Folytatjuk Mick kalandjait Angliában, aki ugye olyannyira 50 fölött kezdte építeni az angol jövőt, hogy konkrétan ma 52 éves, szóval mindenekelőtt boldog születésnapot! (Ha már az első posztja ezzel ért véget, egyébként itt olvashatja, aki kihagyta). Most pedig vegyük fel a történet legutóbb elhagyott fonalát! (A képeket ezúttal is köszönöm!)

Hogyan alakult ki az ismerősi köröd külföldön? Nehéz volt új ismeretségeket kötni? Miben más ismerkedni, mint Magyarországon? Írd meg! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com

Körbe-körbe 

Az első önálló lépések

Tehát szűk 2 hónapnyi napelem farm „építési” tapasztalatot szerezve kikristályosodott számomra, hogy én bizony Site Manager leszek, legalábbis akkor így gondoltam. Március elején elvégzem az SMSTS tanfolyamot, és Határátkelős posztokból erőt merítve küldöm a jelentkezéseket az összes szembejövő álláshirdetésre.

Akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni. (Elnézést kérek, ez még mindig A tanú című filmből volt.) Akkor még nem sejtettem, hogy mondjuk a Thames Water-hez, a Scottish and Southern Energy-hez vagy autópálya építésre nem nagyon kellene jelentkeznem, mert ezeknél egészen mást jelent a Site Manager munkakör. Persze ilyen alapon sehova nem kellett volna jelentkeznem, mert annyi közöm volt az egészhez, mint a harangöntéshez.

Végtelen solar mezők 

Utólag az is világos, hogy a tanfolyam elején miért volt tapintható a csend rövid bemutatkozásomat követően (a többiek nagyrészt évek óta az építőiparban dolgozó festők, tetőfedők, épületasztalosok, kőművesek voltak, akiket a cégük iskolázott be a tanfolyamra). 

Én elmondtam, hogy hol dolgoztam január óta, most itt vagyok, és Site Manager leszek. A legendás angol hidegvér és udvariasság számlájára írható, hogy nem röhögtek fel hangosan. 

Természetesen becsülettel kivettem a részem a közösen kidolgozandó feladatok megoldásánál, a tesztet pedig majdnem hibátlanra írtam, mert „csak” meg kellett jegyezni a dolgokat. 

Segítségemre volt, hogy a CSCS (Construction Skills Certificate Scheme) kártya megszerzéséhez vettem egy könyvet, amely tartalmazta az összes kérdést, amely előfordulhat a teszten, és voltak átfedések a teszt és a tanfolyam tudásanyagában. 

Elég sok változás volt a szabályozásban mostanában, de úgy érzem még képben vagyok, ha valakinek segítségre van szüksége ezzel kapcsolatban, akkor írjon privátban, nem akarom a posztot elvinni ebbe az irányba.

A kiindulási helyzet ekkor: kifizettem a tanfolyam díját, még nálam volt a cég által bérelt autó, amit le kellett adnom Southamptonban, a felszereléseket el kellett juttatnom Tiborhoz (azt se tudom már, hogy hova, csak kaptam egy címet és mentem), és hétfőn reggel meg kellett jelennem a szállodában, ahol a tanfolyamot tartották. 

Szállás még nincs. Az összes csomag nálam. Pénz, aminek elégnek kell lennie szállásra, kajára, és ki kell tartania addig, amíg megkapom az első fizetést. Persze az első 5 napon egész nap oktatás, tehát az kiesik. 

Ha akkor valamilyen csoda folytán felvettek volna olyan helyre, ahol havi bért fizetnek, garantáltan elfogyott volna a pénzem jóval az első fizetés előtt. Feleségem otthon a három gyerekkel óvónőként, szóval nem ő lesz az, aki nagyobb összeggel kisegít. Azóta sem tudom hogyan csinálta, de küldött mégis majd 100 GBP-t zsebpénznek. 

Számlát még Isle of Wight-on nyitottam oly módon, hogy akkori munkáltatóm, a magyar cég igazolta céges levélben, amit ők küldtek közvetlenül a banknak, hogy márpedig nekem ez és ez a magyar lakcímem. 

