Kényes téma a mai, hiszen Tsabus voltaképpen egy szakítólevelet küldött, amin érződik a csalódottság, és a düh. A szakítás napjaink egyik legfontosabb közösségi felületén a Facebookon történt, és elsősorban azért érzem ide tartozónak, mert egyrészt szerintem nem egyedi történetről van szó, másrészt azt is megmutatja, mennyire másként látszik külföldről mindaz, ami Magyarországon történik. (A levél és az abban leírtak természetesen a szerző véleményét, tapasztalatait tükrözik.)

„Naponta meg szoktam nézni, mi folyik otthon. Naponta húzom fel magam olyan mocskos dolgokon, mint például, hogy a magyar kormány milyen új, életképtelen, buta, cinikus döntést hozott. Vagy valamelyik főfideszes milyen otromba, tahó dolgot tudott kiejteni a száján.

Közben pedig tisztán látszik, hogy minden, az ország (nemzet) jövője szempontjából fontos dolog csak rothad. Úgy, hogy a bűze idáig érződik, az újság papírján és a laptop monitorán keresztül. Undorítóan és szégyenletesen viselkedik egy kormány, a hozzá kötődő vállalatok, a kezükben lévő média és a támogatóik jó része. 

Te pedig zavartalanul posztolgatod a FB-on OV marhaságait, feszt ajnározod minden lépését. Mikor rámutattam, hogy szerintem bizony némely általad citált tény nem is annyira tény, hanem csúsztatás, vagy gyakran szemen szedett hazugság, azt mondod, nem akarsz erről vitatkozni. Mert te ebben hiszel. 

Aztán mikor azt mondom, a politika nem hit kérdése, hanem gondolkodásé, vitáé és konklúzióé, akkor te kikéred magadnak, hogy ne gondolkodnál. 

Mondd, ha gondolkodsz, hogy nem fedezed fel a rémisztő tendenciákat? Mondd, tiszta erkölcsökkel, hogyan éljenezhetsz az erkölcstelenségnek. Gondolkodó emberként hogyan ismételgetheted papagájként a propagandát? 

Felnéztem rád és most is felnézek arra a számomra hihetetlen és fantasztikus teljesítményre, amit elértél. De végtelenül szomorú vagyok, hogy nem látod, nem érzed, hogy kiknek tapsolsz. Nem fogom fel, hogyan süllyedhet valaki emberileg és erkölcsileg odáig, hogy szimpatikus neki, amit ez a kormány csinál. 

Gyűlöljünk mindenkit, aki nem hasonlít ránk, tapossuk el azt, aki nem úgy gondolkodik, mint mi és legyenek egyszavas megoldásaink a világ minden bonyolult problémájára? Ettől vagyunk magyarok és emberek? Ettől leszünk jobbak? 

Neked barátod ez a kurzus, de nekem anyukám azt mondta, „madarat tolláról, embert barátjáról”. Te büszke vagy erre a barátodra? Te nem félsz, hogy ezen a barátságon keresztül ítélnek meg? 

Régen nem arról van szó, hogy egyikünknek más a kedvenc politikusa, mint a másiknak. Attól, hogy hányok a te kedvencedtől, nem lesz GyF, vagy Soros az én kedvencem. (Az már maga agyrém, hogy Soros neve egyáltalán felmerült itt!) 

Nem két focicsapatnak szurkolunk, melyek azonos pályán, azonos szabályokkal, fair módon megküzdenek egymással és mi a meccs után elmegyünk sörözni. Mert itt nem csak a bajnoki tabella rendeződik át maximum, hanem a jövő. Nem csak a miénk, hanem az összes többi magyar ember jövője. Még azoké is, akik meg sem születtek. 

Az enyém is, mert habár külföldön vagyok, egyre inkább úgy néz ki, hogy talán nem lesz hova visszamennem többé. (Igaz, mindig is erre számítottam, így terveztem, de most, hogy kezd véglegessé válni… Hmmm… Nem jó érzés.) 

Nem sírok vissza semmilyen korszakot! Tudod rólam azt is, hogy ha nem Magyarországra megyek, akkor megyek máshova. Csak számomra fájdalmas a rombolásnak még csak a látványa is. 

Miért írom ezt? Mert kivettelek az ismerőseim közül FB-on. Ilyen egyszerűen. Az eredményeidet és kvalitásaidat továbbra is elismerem. Csak emberileg, értékek tekintetében érzem magam távol tőled. Olyan távol, hogy az már kínos. 

