Úgy alakult, hogy december 25-e idén vasárnap, így hát a szokásos heti ajánlóban mi mást is válogathattam volna, mint az ünnepekhez kapcsolódó történeteket. De nem csak karácsony lesz, kicsit a pohár fenekét is megnézzük, amolyan ír módra. (Na ja, mindjárt itt a szilveszter!)

Immár hagyomány, így idén is lesz karácsonyi képgaléria - szóval küldjétek az ünnepi fotókat a hataratkeloKUKAChotmail.com címre az ország és a város megjelölésével, hadd lássuk, hogyan karácsonyozunk mi, határátkelők a világ körül!

Kezdjük a Frankfurti mesék bloggal, annál is inkább, mert Gabuschka érdekes válogatást adott közre olvasói által beküldött karácsonyi emlékekből, és persze azért a sajátját is elmesélte a végén. Először lássuk, miket meséltek mások!

A 80-as évek gyermeke

„Nekem a karácsony egyenlő a narancs- és mandarinillattal. Én ugye a '80-as években voltam gyerek, amikor a banán és a narancs afféle „téli” gyümölcsnek számított. Minden karácsonykor volt narancs és mandarin az asztalon, amit vacsora után ettünk, a torta után.

December 21-én születtem, kvázi ez volt a szülinapom is, az én szülinapi ajándékom mindig ott volt a fa alatt. A karácsonyi vacsora és a narancsillat annyira összekapcsolódott a fejemben, hogy teljesen mindegy, hogy hol, akár itt a világ másik végén, a trópusokon is, akárhányszor felbontok egy narancsot, megjelenik előttem a karácsonyfa. :)

Érdekes, hogy sem a bejgli, sem a forralt bor, de még a töltött káposzta sem kapcsolódik nekem ennyire a karácsonyhoz, mint a narancs meg a mandarin."

Ünnepi melléfogások

„Idén megszüntettük a család felnőtt tagjai között a karácsonyi ajándékozást, mert most már a gyerekeké a főszerep. Pedig jó néhány sztori született a melléfogásokból. Így például sosem felejtem el, amikor még 30 alatt megkaptam életem első ránctalanító krémét, hát ki mástól, mint anyósomtól...

Az anyósnak egyébként a fiát, azaz a férjemet is sikerült meglepnie a 'Szégyenfolt' című regénnyel egyik alkalommal...

De a csúcs a sógorom volt, aki megismerkedésünket követő karácsonykor valami nagyon személyeset szeretett volna nekem választani, ezért sokáig keresgélt, amíg olasz szerzőt nem talált a könyvesboltban. Igaz, hogy csak magyarul, de sikerült neki. Majd hónapokig gondolkoztam azon, hogy tekintve mozgalmas gyermekkoromat, üzenni próbált-e a ’Lelenc’ című regénnyel... Évekkel később azért tisztáztuk, hogy nem."

A mélypont

„Az első karácsonyi élmény, amit meg szeretnék osztani, szomorú, de ez ugrott be először. Talán mert ez volt az első (és eddig az utolsó) olyan, amit egyedül töltöttem.

Karácsonyfa volt, az igaz, de semmi más nem emlékeztetett rá, hogy most nem csak egy sima hétköznap van. Ebéd címén sütöttem egy rántottát, hogy mégis valami főtt kaját egyek, aztán estig neteztem meg filmet néztem. Ez is csak egy nap az évben, majd elmúlik…

Később leesett, hogy a céges egyenajándékon meg egy-két képeslapon kívül senkitől nem kaptam semmit. Nem létszükséglet az ajándék, meg az egész karácsonyi összejövetel, de mikor egyszer elmaradt, az nagyon fájt.

A mélypont után aztán kárpótolt az élet, azóta csak boldog karácsonyokat töltöttem el együtt azzal, akit szeretek, és jött a sok „első“ alkalom, az első együtt vásárolt fenyő, az első karácsonyi ajándékok kiválasztása, az első karácsonyi kacsa megsütése az ünnepi vacsorára (ami remekül sikerült és nagyon finom lett), és még jó pár dolog."

