Minden harmadik magyar gondolkodik azon, hogy külföldön folytatná az életét, amivel Európában listavezetők vagyunk, csak a görögök között ilyen magas még az elvándorlási kedv, és az olaszok vannak velünk egy ligában. Bár a magyar fiatalok között csökkent a költözési vágy, még mindig majdnem minden második külföldre vágyik. (Igen, tudom, megint számok, de egyrészt ez érdekes, másrészt elgondolkodtató. És régen volt ilyen poszt. És nem, nincs benne Brexit. Sem pszichológus.)

„Én 1989-ben, 26 évesen, nevetséges ösztöndíjért egy gyerekkel a mózeskosárban vágtam bele az angliai tanulásba és munkába” – mondta a minap egy interjúban a magyar kormányfő.

„A fiatalokat nem lehet visszatartani, és nem is kell. Akiben van elég bátorság, az hadd menjen, ebben támogatni kell, láthassa a világot. Fontos azonban, hogy legyen a hátterében egy olyan ország, ahová mindig vissza tud jönni. Nem hiszem tehát, hogy önmagában az európai és a magyar bérek közötti különbség magyarázná ezt a döntést” – fogalmazott Orbán Viktor. (A teljes cikket itt találod.)

Hát a jelek szerint a magyar fiatalok megfogadják a miniszterelnöki tanácsot. Konkrétan az európai élvonalban vagyunk ezen a téren. 

A legfrissebb adatok szerint egyre többen vannak Európában, akik másik országban keresnék a boldogulást, az Intrum Justitia idén szeptemberben felvett adatokon alapuló felmérésében a megkérdezettek 16 százaléka mondta azt, hogy a hazájában tapasztalható anyagi problémák miatt külföldre költözne.

Kiugróan magas ez az arány Magyarországon és Görögországban, ahol a megkérdezettek 30 százaléka fontolgatja a határátkelést, és nem sokkal marad el Olaszország (28 százalék) sem.

Ha már a gazdaságot említettem, érdekes, hogy mindössze a megkérdezett európaiak ötöde érezte úgy, hogy országa gazdasága jó irányba halad, azaz várt fellendülést.

Hova mennének a magyarok?

A célországok tekintetében nincs különösebb meglepetés, a magyarok körében Ausztria a legvonzóbb (a határátkelést fontolgatók közül minden negyedik a szomszédos országba vágyik), majd Németország jön (19 százalék), végül a Brexit miatt nem meglepő módon kissé lemaradva következik az Egyesült Királyság (16 százalék).

Mindez nem is olyan meglepő, ha megnézzük az egyébként elsősorban az emberek anyagi helyzetére összpontosító felmérés egyéb eredményeit. Őszintén szólva elég hajmeresztő állításokat olvashatunk.

Például azt, hogy a magyarok háromnegyedének volt már olyan időszak az életében, amikor képtelenek voltak fizetni tartozásaik törlesztőrészleteit, ami az összes európai ország között a legmagasabb arányok egyike, de 37 százalékra tehető azok aránya, akik ebben a pillanatban is nehézségekkel küzdenek, és ez szintén az európai átlag fölött van.

A magyarok kétharmadával fordult elő az elmúlt egy évben, hogy nem tudta időben kifizetni a számláját, ami megint csak magasabb arány, mint a legtöbb országban. A többség (59 százalék) azért nem fizetett időben, mert nem tudott, míg a maradék más okok miatt csúszott le a befizetésről, például elfelejtette.

Sokat elárul a gondolkodásunkról, hogy csak a magyarok 83 százaléka szerint fontos időben befizetni a számlákat, ami az egyik legalacsonyabb arány egész Európában.

Magyar fiatalok: sok, de kevesebb

Ami a fiatalokat illeti, európai szinten átlagosan minden negyedik 18-24 éves fontolgatja a külföldre költözést (ha egészen pontos akarok lenni, akkor 24 százalék).

Magyarországon ehhez képest 46 százalék felelte azt, hogy elmenne az országból, ami kifejezetten magas arány, viszont ami érdekes, hogy sokkal kevesebb, mint egy évvel korábban, amikor mintegy 60 százalék vélekedett ugyanígy. Érdekes lenne tudni, hogy ennek mi lehet az oka.

Mi a helyzet a környező országokban?

Persze európai szinten összehasonlítgatni ilyen válaszokat mindig becsapós kicsit (nyilván egy német vagy francia fiatalnak más típusú problémái vannak, mint egy spanyolnak, magyarnak vagy éppen románnak), így arra gondoltam, kicsit megnézhetnénk, mi a helyzet a régiós országok közül azokkal, melyek szerepeltek a felmérésben.

Nos, a visegrádi országok közül a csehek nagyon elégedettnek tűnnek, csak 10 százalékuk költözne külföldre, ami az egyik legalacsonyabb arány a teljes felmérésben (még a németeknél is 11 százalék mondta azt, hogy elmenne).

A lengyelek 16 százaléka is azt mutatja, hogy a korábban nagyon mobilis nép ma már nem olyan szívesen mozdul. A szlovákok 22 százaléka viszont a negyedik legmagasabb arány (ugye a magyar-görög-olasz hármas után), a legnépszerűbb célországok számukra sorrendben Ausztria, Csehország (érthető módon), és Németország.

Ha már az osztrákok szóba kerültek, aligha lep meg bárkit is, hogy ők nem nagyon mennének, mindössze a megkérdezettek 8 százaléka felelte azt, hogy foglalkoztatja a határátkelés gondolata.

Nem csoda, hiszen tízből hat osztrák minden hónapban félre tud tenni a keresetéből, amit rajtuk kívül csak a norvégok és a svédek mondhatnak el magukról ilyen arányban.

Nem vagyok elemző, így a következtetések levonására sem vállalkozom, majd megteszitek ti, csak annyit jegyeznék meg összefoglalóan, hogy a jelek szerint a magyarok még mindig nagyon elégedetlenek a sorsukkal, és erre megoldásnak a külföldi munkavállalást látják, noha némileg talán csökkenő mértékben.

HÍRMONDÓ

Egyre távolabbi az otthon hagyott valóság

„Nem gondoltam volna, hogy ennyi boldogságot tudok belepréselni ebbe a két évbe és nem tudtam, hogy a szomorúságomat csak az otthoniak meg nem értése fogja okozni. Mert letértem a megszokott útról és ezért sokan elítélnek.”

Miért keresnek többet a lengyelek, mint a magyarok?

A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk, ráadásul a dolognak elég sok köze van a külföldi munkavállaláshoz.

Túltolt lakásárak Londontól Írországig

Hongkong vezet, de London sem sokkal marad le a túlárazott lakások terén. Mi a helyzet Budapesttel?

Ezért sikeres a holland iskola

Ki ne szeretne olyan iskolába járni, ahol a gyerekek dönthetik el, hogy aznap miről szeretnének tanulni? Hát van ilyen iskola.

(Fotó: pixabay.com/TheDigitalWay)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.