Teljesen hátat kell-e fordítani a tegnapnak ahhoz, hogy valami újat építsen az ember? Ez a heti ajánló egyik posztjának a nagy kérdése, no és persze a változás, amitől van, aki fél, és van, aki várja – embere válogatja.
A Szerelem Salvadorban blog szerzője hamarosan visszaköltözik Magyarországra (egy időre legalábbis biztosan), és ennek kapcsán merengett el változásról, a megszokott élet feladásáról és önmagunk újjáépítéséről.
„Félek. Félek a változástól meg az újrakezdéstől, vagy inkább egy hátrahagyott élet folytatásától. Félek pát inteni az éppen hogy csak megszokott titkos világvégi életemnek.
Sokszor gondolom, hogy úgy tűnhetünk, ez a távoli ország, s benne én, mint egy üveggömb, amelybe csak egy szép trópusi kókuszfa és a tenger kékje fér. Hiába minden próbálkozásom, nem tudom átadni az otthoniaknak a bahiai lét esszenciáját, az illatokat, a déli virtus hangulatát, nüansznyi, de még a látványos különbségeket sem.
Nem arról van csak szó, hogy az időzóna és az évszakok váltakozása vagy az emberek bőrszíne más, hanem valami sokkal elemibbről. A lélekről, a ritmusról. A hétköznapokat meghatározó problémákról, az itt élőket körülölelő áldásokról és átkokról.
Ez az én titkos univerzumom, benne új arcokkal, s életekkel, forró trópusi délutánokkal, a nevem elé biggyesztett szenyórával, vagy donnával. Senhora Léna, Dona Léna lettem. Feleség, családtag, szelídebb és kifinomultabb.
Megszerettem a gyümölcsök ízét és formáit, megtanultam másképp észlelni és értelmezni különböző érzéseket, s látok már színeket, nem csak feketét és fehéret, hanem megannyi tónust, egész palettát. (...)
És mégis, a hazaköltözésem okán pont a nosztalgiától félek annyira. Ahogy majd Dona Léna, ez a szelíd és békés fiatal nő végigsétál Budapest utcáin, azokon, ahol hosszú évekig ő volt saját életének első számú tragikája.
Vajon hogy fér meg a jelen a múltban, vajon van-e helyem benne? Tudok-e majd fájdalmas visszatekintések nélkül az itt és mostban maradni, s otthon is szép színeset álmodni, és színesen élni?
Teljesen hátat kell-e fordítani a tegnapnak ahhoz, hogy valami újat építsek, vagy tudok-e a káosz és az emlékek romjait eltakarítva az maradni akivé itt váltam az én szép Salvadoromban?”
A teljes posztot itt találjátok, mint mindig, most is érdemes elolvasni.
Megérkezett a hőség
A közép- és nyugat-európai hőség egy dolog, a törökországi meg egy másik. Mást ne mondjak, Törökország keleti részén, Şanlıurfában június végén 59 ˚C-ot is mutattak a hőmérők, ami azért emberes. Miként lehet túlélni a magyarországinál sokkal durvább meleget? Erre is felel az Isztambul infó blog.
„Igaz, ezt a hőmérsékletet úgy mérték, hogy azokat a bizonyos hőmérőket a napon felejtették (még mindig jobb, mintha a sütőben felejtették volna).
De ezzel így is hivatalos lett: Dög meleg van Törökországban.
És így Isztambulban is.
Nagy szerencsénk van, hogy mindez a Ramadán után történt. Mert így kényelmesen főhetünk a saját levünkben. És ezúttal szó szerint.
Bár az az igazság, hogy Isztambul még egészen hűvösnek számít. Főleg a többi, dél-törökországi városokhoz képest. A hőmérséklet alig valamivel lépi túl a 30 fokot. Azaz kb. olyan, mint mondjuk Budapest.
Csakhogy itt nekünk van még két dolgunk, ami beleszámít a komfort-érzetbe.
Az egyik a tenger, míg a másik a 150 km-nél is nagyobb beton-dzsungel.
A tenger télen fűt, nyáron hűt. Így tanultuk az iskolában. Az a rész viszont kimaradt, hogy mindez milyen páratartalommal jár egyedül.
Napközben még tényleg jó, és kellemes. Főleg ha egy boszporuszi hajó oldalán ülünk (szigorúan az árnyékos oldalán), és a lábunkat felrakjuk a korlátra. És közben teázunk. (...)
Az igazán mókás az, ami este 6-7 után történik. Ilyenkor megy le a nap. És végre lehűl a levegő.