Nincs is Jézuska

„Nekem az a gyermekkori karácsonyom jutott eszembe, amikor először mondtam édesanyám szemébe, hogy ’Tudom, hogy nem is a Jézuska hozza az ajándékot’.

Mondtam ezt azután, hogy ő 2 órán keresztül a hideg, fűtetlen szobában díszítette a fát, hogy mi ne lássuk. Azt mondták, hogy vásárolni ment, nincs otthon.

Ezután leültünk a konyhában és vacsoráztunk, vártuk a Jézuskát, vagy valami mást? S akkor nekem WC-re kellett mennem. A házban sötét volt, nem mertem egyedül menni, de édesanyám nem volt hajlandó kikísérni. S akkor történt valami.

Bátortalanul, óvatosan elindultam, félve, hogy mégis járnak ott "idegenek" és akkor megláttam a szobában a karácsonyfa fényeit! Boldogan kiabáltam, hogy megjött a Jézuska! - még egy évig elhittem a csodát - hiszen amikor vacsorázni mentünk, még sötét volt a házban."

Végül Gabuschka története

„Az első, az inkább egy hagyomány, nem egyszeri alkalom volt. Minden évben december 25-én apukámmal és mostohaanyámmal töltöttük a karácsonyt, amíg ki nem költöztünk az öcsémmel külföldre. Először apukám és nagymamám, majd a megismerkedésük után mostohaanyám lépett a karácsonyi szakács "hálás" szerepébe.

Felnőtt fejjel jól esik visszaemlékezni a rogyásig tömött asztalokra, a sok finomságra, arra, hogy az ember gyerekként természetesnek vette a terülj-terülj asztalkámat, és csak most érzi át igazán, hogy micsoda munka van mögötte.

Szerettem, hogy a tágabb család is eljött, együtt bohóckodtunk az unokatestvéreimmel, és kihallgattuk, hogy miről beszélnek a felnőttek a „felnőttasztalnál” (többnyire unalmas dolgokról). Közben mindig ment a megunhatatlan Boney M karácsonyi CD a háttérben.

A másik pedig egy konkrét karácsony volt, nyolc éves voltam, és borzasztóan szerettem volna egy élethű csecsemőnek kinéző babát. Anyukámmal és a testvéreimmel karácsonyoztunk, együtt díszítettük a fát, majd este kinyithattuk az ajándékokat.

Amikor kibontottam, és ott volt Petike (így neveztem el a játékbabámat), annyira boldognak éreztem magam. A legjobb pedig, hogy még mindig emlékszem anyukám ugyancsak boldog arcára, hogy örömet okozhatott nekem.”

Ha érdekelnek még karácsonyi történetek, akkor itt a helyed!

Karácsony Londonban 

Vajon hány magyar karácsonyozhat most a brit fővárosban? Gyanítom, nem kevesen, köztük van a London Budapest Metró blog szerzője is.

„Mi, idegenben születettek, talán kicsit máshogy éljük meg a kinti karácsonyozást, új évi sültmalacozást. Gyanítom, nem feltétlenül rosszabbul, a Blaha Lujza téren 25-én melegételért sorbanállók nyomorát legalább nem látja az ember (nem akar valaki krétával odamenni és tízméterenként húzni egy vonalat, mint az árvíz emléktábláknál? ,,Idáig ért a 2016-os nagy magyar valóság korgó gyomra”. Plííz!), de azért akár egyedül, akár családdal vándoroltunk ki, elmerengünk egy percre.

Nálunk 10 fokok repkednek, nehéz nagykabátban izzadva beleélni magunk a téli, pirospozsgás-gyerkőcök-taknya-lóg hangulatba. A dekorációk pazarok, környékbelieim nagyja azért csak rendelkezhet valami ízléssel, mert viszonylag visszafogott díszítést rittyentettek a házukra, de persze akadnak, akiknek a kültéri fényei egy reptér ködlámpáival vetekednek. 

Én magam a gyertyára esküszöm, pláne egy szép fenyőkoszorúba beleaplikálva (ezzel gyújtottam föl az előszobát kiskoromban, bravo), ám meglepetésemre itt nem lehet csak úgy belebotlani, mint Pesten, s épp úgy nem találok szimpla, csillogó füzéreket, szép ducikat meg gyöngyösöket, csak a giccses asztali díszek dömpingjét. Hüpiri-hüpp, mert számomra ezek a zörgő kígyók, no meg a kiporszívózhatatlan angyalhaj a Karácsony szerves részei. 

Nincs fa sem, nem érzem, hogy egy idegen házába passzolna, egy igazi otthonban a fa pár napra családtag lesz, míg itt esetleg bérlőtársnak tekinthetem, aki a másik két lakó szaga mellé hozzájárul egy kellemes gyantás bukéval. Így hát nincs díszítés, nem kerülnek elő a 80-as évekből időutazó gömbök, fújt hóemberek, s kedvenceim, a három kis gomba. 

Emlékszem, kiborultam, mikor anyám egyszer kitalálta, hogy ,,angolos" lesz a karácsonyfa és csak egyező színű gagyi műanyag biszbaszokat aggatott a fára - ördögtől való dolog, a fa akkor karácsonyos, ha úgy néz ki, mint egy hányás, és punktum. 

Manapság a bőség szarujából válogathatunk mindkét városban, s Londonban igazán különlegesért érdemes bekuksizni a Covent Garden piacra, ott van egy üveggömb árus, valami meseszép díszekkel, na, azt szövetkesztyűben fogdossa az ember és kirakja a macskát két hétre, ne pofozza le a dekorációt. 

Aztán a zene. Kiskoromban bakelitről ment a Bojtorján karácsonyi albuma, most nagykoromban az online rádió fújja nonstop a Last Christmas-t és a Mariah Carey klasszikust, s kollégáim sem tudtak említeni nekik kedves muzsikát gyerekkorukból – max ami a kereskedelmi adókon épp volt. 

A helyiek Christmas Carolokat énekelnek (vicces gyerek kérdezze meg tőlük, hogy ki az a Carol), ezek vallásos témájú dalok, még az amatőr kerületi kórus interpretációjában is verik Mariah-t. 

YouTube-on persze mindent megtalálunk, de abból hiányzik az a kellemes lemezropogás és tűcsúszkálás, s valahogy az Elvis Presley karácsonyi album, bár színt vallok, imádom, sosem lesz az igazi. 

Azt mondják, a legpontosabb emlékezőszervünk az orrunk, s ez így lehet, nem karácsony a karácsony, amíg ki nem szimatoljuk a levegőben, általában a konyha irányából jön az illat, tepsicsapdosás zörejei közepette. 

Nálunk itt kint lesz most gesztenyés hókifli, mert az is mindig ott érlelődött a kamrában, talán miatta szerettem meg úgy a rumot, s készült tegnap a receptfüzetbe csak ,,Évi-féle mézes krémes"-ként bejegyzett édesség, ezzel kell zárni az évet ha már a név- és receptadó hölgy idén már nem eheti és ünnepelhet velünk, már sosem csaphatunk 24-én a homlokunkra, hogy ,,basszus, le kell ugrani virágért, ma nem csak Karácsony van, hanem a névnapja is". 

Begyűjtöttem egy adag szaloncukrot is, azok lógnak itt-ott a lakásban s lesznek apránként lelegelve, s hogy megpróbáljam új hazám tradícióit is integrálni életembe, már egy hete Christmas pudding alakú fülbevalóval rohangálok, Teszkós £1,5, ennyi giccs belefér.” 

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni!

A karácsonyi 12 pub 

Nem meglepő, de az íreknél senki semmi kivetnivalót nem talál abban, ha az ember a karácsony (egy részét) pubban tölti, mi több, van egy kifejezetten erre az alkalomra kitalált kihívás is, amit a Kelta vándor blog mutat be.

