Sándor öt év Ausztria után költözött vissza Magyarországra, és ha azt mondom, meglepte a magyar valóság, akkor nem mondtam semmit. Mégsem vág neki még egyszer, a poszt végén azt is elárulja, miért.

Te is hazaköltöztél? Hogyan élted meg? Maradsz, vagy visszamennél megint? Jelentkezz a hataratkeloKUKAChotmail.com címen!

„Régóta, 2013 óta készülök erre az írásra, volt, hogy feladtam, nem írom ki magamból, volt, hogy elkezdtem, aztán hagytam a fenébe. Miről akartam írni? Arról milyen volt hazatelepülni.

Igazából ezt egy szóval leírhatnám: DÖBBENETES. És ez a döbbenet mind a mai napig megvan. Mi van itt, mi lett itt?!! Nem intézem el egy szóval, kiírom magamból, mert szétfeszít, egyszerűen nem bírom. 

Elöljáróban hozzáteszem, tisztában vagyok vele, ez az én meglátásom, tapasztalataim, történéseim az én szemszögemből, tehát szubjektív. Más emberek másképp élik meg, mást látnak, ám az is motivált, sokaktól hallok hasonló véleményt. 

Honvágyam volt 

Jöjjön maga a történet: több mint öt év ausztriai élet után települtem haza, hiába volt az anyagi jólét, honvágyam volt, a munkám jellege miatt alig jutottam haza (nekem kevés volt), a munkaadómmal volt egy sajnálatos konfliktusom, a magyar beosztottaim miatt természetesen (fúrtak), ez ugyan rendeződött, de már nem volt a régi a munkaviszony. 

Közben megismertem egy csodálatos embert, akiben igazi társat reméltem, ez is húzott haza. A munkaadó azonban a történtek ellenére is ragaszkodott hozzám, annyira, hogy felajánlotta, menjek Magyarországra, és kihelyezi a munka egy részét oda, folytassam ott, amit eddig. Maradt az osztrák fizetés, és hazajöhettem. 

Ki ne vállalta volna? Beleugrottam. Majdnem ráment az egészségem, Elhagytam a szakmám a végén, fél év kellett, amíg utána emberileg, pszichésen, fizikálisan újra hasonlítani kezdtem önmagamra. 

Elkezdtek kinyírni 

Ahogy megérkeztem és elkezdtem a munkát, a magyar konkurens kollégák azonnal elkezdtek ócsárolni, amelyiknek volt hozzá kapcsolati tőkéje ellehetetleníteni, keresték a kontaktust a tulajdonossal átvegyék a helyemet. 

Mivel ez egy elég szűk szegmensű szakma, könnyű volt szabályokat, előírásokat megváltoztattatva akadályozni engem, különböző lehetetlen kitételekkel ott nyírni, ahol lehet. 

Ehhez csak adalék volt a speciális magyar viszonyok, egy áru rendelését követő beszállításánál neked egész nap ott kell lenni, berakodásnál, szállításnál, kirakodásnál, így is meglopnak, ugyanazon a telepen ugyanaz a bérlemény neked teljesen más szerződéssel kapható, mint a „csókosoknak”. 

Ha a füledbe jut egy jó beszerzési lehetőség, hiába a te ajánlatod a legelőnyösebb, mivel állami az eladó, helyetted nyomott áron a „csókos” kapja meg, és később kiderül, ő nem is fizetett sem akkor, sem később… stb... stb… 

Röpke alig több mint egy év alatt felőrlődtem, tönkrementem, a fentebb említett állapotba kerültem. Törvényszerű volt szinte, hogy hibázzak. Megtörtént. Nagyot. 

Ugyan részben volt csak az én szakmai, emberi hibám a tulajdonos vesztesége, tisztáztuk is, de innentől az addig általa figyelembe nem vett Magyarországról neki ellenem írt névtelen, de volt nevesített is, levelek, hírek is szerepet kaptak. 

Ismét romlott a viszonyunk. Változtatni akart az anyagi feltételeken, ezt én jó alkalomnak láttam és leszámoltam. A munkát átadtam a kevés közül az egyik konkurens kollégának, aki nem ártott nekem, ez neki az életet jelentette, pont tönkrement volna, lelki megnyugvást és némi pozitív lezárást jelentett nekem, önmagam és az osztrák tulajdonos felé is. 

A magyar valóság 

Ott álltam a magyar valóságban munka nélkül (2012-ben). Azért írtam magyar valóságot, mert ugyan addig is itthon voltam, de külföldi munkaadóval, jövedelemmel. Nagyon más. 

Lehet emberileg, szakmailag már kóstolgattam a hazai főztöt, de egzisztenciálisan egy teljesen más világban éltem, nem beszélve arról, hogy a magyar állampolgárt érintő bürokrácia is alig simogatott meg addig. Más, nagyon más. 

Ezért olvasom röhögve a kintről okos mindent szépnek látók „azemberekittahülyék” (na jó ebben is van valami) típusú véleményt, meg a kinti nyugdíjjal ide, haza települő nyugdíjasok, ide települt aktív külföldi állampolgárok okosságait. 

Na, szóval munkát kellett keresnem. Ugyan külföldről folyamatosan hívtak több helyről, de én itthon akartam maradni. Élj veszélyesen! Fűtött a kalandvágy! :D Szembesültem visszatelepülésem okán a magyar állami bürokráciával (hihetetlen volt, mindenhová iromba papír paksamétákkal rohangálsz, a hivatali dolgozók néha még nálad is tájékozatlanabbak, vicc.) és kezdődött a munkakeresés, negyven felett. 

A szakmámon kívül, ahonnan ugyan csak voltak magyar ajánlataim, de oda nem mentem. Azt hiszem, érthető, mehettem volna csicskásnak azokhoz, akik addig nyírtak, vagy sunyin nézték, de anyagilag sem voltak annyira csábítóak, hogy ezt meglépjem. 

Félezer kiküldött önéletrajz, semmi eredmény 

Természetesen gyorsan elvégeztem más képesítést adó tanfolyamokat, amiben azért tapasztalatom volt. Mit mondjak? Elküldtem vagy 500 életrajzot, ebből kb. 10 visszajelzést kaptam, ezekből 5 helyre hívtak személyesen. ebből az ötből három kamu volt (szerintem azok senkit nem akartak felvenni), két helyen már ott voltak bent előttünk a csókosok, akiket felvettek utána gondolom. 

Minket, verebeket, csoportban betereltek a cég területére, kicsit elszórakoztak velünk, aztán egy „majd értesítjükkel” kidobtak, a csókosok, akik már bent vártak, maradtak tovább. 

Nem vagyok hülye, voltam vezető, én is intéztem munkaerőfelvételt, hamar átlátok a dolgokon. Nem adtam fel, ezek után még megértem, hogy a munkaközvetítő kiküldött olyan helyre, ahová darust kerestek, nekem targoncás képesítésem volt, minőségellenőrt kerestek, én raktárosnak jelentkeztem a munkaközvetítőnél... stb… 

„Miért jött haza?” 

Meg a magyar munkafelvételi. Gyerekek! Mint az ovi! Kérdések: „Mit tenne, ha mi felvennénk, de három hónap múlva kap egy másik ajánlatot dupla ennyi fizetésért?” – bazdmeg, profi nem tesz fel ilyen kérdést. 

„Miért jött haza?” - ezt mindenhol minimum háromszor feltették. „Tervezi, hogy visszamegy?” – dettó, mint az előbbi. A kedvencem!!!: „Ideges ember maga?”. Vagy: „Mit csinál, ha a főnöke vagy egy kollégája kiabál magával, vagy egy kollégája megüti, gúnyolja, stb.?” Óvoda. 

És a „Mi nem tudunk annyit fizetni, mint a kinti bére volt!” Na eeeezz!!! Bazdmeg, ha nem mondod, hülyén halok meg! 