Erre a megoldásra úgy nyílt mód, hogy az ügyintéző két héttel korábban érkezett vissza egy budapesti hétvégéről és valóban segíteni akart. Megkérdezte: a magyar munkáltató egy jól ismert cég Magyarországon?, én pókerarccal: egyike a legismertebbeknek a maga kategóriájában. Emellé még National Insurance számot kellett szereznem, ami már gyerekjáték volt.

A teljes kép 

Vasárnap érkeztem Tiborhoz, átadtam neki a céges dolgokat, mondom neki a terveket. Kérdezi, hogy ma hol alszol? Azt még nem tudom, mert próbáltam abban a szállodában, ahol a tanfolyam van, de drágának találtam, és mivel mindjárt leadom az autót is, olyan hely kellene, ami közel van. 

Ebben nem tud segíteni, de aznap éjszaka alhatok az ő szállásukon, csak megkérdezi Sándort, hogy neki sincs-e kifogása. Nem volt, így odaautóztunk, természetesen éppen az ellenkező irányba volt Southampton-hoz képest, így hajnalban kelve vezettem vissza a repülőtérhez, ahol leadtam a kocsit, és az összes cuccommal a „hátamon” elbuszoztam a tanfolyam helyszínére. 

Akkoriban egy Samsung Galaxy 1 telefont használtam, amit a legnagyobb jóindulattal sem lehetett korszerűnek nevezni, ennek ellenére sikerült a szálloda halljában lévő WiFi-t használva lefoglalnom egy Bed & Breakfast szobát a következő napokra.

A hullámvasúton 

Pénteken levizsgáztam, önéletrajz frissítés ezerrel, további jelentkezések elküldése. Visszajelzés zéró. Jártamban keltemben találtam egy bolt ablakában egy telefonszámot, hogy a környéken keresnek embert irodatakarításra. 

Nem válogatunk, elmentem beszélgetni, másnap már porszívóztam a közeli irodában. Kb. háromszor voltam itt, aztán elszólított a sors, így a bálnamercis, de elől hiányos fogú vállalkozó beljebb van a ki nem fizetett gyakorlásommal. 

Közben a különböző weboldalakra feltöltött önéletrajzomnak köszönhetően volt pár telefonhívásom jellemzően ügynökségektől, akik érdeklődtek a jelenlegi helyzetemről. 

Gyorsan megtanultam egy fontos dolgot. Néha elég egy Yes vagy No is. A beszélgetés egy pontján elhangzott a kérdés: Do you drive? Én pedig roppant készségesen elmagyaráztam, hogy természetesen van jogosítványom, de jelenleg nincs autóm. Thank you, we will get back to you. 

Hamar leesett, hogy nem ezt a választ várták, így amikor a swindoni HAYS irodából hívtak, hogy tudnék-e másnap vagy következő hétfőn kezdeni Lyneham-ben, az akkori legnagyobb napelem farm építésén, ami a Royal Air Force egyik repülőterén valósult meg, azonnal mondtam, hogy semmi akadálya, hova menjek? Mikorra? 

Aztán főhetett a fejem, amikor letettük. Hogy jutok el oda? Hol fogok ott lakni? A térkép azt mondta, hogy Eastleigh-ből nem lesz jó Lyneham-be járni dolgozni. 

Március 20-a volt, 3-4 hónap munkát emlegetett. Még a 3-4 hét is hazugság lett volna, de akkor persze sejtésem sem volt erről, így hétfő reggel megérkeztem Swindonba a HAYS irodájába, ahol adatokat egyeztettünk, tervekről csevegtünk és Site Supervisor munkakörről egyeztettünk 17,50 GBP órabérrel. 

Hétvégén bejártam az utat a már általam bérelt autóval, hogy ne hétfőn bolyongjak, ami hasznosnak bizonyult, mert első körben rossz post code-ot kaptam, így teljesen máshol kötöttem volna ki, ha hétfőn az alapján megyek. 

Az irodából ki a területre, név és telefonszám, akit keresni kell. Katonai bázis, a kapuban gurkák az őrök. Akkora a hely, hogy gyalog bejárni esélytelen, az elektromos hálózat kiépítésért felelős cégnek külön Site Manager-e van, aki alatt dolgozik számos Supervisor. 

Egészen más lépték, szűk két hónapot solarkodtam, itt annak a site-nak legalább tízszerese. Megijedünk ettől? Meg hát, de nem mutatjuk. Bemegyek, ott egy még nagyobb főnök kérdezi, hogy milyen elektromos tapasztalatom van. Mondom, hogy semmilyen, de az önéletrajzom sem állított ilyet. 

Beszélek-e bolgárul? Sajnos nem, de angolul, németül és magyarul igen. Azért kérdezi, mert ők német céggel dolgoznak ugyan együtt, de mint kiderült nem németek jöttek, hanem bolgárok. Bocs, akkor sem. 

Jó, menjek ki Natannel a terepre. Natan fiatal jamaicai arc, csomó aranyfoggal és mindenkinek bemutat, hogy itt van az új Supervisor, ebből úgy gondolom, hogy sínen vagyok, így visszatérve az irodába meglep, hogy a főnök azt mondja, köszöni szépen. Mit köszön? Akkor miért hordtak itt körbe, mint a véres kardot? Közben találkoztam pár magyar villanyszerelővel, akik a fővállalkozónak dolgoztak. Reménysugár, hátha miattuk szükség lesz rám. 

Hívom az ügynököt, hogy ez most mi? Mit köszönnek? Azt mondja, hogy várjak a kocsiban. Üldögélek vagy másfél órát, visszahív, hogy 17,50 helyett csak 14,50-et tudnak fizetni, ha érdekel, menjek be. 

Bemegyek: ma délután és holnap próbanap, utána meglátjuk. Elkezdem csinálni, amit kérnek. Összesíteni kell, hogy mely sorokban mi készült el az inverterek bekötésénél, majd átmenni a fővállalkozó irodájába és ott lejelenteni az eredményeket. (Ennek később lesz jelentősége.) 

Visszatérő elem a korábbi posztokban, hogy ügynökséggel kezdtek, majd felvillantva elkötelezettségüket, elképesztő munkakedvüket, munkabírásukat, legendás magyar megbízhatóságukat rövid időn belül állandó állásajánlatot kaptak. 

Na most napelemnél ilyen nincs, mert projektek vannak, de sok építőipari munka esetén sem jellemző. Persze én ezt akkor nem is sejtettem, és apait-anyait beleadva dolgoztam. 

A cégről, ami az elektromos munkát végezte hamar kiderült, hogy ők alapvetően más elektromos munkákkal foglalkoznak, ez az első napelemes munka, amit elnyertek. (Érdekes, hogy éppen egy ekkorát. Nálunk tuti Pénztáros Lölő vitte volna ezt is.) 

Tehát nagy valószínűséggel nem pont rám vágynak hosszútávon. Eljött a kedd este, letelt a próbanap, érdeklődöm a hogyan továbbról. Válasz: mondta valaki, hogy ne gyere holnap? Nem. Akkor gyere. Hullámvasút fel! Hurrá, van angol munkám!

Úton az ég felé 

Ezt a két hetet úgy kell elképzelni, hogy napi 10-12-15 óra munka. Ma jött 100 új lengyel modulokat rakni, holnap jön 50 bolgár összekötni a modulokat, és olyan 20-30 román. Nem hittem a szememnek, amikor a szájt közepén megláttam a lengyel rendszámú panorámabuszt, amivel a melósokat hozták.  

Mellette magyar villanyszerelők, akikre a magyar munkaerő közvetítő cég még rálőcsölt 6-8 roma segédmunkást. Ilyet se láttam addig: az egyik arc egy az egyben úgy nézett ki, mint akik régen a használt autó piacon nepperkedtek a Zsigulikkal. 

Műbőr kabát, szövetnadrág és ott áll a mező közepén: főnök úr olyan sárga bélelt kabátot nem tud nekünk szerezni, mert fázunk. Mellettünk pár méterrel a lengyel pólóban, őrült tempóban rakta a modulokat, így majdnem javasoltam, hogy esetleg el kellene kezdeni dolgozni, máris helyreállna a hőháztartás. 

A villanyászok, akik korrekt szakemberek voltak, ezzel járó tudással, felszereléssel, munkaruhával, nem is értették, hogy mit vétettek, amiért ezzel a csapattal kellett jönniük. 

Már a belépéskor majdnem visszafordították őket, mert az egyik komának darabokban volt a személyi igazolványa. Beköltöztették őket egy Holiday Inn-be, ahol persze a tiltás ellenére cigiztek a szobában, volt is zűr a büntetés miatt. 

Csütörtök reggel aztán megemlíti a Site Manager, hogy tudom-e, hogy holnap van az utolsó napom? Hogy micsodám? Ők mondták az ügynökségnek előre. Az ügynök: nem erről volt szó. Bassza meg, nincs angol munkám! Hullámvasút le! 

Napközben Natan átvisz a fővállalkozó irodájába, hogy itt ez a jóember, holnap van nálunk utoljára, de igyekszik… nálatok mi a helyzet? Ott ülnek benn, éppen ebédelnek, meglátnak, ja ő szokta lejelenteni az elvégzett munkákat, persze szombattól kezdhetsz nálunk. 

Melyik ügynökség? HAYS, akkor jó, mi is velük dolgozunk. Hullámvasút fel! Ismét van angol munkám! Persze közben az ügynök azért felhív, hogy ez más cég és munkakör, ezért 10 GBP az órabér. Megfelel? Erre mit lehet mondani? 

Ez egy nagy angol solar cég, továbbra is bedobok mindent, olyan karriert csinálok náluk, hogy a fal adja a másikat. (A pénzzel kapcsolatban itt lesz egy csavar.)

Túlélték

Hátország

Elsősorban természetesen a család, de itt vannak olyan fejlemények, amiket csak később lehet elmondani, mert mit kezdjenek az előbbi hullámvasutazással? Vagy azzal, hogy a totális bizonytalanság miatt nem intéztem csak bizonyos időre a szállást, és amikor szóltam, hogy maradnék, akkor tudtam meg, hogy egy nappal későbbtől rendben, de aznap sajnos teltház van. Így aludtam egy éjszakát tábori ágyon Daviddel, a gurkával egy szobában. 

A fentiek miatt gyakran előfordult, hogy amikor Édesanyámmal vagy Feleségemmel beszéltem, akkor leginkább a jól vagyok, minden rendben részre szorítkoztam. Miért aggódjanak olyan dolog miatt, amin még én sem tudok változtatni, nemhogy ők? 

Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy van egy olyan barátom, aki gimnáziumi osztálytársam és esküvői tanúm volt, és ebben az időszakban is bármikor számíthattam rá, amikor megrogyva, elbizonytalanodva felhívtam. 

Sokszor próbált tanácsot adni, hogy induljak el a vendéglátós vonalon, és az ottani ismeretségeket felhasználva majd tovább lépek, ezt nem akaródzott megfogadnom, de a legfőbb erőssége a kapcsolatunknak, a legnagyobb segítség, amit kaptam tőle, hogy mindig fenntartás nélkül végighallgatott. Köszönöm, Andi! 

Ezen kívül Tiborral alakult még ki bizalmi, egymást erősítő kapcsolat, akinek be tudtam számolni a munkakeresésről és időnként találásról. Ő megosztotta velem a híreket a magyar napelemes céggel kapcsolatban, ami időközben gyakorlatilag megszűnt, később pedig mesélt svájci kalandjairól.

Az angol adózási év 

Március vége közeledett, már kemény két hete termeltem az angol imperialista világbirodalomnak a GDP-t, és fizettem az egészségbiztosítást. Miért érdekes a tax year? Pontosan azért, mert áprilistól tart márciusig. 

Nekem 2014/15-ben nem volt korábbi angol jövedelmem, az órabér viszonylag magas volt, így utazási költséget, szállást és étkezést is el tudtam számolni az akkori szabályozásnak megfelelően, ami időközben sajnos megváltozott. 

A pontos részleteket persze nem tudtam, amikor megérkezett számlámra az első heti 663 GBP, majd egy hét múlva 792 GBP. Ez igen! Itt megéri dolgozni. 

Szombattól péntekig tartják nyilván a munkahetet, és következő pénteken kerül a számlára a pénz. Payslip még nem érkezett, így nem láttam a részletezést, csak örültem, mint majom a nemi szervének. 

Ugyanakkor ismét a hullámvasút alja felé vettem az irányt, mert hiába építettem volna fel egyedül az egész solar farmot, akkor sem akart volna felvenni / megtartani senki, mert éppen azért volt az őrületes pörgés, hogy az adóév vége előtt a mező minél nagyobb része legyen rákötve a hálózatra, mert az alapján számol el a beruházó az állammal. Utána már tényleg csak a cég alap emberei maradtak.