„Hallottatok már a hagyományos Irish Pub Crawl-ról? Aki Dublinba látogat, biztosan fel fog neki tűnni, hogy a belváros zsúfolásig tele van hagyományos ír pubokkal (mily meglepő ez a dél-ír fővárosban, ugye?), így ha kedved támadna hónod alá kapni a barátaidat vagy a családtagjaidat, nyugodtan járjatok be jó néhányat egyszerre belőlük és a kedvenc klasszikusokat ki ne hagyjátok! 

Na, nem is a bulizás miatt, de 1-2 pub berendezése felér egy múzeummal is, a jobbnál jobb élőzenés, táncos programokról és koncertekről nem is beszélve! 

És persze van ennek egy kifejezetten decemberi verziója is, hiszen az írek híresek arról, hogy ha bulizásról és szórakozásról van szó, arra mindig lehet zsáknyi ürügyet találni. Egy igazán jó "craic"-hez sosem kell kifogás! A decemberi változat hivatalosan a "Do the 12 Pubs of Christmas" néven fut. 

És aki benne van ebben a buliban, az nem viccel: a karácsonyi 12 kocsma kihívás igazi jelenséggé nőtte ki magát az elmúlt években Dublinban. 

A Bridget Jones naplójából is ismert csodás karácsonyi pulóverekben vagy piros mikulásruhákban vonuló tömegek saját választás szerint térnek be hétvégente nem kevesebb, mint 12 kocsmába egymás után, bár gondolom, a számolást valahol félúton már úgyis elvesztik, mert természetesen mindenhol fogyasztanak is valamit, és nem éppen a „virgin” verziókból. 

Hogy ezt miből gondolom? Hát, frissen facsart narancslétől megrészegült pubozókat még ritkán láttam ordibálva fetrengeni a karácsonyi dekorációk halvány fényében a pocsolyákban. :) Késő novemberi és decemberi hétvégeken biztos lehetsz benne, hogy illuminált mikulások és mikulásnők hadával találod szembe magad Írország szinte valamennyi városában. 

Az igazi kihívás a különböző játékszabályok betartása, melyek ugyan társaságról társaságra változnak, de példaként álljon itt néhány széleskörben elterjedt: 

- Nem ihatsz azzal a kezeddel, amit leginkább használsz - ez még csak az első pub!; 

- Végig egy olyan akcentussal kell beszélned, ami nem az eredeti dublini - második pub; 

- Nem beszélgethetsz senkivel, akit ismersz ('The Silent Pub') - már a harmadik!; 

- Nem dőlhetsz neki semminek és senkinek, nem pihenhetsz, támaszkodhatsz a negyedikben; 

- Egyáltalán nem mehetsz WC-re az ötödikben 

- Csak egy partnerrel itathatjátok egymást ('The Partner') - igen, és ez már legalább a hatodik hely :) 

- 'Shoe Swap Time' - ez nekem pl. nagyon tetszik - igen, cseréljetek cipőt: a fiúknak mehet is a magassarkú :) 

...stb..stb..és így tovább 12-ig.... 

Így már izgalmasabban hangzik? A szabályok megszegése természetesen további italfogyasztást is von maga után, ami egyáltalán nem feltétlenül vonzó még az oly elszánt résztvevőknek sem - tekintve ugye az eleve kitűzött alapcél mértékét.” 

A teljes posztot itt találjátok, és ha Írországban jártok, akkor ne feledjétek, még van pár nap decemberből…

HÍRMONDÓ

Mitől tartanak az európaiak, és mitől mi, magyarok?

Két kiemelkedően fontos dolog van, ami a leginkább aggaszt minket 2016 végén egy átfogó felmérés szerint. A magyarok nagyobb arányban bíznak az Európai Bizottságban, mint a magyar kormányban. Azért ez érdekes.

A közelmúlt legfontosabb eseményei az amerikaiak szerint

Vajon mely események határozták meg az elmúlt évtizedekben az amerikaiak életét? Érdekes lista meglepetésekkel.

Megdöntött karácsonyi mítoszok 

Tényleg a Coca-Cola találta ki a piros ruhás Mikulást? A Jingle bells pedig milyen szép karácsonyi dal, nem igaz? Hááát...

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.