Az eheti blogajánló kétharmada a humor és a tök jegyében telik, az előbbiből az angol, az utóbbiból a svájci változat érkezik, ám előtte még elugrunk Németországba, ahol sok egyéb mellett kiderül az is, meg lehet-e fogni a gyomrán keresztül magyar ételekkel egy német férfit.

Kezdjük akkor rögtön Németországban, ahol a Frankfurti mesék blognak hála megismerhetjük Vikit, aki két éve él Frankfurtban. Jelenleg egyetemen tanul, emellett a Vöröskeresztnél tölti gyakorlatát, hétvégenként pedig egy hotelben kisegítve egészíti ki az ösztöndíját.

„Az első hetekben kicsit tartottam attól, hogy a németek távolságtartóak és ridegek lesznek, de ehhez képest teljesen másképpen viselkedtek. Az első pár hétben kicsit ugyan magányos voltam, mert senkit se ismertem, de ezt leszámítva jól éreztem magam. 

Amikor kiköltöztem, au-pair voltam. Ezt tartottam a legmegbízhatóbb lehetőségnek, mivel akkor még nem beszéltem annyira jól németül. Így a szállásom is meg volt oldva, illetve azt gondoltam, hogy ha egy családdal élek ahol gyerekek vannak, nagy baj nem lehet.

Ehhez képest a dolgok nem a legjobban alakultak, voltak problémák a szülőkkel és a gyerekekkel is, de a gyerekekkel ezt később megoldódott. (…) Sok probléma volt a családdal.

Az első három hónap a gyerekek miatt volt nehéz. A kisfiú akkor 5 éves volt a kislány pedig 8. A kisfiú nagyon agresszív volt, harapott, húzta a hajam, karmolt, rugdosott. Ez viszont nem az ő hibája volt.

Ha egy gyerek nem kap rendes nevelést, és minden évben minimum egyszer néha kétszer vagy háromszor új au-pair-t kap szinte születése óta, akkor persze hogy nem akar megint elfogadni egy új embert az életében.

Ez később változott, mert nagyon megszerettük a gyerekekkel egymást. A probléma inkább a szülőkkel volt. Rengeteget dolgoztak (bár szerintem csak nem akartak haza jönni a gyerekekhez…), ezért én voltam szinte 24 órában a gyerekekkel.

Az iskolában a szülők és a gyerekek is azt hitték, hogy én vagyok a két gyerek anyukája. Majdnem mindig én intéztem a bevásárlást, mert ha a szülőkön múlt volna, akkor a két gyerek kenyeret és vizet vitt volna az iskolába. De a fürdéssel is gondok voltak, mert a gyerekek csak heti egyszer fürödhettek, mert az anyuka szerint az az egészséges.

Illetve nem volt betartva a szerződésben szereplő munkaórám. Ez volt a legnehezebb, mert soha nem voltam egyedül. A két gyerek akkor is velem volt, ha elvileg akkor szabadnapos voltam.

De ami a leginkább felháborított a családnál, amikor a kisfiú nagyon beteg volt, éreztem, hogy lázas, de se lázmérő, se gyógyszer nem volt otthon. Az anyáról nem is beszélve. Körülbelül 5 órába telt mire az anya haza jött, addig én borogattam a kisfiút vizes ruhával, meg anyukámat hívtam fel, hogy most mit csináljak. Mert a kisfiú anyját nem igazán zavarta, hogy lázas a kisfia és nem bír felkelni az ágyból.

Amikor hazajött, akkor is csak gyümölcsöt hozott, hogy majd az segít a kisfiúnak… Végül nagy nehezen elvitte orvoshoz, mert addig vitatkoztam vele, hogy a gyereknek orvosra van szüksége.

Az au-pair munkát jó dolognak tartom, mert könnyebb egy családdal megismerni egy új országot, a nyelvet. Viszont hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy jó családot találjon az, aki ki akar jönni.

Nekem nem volt szerencsém, pedig előtte az előző magyar au-pair-rel is beszéltem, és nem említette, hogy problémás a család. Csak később, amikor meglátogatta a családot, mesélte el, hogy igen ő tudta, hogy ez vár rám, és nem lesz könnyű dolgom. Azt viszont nem magyarázta el, hogy miért nem mondta ezt el akkor, amikor még Magyarországon megkerestem.

Amit tanácsolni tudok, hogy aki au-pair szeretne lenni, az a gimnázium után próbálja meg. Minél idősebb az ember annál nehezebb egy családhoz alkalmazkodni. (…)

Jelenleg heti négy napot a DRK-nál (Deutsches Rotes Kreuz - Német Vöröskereszt) vagyok és a szakmai gyakorlatomat teljesítem. Igazából minden nap más, mert mindig mást kell csinálnom, attól függően, hogy éppen kivel dolgozok.

Alapvetően az intézmény szociális tervét írom két másik kollégámmal, de ezen kívül sok megbeszélésen veszek részt, ami ugye mindig más. Emellett írom a szakdolgozatomat, plusz még egy Minijobom (olyan munka, amellyel havonta maximum 450 eurót lehet keresni, adómentesen) is van, mert a szakmai gyakorlatom fizetetlen, az ösztöndíj pedig nem elég mindenre.

Úgy hogy nem unatkozom. Majdnem minden nap dolgozok, de ez csak maximum november végég marad így. Utána belevetem magam a munkakeresésbe. (…)

Amit rögtön észrevettem, hogy itt sokkal nyugodtabb mindenki. Ha valaki hibázik, az nem jelent problémát, senki nem fog az alkalmazottal kiabálni, mivel tudják, hogy mindenki hibázhat. Sokkal megértőbbek a munkaadók, ha betelefonálok, hogy beteg vagyok, nem fognak abban kételkedni, hogy igazat mondok vagy sem. Valahogy jobban bíznak az emberek itt egymásban.

Sok mindenben mások a németek. A magyarok sokkal temperamentumosabbak. Így már egy kis vita is nagy problémát jelent. Nagyobb problémák inkább a magyar ételekkel kapcsolatban vannak. A párom szinte semmit se eszik, meg ami tipikus magyar étel, mert szerinte túl zsíros. Ami lehet, hogy igaz, de attól nem tudom megérteni, hogy ki az, aki nem szereti a húslevest vagy a túrós csuszát. Úgy hogy itt nem érvényes a mondás, hogy a hasán keresztül meg lehetne fogni. :D (…)

Persze itt is vannak problémák, mert mindenki életében vannak. Viszont sokkal nyugodtabb vagyok itt, mint Magyarországon voltam. Az utcán, az üzletekben is mindenki sokkal kedvesebb, türelmesebb.

Magyarországon is sok kedves ember van, de ott nagyon türelmetlen mindenki, nemhiába, hírhedten pesszimisták a magyarok. Néha magamon is érzem, amikor a párom megjegyzi, hogy már megint a pesszimista oldalamat vettem elő. A németek, ha van is problémájuk, attól még megpróbálják azt pozitívan nézni, és mindent elkövetnek, hogy megoldják azt. Nem panaszkodnak lépten, nyomon.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el, szerintem érdemes!

Az angol humor és a reklámok

Az angol humor egyike a leginkább megosztó dolgoknak, legalábbis tapasztalatom szerint: vagy bejön valakinek és imádja, vagy ki nem állhatja, én legalábbis még nem nagyon találkoztam olyannal, aki semleges lett volna irányába. A London Budapest Metro blog szerzője szerencsére előbbi kategóriába tartozik, és még nagyobb szerencse, hogy legutóbbi posztjában jó pár példát is hozott rá a hétköznapokból.

„Van, akinek nem jön be a szigetországiak humora, de szerintem vagy azért, mert nem érti igazán, vagy mert épp rajta köszörülik a nyelvük a helyiek. Ez utóbbi valóban szar érzés, mert meg kell hagyni, rendesen tud marni és vágni mikor Mr Flegmaság és Mrs Irónia választékosan elküld a bánatba kislakatnak. Ám van egy terület, amit nem lehet nem imádni, ez pediglen a nyomtatott reklámok világa.

Az angol karakter hivatalosan lefitymálja a dicsekvést, nagyzolást, szóval a ,,Mi prosztatakenőcsünk a legtutibb" stílusú reklám duplán nem talál célba a férfilakosságnál.

Amerikában, minden fogyasztói társadalmak szent tehenében lehet, hogy a nyomulós, versenytársakkal összeméricskélős eladási taktika a megszokott, de itt, az Egyesült Királyságban finomabban hangolják a marketinget (hard-sell kontra soft-sell).

Hagyományosan körültipegik a terméket, indirekt módon kínálják a portékát, a stílus és a sztorimondás szinte fontosabb, mint a cucc, amit árulnak, ami néha csak a reklámblokkok végén derül ki, hogy mi is pontosan. Inkább az irónia, szarkazmus dominál, a végletekig elmennek egy ízes szóviccért, ötletes kétértelmű kifejezésért, s hál' égnek a fekete humort se mossa el a rendszeres esőzés.

Egy másik kőbe vésett fajtajellegük a ,,pöh, ugyan már” vagy ,,csak semmi szirupos lelkesedés” hozzáállás, így aztán nem kapnak szívdobogást a nyálas önfényezéstől (ennek ellenére divatba jött ez a stílus és szerintem úgy illik rájuk, mint tökre a gyűszű).

Talán ezért került a reklám toplistára a Ranseal festék szlogenje: It does exactly what it says on the tin, azaz Pont azt csinálja, ami a dobozra van írva.

Az idei nyár egyik legjobbja volt valami ízesített-cukros ital a következő szlogennel: ,,Nyár van. Te szomjas vagy. Nekünk eladási célkitűzéseink vannak”. Veszed-iszod.

