségű, ezért nagyon fontos a tudatos felkészülés, azaz nem szabad természetesnek venni azt, hogy megérkezünk egy új országba, és automatikusan minden hiba meg problémamentes lesz.
1,3 millió magyar szívesen menne külföldre
Érdekes projektbe fogott a Dreamjo.bs állásközvetítő oldal, amely azt szeretné bebizonyítani, hogy nem kell külföldre menni a jó munkahelyért. Az általuk végzett kutatásból azért az derült ki, hogy mintegy 1,3 millió magyar azért csak kipróbálná a határátkelést.
Hol a legjobb nyugdíjasnak lenni?
Feltételezzük ott, ahol az ember annyi nyugdíjat kap, amiből kényelmesen meg tud élni. Egy 43 országot rangsoroló lista most választ ad erre a kérdésre, no meg arra is, hogy Magyarország ott van-e az első tíz között.
Határozott lengyel álláspont az EU-tagságról
Meglehetősen rezeg a léc mostanában Lengyelország és az Európai Unió viszonyában, olyannyira, hogy elég heves szóváltások is elhangzottak. Most a lengyel miniszterelnök tiszta vizet öntött a pohárba.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek