Kulcsmondat a címben megfogalmazott a határátkelők körében (is), és körülbelül annyit tesz, hogy az ember sok mindent bevállal azért, hogy aztán előrébb jusson. Nem feltétlenül az önmegvalósítás visz ilyenkor előre, hanem az, hogy elérd a céljaid. János angliai hotelkalandjainak harmadik részében sok minden más mellett erről is szó lesz, és bár azzal „fenyegetőzik”, hogy ez az utolsó rész, azért én remélem, lesz még. (A képeket most is köszönöm.)

„Utolsó visszaemlékezésemet írtam meg a napokban a hétköznapokról. Van bennük néhány téma, amit nem bontottam ki jobban. Ezekről lehet, majd születik írás egyszer más stílusban.

Gasztronómiát nem akartam nagyon megemlíteni, múltkor is milyen veszekedés lett már belőle. :)

Július 17.

Angliában nem használjuk azt a szót, hogy: puszi. Ezt főleg a 21 hónapos csemeténknél kihívás. Mivel gyerek, ezért neki rohannia kell mindenhova. Gyaloglás? Minek az? Ennek megfelelően esik is nagyokat néha. Nem ugrunk rögtön. Kelljen fel, szaladjon tovább. 

Szóval nincs ráizgulás, hogy jaj mi van veled, egyben vagy még? Ha kicsit nyüszög, akkor adunk rá játékosan egy puszit, és már minden rendben. Van, amikor már kéri is. Legalábbis itthon ezt mondtuk neki. 

Na kint ez változott, mivel próbáljuk rászoktatni, hogy mondja inkább azt, hogy cupp. 

Ma az egyik nagyobb bolt előtt sikerült takarnia egyet a járdán. Futott is az anyjához, hogy pusssziii. Nézek körbe és csak egy ember van, aki hallotta, ő meg jót mosolyog. Hát ez van.

Július 18.

Ma becsöngetett hozzánk a fenti szomszéd nő. Gyanítjuk, hogy litván, de ez sosem derül ki, mert nem beszél jól angolul. Ő szokta takarítani a közös részeit a háznak (3 emeletes és 6 lakásos épület).

Próbálja mondani, hogy mit szeretne, de nem tudja közölni angolul. Vele van a 6-7 éves gyereke. Őt próbálja szóra bírni, mondja el mit szeretnének mivel ő jobban beszél angolul, mint az anyja. 

Csak hát éppen szégyenlős, így nem jutunk sokra. Megmenti a helyzetet, hogy éppen jön a másik litván szomszéd és a saját nyelvükön megbeszélik, hogy mit akar. 

Valószínűleg áramot kölcsönzött volna valami kinti munkához. Szívesen adtunk volna, legalább napi egy jó cselekedet nem árt az embernek. 

Mindenesetre ő nyelvtudás nélkül is elvan évek óta Angliában. A hivatalokban meg biztos örülnek neki. 

Augusztus 28. 

Nem félek a pókoktól, de az itteni dögök képesek a szívbajt hozni az emberre. Általában próbálom kitessékelni őket a lakásból, több kevesebb sikerrel, mert valamelyik egész egyszerűen arrébb ugrik és eltűnik a szem elől. 

Ma ágyazok a hotelban, húzom le a takaróról a lepedőt, erre kijön belőle egy kurva nagy pók. Erre nem lehet jobb jelzőt használni. Reflexből kapom fel a tv távirányítóját és addig ütöm vele, amíg le nem esik pár lába. 

És ez a vendéggel aludt??? 

Otthon rákeresek a neten, hogy mi a fene volt ez. Hát kérem szépen Giant House Spider néven fut a fent említett élőlény és akár 8-10 centisre is megnő. Anyád.

Szeptember 23. 

Még augusztusban kiderült, hogy jön a következő csemeténk. Barátnőmmel annak rendje és módja szerint jeleztük a helyi orvosi rendelőben. Amíg Angliában vagyunk, addig is vegyen részt minden vizsgálaton, meg ami ilyenkor kell. 

Mivel első gyerekünk Norwich-ban született, ezért tudjuk, hogy mi lesz az egésznek az üteme. Ma megyünk is az első vizsgálatra, megbeszélésre. Szerencsére normális midwife-t kapunk ki. 

Kismillió feltett kérdés mellett jön a vérvétel, súly és magasság mérés. Megkérdeznek mindent, hogy kinek milyen baja volt a családban. Mivel cukorbetegség előfordul, ezért barátnőm nyert egy terheléses cukor tesztet majd a 28. héten. 

Szerencsére egyáltalán nem törődnek vele, hogy külföldi az ember. 

Október 1. 

Némelyik vendég szeret beszélni. Vagyis inkább érdeklődni, hogy ki vagy, honnan jöttél? Egyedül vagy? Családdal? Mindig válaszolok, hogy Magyarországról, hátha tudják merre van. Meg kis családdal vagyunk itt. 

Milyen itt Angliában? Mi nagyon jól elvagyunk. Nem zavar az időjárás, ügyesen intézzük a dolgainkat. Januárig – ha lemegy a szezon és bezár a hotel – biztos itt vagyunk, utána majd kiderül. 

