Otthon nem is gondolná senki, hogy mennyire furcsán egyedül érezhetjük magunkat egy másik országban – írja az eheti blogajánló egyik szerzője, és azzal együtt is igaza van, hogy ő nyilván most, egy év után ért el a határátkelés egyik tipikus szakaszába. Emellett tippeket kapunk a némettanuláshoz, és megtudhatjuk, mit és hogyan érdemes tennünk Olaszországban a kávétól az öltözködésig.

A Fromazs blog szerzője és családja bő fél éve költözött Franciaországba, és mint a legutóbbi posztból kiderül, most éppen a helykeresés fázisában van. Érdekes elolvasni, hogyan látja a határátkelést!

„Ez az első évem Franciaországban és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy negyedévente az iskolai szüneteket otthon tudjuk tölteni. Persze ez csupán addig tart, amíg nem lesz munkám, illetve amíg be nem indítom a nemrég kitalált, mini-nyelviskolámat. 

A sok utazás egyrészt persze nagyon jó, mert így mindig feltöltődöm Magyarországon, de egyúttal rossz is amiatt, hogy sosincs elég időm valamit kitalálni és megvalósítani Franciaországban, mert szinte máris újra úton vagyunk. Lehet, hogy ez az én menekülésem a valóság elől. (...) 

A külföldi élet lelkileg könnyen megviselheti az embert. Otthon nem is gondolná senki, hogy mennyire furcsán egyedül érezhetjük magunkat egy másik országban. 

Arról nem is beszélve, hogy nem is meri az ember bevallani magának, hogy nem érzi jól magát, hiszen ő külföldön él, ahol elvileg minden jobb, mint Magyarországon. 

Ez a belső frusztráció magunkban hordozva, nem kimondva nagyon sok kárt okozhat a lélekben. Olvastam egy pszichológus írásában, hogy sokszor azok is így éreznek, akik már egy konkrét munkaajánlattal lépik át a határt. Ezen még én is meglepődtem, hiszen én is úgy hittem, hogy ha munka van akkor már minden simán megy. Nem biztos. 

Mindenesetre valahogy túljutottam a mélyponton és elengedtem azt, ahogy elképzeltem, hogy alakulni fognak a dolgaim. Nem úgy lett, ez van, de majd lesz valami más." 

A teljes posztot itt találjátok.

Így tanulj németül! 

Valahogy mindig biztos távolságból néztem a német nyelvre, soha nem éreztem hatalmas késztetést a megtanulására, és Gabuschka posztját olvasva a Frankfurti mesék blogon nem érzem úgy, hogy nagy hibát követtem volna el. Ő három év kintlét után jött rá, hogy eddig rosszul állt a német nyelv tanulásához.

„A német nyelv megtanulása nem egy egyszerű feladat, hanem egy élethosszig tartó folyamatos munka, mondhatjuk egy életmű. Valami, amelyre büszke lehet az ember, valami, amellyel mindig foglalatoskodhat, kicsit mindig bütykölhet, javítgathat rajta. 

Olyan, mint egy saját ház, amely soha nem lehet elég tökéletes, ahol mindig találhatunk valamilyen hétvégi elfoglaltságot, mint például kerítésfestés, fürdőszobafelújítás vagy csak egy sima spájztakarítás. 

Soha nem dőlhetünk hátra, hogy végeztünk, mert mikor készen vagyunk a kerttel, akkor kezd el mozogni a lépcsőkorlát, vagy folyni a mosógép. A német nyelv pontosan így működik: mikor megtanuljuk a melléknevek ragozását, akkora felejtjük el a birtokos esetet. 

Vagy amikor már élő beszédben is képesek vagyunk folyékonyan használni a feltételes módot, addigra felejtjük el a passzív szerkezet ragozását múlt időben. 

De nem szabad elkeseredni, helyette érdemes úgy tekinteni erre a gyönyörű feladatra, mint egy szoborra, amelyet szabad időnkben kedvünkre farigcsálhatunk, alakíthatunk és tökéletesíthetünk. 

Tudom ajánlani mint életcél, az biztos, hogy mindig lesz hova fejlődni. Például az öcsém, aki már régen elérte a felsőfokú szintet, németül tanul és dolgozik, mesélte, hogy mostanában néhány kollégája elkezdte a kiejtését korrigálni, hogy így segítsék abban, hogy sikerüljön elhagyni a helyi, hesseni dialektust. 

Csak azért mert a nyelvtan- és a szókincsismeret felsőfok felett van, nem szabad azt hinni, hogy tudunk németül. Majd amikor az akcentust is magunk mögött hagytuk. Ha sikerül. És ha igen, akkor is talán elegendő lesz a tudás. (...) 

Sajnos valamennyi tanulást muszáj belekalkulálni a folyamatba, mert a német nyelv nem „ragad”, de vannak módszerek, amellyel kevésbé fájdalmas módon is lehet eredményeket elérni. Szerintem a B1-es szintig érdemes nyelviskolába járni, onnan már - persze a nyelvtanulás céljától függően - lehet egyedül is tovább haladni. 

Ebben az posztban összegyűjtöttem, a nekem leginkább bevált módszereket, elmesélem, hogy én hogyan gyötörtem magam keresztül a német nyelv szépségein. És teszem továbbra is. 

Társ 

Kézenfekvő megoldás, ha a párunk, feleségünk, férjünk anyanyelvi szinten beszéli a német nyelvet. Hiszen, mint ahogy azt sokan gondolják, egy anyanyelvű társ mellett egyszerű lehet megtanulni németül. 

Sajnos hiába ébredünk egy interaktív, beszélő, két lábon járó német szótár mellett, a gyakorlatban ez nem ilyen egyszerű. Leginkább akkor segít, ha már haladó szinten kommunikálunk a nyelven. 

Egy hely, ahol csak németül beszélnek 

Ha esetleg a végtelen türelemmel megáldott, maszekban nyelvtanár párunkra még várni kell, vagy mint az én esetemben nem szeretnénk, hogy minden egyes németül lefolytatott beszélgetés egy kioktatásba (majd veszekedésbe és sértődésbe) torkolljon, akkor keressünk az otthonunkon kívül egy olyan helyet, ahol csak németül beszélünk. (...) 

Olvasás 

Itt az a kulcs, hogy keressünk rövid, könnyen fogyasztható anyagot, amely iránt egyébként is érdeklődünk. Nos, ezzel azért nem mondtam semmi újat, ezt mindenki tudja aki nyelvet szeretne tanulni, ennek ellenére többször is belekezdtem engem egyáltalán nem érdeklő német könyvek olvasásába, majd dobtam félre, mert a téma semmilyen nyelven nem érdekelt volna. Mert éppen az volt kéznél, vagy kaptam ajándékba és rám várakozott a polcon. 

Közben elfogadtam, hogy nem szeretek németül olvasni, de gyakorolnom meg muszáj, így vagy egy magazint veszek, vagy az engem egyébként is érdeklő témákra németül is rákeresek online. (...) 

TV (Mozi/YouTube) 

A hallás utáni értést tényleg hihetetlen gyorsan fejleszti a tévézés. Pontosan emlékszem, hogy eleinte egy szót sem értettem, most meg már a legtöbb adást úgy hallgatom, mintha magyarul menne, főleg, ha nem vagyok fáradt. Olyankor azért még simán félreértek mindent. Tévé helyett lehet sorozatokat nézni, vagy német youtubereket követni. (...) 

Online és offline tanulás 

Végtelen számú online lehetőség van a gyakorlásra, én pontosan ezért nem megyek már nyelviskolába, pedig a tanulás még mindig rám fér. Mivel az alapokat már megtanultam anno a nyelvkurzus alatt, így amikor elfelejtem hogyan képezzük a Konjuktiv 2-t, akkor felfrissítem az emlékeim a szabály elolvasásával és megcsinálok néhány online gyakorlatot. 

Nem fordul elő gyakran, hogy leülök egy könyv mellé, de ha igen, akkor Maklári Tamás: Lazán németül című könyvsorozatából gyakorlok. Szeretem, mert sok benne a gyakorlat, a feladat, így szerencsére nem az fajta drága, színes-szagos nyelvkönyv, amely hemzseg a nyomi, nem életszerű dialógusoktól, meg óriási képektől rajta boldogan nevető emberekkel, hogy a valódi tudást megszerzését elősegítő gyakorlófeladatokat kiszorítsa.” 

Ebben az esetben is érdemes elolvasni az eredeti posztot!

Olasz stílusgyakorlatok 

Minden országban érdemes minél hamarabb megismerkedni a helyi szokásokkal, hogy ne tűnjünk kezdő turistának. Az Olaszmamma blog az Itáliába látogatóknak és az ott élőknek adott pár hasznos tanácsot.

A kávé 

Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Cappuccino, tejeskávé, és egyéb szelídített darabok csak a reggelihez megengedhetők, ebéd után a kávé az kávé: eszpresszó, forrón, feketén, bivalyerősen. Egy olasz soha nem rendelne úgy cappuccinót, hogy a gyomrában már van egy adag paradicsomos tészta. 

Étkezés 

Míg bárhol máshol a világon egy tányér tészta elmegy egy étkezésnek, addig az olaszok egy adag carbonara után csak legyintenek, hogy jaj de jó, megvolt az első fogás, kérem a következőt. 

Az köztudott, hogy az olaszok nem leveseznek, de esznek vagy három fogást, szigorú szabályok szerint. Antipasto (előétel), primo (az első fogás, mi rendszerint tészta vagy rizs), secondo (a második fogás, általában hús vagy hal). 

Az olasz ebédszünet a munkahelyen is legalább egy órás, mert az étkezésnek meg kell adni a módját, és rendesen ki kell kapcsolni a robotból, nem csak kutyafuttában bekapni valamit két akta között. 

Borravaló

Ha már szépen megebédeltünk, kérjük a számlát. A legtöbb olasz étteremben a számlán külön pont a szervízdíj, úgyhogy borravalót adni, meg számolgatni a 10%-okat egyáltalán nem szokás. 

Intsd le a buszt 

Ha nagyvárosban jársz. és tömegközlekedni kényszerülsz, ne felejtsd el, hogy a buszmegálló az csak egy opció. Ha a busz érkezésekor nem inted azt le, nem fog megállni, és várhatod a következőt. 

Cipővel a nappaliban 

Egész nap gumicsizmában pácolódott a lábad? Kilóg a nagylábujjad a zokniból? Rá se ránts! Az olaszoknál nem szokás vendégségben levenni a cipőt, be lehet trappolni a nappali közepére az utcai tipegőnkbe, senki nem fog utánunk szaladni ikeás vendégmamuszt ránk erőltetve. 

Öltözzünk jól! 

Nincs mit tenni, az olaszoknak olyan veleszületett stílusérzéke van, amitől még a legegyszerűbb vidéki háziasszony is dívának tűnik. Nagyon jól öltözködnek, csinosak, kihúzott háttal járnak, még a sarki közértbe sem ugranak le melegítőben vagy zilált hajjal.” 

Olvasd el az eredeti posztot, itt teheted meg!

HÍRMONDÓ 

Külföldi melók Svédországtól Franciaországig 

Egy háromnapos hétvége középső napján mi mást is tehetnénk, mint hogy virtuális Európa-túrára hívunk titeket, amiben Svédországtól Németországon át Franciaországig ajánlunk munkákat.

Mit gondolnak a magyarok az EU-ról? 

A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint a magyarok körülbelül fele gondolja jónak azt, hogy Magyarország az unió tagja. Ezzel az uniós átlag alatt vagyunk, viszont egyre inkább az unióhoz tartozónak érezzük magukat.

A kormány szerint csökkent az orvosok elvándorlása 

A jövő évi költségvetési tervezetben 150-200 milliárd forinttal több jut az egészségügyre - mondta az egészségügyért felelős államtitkár, aki szerint mind az orvosoknál, mind a szakdolgozóknál csökkent az elvándorlás.

Elképesztő vízumkálvária 

Magyar útlevéllel Vietnamba vízum kell. Ezzel kapcsolatban nincs is kérdés, csakhogy ott van a legnagyobb sziget, Phu Quoc, ami vízummentes zóna. Vagy mégsem? Vagy mégis, de nem úgy? Egy nem hétköznapi kálvária története.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.