Valami azt súgja, a mai poszt szerzője, TheGee és férje nagyon nincsenek egyedül dilemmájukkal, ami röviden úgy foglalható össze, hogy a Brexit óta Nagy-Britannia már nem az a hely, mint volt előtte, viszont merre lehet onnan továbblépni? Érdemes-e kockára tenni az eddig a szigetországban felépített életet például egy bizonytalanabb kimenetelű kanadai kalanddal, ami ha nem sikerül, akkor merre tovább? Megannyi kérdés, amire a szerző után ti válaszolhattok.

„Alaphelyzet

Adott egy 30 év körüli gyermektelen határátkelő házaspár, 4 éve költöztünk ki Magyarországról Angliába. Amikor kijöttünk 2013-ban, nem ismertünk itt senkit, mindketten relatíve biztos munkahelyet hagytunk hátra; félretett pénzünkön és középfokú angol nyelvtudásunkon kívül csak nagy reményeket csomagoltunk a bőröndbe. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, voltak is nagyon nehéz pillanatok az első évben, jópárszor elgondolkodtunk azon, hogy jó döntést hoztunk-e. 

A szerencsénk az volt, hogy én egy hónapon belül találtam munkát ügyfélszolgálati munkakörben, amiben szerintem nagy szerepet játszott a korábbi multis munkatapasztalatom. Ez elég volt arra, hogy hónapról hónapra éljünk, de az előrejutáshoz kevés volt. 

A fordulat akkor következett be, mikor kb. 1 év után a férjemnek is sikerült a szakmájában elhelyezkednie. Innentől kezdve már meg tudtuk engedni magunknak, hogy társbérlet helyett önálló albérletbe költözzünk, autót vegyünk stb. 

Rá egy évre összegyűlt az önerő a saját lakáshoz, ami a következő hatalmas lépcsőfoka volt az itteni életünk alakításának. Természetesen van lakáshitelünk, amit 1-2 éven belül tudunk teljesen letörleszteni. Itt azért nem sokszázezer fontos lakásra/házra kell gondolni, sikerült egy élhető kisvárosban találni ingatlant jó áron. 

Brexit és egyéb bonyodalmak 

Közben sajnos a férjem munkahelye megszűnt. Ahol most dolgozik, ott egy borzasztóan nárcisztikus főnök meglehetősen megkeseríti az ő és munkatársai életét. Már többen felmondtak miatta, állítólag volt, aki pert nyert vele szemben méltánytalan bánásmód miatt. 

Mivel azonban a felmutatott eredményei jók, bebetonozott helye van a menedzsmentben, így reálisan az egyetlen megoldás a problémára az, ha a férjem munkahelyet vált. 

Időközben a britek megszavazták a Brexitet és azóta úgy tűnik, az európai munkavállalók számára a munkakeresés itt nehezebbé vált. Ez nem csak a mi véleményünk, portugál ismerősünk is ugyanezt mondja, holott neki is már több éves angol szakmai tapasztalata van. 

Ő is váltani próbál ugyanezen okból és míg őt be sem hívják állásinterjúra, ugyanezekre a helyekre, ahova ő is jelentkezett, kevésbé kompetens brit munkatársait időközben már simán átvették. 

A Brexit óta úgy érezzük, egyre ellenségesebbé válik Nagy-Britannia hozzáállása a magunkfajtákkal szemben, miközben meglehetősen ingatag lábakon áll az ország gazdasága, így nagyon elbizonytalanodtunk abban, hogy itt van-e továbbra is a helyünk. 

Alapvetően a magyar bizonytalanság miatt dobbantottunk Angliába és jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy cseberből vederbe kerültünk. Itt szolgáltatás alapú gazdaság van, és a pénzügyi, illetve biztosítási szektorból, amelyek jelentős részét adják a GDP-nek, már többen nyilatkozták, hogy vannak kidolgozott terveik egyéb EU-s országokba való áttelepülésre amennyiben az EU-s piachoz való hozzáférés, illetve ún. passporting right megszűnik Londonban. 

