Orvosok, egyetemi tanárok, magánvállalkozók, könyvelők, nyugdíjasok, IT-sek… két dolog közös bennük: egyrészt évek óta a szigetországban élnek, másrészt pakolnak, mert a közeljövőben elhagyják az országot.

Te is pakolsz, vagy csak fontolgatod, hogy otthagyod az Egyesült Királyságot? Miért? Mi szól a maradás ellen és mi mellette? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Ami még érdekes és közös vonás, hogy egyikük sem Közép-Európából érkezett, van köztük német, görög, holland, finn, norvég, francia. Van, aki pár éve él az Egyesült Királyságban, és van, aki évtizedek óta.

A távozásról szóló döntésüket részben érzelmi, részben kőkeményen racionális alapon hozták meg. A frusztráció, szomorúság és düh mellé így az a meggyőződés is társult, hogy családjuknak és nekik is jobb lesz a kontinensen.

A brit statisztikai hivatal adatai szerint tavaly 117 ezer uniós állampolgár hagyta el az országot, ami 36 százalékos emelkedés az egy évvel korábbihoz képest – nyilván a Brexit-népszavazás indokolja ezt a nagyon komoly emelkedést.

Nemrégiben a Deloitte tanácsadó cég adott közre egy elemzést, melyben az szerepelt, hogy az Egyesült Királyságban élő, magasan képzett uniós munkavállalók közel fele (47 százaléka) fontolgatja a távozást a következő öt éven belül. 

Alexandrosz és Heidi története 

A görög Alexandrosz és német felesége már konkrétan tudják, hogy Frankfurtba költöznek két gyermekükkel. Az egészségügyi kutató férfi és orvoskonzulens felesége minden gond nélkül talált munkát Heidi szülőhazájában. 

„A közvetítő ügynökség szerint kissé félelmetes, milyen sok, a szigetországban élő uniós állampolgár jelentkezik náluk. Nehéz lenne elég erős szavakat találni arra, mennyire szomorúak, mérgesek, és csalódottak vagyunk” – fogalmazott a férfi.

„Mindketten tinédzserként jöttünk Angliába, itt tanultunk, itt találkoztunk, a teljes felnőtt életünket itt töltöttük. Soha eszünkbe sem jutott, hogy elmenjünk innen. Ez volt az otthonunk” – tette hozzá.

Viszont mindketten alig pár nappal azután kaptak munkát, hogy kitették az önéletrajzukat a netre. Nem is akármilyet, mindketten vezető állásban lesznek egy német kórházban a jelenlegi fizetésük dupláját keresve. 

Döntésüket megkönnyítette, hogy tavaly, alig 24 órával a referendum után kövekkel dobták be az ablakukat, hatéves kislányuk pedig sírva jött haza a játszótérről, miután egyik osztálytársa azt mondta neki, hogy hamarosan úgyis „haza kell mennie”.

„Becsapva érzem magam. Keményen dolgoztam itt, 16 órás műszakokat vállaltam a kórházban, és erre ezt kapjuk… Hogy úgy kelljen éreznem, nincs szükség rám, nem akarják, hogy itt legyek, hogy nem vagyok elég jó Nagy-Britanniának. A szívem szakad meg, de most már menni akarok. Akármi is történjen, nem akarok maradni” – mondta Alexandrosz.

Elina története 

A csalódottság, a becsapottság érzése visszatérő motívum a Guardiannek adott interjúkban. Erről beszélt a 37 éves Elina Halonen is, aki finnként 13 évet élt a szigetországban, mielőtt februárban Amszterdamba költözött skót párjával. 

Elina egy olyan piackutató cég társalapítója, amely jelenleg is 10 embert foglalkoztat: „Keményen dolgoztam, fizettem az adót – most már olyan az egész, mintha csak egy illúzió lett volna. Mintha igazán sosem fogadtak volna be. Az egész olyan… embertelen. Sértő, voltaképpen”. 

A pár már csak azért is a mielőbbi távozás mellett döntött, mert nem szerették volna, ha valamilyen jogi akadálya támad a közös életüknek, esetleg valamelyikük elveszíti a jogát arra, hogy a másik országában éljen. Ezért még azelőtt költöztek, hogy az Egyesült Királyság hivatalosan is elindította volna a kilépési folyamatot, attól tartva, nehogy az legyen a vízválasztó dátum. 

