Az elmúlt hetekben olvashattatok egy (szerintem elég érdekes) sorozatot arról, miként élik meg a gyerekek a határátkelést, a beilleszkedést egy új országba. Nos, a mai poszt tulajdonképpen egy különkiadás, méghozzá Zsuzsitól, aki két saját gyermekének tette fel a kérdéseket és küldte el a válaszaikat. (Melyek eredtileg angolul voltak, én magyarítottam, így az összes esetleges pontatlanságért, nyelvi botlásért engem terhel a felelősség.) Jöjjön tehát, miként élte meg két magyar lány az Amerikába költözést!

Ha a te gyermeke(i)d is szívesen mesélne arról, milyen volt neki a határátkelés, a beilleszkedés egy új életbe, akkor írj a hataratkeloKUKAChotmail.com címre. Várom a jelentkezéseket!

A kép illusztráció (Fotó: pixabay.com/tfjansen)

„Háttérinformáció a lányokhoz: Noémi 5 éves volt, amikor az USA-ba költöztünk 2007-ben. Előtte két évet járt Magyarországon óvodába. Emlékei főleg ahhoz az időszakhoz kapcsolódnak. Itt kezdte az iskolát (kindergarden) 5 évesen. Most 14 éves, 9. osztályba jár. 

Reni 13 éves volt, a 7. osztályt végezte, amikor ideköltöztünk. Már volt egy kb. középfokú nyelvismerete, és általános iskolai tapasztalata. Most 23 éves, angol bachelor képesítéssel végzett főiskolán 2016-ban. 

Mivel érkeztél meg az új otthonodba? Hogyan telt az első napod? 

Noémi 

Ötéves voltam, amikor július 4.-én repülővel megérkeztünk Magyarországról. Arra emlékszem, hogy nagyon fáradt és zavarodott voltam. Mielőtt megérkeztünk volna az új házunkba, a mostohaapukám autóval egy kicsit megmutogatta a környéket. 

Megálltunk egy hatalmas ház előtt az óceán partján, és én azt hittem, az a miénk. Azt hittem, egy hatalmas óceánpart házban fogunk lakni… alighanem tévedtem. � Aztán végül tényleg megérkeztünk az akkori házunkhoz. Emlékszem, ahogy kiszálltam az autóból, rögtön megcsapott a nagy hőség. 

Reni 

Egyetlen hatalmas bőröndöm volt… azt hiszem… egy őrülten forró napon érkeztünk meg Amerikába, július 4.-én. Sunlandbe (Los Angeles egyik külvárosi része – HÁ) érkezve olyan volt, mintha egy hatalmas kemencébe léptünk volna be. 

Az első nap nem sok mindent csináltunk azon kívül, hogy beköszöntünk pár szomszédnak és családi barátnak. Mindannyian szuperkedvesek voltak és örömmel fogadtak. Meg kellett szoknom az ölelgetést. :) Gyorsan kipakoltam a bőröndöm, és elmentem aludni, mert elég komoly jetlagem volt. Még a tűzijátékot is átaludtam. 

Meséljetek arról, milyen nyelven beszélnek nálatok, hogyan tanultátok meg a nyelvet, és ha volt ilyen, akkor milyen érzés volt, hogy nem beszéltétek az adott ország nyelvét! 

Noémi 

Én csak magyarul beszéltem, így kicsit fura volt állandóan ezt az új, idegen nyelvet hallani. Kisgyerekként tisztában voltam azzal, hogy vannak más nyelvek is a világon, de azt gondoltam, hogy a magyar A nyelv, az „a világ nyelve”. Így aztán amikor elkezdtem angolul tanulni, a magyar nyelvről alkotott képem is megváltozott. 

Reni 

Én már beszéltem angolul, de a szlengből semmit nem ismertem, azt az iskolában kellett felszednem. De úgy nagyjából egy év után már rendben ment minden. 

Az elején úgy gondoltam, mindenki nagyon gyorsan beszél, de lassan hozzászoktam. Mivel korábban brit angolt tanultam, a nyelvtant és a helyesírást is hozzá kellett igazítanom az amerikai angolhoz. 

Mit talált(at)ok viccesnek vagy furcsának az új országban? 

Noémi 

Én semmi különösebbre nem emlékszem, még csak öt éves voltam. 

Reni 

Ami rögtön feltűnt, hogy a tinilányok itt sokkal csajosabbak, mint Magyarországon. A nemek különbségére már sokkal kisebb korban nagyobb hangsúlyt fektettek, mint otthon. 

Ez igaz volt az első hálószobámra is. Rózsaszín volt az ágynemű, a párnák… nagyon furcsa volt, mert én soha nem lelkesedtem különösebben a rózsaszínért, haha. De tulajdonképpen tetszett. Nagyon „amerikai” volt, és eléggé hasonlított a gyerekkoromban a filmekben látott lányhálószobákra. :) 

Amikor megérkeztünk, először kicsit lenéztem ezt az amerikai csajos életformát (felszínesnek és túlzónak tűnt), de aztán megszoktam és valamennyire sikerült elfogadnom. Más furcsa vagy vicces nem jut az eszembe. 

Hogyan sikerült barátokat szerezned? Segítették a beilleszkedésed? 

Noémi 

Sok emberrel összebarátkoztam a régi általános iskolában, aztán persze a középiskolában is (Amerikában ezek ugye sorrendben: elementary school, middle school és high school – HÁ). Még mindig vannak olyan általános iskolában szerzett barátaim, akikkel tartom a kapcsolatot. 