A méltán híres angol kutatás-fejlesztés szektor már most megszenvedi a Brexitet, humánerőforrás és anyagi támogatásbeli problémák miatt. 

Nem beszélve az egészségügyi rendszerről, ami a Brexittől függetlenül is fenntarthatatlan a jelenlegi formájában. És nem, a brit közvélekedéssel ellentétben erről nem a bevándorlók tehetnek, a kórházi ágyak nagyrészét nyugdíjas britek foglalják el. Erről belsős információink vannak. 

Rengeteg brit jelenleg nem dolgozik, hanem szociális juttatások által tartja el magát, ami hatalmas kiadást jelent az államháztartásnak. Aki kapott arról levelet, hogy az adója mire ment el, az biztosan emlékszik arra, amire én: a szociális segélyek fölényesen vezetik a listát. 

(Miközben az EU tagsággal kapcsolatos költségek pedig valahol a sor hátulján kullognak, így számunkra érthetetlen, hogy miért az EU tagság költségeit hibáztatták a kampány során például azért, hogy nem jut elég pénz az egészségügyre). 

Mi nem látjuk azt, hogy ez a hatalmas segélyes tömeg majd feláll a kanapéról a sör és füves cigi mellől és elmegy dolgozni, hogy átvegye a kieső bevándorlók helyét a munkapiacon. És akkor még a font romlásáról, az ebből következő inflációról nem is beszéltünk. Szóval röviden ezek miatt a dolgok miatt érezzük egyre inkább azt, hogy szorít minket itt a cipő. 

Hogy bonyolítsuk a dolgokat, mindeközben az én karrierem itt felfelé ível, már nem ügyfélszolgálaton dolgozom, hanem IT területen és a főnököm kilátásba helyezett számomra egy pozíciót, ami hatalmas előrelépés lenne szakmailag. 

Egyébként nincs IT végzettségem, mindent, amit megtanultam, azt a főnökömnek köszönhetek, aki nagyon nyitott és meglátta bennem a potenciált. Igaz, ő nem brit, hanem amerikai, aki már tizenéve itt él. 

Tehát adott a férjem számára nem túl jó kilátásokkal míg számomra jó karrierlehetőséggel kecsegtető szituáció Nagy-Britanniában, ahol jelenleg élünk. 

B terv 

Illetve adott egy vállalkozás ötlete, amit már jó ideje dédelgetünk a férjemmel. Részt is vettünk itt a megyénkben egy vállalkozni vágyók számára elérhető mentorprogramban (amit mellesleg az EU finanszírozott), ahol rengeteg hasznos dolgot tanultunk az elinduláshoz, ám sajnos mint kiderült, nem tudjuk elindítani itt a vállalkozást, mert az egyik alapanyagunk nincs még használatban az EU-ban, ezért engedélyeztetni kell, ami a szakértő becslése szerint 200,000 fontra (kb. 80 millió forint) rúghat. 

Ez a helyzet a Brexit után sem fog valószínűleg változni, mert úgy néz ki, Nagy-Britannia copy-paste elv alapján átveszi az EU szabályrendszer zömét a kilépés után. 

Ezt leszámítva ez egy relatíve alacsony befektetéssel elindítható vállalkozás lenne, jó növekedési lehetőségekkel, van is rá anyagi tőkénk, hogy elindítsuk. Csak hát az a fránya engedélyeztetés, ami horribilis összeg, ugye.

Itt jön a képbe a Start-Up Visa program Kanadában, amiről hivatalos infó itt található, ezt pár napja fedeztük fel. Röviden arról szól, hogy ha sikerül Kanadában befektetőt találni egy megadott listából, aki hajlandó befektetni a vállalkozásunkba vagy felvételt nyerünk egy ún. Business Incubator (elnézést, nem tudom mi ennek a magyar megfelelője) programjába szintén egy megadott listából, akkor jelentkezhetünk erre a vízumra, ami egyúttal permanent resident státuszt is biztosít. 