Hannelore története 

Mások még csak most csomagolnak. Az 51 éves holland Hannalore Cossens 33 éve él a szigetországban, de a nyarat azzal tölti, hogy házat és iskolát keres maguknak szülőhazájában. 

Férje, Peter, egy nyugdíjas IT-specialista akkor követi őt és legkisebb, 11 éves gyereküket, amikor sikerült eladni walesi házukat. 

„Az én fizetésem, a férjem nyugdíja és a megtakarításaink is mind fontban vannak, és jóval kevesebbet is érnek, mint egy éve. De még így is megéri nekem a költözés. A férjem sem szereti már az országát. Azért maradjak, hogy valami arctalan bevándorlónak tekintsenek? Egy részem most meghal, de nem maradhatok” – mondta Hannalore. 

Sigrun története 

A dán Sigrun Campbell 23 éve él Nagy-Britanniában, három gyermeke van. Férje szenvedélyes maradáspárti volt, aki most majd egy nagyon jó banki munkát hagy ott, hogy a családjával Koppenhágába költözzön. 

A Kentben élő Sigrun azt mondta, hogy legkevesebb négy olyan vegyes (azaz brit-uniós) párról tud, akik idén nyáron költöznek el az országból, ebben ketten Dániába, egy Franciaországba, egy pedig Litvániába megy. 

„Nem látom, mitől működne ez az egész a gyermekeinknek. Mi, a szüleik, elveszítettük a hitünket ebben az országban. Nem látom, mitől lenne ez olyan nagyszerű hely nekik” – mondta Sigrun. 

Michaela története 

Michaela Aumüller hat évet élt Cornwallban, mielőtt idén áprilisban brit párjával, Richarddal a németországi Münsterbe költöztek. 

„Nagy-Britannia megváltozott. Valami eltört. Egyikünk sem akart együttélni azzal az új szemlélettel, amit az uniós polgárokkal szemben éreztetnek. Voltak gondok, kis dolgok, de ezek komoly különbséget jelentenek” – vélte a német nő. 

Mégsem ez távozásuk legfontosabb oka szerinte, hanem az, hogy a jelenlegi helyzetben veszélyben érzik a kapcsolatukat, hiszen neki nincsen munkahelye, „márpedig ha az uniós állampolgárok ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek majd, mint a nem uniósok, akkor nem maradhattunk volna együtt az Egyesült Királyságban”. 

Mel története 

A francia Mel 1998 óta él Nagy-Britanniában. Férjével, Dannel és 10, valamint 11 éves gyerekükkel Franciaországba költöznek, már csak azt várják, hogy sikerüljön eladni angliai házukat. 

Az IT-s Dan Franciaországból is működtetni tudja majd a cégét, bár tisztában van vele, hogy nagy váltás lesz. 

Többen is azt mondták, a tavaly június 23-i népszavazás előtti idők ma már mintha valamilyen ideális világ lenne, és az a kérdés is többször felmerült, hogy vajon a kilépésre voksolók tisztában voltak-e azzal, hány ember és pár életén ejtettek sebet.

HÍRMONDÓ 

Mennyi pénzed veszi el a magyar állam? 

A jó hír az, hogy már van, ami nyugat-európai színvonalú Magyarországon. A rossz, hogy ezek az adóterhek, nem csoda, hogy a magyarokat az unión belül is nagyon magasnak számító adóterhelés sújtja. 

Elszállnak a magyar fizetések 

Akkora a munkaerőhiány, hogy az már szinte teljesen átalakította a munkaerőpiacot. Melyek a legnépszerűbb szakmák? 

A magyar riporter, aki világsztárokat kérdez 

Talán viszonylag kevesen hallottatok Hasulyó János (vagy John Hasulyo) nevét, noha a Kazincbarcikáról indult operatőr-riporter az elmúlt években jó pár világsztárt meginterjúvolt. Igazi amerikai karriertörténet az övé. 

Egy ország, ahol mindenkire jut 47 millió forint 

Milyen jó lenne egy olyan országban élni, ahol a költségvetés folyamatosan többletet produkál, ahol az ország vezetői a rengeteg befolyó pénzt nem elverik (vagy ellopják), hanem ésszel tartalékolják, hogy akkor is legyen majd, ha esetleg elmúlnak a kellemes idők. Nos, van ilyen ország.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.