Állandóan visszatérő kérdés: Tetszik a munka? Mindig közlöm, hogy ez csak egy munka. Per pillanat ez van. Nem egy álommeló, sok a buktató, de ez még nem zárja ki, hogy ne csináljam olyan jól, ahogy csak tudom. Ha lesz más, akkor majd ott is helyt állok. 

Aztán mindig furcsa tekintet a válasz, amit nem tudok beazonosítani. Talán valami pozitív érzés fogalmazódik meg bennük. Nem baj, a Brexit után nem árt, ha jobb szemmel néznek a külföldi munkavállalóra. 

November 11. 

Skandalum. Lelépett az angol szakács a hotelból. Egyik nap még főzte a kaját, másik nap már nem jött be és nem készítette a full englisht reggelire. Szóval eltűnt minden szó nélkül. Se bú, se bá. 

Ő mondjuk egy furcsa figura volt. A főnökünk gyanította, hogy befüvezve dolgozik, csak nem sikerült rábizonyítania. (Szerintünk nem is akarta annyira. Mindenesetre ez megmagyarázza, hogy miért éreztem néha furcsa illatokat a hotelben. Úgy véltem, hogy néha az egy-egy vendég idézi meg Bob Marley szellemét. De nem.) 

Közlöm, hogy biztos kijózanodott és felocsúdott: Mit keresek én itt? Jót nevetünk, de ez attól még gáz. Legalább valamit szólhatott volna.

November 13. 

Az eltávozott szakács mellett dolgozott még egy másik angol szakács is a konyhán. Másodszakács lehetett, vagy valami olyasmi. Na, ma ő sem jött be dolgozni, mivel két napig 14 vendégre kellett főznie egyedül és idegösszeomlást kapott. A pincér csajok főzik most a kaját és látják el a saját feladataikat. Csupa móka az élet. 

November 14. 

Angliában közlekedési kultúra? Dudaszót alig hallani, ha mégis az valószínűleg külföldi volt. Ezek itt a türelem mintapéldányai. 

Nem úgy, ha gyaloglásról van szó. A zebrán simán átveretünk, ha piros van és nem jön autó. Ezt csináljuk mi is, meg csinálják az angolok is.

Ma ezen röhögök jót magamban: állunk a lámpánál kiscsoportban, várjuk, hogy váltson. Elmegy az utolsó autó, nosza átmegyünk a zebrán. Poén, hogy jön velünk egy rendőr is át a piroson. Lazaság van, lazaság. 

December 1. 

Jelentem megtaláltuk a modern kor csodaszerét. Jobban tartósítja az embereket, mint idehaza a pálinka. Ez pedig nem más, mint a paracetamol. Mindenkor és mindenhol. Megfázás, torokfájás, nem probléma, kigyógyítja. Üzemi balesetben levágtad az ujjad. Szedj rá paracetamolt. És még sorolhatnám. 

Lényeg, hogy kétszer jártam eddig a helyi rendelőben. Az első alkalom még 2014-ben volt. Ott mondták, hogy szedjek paracetamolt a bajomra és ha nem múlik el, akkor jöjjek vissza 1 hét múlva. 

A következő alkalomra ma került sor, mivel már fáj egy ideje a fülem. Előrelátóan közöltem az indiai doktornővel, hogy a paracetamol túladagoláson már átestem, esetleg igényt tartanék valami fülspray-re. Itt belátja, hogy előtte járok egy lépéssel és szerencsére felírja, ami segít a fülemen. 

December 27. 

Lassan közeledik a szezon vége és a hotel bezárása. Télen azért nem volt folyamat telt ház, így jutott idő egy s másra is. Ma például arra, hogy névnap alkalmából betankoljak egy-két helyi édességből. 

Ilyen például a Turkish Delight, ami gyerekkorom egyik kedvence volt, amíg a rokonok szállították külföldről nekünk. Erről annyit kell tudni, hogy rózsavízzel vagy citrommal ízesített édesség. Itt még ráborítanak egy adag tejcsokoládét is. Nyami. 

Másik, amit régen szerettem, de már nem lehet kapni otthon, az a vaníliás kóla. Rajtam kívül valószínűleg nem sokan fogyasztják, hát ez van. Viszont amikor üdítőt vásárolok, mindig megrökönyödök, hogy miért kell jelezni a kupakon, hogy merre kell letekerni a kupakot??? 

Áh, tökmindegy. Hiányozni fog ez az ország.”

HÍRMONDÓ

Izland, Anglia vagy Németország? 

Mi több, még Ausztriát is bevehettük volna a felsorolásba. Ami összeköti őket, az nem más, mint hogy ma ezekből az országokban találtunk érdekesnek (vagy keménynek) tűnő állásajánlatokat.

A szegedi zseniosztály harmada külföldre megy 

A szegedi Radnóti Miklós Gimnázium végzős matekos osztálya elképesztő eredményt produkált, hiszen gyakorlatilag csak ötöst kaptak az érettségin. A diákok harmada viszont külföldi egyetemen folytatja.

Vannak még bajok a roaming körül

Remek dolog a roamingdíj-eltörlése, ám nem árt odafigyelni, mert akadnak a dolognak meglepő gyermekbetegségei, amit őszintén szólva nem is gondoltunk volna. 

A Brexit már válóok

Aligha gondolta volna bárki, hogy micsoda következményei lesznek a Brexitnek, és most nem a politikára, hanem a legszorosabban vett magánéletre gondolunk. 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.