Azt hiszem, fokozatosan, magamtól és másokat követve jöttem rá, hogyan kell beilleszkedni. Az érkezésünket követően három hónap alatt megtanultam angolul, aztán már nagyon „elamerikaiasodtam”. 

Reni 

Elég gyorsan sikerült barátokat szereznem, mert mindenkit nagyon izgatott, hogy külföldi barátja legyen. :) (De csak később, nagyjából egy év múlva tudtam komolyabb barátságokat kialakítani.) A barátok segítettek gyorsabban megtanulni a szlenget, és az életmódjukon keresztül azt is megmutatták, mit is jelent amerikainak lenni.

Mit eszel (ettél) az iskolában? Van olyan kedvenc ételed, amit az új otthonodban ettél először? 

Noémi 

A kindergartenbe egy ideig vittem az ebédet magammal, aztán egy idő után már magam választottam ki, mit szeretnék. A mai napig is viszem magammal a suliba a kaját, alkalmanként pedig veszek valamit. 

Imádom a mexikói, kínai, olasz, japán, thai ételeket, a rákot, mindenféle halakat, és a burgereket. Vagy legalábbis így volt egészen három évvel ezelőttig, amikor Pescetarian (azokat nevezik így, akik a húsok közül csak halat esznek – HÁ) lettem. Most zöldséget és halburgert eszem. 

Reni 

Az iskolában jórészt otthonról vitt kaját ettem, mert a menzai ételek drágák és elég rossz minőségűek voltak. Amiket először itt próbáltam ki, és a kedvenceim lettek, az a tengeri herkentyűk… mint a rák. És persze a burrito. ;) 

Milyen különbségeket tapasztaltál a magyarországi és az amerikai iskola között? 

Noémi 

Elsőre furcsának tűnt, hogy itt az iskolában ténylegesen tanulunk is. A magyarországi óvodámban csak dalokat és verseket tanultunk. Szokatlan volt számomra, hogy az ábécét tanuljuk és matekozunk. Matek? Az meg mi a csoda? 

Akkor még nem is sejtettem, hogy hamarosan mennyire gyűlölni fogom a matekot (ez azért ez kis költői túlzás, azért ennyire szerintem nem utálja a matekot – veti közbe az anyuka :) ). 

Reni 

Rengeteg különbség volt a között az oktatási rendszer között, amiben felnőttem, és amit itt tapasztaltam. Itt sokkal lazábbak, és kisebb hangsúlyt fektetnek a tankönyvi anyag elsajátítására. 

Körülbelül egy év elteltével jöttem rá, hogy nem kell annyira hajtanom, hogy jó jegyeim legyenek, mint Magyarországon kellett. Volt időm sportolni és még így is jó tanuló voltam. Persze a színvonal azért nem mindenhol ugyanolyan. Általában véve az amerikai oktatás (a középiskola és alatta) nem a legjobb minőségű. 

Találkoztál valamilyen bosszantó dologgal az új otthonodban? 

Noémi 

Nem. 

(Öt éves lévén valószínűleg nem igazán volt annyira tudatában a körülötte zajló világnak, így nem nagyon emlékszik ilyen dolgokra. Gyakorlatilag itt szocializálódott, egyelőre még nem igazán van bosszantó dolog a számára :) – mondja megint Zsuzsa) 

Reni 

Az egyetlen idegesítő dolog az volt, hogy egy jó ideig nem vezethettem. Kaliforniában nem nagyon tudsz meglenni autó nélkül… hacsak nem akarod a meglehetősen elnagyolt tömegközlekedést használni… amire én a főiskola első pár hónapjában rákényszerültem. Elég is volt belőle… 

Hiányzik neked valaki vagy valami Magyarországról? 

Noémi 

Hiányzik a régi házunk a nagy kerttel. Hiányzik, hogy csigát gyűjtsek esős napokon. Itt nem nagyon van eső, szóval maguk az esős napok is hiányoznak. Hiányzik az igazi, jó kenyér uborkával és margarinnal, és a Túró Rudi is. 

(Haha, az ízek, ugye, meghatározó élmények, és emlékek. Otthon kisgyerekként sokat evett ilyet, és az itteni margarin illata az otthont idézi fel neki - Zsuzsa). 

Hiányzik nagypapa és a gyönyörű, édes Mirci cica. Hiányoznak a minimaxos rajzfilmek; a 7-es csatornán volt, még arra is emlékszem. Hiányzik a Micimackó is (tudom, hogy a rajzfilmek amerikaiak, de én először Magyarországon, magyarul láttam. Tulajdonképpen a teljes gyerekkoromat átfogták.). 

Reni 

Hiányzik a négy évszak. És hiányoznak a jó minőségű sütemények is. :)”

HÍRMONDÓ

„A külföldi magyarok pénze nagyon fontos az országnak”

„500 ezer magyar Magyarországon kívül dolgozik, többek közt ezért is annyira alacsony a munkanélküliségi ráta. Lehet Európával szembefutni, de aki ezt teszi, az hamarosan a saját állampolgárainak az érdekeivel fog szembemenni.” 

Több tízezer magyar nyugdíjas él külföldön 

Több mint 30 ezren vannak, de vajon melyik országban vannak a legtöbben?

Hazacsábíthatók a határátkelő IT-szakemberek? 

Már közel 30 ezer (!) szakember hiányzik a magyar IT-piacról, sokan közülük külföldön keresik a lehetőségeket, és a komoly pénzeket. A nagy és egyre feszítőbb kérdés az: visszafordítható-e a kivándorlás?

Britek a teán túl 

Vajon hány százalékuk iszik rendszeresen, bíznak-e a kormányban és hogyan viszonyulnak az egyéjszakás kalandokhoz?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.