Persze vannak egyéb feltételek pl. 12,300 kanadai dollár megtakarítás fejenként a kezdeti megélhetési költségek fedezésére és angol nyelvtudás, ezek szerencsére nálunk nem jelentenek már problémát. 

Jelenleg ezt a lehetőséget próbáljuk feltérképezni, az első és legfontosabb dolog, hogy találjunk egy kanadai szakértőt, aki meg tudja mondani, van-e ennek a vállalkozásnak bármi akadálya Kanadában. 

Az infók alapján, amiket eddig találtunk hivatalos kormányzati oldalakon, úgy tűnik, nincs, de az ördög ugye mindig a részletekben rejlik. Amint ez megvan, következik a részletes utánajárás kanadai áraknak, beszállítóknak, vállalkozásokra vonatkozó törvényeknek, piackutatás, hogy az információk segítségével átírjuk a már meglévő üzleti tervünket és el tudjunk kezdeni „házalni” a befektetőknél, Business Incubatoroknál abban a reményben, hogy találunk valakit, aki lát benne elég fantáziát ahhoz, hogy támogatását adja és ezzel elindítsuk a jelentkezésünket a vízumra. 

Dilemma 

Persze rengeteg kérdés és kétely van bennünk. Érdemes mindent ismét hátrahagyva szedni a sátorfánkat és továbbállni, ráadásul egy másik kontinensre? 

Mi lesz a családdal? Ha ezt sikerül meglépnünk, akkor jó ideig biztosan nem fogunk visszalátogatni a családhoz, barátokhoz. Mi van, ha családi vészhelyzet adódik? Angliából nem nagy kunszt elrepülni Budapestre, de Kanada esetében ez már jóval drágább és több szervezést igényel. 

Ha Angliában maradunk, akkor jövőre itt is be tudnánk adni a letelepedési kérelmet, bár egyre kevésbé érezzük magunkat „itthon” a jelenlegi közhangulatban. 

Ha most borítunk mindent, akkor később, a Brexit után jó eséllyel nem tudunk már visszajönni ide, ha mégsem sikerül megalapozni az életünket Kanadában. Márpedig ha Magyarország és Nagy-Britannia között kellene választanunk, akkor egyelőre még a fentebb vázolt problémák ellenére is úgy érezzük, szívesebben élnénk Nagy-Britanniában. 

Várjunk még 2 évet mire megszerezhetjük a brit állampolgárságot és akkor borítsunk? Semmi garancia nincs rá, hogy a Start-up Visa program 2 év múlva is elérhető lesz... 

Biztosan kapok majd hideget-meleget, de ezzel együtt is nagyon érdekelne kívülállók véleménye, illetve tapasztalatok ezzel a fajta vízummal, illetve Nagy-Britanniából Kanadába költözéssel kapcsolatban. 

Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta. 

TheGee”

HÍRMONDÓ

Ha nem félsz a munkától, akkor ez mind rád vár

Ma inkább azoknak kedvezünk, akik szívesen megfogják a munka végét, legyen az szobalányi munka, asztalos, vagy gyári meló. Van még más is a tarsolyban.

Ki süti nyáron a balatoni lángost?

Lassan az az ember benyomása, hogy mindenki külföldre megy dolgozni, legalább is úgy tűnik, lángossütőből sincs elég a Balatonnál.

Tovább fogy a magyar 

Tulajdonképpen nehéz eldönteni, hogy meglepetés-e vagy sem, ám mindössze öt olyan járás van az egész országban, ahol többen születnek, mint ahányan a körzetben meghalnak. És akkor a kivándorlásról még nem beszéltünk.

Meglepő, melyik a világ legegészségesebb országa 

Ha azt írjuk, hogy Olaszországgal mostanában (?) akadnak problémák, akkor jóformán nem írtunk semmit. A gazdaság évek óta egyetlen hajszálon függ, a fiatalok 40 százalékának nincs munkája, szóval a kilátások nem túl jók. Vagy mégis?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.