Last Man Standing

Volt is felháborodás, amikor egyik reggel a bolgároknak szóltak, hogy köszönik, de már nincs szükség rájuk, a megérkező románok úgy tudták, hogy rájuk még igen, de hamar elmagyarázták nekik, hogy tévedtek, rájuk sem. 

Nekem az átigazoláskor azt mondták, hogy a következő hét próbaidőnek tekinthető, aztán meglátjuk. A következő hét elején pedig már kész tényként közölték, hogy csütörtök az utolsó napom, ahogy megbeszéltük, mert Nagypénteken nem dolgozunk, utána meg már nem is kell fáradnom egyáltalán. 

Két hét múlva, amikor meglátogattam David-et, akkor már egy szinte üres szájtot őriztek. Egy kis bónusz azért felmerült ezzel a munkával kapcsolatban, ami később derült ki a payslip-ről, a korábban megbeszéltekkel ellentétben 14.50-es órabérrel fizették ki mindkét hetemet.

Modulházak 

Ez az egész hullámvasutasdi persze csak az én elmémben játszódott le, mert azzal az irreális elvárással indultam neki, hogy én szinte azonnal állandó, alkalmazotti munkahelyet találok. Ugyanakkor a legerősebb motiváció, hogy pontosan tudja az ember, hogy csak akkor fog jövő pénteken fizetést kapni, ha ezen a héten dolgozik. 

Digger szakavatott gépkezelő, aki bármikor talál újabb munkát valamelyik ügynökségnél. Van kellő tudása, tapasztalata ehhez. Nekem nincs megfelelő építőipari tapasztalatom, elvileg megszerezhetem hosszabb-rövidebb megbízásos munkákkal is, de ezekre éppen a tapasztalat hiánya miatt nincs túl nagy esélyem. A kiszámíthatóság, a kalkulálható bevétel miatt én „normális” alkalmazotti munkaviszonyra vágytam. 

Elmondtam „igényemet” a HAYS munkatársának, aki mellesleg a temporary to permanent állásokkal foglalkozott, de nála jelen pillanatban nincs semmi, de kolléganője tud egy munkát, ami szeptemberig tart és csak a mező másik oldalára kell átfáradnom, ahol Ministry Of Defence építtet a kadétok számára szálláshelyeket. Annyit még hozzátettek, hogy 9.00 az órabér, mert ez segédmunka. 

Itt az április-szeptember időszak és a közelség felülírta az összes egyéb részletet (nem supervisor munka, alacsony órabér), és a belső párbeszéd úgy módosult, hogy majd ennél a modulházakat építő cégnél mutatom meg igazán, hogy mi a magyarok istene, ha munkáról van szó, és úgy kiemelnek, hogy légszomjam lesz a hirtelen emelkedéstől. 

Amit ekkor ugyancsak nem tudtam, hogy eltérő megállapodás hiányában a cégnek súlyos összeget kell fizetnie az ügynökség felé, ha a szerződéssel oda küldött dolgozónak állandó, alkalmazotti munkakört ajánlanak fel. Még mindig várhatnám, hogy átvegyenek… 

Ez a hely még katonaiabb volt, így szükség volt egy Disclosure Scotland igazolásra (hogy büntetlen előéletű vagyok) és ki kellett tölteni egy Baseline Personnel Security Standard nyomtatványt is. 

Ez a Defense Insfrastructure Organisation által kért adatlap, ami nem minősül biztonsági átvilágításnak (ez később igencsak hasznos lett volna, ha rendes átvilágításon estem volna át, például buktam el munkát, amiatt, hogy csak olyat tudtak/akartak felvenni, akinek volt security clearance papírja). 

Éppen csak a szemfenék vizsgálatot nem tartalmazta, viszont kellett ajánló, aki válaszolt ehhez hasonló kérdésekre: Do you believe the subject to be strictly honest, conscientious and discreet? 

Külön öröm, hogy nem 1983. január 1. után születtem, mert így megúsztam a mátrix kitöltését, amelyben a szülők édes/mostoha és partner/házastárs szüleinek jelenlegi és születéskori állampolgársága és születési helye, ideje lett volna kitöltendő. 