A munkahelyekből, ahol dolgozni kellett volna, összesen egyet láttam az összes behívásból, az egyik csókos helyen, akkor is csak elhaladtunk mellette. A felvételeken gyakorlati rész ugyan csak egyszer volt, az is az egyik csókos helyen, csináltak egy kis házi tesztpályát, az udvaron az ottani dolgozók, főnökeik körbeállták és röhögték, mit csinálunk ott. 

Vagy a másik. Kis pufi 20 éves HR-es csaj, aki végig a körmét reszelte, elém tett egy tesztet, kb. egy 7 éves értelmi szintjének megfelelőt, és amikor megkérdeztem a munkakörről, a végzendő munkáról, kiderült, arról fogalma sincs, olyat soha nem is látott. 

Ez ment egy évig. Aztán protekcióval elhelyezkedtem (2013). Állami cég. Ne tudjátok meg. Ami pénz itt elfolyik, amilyen közép- és felsővezetők itt vannak, és a közvetlen alárendeltjeik… Csak a feltétlen lojalitás számít. Vicc. 

De magyar viszonyok közt jól keresek, ehhez mérten a munkám kevés, főleg a rossz szervezés miatt. Igaz stressz van, a korrupció okán használhatatlan új beszerzésű gépek és segédeszközök miatt, meg a kontraszelektált, a munkához nem értő, de azt megtervező felső vezetők csodás munkatervei, munkaköri leírásai miatt. Ez van. 

Ilyen ma Magyarország 

Amúgy ilyen az egész ország. felül a buta korrupt, gerinctelen, velejéig romlott bűnözők, pszichopaták, középen gátnak a birkacsorda, lenyomva alulra a kreatív, tenni akaró embereket. 

Akik vagy végtelenségig frusztráltak attól, hogy nem a megfelelő helyen vannak, és hogy kik vannak a helyükön. Vagy elmennek, vagy megdöglenek a pszichés okokból szerzett betegségeikben. 

A közélet egy mocsáron úszó szemétbánya. A társadalom a bűnözők által hergelt, terelt véleményformáló (pl. szavazataikkal) csorda által ellehetetlenített, megosztott, hektikus káosz, teljesen működésképtelen, olyan, mint magyar társadalom nem létezik. 

A gazdaság? Színtiszta papíron létező statisztikai lufi. Addig fújják, amíg kidurran, és akkor lesz itt nemulass. Hazai ipar nincs. Mezőgazdaság nincs. Egyáltalában hazai termelés nincs. 

Van pár multi, szinte mind autóipari, kereskedelmi (élelmiszer áruházláncok), a raktáraik, meg ehhez a fuvarozás. Esetleg a földrajzi helyzetünk miatt logisztikai cégek még, de ez utóbbiak szerintem csengenek lefele. 

A bérek mesterségesen alacsonyan tartottak, magas a munkanélküliség, szerintem a közmunkásokkal, feketemunkásokkal, a rendszer által nem nyilvántartottakkal minimum 10% (2017). 

(Ahogy szerintem nem 500 000 ember ment el innen az utóbbi tíz évben, hanem több mint egymillió, és ezért tényleg egyre szembetűnőbb a megfelelő munkaerő hiánya.) 

Az egészségügy tényleg egy rom, személyes tapasztalatom egy betegség okán: nővér nincs, aki van, kizsigerelt, agyonterhelt, orvos nincs, szakorvos főleg. A felszereltség lepusztult, hiányos, és a várólisták... Egy rákosnak itthon semmi sansza. 

A magyar politika? 

Gazdasági bűnözők, elmebetegek, bábuk, vásári komédiások tróger hada, akik ellopják egy ország vagyonát, tönkreteszik az itt élők életét. Ezért felelniük kell.  És mind, kivétel nélkül. 

Volt kommunista felső középvezetők, az ő, vagy középvezetőik gyerekei, volt besúgók, titkosszolgák. Vagy az új generáció? Karrierért, pénzért mindenre képes, érzés, elv, tudás nélküli pszichopaták. 