Semmi esély arra, hogy a közeli jövőben megtárgyaljuk ezt az egészet, netán meggyőzzük egymást, hisz nem akarsz róla beszélni. Hidd továbbra is, hogy „Magyarország jobban teljesít”, meg hogy „Brüsszel az új Moszkva”, ne gondolkozz el az összefüggéseken és hidd továbbra is, hogy egy bonyolult probléma esetén elég valakire/valakikre rámutatni gyűlölködve. 

Nem voltunk közeli barátok, nem jártunk együtt sörözni, de ismertük egymás életét, valamikor együtt dolgoztunk és mindkettőnket örök ámulatba ejt ugyanaz a dolog, az a csoda, aminek te hivatásszerűen részese vagy, én pedig kívülállóként próbálom minden részletét megismerni. 

Sokat tudnánk beszélgetni, de előbb-utóbb ugyanúgy végződnének ezek a beszélgetések és nem tudom, az lenne-e jobb, vagy még előtte ez, a digitális különválás. Végülis az utóbbi mellett döntöttem. És erről többet én sem akarok beszélni. 

Már összeállt bennem egy gondolat és egy kép arról, hogyan viszonyuljak ahhoz a szemlélethez, amit te és oly sokan mások képviselnek. Ez egy fura viselkedés, ami nem függ képzettségtől, földrajzi helytől, bőrszíntől és sok más tényezőtől. 

Egyszerűen vannak, akik a világ bizonyos dolgaival kapcsolatban vallási üzemmódba kapcsolnak, míg más dolgok esetén teljesen tudományosan képesek működni. Van, akinél ez a politika, másoknál az egészség, megint másoknál a konteók, vallások, stb. 

Én a feleségemmel vagyok így. Valószínűleg, majd 120 évesen, mikor valami elfekvőben egymás melletti ágyakban fekszünk, akkor is odafüttyentek neki, hogy „Hé bébi, de jól nézel ki!” 

Csak hát ha sokan (mi több, a többség) angyalt lát a párjában, az még hasznos is lehet az adott országnak. Ha viszont a többség megváltót lát egy politikusban és a koleszos haverjaiban, az már nem annyira. 

Szóval, szerintem nem politikai pártok, hanem értékek mentén kell politizálni. Ezeket az értékeket pedig szem előtt kell tartani a mindennapi életben is. Nem nevezhetném magamat erkölcsösnek, ha bűnözőknek tapsolnék. 

Nem nevezhetném magam emberségesnek, ha egy embertelen hatalmat segítenék hatalomban tartani. Ezen elvek mentén kell megválogatnom a barátaimat, FB ismerőseimet is – valamilyen szinten. 

Hát, ez lenne az én kis elméletem… 

Minden jót neked, bárhová is vetődsz a világban! Kívánom, hogy minden percét élvezd az utazásaidnak és a hazalátogatásaidnak is. Biztos vagyok benne, hogy nyugdíjasként majd Magyarországon fogsz élni és én ehhez is sok boldogságot kívánok neked! 

Én meg majd folyamatosan értékelem a helyzetet és majd eldöntöm, merre induljak...”

HÍRMONDÓ 

Ahol elsőre elég az angol is 

… és nem az Egyesült Királyság (meg Írország), mi az? Hát persze, hogy Hollandia, aminek az egyik nagy előnye, hogy elindulni a legtöbb munkahelyen elég az angol nyelvtudás. Lássuk, milyen munkákat ajánlanak Hollandiába!

Így pazarol Nyugat-Európa 

Persze nem csak Nyugat-Európa pazarol, hanem sokszor mi, magyarok is. A például németországi jómódhoz nem hasonlítható életszínvonalon felnőtt magyaroknak ezzel együtt nagyon furcsa, ami néha Európa szerencsésebbik felében megesik. Persze nem szabad általánosítani. 

Egyre több magyar él Csehországban 

A cseh cégek kifejezetten támogatják a kelet-európaiak bevándorlását, hiszen az ő gazdaságuk is komoly munkaerőhiánnyal küzd. Az utóbbi években megugrott a magyarok száma is.

Keménykedés vagy tanácstalanság? 

A héten megkezdődtek az „érdemi tárgyalások” a britek uniós kilépéséről, ám az idézőjel nem véletlen: Brüsszelben ugyanis meglehetős megrökönyödést okozott, hogy a brit tárgyalófél kurtán-furcsán zárta az első kört.

Bekeményítenek a szlovákok 

A szlovák miniszterelnök bejelentette, hogy Szlovákia ősztől csak hazai termékeket engedne a közétkeztetésbe, mégpedig azért, mert megunták, hogy szerintük nem ugyanolyan minőségű élelmiszereket forgalmaznak Kelet- és Nyugat-Európában.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.