Egy konkrét és vicces haszna volt annak, hogy az egész procedúra végén kaptam egy belépőkártyát, amelyen szerepelt, hogy a Hercules Project-en Lyneham-ben dolgozom. 

Ahogy jöttem vissza egyszer Magyarországról az angol vámtiszt oldalra hívott és érdeklődött, hogy mi járatban, honnan jövök, mit fogok csinálni… Ahogy elő akartam venni az útlevelet kicsúszott ez a kártya, mondtam, hogy itt dolgozom, rögtön megköszönte, és nem is volt kíváncsi a továbbiakra. 

A hétvégén még online el kellett végezni egy Asbestos Awareness tanfolyamot, és minden papírral felfegyverkezve megjelenni. A CSCS kártya még nem volt a kezemben fizikailag, csak a vizsgát igazoló papír, amit nem fogadtak el, mert legalább a kártya igénylésekor befizetendő összegről szóló igazolás kellett, így félórás telefonálás, igazolás kérése, amit továbbküldök a beléptetést intézőnek, hogy beférjek az aznapi induction-re. 

Erről az első munkavédelmi eligazításról olvashattunk Digger bejegyzéseiben, itt is kb. délig tartott, de mégsem vettem sikeresen az akadályt, mert ezen a szájton nem fogadták el a rigger boot-ot, és a nadrág sem lehetett akármilyen.

A láthatósági mellény mellett a nadrágnak is HighVis-nek kellett lennie, csak hosszú ujjú felsőben, munkavédelmi kesztyűben és szemüvegben lehetett dolgozni, akkor is, ha semmi nem indokolta, hogy kesztyűben és szemüvegben legyünk. Délután bevásárlás és másnap kezdhettem is.

Munkavédelmi szemüveg tisztító állomás 

Értelemszerűen erről a szájtról csak belső képet mellékelek, de volt egy-két érdekesség. A 3-4 szintes épületek modulokban érkeztek a gyárból, majd a daruzást követően kerültek a helyükre, ezután az összes létező irányban csavarokkal rögzítették őket egymáshoz, többek között azért, hogy akkor se dőljenek össze, ha valamelyik diák úgy döntene, hogy mégis inkább Allah dicsősége fontosabb a számára. Más megoldások azt biztosították, hogy egy esetleges robbanás csak az adott szobában legyen végzetes, a mellette lévőkben túlélhető legyen.

Csavaros rögzítések

A hitegető 

A korábbi két hét őrülete után itt egy kicsit belepunnyadtam a helyzetbe, bár ismét minden nulláról indult. Új emberek, akik érdeklődve hallgatják terveimet, kihasználják naiv tenni akarásomat, esetleges közös munkát emlegetnek. 

Miután április végén, 4 hónapot követően hazalátogattam Magyarországra a családhoz, és visszajöttem, azt tapasztalom, hogy a szép közös jövőt vizionáló ember már ott sincs. De lesz még ennél durvább is. 

Persze a panzióból beköltözöm az első szobába, ahol a házat két igazi angol osztja meg velem. Az egyikük egy volt katonából lett villanyszerelő, a landlord sofőrködik, és mivel éppen a fűtési szezon vége van, nem derül ki, hogy mennyire kis takarékos, a drága.

5 Tanners Close

Május végén kijön hozzám a fiam pár napra: London Eye, nagyon kicsi tengerpart, Thorpe Park, szóval úgy tűnik jó irányban haladunk, hogy ezek is beleférnek. A bérelt autót gazdasági okokból már régen lecseréltem egy Peugeot 206-ra, egy nővérke újított a 2002 évjáratú kékvillám helyett, kért is érte 280 GBP-t, amit lealkudtam 250-re. 

Közben az egyik alvállalkozó főnöke felfigyel arra, hogy míg a legtöbben különböző indokokkal szinte menekülnek a munka elől, én mindig a tűzvonalban vagyok, szombaton és vasárnap is összefutunk. 

Rákérdezek: úgy hallottam keres megbízható embereket. Mondja, hogy így van, hozzak önéletrajzot. Kinyomtatom és viszem. Leülünk, nézegeti, tényleg van SMSTS-em? Tényleg? Németül is beszélek? Igen. I am really impressed. 