Az a sok pára, ami viszont napközben összegyűlt, ilyenkor kicsapódik. Az csak az egyik része, hogy a szekrényben a csomósodásgótlóval bőségesen ellátott fűszerkeverék is bazalt-keménységű lesz. De mivel a levegő tele van nedvességgel, nem lehet hova tovább izzadni.
Ilyenkor van az, hogy nincs is nagy különbség, hogy a zuhanyon belül, vagy kívül vagyunk."
A teljes posztot is érdemes elolvasni itt.
Ahol a pénzt keresik
Vannak olyan városok, melyekről általában kevesebbet hallunk, pedig kifejezetten nagy játékosnak számítanak. Az egyik ilyen Rotterdam, amit a Hollandokk oldal mutat be.
„Ami a gazdasági teljesítményt illeti, Rotterdam világviszonylatban is döbbenetesen óriási kapacitásokkal büszkélkedhet.
Kikötője, az Europoort egész Európában a legnagyobb, és az oda vezető A15-ös út mentén pedig akkora olajfinomító mellett hajthatunk el, mint mondjuk harminc Dunai Finomító együttvéve, amit Százhalombattánál az M6-osnál lehet látni.
Az igazi modern kori csoda pedig az 1997-ben elkészült Maeslantkering, a Delta Work gátrendszerhez kapcsolódó hatalmas kikötői kapu, ami csak kritikus helyzetekben, vihardagálykor csukódik be, és teljes mértékben számítógép vezérelt működés alatt áll.
A hatalmas szárnyak magassága 22 m, szélessége egyenként 210 m, és csak a mozgatásához beépített gömbcsuklók 10 méter átmérőjűek.
Rotterdam belülről is mérnöki-építészeti csoda, melyet részben a második világháború kegyetlen pusztításának köszönhetünk. Az 1940. májusi német bombázás során 30.000 épület vált pillanatok alatt a földdel egyenlővé, azaz gyakorlatilag semmi nem maradt a régi belvárosból.
A háború vége óta azonban építészeti remekművek, felhőkarcolók, hatalmas modern épületek nőnek ki a földből, 2014-ben például a Markthal, ami egy nagyon menő vásárcsarnok és piac, és épp a híres Kockaházak szomszédságában áll.
Persze a város egyéb szempontból is izgalmas, nem véletlenül került fel a Lonely Planet legmenőbb célpontokat ajánló listájára. Rotterdam egyetemi- és expatváros is, a maga 624.00 lakójával Amszterdam után a második legnagyobb holland település, és lakóinak csaknem fele külföldi származású.
Még a polgármester, Ahmed Aboutaleb is, aki az első muszlim városvezető a nyugati világban. Mértéktartó és barátságos nyilatkozatairól néha olvashatunk a magyar sajtóban is.
Rotterdam szinte összenőtt Hágával, repülőterük is közös, a Rotterdam The Hague Airport, melyre Budapestről a Transavia indít járatokat.”
Érdemes elolvasni a teljes posztot, ami itt tehettek meg.
HÍRMONDÓ
Tervezz autót vagy készíts kürtőskalácsot!
Nem feltétlenül vasárnap reggel gondoltuk (bár a kürtőskalács nem is olyan rossz ötlet), hanem például külföldön. A legjobb az egészben, hogy mindkét ajánlat teljesen komoly, és ráadásul több is akad belőlük (például lovász Belgiumban..).
Mennyien akarnak kivándorolni?
A világon mintegy 23 millió ember készül arra, hogy kivándorol hazájából, ez a szám folyamatosan növekedett az utóbbi években - olvasható a Nemzetközi Migrációs Szervezet jelentésében.
Nem fenékig pizza az élet
Aki azt hinné, Olaszországban minden szép és jó, a napsütés és a pizza mindent megold, az elég nagyot tévedne. Mást ne mondjunk, Itáliában háromszor annyi a szegény, mint 10 éve. Ez azért elég durva.
Beborulhat a brit életszínvonal
A riogatással ellentétben ugyan nem hozott gazdasági összeomlást a tavalyi brit Brexit-népszavazás, de egyre többen érezhetik úgy, hogy becsapták őket a kampányban.
Októberben dönt Ausztria
Október 15-én rendezik Ausztriában az előrehozott parlamenti választásokat - vált véglegessé, miután a Nemzeti Tanácsnak, az osztrák parlament alsóházának úgynevezett főbizottsága egyhangú hozzájárulását adta a kormány javaslatához.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek