Úgy másfél héttel ezelőtt jelent meg Aurum írása, akkor még Budapestről, melyben a bermudai indulást tervezgették. Nos, jelentem, nemrégiben meg is érkeztek, úgyhogy most lássuk, miként zajlott az út (működött-e dobozos megoldás…), illetve mik az első benyomások. Az biztos, hogy drága helyről van szó, mint Aurum fogalmaz, megtakarításuk úgy fogy, mintha kazánban tüzelnének a pénzzel.

„Az előző rész még otthonról íródott, ez már helyszíni riport lesz. Próbálok válaszolni a leggyakoribb kérdésekre, bár az angol nyelvben még nem vagyok annyira otthon, hogy a nyelvtani vitába is beszálljak. 

Rosszul indulunk 

A BA-val jöttünk ki Londonon át. A gép pontosan érkezett, gyorsan fordult, pár perccel a hivatalos indulási idő előtt már taxizott a kifutópályához. 

Aztán megállt, vártunk vagy öt percet, de csak nem akartak a gép nekilódulni, majd a kapitány bejelentette, hogy valami gond van, visszagurulunk a terminálhoz, de mindenki maradjon a helyén. Jön szerelő a géphez, megpróbálják rendbe rakni. 

Meg is jött a mérnök úr, kalapács, harapófogó, feszítővas, na, ez nem volt nála. Ellenben beült a kabinba és bőszen nyomogatta a gombokat. Egy modern repülőgép már inkább számítógép, mintsem gép, legalább is, ami a pilótafülkét, a vezérlést jelenti. Fizikai meghibásodás a legritkább esetben történik. 

Így is álltunk másfél órát járó hajtóművel, mire a kapitány bejelentette, hogy sikerült a hibát elhárítani, de már meg üzemanyagot kell felvenni, mert elpöfögtük álló helyben. 

Az üzemanyagos bácsi lassított felvételben mozogva húzta a tömlőt, tankolta a gépet, majd ugyan ilyen komótosan pakolt el maga után. Nem volt egy kapkodó idegbeteg, csak mi izgultunk, ahogy az ablakból láttuk, miközben mindenki azt számolta, eléri-e még a csatlakozását. 

A várakozás közben természetesen kaptunk inni, csokit, mogyit szolgáltak fel, akinek szoros volt az átszálló ideje, automatikusan átfoglalták, panaszra nem lehet okunk, a meghibásodás benne van a pakliban. 

Nekünk viszont az átfoglalás azt jelentené, hogy egy napot várunk Londonban, napi egy járat van a szigetre. Ráadásul nekünk repteret is kell váltani, a Heathrowról át kell mennünk Gatwickre, ami legalább egy óra, plusz a csomagokat is fel kell venni, meg kell várni, amíg kihozzák, az is idő. 

Átszállás, vagyis átrohanás 

Szerencsére az úton sikerült a bő másfél órás késésből majd 20 percet visszahozni, gyorsan kiértünk. Eredetileg transzferbusszal terveztünk átmenni a két repülőtér között, de valami megérzésből inkább rendeltem egy taxit, legyen itt egy kis reklám, mert hasznos lehet másnak is, a Twelve Transferstől. 

Profi szolgáltatás, segítőkészek, még előtte nap is felhívtak, hogy minden rendben van-e a foglalással, nem módosítottam közben, stb. Külön megkaptam a sofőr elérhetőségét, hol vár a reptéren, milyen autóval megyünk, stb. 

Kettőnknek mindössze 10 fonttal volt drágább, mint a National Express buszos transzfere, időben viszont sokkal rövidebb, nem kell várni és a sofőr segített a csomagokat pakolni. A járatszám alapján a cég követte mikor szállunk le, nem kell aggódni azon, hogy a késés miatt elunja magát a sofőr és otthagy. 

Mivel volt közel 6 óra a két járat között, bőséges átszálló idővel foglaltam a két jegyet, bő fél óra autózás után két órával az indulás előtt kiértünk Gatwickre. A csomagokat újra feladtuk, de itt a mérlegelés után el kellett vinnünk az oversized feladási pontra, amit az átépítések miatt alig találtunk meg, jól elrejtették. 

A jegyünkön, amit még Ferihegyen megkaptunk, nem volt rajta a kapuszám, beültünk a lounge-ba ebédelni, közben folyamatosan figyeltük a kijelzőt, mikor jelenik meg a kapu száma. 

Azt tudtam, hogy a kapuzárás 14:00-kor van, de még 13:40-kor is csak az volt a táblán, hogy a kapu bejelentése 13:15-kor meghirdetésre. Aztán egyszer csak megjelent a kapu kiírása, de egyben a figyelmeztetés is, hogy 10 perc van a kapuzárásig. 

Felkaptuk a csomagokat és futólépésben indultunk, persze a legtávolabbi kapuhoz. Mivel a BA két fedélzeti csomagot enged, amit ki is használtunk, ez nem volt egy könnyed menet. Lihegve, izzadtan, egy perccel a kiírt zárás előtt értünk a kapuhoz, utolsó felszállóként, de végül csak sikerült. 

Szép lett volna, ha a budapesti incidens dacára azért késsük le a gépet, mert sokat ücsörögtünk a váróban, pedig időben kiértünk a reptérre. Alig foglaltuk el a helyünket, már tolták is a gépet. 

Ezután eseménytelen hét óra repülés után a felhők felett mindig kék eget felváltotta Bermuda eső utáni naplementéje - de ekkor már a szigeten voltunk. 

Bevándorlás 

Ránk a többiektől eltérően hosszabb útlevél ellenőrzés várt. Az én tartózkodási engedélyem már készen vár a bevándorlási hivatalnokhoz leadva, de Judit papírjait még csak most hoztuk, hogy itt adjuk be. Hivatalosan ő csak turista, amíg meg nem kapja a tartózkodási engedélyt. 

Igen ám, de akkor max. 90 napig maradhat és kell lennie visszafelé jegyének ezen időn belül. Persze, hogy nem volt, majd csak nyár végén megyünk haza látogatóba, úgy vettem a jegyet. 

A cégtől is csak két nappal ezelőtt szóltak, hogy most mondták nekik is, amikor a papíromat leadták és rákérdeztek, hogy a páromnak mit kell tennie, mivel még nincs meg az ő engedélye. 

Tanakodtunk ezen sokat az utolsó két napban, tovább stresszelve az amúgy sem nyugodt idegeinket. A cégtől ajánlották, hogy vegyünk egy jegyet biztos, ami biztos, vagy módosítsuk, de ez nettó pénzkidobás, nem akarunk hazajönni 3 hónapon belül. 

Volna ugyan olcsó jegy USA-ba, meg talán fel is használnánk, de azt nem fogadják el, mert ha nem engednek be az államokba, akkor onnan Bermudára küldenek vissza, az meg neki nem megnyugtató, a home countryba kell szólnia a visszairányú jegynek. 

Végül arra jutottam, nem idegesítem magam emiatt, majd rögtönözünk, így nem vettem másik jegyet, a visszaút dátumát sem módosítottam korábbra. Amikor megkaptam a saját belépési engedélyem és a páromra került a sor, rögtön el is hangzott a kérdés, hol a visszairányú jegye 90 napon belül. 

Elővettem a megnyerő mosolyom, megmutattam a BA applikációt a telefonon, hogy itt a jegy, BDA-LON. Hát ez nem jött be, a kisasszony rögtön kiszúrta, igen, de ez július végére szól, az meg túl van a 90 napon. 

Semmi baj, B-terv. „Igen, de ez open ended ticket, a lejárati dátumán belül bármikor lehet módosítani, ha mégsem kapná meg a tartózkodási engedélyt, majd átíratjuk egy korábbi dátumra és időben elhagyja az országot.” 

Széles magabiztos mosollyal kísérve, a legbecsületesebb ábrázattal megtámogatva. Láttam, hogy a kisasszony bizonytalan, nekem higgyen, vagy a szemének, ez akár igaz is lehet, de még nem hallott ilyet. 

Áthívta egy kollégáját, magyarázta neki, hogy 90 napon túl van a visszaút dátuma, de nyílt végű jegy, most mi legyen. Mivel utolsók voltunk, aznap már nem jött több járat, gondolom mindenki ment volna már haza a műszak végén, így arra jutottak, hogy írjuk rá a leszálló kártyára, a tervezett tartózkodás 90 nap, ő meg beírja, hogy meg van a retúrjegy. 

Azért volt még egy C-terv is. Ha nem vették volna be a huncutságot, akkor fel voltam készülve, hogy veszünk egy jegyet ott helyben. A BA-nál 24 órán belül vissza lehet váltani az online jegyeket, pl. ha nem megfelelő a dátum, a visszaigazoláson látja a kedves vevő, hogy hibás jegyet rendelt. De akkor már úgysem a bevándorlási irodában leszünk. 

A D-terv a flexible opció lett volna, amit módosítunk egy jóval későbbi dátumra, amikor másodjára akarunk hazamenni, de így egyrészt sokkal drágább a jegy, másrészt ki kell fizetni az esetleges árkülönbséget. Csak azért írom le ezeket, másnak is szüksége lehet erre a trükkre. 

Apartman, taxi, csomagok 

Közel 22 óra utazás után, aminek minden állomása tartogatott némi izgalmat, benn voltunk a szigeten. A cég által intézett taxi sofőrje magányosan várakozott a már néptelen váróteremben. Bepakolta a csomagjainkat és indultunk is. 

Útközben még elvitettük magunkat egy bolthoz, hogy legalább kis vizet, másnapi reggelit vegyünk, majd alig negyed óra autókázás után meg is érkeztünk a szálláshoz. Kulcs persze sehol, nincs 24 órás recepció sem. 

Sofőrünk felhívta a szállásadót, akitől megtudtuk, hogy a lakás nyitva, nyugodtan menjünk be, kulcs az asztalon, welcome! Ez tetszik, ha nyugodtan nyitva hagyják a lakásajtót, ez itt így természetes, akkor nem kell aggódnunk a közbiztonság miatt. 

Pár szót a bőröndökről, izé dobozokról. A legtöbb hozzászólás ebben a témában érkezett. Nos, jelentem, minden holmink sértetlenül itt van velünk. Mivel a dobozok nagyobbak, mint egy normál bőrönd, végig külön kezelték. 

A Heathrown-n külön kocsival hozták ki és nem a szalagra pakolták, együtt kaptuk meg egy zenekar törékeny hangszereivel. Gatwicken eleve a túlméretes csomagoknál kellett feladni, ami megint csak külön elbánást jelent, nem a szokásos szállítószalagot. Bermudán is egy kézikocsira rakva vártak bennünket. Szóval nem volt ez olyan rossz megoldás.

Időjárás

Az élményblogolás után következzen némi hasznos információ is. Az időjárás kellemes tavaszias, 18-21 fok. Amikor érkeztünk épp egy eső után voltunk, de reggelre kiderült, szépen sütött a nap, időnként itt-ott felhők takarták. 

Persze minden nap más, elég változékony tud lenni az idő az óceán közepén, plusz február a leghidegebb, legnedvesebb hónap. Amikor sétáltunk, többször eleredt, de igen furcsa eső volt. Olyan, mint egy meleg ködszitálás, szinte el sem érte a talajt, csak nedves volt a levegő. Nem volt hideg, sem áztatós. 

Strandidő még nincs, az óceán 19-20 fokos, amiben lehetne ugyan fürödni, ha a levegő melegebb lenne. Este 16-18 fokra hűl le a levegő, de a beton épületek, amelyek kellemesen hűvösek maradnak nyáron, most kellemetlenül hűvösek. Minden relatív. 

Szerencsére a légkondink fűteni is tud, elég volt 10 percre beindítani és máris kellemes meleget varázsolt a szobába. A lényeg, nem fázunk, strandolásra pedig lesz még időnk. 

Mosoly 

Ami a legszokatlanabb, az emberek mosolyognak az utcán és köszönnek. Laktam 10 évet lakótelepen, a lépcsőházi szembe szomszéddal ennyi idő alatt sem jutottunk el a mosolyig és köszönésig. Utána a családi házban a szomszédok is évek után köszöntek vissza először, pedig próbálkoztam. 

Itt meg sétálunk az utcán és mindenki ránk mosolyog, köszön. Az autóból, motorról is. Ha ránézel valakire, máris mosolyog és köszön. A boltokban is az eladók! Kicsit furcsa. :) 

Ezt még szokni kell, mert nem akarunk bunkónak látszani, de igyekeznünk kell, hogy megelőzzük őket és ne csak visszaköszöngessünk. 

Árak - ide nem elég a magyar megtakarítás 

Azt tudtuk, amikor készültünk ide, hogy itt minden drága lesz. De mégsem tudtunk felkészülni rá. Csak pár kiragadott példa. 

Boltban 2 liter kóla $4.60, negyed kiló kávé $10.95, Heineken 600ml $5.50, fél kiló kenyér $5.50, Kellog’s kukoricapehely 400gr $6.95, croissant, péksütemény $2-$5. Ez már eleve volt $50, pedig csak másnapra vettünk ennivalót. Prepaid telefonkártya havi $50, 600 perc, 600 SMS, 600 MB. 

Szerencsére már hetek óta dolgozom a cégnek távmunkában, nem sokára fizetésnap. A megtakarításunk úgy fogy, mintha kazánban tüzelnénk a pénzzel. 

Hogy mégis miért lesz ez jó, miért jöttem ide? Mert a fizetés is ennek az árszínvonalnak megfelelő. Nem érdemes átszámolni forintba a bruttó bérem, ugyan vonzó összeg jön ki, de sok elmegy az itteni életre. 

Ha viszont csak 15-20%-ot meg tudok belőle spórolni havonta, az sokkal jobban hangzik, mint az otthoni fizetésből hasonló arányban félretenni. Többől több marad. 

Autók, közlekedés 

Az előző posztnál valaki felvetette, hogy itt nincs is autó, csak bicikli és golfkocsi. Ezt meg kell cáfoljam, rengeteg autó van. Főleg közepes méretűek, Kia, Toyota, Suzuki, Mazda, Hyundai többségében. 

Leharcolt autót nem láttunk, mind pár éves modell, jó állapotban. Még több moped, az a fő közlekedési eszköz. Biciklit eddig csak drága versenygépeket láttunk, csapatostól tekernek az emberek a dimbes-dombos utakon. 

Általánosságban is látszik, sportosak az emberek errefelé, mindenütt versenybringások, futók. Elhízott embert alig látni.

Van néhány helyi buszjárat, mindenhová el lehet jutni azzal is. A bérlet érvényes ezeken felül a kompokra is, amelyek a Great Sound nevű, a hidakkal összekötött szigetek által körbeölelt öbölben közlekednek. Nem kell körbeautózni, a hajó gyorsabb.

Egyelőre ennyit tapasztaltunk. Holnap reggel kezdek az irodában, személyesen találkozom végre a kollégákkal, akikkel eddig csak Skypeon beszéltem. Pár hét múlva újra jelentkezem, addig gyűlik a következő cikk anyaga.”

Külföldre mennél dolgozni? Már kint élsz, de munkát keresel? Válogass közel ezer (!!!) álláshirdetés közül a Határátkelőn!

HÍRMONDÓ 

Nyugati-magyar élelmiszerbotrány: „nonszensz” a más minőség? 

Nem nagyon csitul az a botrány, ami azt követően robbant ki, hogy egy vizsgálat szerint más minőségű élelmiszer kapható ugyanazon márkanevek alatt Magyarországon (és a régióban), mint Európa nyugati felén. Sorra jönnek a cáfolatok – ti mit tapasztaltok? 

Az elvándorlás az „Orbán-kormány legnagyobb bűne”? 

Az Orbán-kormány legnagyobb bűne, hogy több mint félmillió magyarnak el kellett hagynia az országot – ezt Botka László, az MSZP kormányfő-jelöltje jelentette ki a párt rendezvényén. 

Érdekes magyar siker Angliában 

Guinness-rekordot döntött egy liverpooli magyar bartender, méghozzá megadott időn belüli legtöbb egykezes üvegpörgetés számban.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.