Sokan vannak, akiknek első külföldi tapasztalata az au pairséghez köthető, ami nem csoda, hiszen szakképzettség nélkül megoldható, ráadásul a szállás és az étkezés is biztosított. Persze lehet rémtörténeteket olvasni, de azért gyakoribb a pozitív tapasztalat – ez derül ki Tamara történetéből, aki óvodapedagógusi végzettséggel már több, mint egy éve él egy madridi andalúz (ennek még jelentősége lesz) családnál. Sztorija a Kultúrtapas segítségével jutott el ide.

„Az egész úgy kezdődött, hogy regisztráltam egy oldalra, ahol egyből kapcsolatba léptek velem a családok. Az elsők között jelentkezett egy nagyon szimpatikus família, akikkel felvettem a kapcsolatot és nagyon megtetszettek.

Rendkívül részletesen leírták, hogy miről lenne szó, először telefonon beszéltünk, aztán volt egy Skype-interjú. Körülbelül augusztus elején derült ki, hogy engem választottak, szeptemberben pedig már utaztam. 

A család andalúz, ami szerintem elég árulkodó, hétvégéken például nagyon finomakat szoktak főzni. Azt nagyon szeretem, hogy a közös főzések általában sörözéssel kezdődnek, jön egy kis tapas, kirakjuk a sonkát, olívabogyót, ilyesmiket – ez az ebéd felvezetése. 

Egy ilyen ebéd (pláne egy andalúz családdal) laza két óra, beszélgetéssel, sörözéssel – ezek nagyon jók szoktak lenni. 

Nehéz szerep 

Au pairkedni egy jó családdal kétségkívül pozitív élmény, sok móka és kacagás, ám mégsem mindig könnyű. Az elsődleges feladat, hogy a családdal együtt élve vigyázni kell a gyerekekre, elvinni őket iskolába vagy óvodába, de a fő cél az én esetemben az, hogy megtanítsam őket angolul.

Az au pairség néha nehéz szerep, hiszen a gyerekeknek sem a szülője, sem a tanárja nem vagy – hiába tekint a család teljes értékű tagnak, a gyerekek érzik, hogy mégis van egy alá-fölérendeltségi viszony: nem én hozom a szabályokat, nekem kell jobban alkalmazkodni a család életéhez. 

Éppen ezért duplán fontos megkövetelni a tiszteletet a gyerekek részéről. Ehhez viszont egy megfelelő szülői attitűd és nevelési stílus is szükséges a szülők részéről. 

Így telik egy nap 

Nálunk az anyuka viszonylag hamar, fél 8 körül indul dolgozni, ami itt elég korai időpontnak számít. Én 8-kor kelek, addigra a gyerekek már vagy fönt vannak, vagy ha nincsenek, akkor felkeltem őket. Az apuka fél 9-kor megy munkába.

Az iskola fél 10-kor kezdődik, és délután 1-ig tart. Akkor értük megyek, hazaviszem őket, megebédelünk, utána 3-ra visszaviszem őket, majd 5-re kell ismét értük menni, akkor végeznek.

Utána attól függően, hogy mihez van kedvük, vagy milyen az időjárás, elviszem őket például játszótérre. Hetente kétszer kell őket külön sportfoglalkozásra vinni. Az anyuka fél 7 körül ér általában haza, és onnantól átveszi a gyerekeket. 

A legnehezebb a saját tér hiánya 

Számomra a legtöbb nehézséget a saját tér hiánya okozza, (annak ellenére, hogy van saját szobám és fürdőszobám, és annak ellenére, hogy jó a kapcsolatom a családdal). 

Így, majdnem 25 évesen, nem meglepő, hogy egy kis magányra, gyerekmentes estére vágyik az ember, vagy csak barátokat áthívni és beszélgetni néhány pohár (üveg?) bor mellett. 

Sajnos ez nem fér bele, viszont szerencsére viszonylag sok hétvégét, néha egy-két teljes hetet töltök itthon egyedül, mert a család elutazik, ilyenkor tudok kicsit feltöltődni és újabb lendülettel nekiállni a dolgoknak. 

Mostani családom mellett eddig öt különböző családdal dolgoztam hosszú távon, jelenleg három másik családhoz járok heti 5 alkalommal. A legelső családot az engem fogadó anyuka szerezte, mivel aktív tagja egy ikres szülős csoportnak (emiatt is van, hogy indokolatlanul sok ikerpárt ismerek Madridban). A következő család az első család ismerőse volt, és ők is érdeklődtek, és így tovább. 

Legtöbbször csak együtt játszunk a gyerekekkel egy órát, én angolul beszélek hozzájuk. Ha a szülők nem erőltetik az angolt, és hagyják, hogy spanyolul válaszoljanak nekem a gyerekek, a kicsik mindig hamar megkedvelik a nyelvet, és ők maguk fognak kedvet kapni ahhoz, hogy angolul szólaljanak meg. Vannak nagyobb tanítványaim (8-11 évesek), nekik rendes angolórát tartok, viszont ez sajnos több felkészülést igényel a részemről. 

Öt kérdés, mielőtt belevágnál 

1. A család

Fontos tudni a szülők teljes nevét (ha minden jól megy, ők lesznek a munkaadóid!), így Facebookon, Twitteren stb. tudsz egy kis háttérellenőrzést végezni – valószínűleg ők is ugyanezt teszik majd.

2. A pontos cím

Enélkül az információ nélkül semmiképp se ugorj bele semmibe, kérd el a pontos címet, hogy meg tudd nézni Google Mapsen, hogy az adott településen belül pontosan hol van a család háza, vagy hogy egyáltalán a településen van-e! 

(Például Madrid alatt nemcsak a fővárost, hanem a tartományt is értjük, több kicsi települést is magában foglal, és azért nem mindegy, hogy a fővárosban laksz vagy egy órát kell még bevonatoznod – minthogy az sem mindegy, hogy a Blahán laksz vagy Gödöllőről jársz be), mennyire van központi részen, milyenek a közlekedési lehetőségek stb. Mindezek tudatában könnyebb eldönteni, hogy valóban ez a család-e az, akit keresel.

3. A fizetés

Kínos, ha félreértések vannak a pénz körül, így érdemes már az elején tisztázni, hogyan fognak téged fizetni – mennyit, milyen időközönként (hetente, havonta), hogyan (készpénz, utalás stb.).

Átlagosan egy au pair 60-70 eurót kap hetente, legalábbis az általam látott hirdetések alapján, ami nyilván nem sok, eleinte én is keveselltem, de az anyuka mondta, hogy az előző au pairnek is talált családot, akiknél tudott angolt tanítani. Így a kezdeti havi 240€-s fizetésemet más családoknál végzett állandó extra munkákkal feltornáztam 520€-ra.

Ha mindehhez hozzáteszed, hogy a lakás, az étkezés ingyen van, nem kell fizetni rezsit, lakbért, akkor már rögtön nem olyan rossz.

4. Az ünnepek

A szabadságokról is jó, ha tudod előre, hogy lesznek-e és fizetik-e őket. Ha már itt tartunk, a karácsonyról se feledkezz meg! Általában van lehetőség hazalátogatni (nyilván családja válogatja), ezt jó már minél előbb megbeszélni, hogy majd minél előbb tudj repjegyet foglalni – ugyanis decemberre sajnos mindig drágábbak a jegyek.

5. Az ördög a részletekben lakozik

Kétségkívül nagyon fontos dolog tudni, hogy pontosan mire számíts. Pontosan mettől meddig kell dolgoznod, MIT kell csinálnod, hogyan lesz szabadidőd, el tudsz-e járni hétköznap esténként / hétvégente, ha szeretnél… Én már az elején egy nagyon részletes e-mailt kaptam, amiben MINDENT leírtak, a pontos napi rutintól kezdve a hétvégi szabadidőig.

Az angliai horrorsztoriktól eltérően Spanyolországban (főleg a nagyobb városokban) sok családnál van bejárónő, így takarítani, főzni általában nem az au pairnek kell majd, de nyilván érdemes az elején tisztázni, hogy ne kint érjenek meglepetések.

Angliába, Írországba legtöbbször azért mennek au pairkedni, hogy a nyelvet tanulják, itt viszont TE tanítod az idegen nyelvet az ő gyerekeiknek.” 

Ha érdekelnek hasonló történetek, akkor látogass el a Kultúrtapas oldalára!

HÍRMONDÓ

Ahol már nemzetbiztonsági probléma a kivándorlás

Az elmúlt negyedszázadban a lakosság csaknem negyede költözött külföldre egy európai uniós tagállamból, ami akkor is elképesztő arány, ha Litvániának 1990-ben is „csak” 3,7 millió lakosa volt. Most 2,9 millió van.

Újabb hatalmas lépés Kis-Britannia felé 

Tovább zajlik a keménykedés Skócia és a londoni kormány között, melynek legfrissebb fejleménye, hogy a skót első miniszter bejelentett: lesz újabb népszavazás Skócia függetlenségéről.

Nem érdemes feladni Angliát 

Ezzel együtt is érdemes azért még nagy-britanniai munkákat nézegetni, pláne, hogy akad köztük jó pár érdekes. Csak ide kell érte kattintani.

A világ leggazdagabb országai a CIA szerint 

Az Amerikai Hírszerzési Ügynökség rendszeresen közzéteszi a leggazdagabb országok listáját. A TOP10-ben három európai van, az egyik némi meglepetésre.

Hova költözik a spanyol határátkelők kétharmada? 

Csak tavaly több mint 101 ezer spanyol állampolgár vándorolt ki, ami enyhe növekedés az előző évi 99 ezer főhöz képest. De merre indulnak?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.