Hamarosan indul egy kisebb londoni és egy nagy munkájuk Basingstoke-ban, ahol szükségük van valakire az én kvalitásaimmal, és még hozzáteszi, hogy én el sem tudom képzelni, hogy milyen értékes lehetek a cége számára. Hát valóban nem! 

Később kiderült, hogy ő sem, mert az egészből nem lett semmi. Csak azt nem értem azóta sem, hogy miért nem mondta egyszerűen, hogy elküldöm a központba és megbeszéljük, és utána szólok, ha aktuális.

Előtérben shed alapanyag

Ehhez képest hónapokig hitegetett, és szóban minden részletet beígért, fizetés és kocsi, a kezdés pontos időpontja, a helyszín London vagy Basingstoke és oda-vissza. 

Minden esetben ő kérte, hogy keressem, kérdezzek rá, hogy áll az ügy, majd egyik este, amikor az aktuális munka miatt valami zűr volt, de ismét mentem érdeklődni, hogy átjött-e a központból az írásos ajánlat, akkor közölte, hogy You start to annoy me, mire én, hogy ő is engem, mert hónapok óta ígérget, akkor egy Fuck Off-fal búcsúzott tőlem. 

Én abban a lelkiállapotban voltam, hogy a pozitív és negatív visszajelzéseket is felnagyítottam magamban, de ezt azóta sem értem, hogy mire volt jó.

Site Supervisor 10 hétre 

A nyarat végigdolgozom, nem jelentkezem szinte sehova, mert a fenti hitegető eltérített, sajnos van az a rossz tulajdonságom, hogy nem mindig tudok egyszerre több vasat a tűzbe tartani. Közeledve szeptemberhez elkezdenek hívni solar ügyben és más munkákkal kapcsolatban is. Persze az interjúk időpontja egybeesik, választani kell. 

Az eddigi tapasztalatok alapján megtanultam, hogy az időtartam csak akkor hihető, ha a munkáltató mondja és nem az ügynök, most azt is megtanulom, hogy ha már az interjún elhangzanak a szerződés utánra vonatkozó hosszabb távú tervek, akkor azok kizárólag a szerződés elfogadását célozzák. 

A folytatásban még több munkakör, még több kaland, és számos mellékvágány. Továbbá bevezetés a Child Benefit, Child Tax Credit és a Self Assessment rejtelmeibe, rövid önéletrajz írási tréning ill. egy kis körkép „Élet a festői Swindon Felsőn, különös tekintettel a bevételek vs. árak párharcára.”

HÍRMONDÓ 

Nyelvtudás: szégyenpadon Magyarország

Érdekes és szomorú statisztikát tett közzé az Európai Bizottság az Eurostat adataira alapozva. Eszerint az egész Európai Unióban a magyarok közül beszélnek a legkevesebben idegen nyelvet.

A kormány nem érti, miért nem beszélnek nyelveket a fiatalok

Nem nagyon érti a magyar kormány, mi a probléma az iskolai nyelvoktatással, éppen ezért kutatást indítanak – olvasható Palkovics László oktatási államtitkár kulturális bizottsági beszámolójában. (Pedig akinek járt gyereke magyar iskolába, az pontosan tudja, mi a baj, de biztos muszáj megint kutatni, meg majd bizottságokat alakítani.)

Véget érhet a norvég álom

Meglepően kevesen akarnak Norvégiába költözni, miközben egyre nagyobb méreteket ölt az elvándorlás az északi országból. Az okot a benzinkutaknál kell keresni. 

Ingyen pénzt osztogatnak Kanadában

Nem vicc, három éven át kap ingyen juttatást Ontario tartomány 4000 kiválasztott lakója, méghozzá az „alapfizetésről” szóló kísérlet keretében. Nem Kanada lesz az első, a finneknél már működik ilyen program, és Hollandia is tervezi a lépést. 

A világ legkirályabb óvodája 

Képzeljünk el egy 30 ezres futballstadiont, melynek egy része óvodaként működik, méghozzá egy olyan alapítványi intézményként, ahová bárki beírathatja a gyerekét. Ha pedig hét közben meccs van, akkor az ovi erkélyéről az egész találkozót végignézhetjük. Menő, nem?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.