De a birkák megvédik bégetésükkel őket, a csorda összezár az akolmelegért. Aki itt változást akar, annak semmibe kell venni a birkákat, a normális emberekhez kell szólnia, és nem csak ígérni, valóban börtönbe kell csuknia az elmúlt 27 év felelőseit, vissza kell szerezni a bűnözőktől az ország vagyonát. 

Van ilyen erő? Valami már mocorog a mélyben, nekem is van lieblingem, de a kétmillió birka erős gát, pedig ha 18-ban nem, akkor lehet soha, és szerintem lehet, hogy soha. 

De ha igen, itt az emberek el sem tudják képzelni, utána mi jön, amikor kiderül, a király meztelen volt, csak a lopott ruha takarta, amit vitt is magával. Ha vesztenek, ezek nem fogják könnyen adni, üvölteni fog a birkahad, jönnek majd újra a kopaszok, lesz itt TV székházostrom megint, utcai harc, ki tudja mi. 

És az emberek csodát várnak és nem értik, ebben ők is hibásak, csodák meg nincsenek. Ezek képesek lesznek tönkre tenni az országot gazdaságilag csak visszajöhessenek, akár a börtönből. Nagyon, nagyon nehéz lesz. 

Akkor miért vagyok itt? 

Mert itt boldog vagyok, a párommal mi elvagyunk mindennek ellenére, ő nem akar menni, és nagyon én sem mennék már. Szeretem a Hazám, benne a kevés barátom, a tájait, az éghajlatát (bár ez most nem kedvemre, változik :), az ízeit, illatait, szeretek magyarul írni beszélni. 

Magyarul beszélni a gondolataim, és nem mint idegen nyelven a gondolataim szavakba szedve. Itt a szívem, mindig itt volt. És reménykedem. Hátha. Ha lesz változás, én ott leszek! 

És tőlem kegyelmet ezek ne kérjenek, nem lesz, a birkáknak meg kuss, vagy akkor majd mehetnek el ők. Bár ez a bamba csorda nem kell sehol, kipróbálhatják majd migránsként. :)

Mert ez az ország egyszer talpra áll. Él itt vagy 5-6 millió jó ember, és elment innen vagy 1,5 millió. Egyszer összefognak, egyszer lesz, aki irányítja őket. Remélem, megérem. Elég a rabszolgaságból a hazugságból, a bambák bégetéséből, a tolvajok táncából.”

HÍRMONDÓ

Kerttől a hajóig – munkák Svédországtól Ausztriáig

A hét utolsó munkanapján felvillantjuk egy svédországi munka lehetőségét, de aki más irányba indulna, az válogathat ausztriai és németországi munkák, valamint egy hajós lehetőség között is. Részletek itt.

Hatalmasat bukott Theresa May 

Elvesztette abszolút többségét a kormányzó brit Konzervatív Párt az előrehozott parlamenti választásokon. Viszont a jelek szerint az ellenzék sem tud majd kormányt alakítani.

Ki süti idén a lángost a Balatonnál?

Mint már évek óta mindig, idén is súlyos problémát okoz a Balatonnál a gyakorlattal rendelkező szakemberek hiánya. Elsősorban szakácsból, pincérből, eladóból állnak nagyon rosszul.

A roamingnak annyi, de érhetnek meglepetések 

A jó hírt alighanem már mindenki tudja: alig egy hét múlva, június 15-től megszűnnek a roaming-díjak az Európai Unión, illetve az Európai Gazdasági Térségen belül. Csakhogy akad pár dolog, amire érdemes figyelni.

Durva különbségek az európai nyugdíjakban 

Az ember azt gondolná, hogy minél nyugatabbra megy, annál kisebb a különbség a nők és a férfiak nyugdíja között. Őszintén szólva eléggé meglepő, hogy ez nem így van, sőt!

(Fotó: pixabay.com/jingoba)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.