Roppant mókásnak találtam a kaparós sorsjegy reklámokat, ahol a ,,Semmi esély vs ennyimegannyi az esély" szituációra mentek rá, cukker nagyival vagy dagi macsekkal.

Persze volt aki csak meg tudott sértődni az egyik verzión, mikor is a ,,semmi esélyt” az képviselte, hogy Cirmi előkerül-e ha pár napja elkóborolt az M7-es környékén. Mint állatb*zi és egykori gazdi átérzem minden cicatulaj fájdalmát, de bakker, ez akkor is vicces és kész.

Ugyan nem plakát volt, de sokat elmond az angol lélekről a Marmite reklám (élesztőszármazékból készült kenyérre kenhető szuszmák, még nem gyűjtöttem lelkierőt megkóstolni), mikor is arra mentek ki, hogy ezt a lakosság vagy imádja, vagy undorodik tőle, s a reklámban már a hölgy csókjából kiérződő marmite íztől is öklendezni kezd az udvarló.

Nem ismerek más országot, ahol a gyártó kiröhögi a saját termékét, hogy ,,ugye milyen ocsmánynak találják egyesek?”, és még meg is szilárdítja a vevőkört.

Most, hogy Pesten jártam, meregettem a szemem, látok-e hasonló, mindennapi cikket reklámozó, ötletes posztereket. Van egy-két mókás krimó csalogató cégér és az üzletnevek is árulkodnak nyelvi szellemességről (Scanguru), de az óriásplakátos kínálatban silány a felhozatal.

Azt hiszem, mifelénk akkor fog ízesebben a nyomdapatron, ha valamit parodizálni kell, ha már kínunkban figurázunk ki valami komoly dolgot, de hogy valaha reklámnak adnak-e bájt, azt kétlem.”

A teljes posztot itt találjátok, ne hagyjátok ki! (Akkor se, ha nem jön be az angol humor…)

Tök jó!

Végül ha már Halloween környékén vagyunk, akkor nem maradhat ki a tök sem a blogajánlóból, annál is inkább, mert a Svájc és más blognak köszönhetően most ellátogathatunk egy helyi tökfesztiválra, egészen pontosan a Pfäffikersee partján fekvő Jucker Farmra.

„A falu főutcáját a falu közepén található útelágazásnál lezárták és elterelték a forgalmat, hogy a várható nagyszámú látogató autói egy ebből az alkalomból parkolóvá alakított réten állhassanak meg.

Innen aztán hosszú tömött sorokban zarándokoltak az emberek, köztük mi is, a farmra, ami a modern marketing iskolapéldája (minden létező szociális médián fönt vannak).

A gazdaságban minden a látogatók igényei szerint lett kialakítva. Az almaültetvény egy része 1.500 fától álló, 509 méter hosszú, izgalmas labirintus (felnőtteknek 5 frank a belépő, ezért 1 db alma is jár), szalmabála ház, játszótér, állatsimogató, étterem, kávézó, panoráma terasz, 400 fős rendezvényterem, bolt saját termékekkel és aktualitások várják a látogatókat.

Cégek számára akár 2000 fős rendezvénynek is tudnak helyszínt biztosítani. Jelenleg a tök az aktualitás, a téma pedig a rómaiak.

Ennek jegyében készültek hatalmas tök-installációk, mint pl. Julius Ceasar lovasfogattal és a tökfaragó verseny 2. helyezettje is Ceasart formázta meg az óriás tökből. Ezek addig láthatók a farmon, amíg még kiállítható állapotban vannak.

Hatalmas tökvásár is van, hegyekben állnak a különböző tökök, minden elképzelhető forma és szín megtalálható közöttük.

Természetesen a gasztronómiai kínálat is a tök jegyében zajlik jelenleg a farmon. Íncsiklandó sütőtökleves bográcsból és sütőtökös sütemények között lehetett választani, de a klasszikus ételek sem hiányoztak a kínálatból (raclette sajt, sült kolbász, házi fagyi, stb.). A frissen szüretelt almából pedig frissen préselt almalevet lehetett kapni.”

A teljes posztot rengeteg képpel (egészen elképesztők is akadnak köztük!) itt olvashatjátok-nézhetitek meg.

HÍRMONDÓ

Lenyomják a helyieket a második generációs bevándorlók

Több köztük a felsőfokú végzettségű és az álláskeresésben is jobbak. Egyébként Magyarországon is. Szerintetek mi lehet ennek az oka?

A rasszizmus elfogadottá vált

Skóciában nem annyira vészes a helyzet, mint Angliában, de tényleg érezhetően ferdébb szemmel néznek a bevándorlókra, és több az atrocitás. Egy ottani magyar tapasztalatai.

Minden lehetőséget nyitva kell hagyni 

Tony Blair volt brit kormányfő szerint ha az EU-val folytatandó kilépési tárgyalások eredményeként elért majdani egyezménynek olyan súlyos következményei lennének Nagy-Britanniára nézve, hogy a választók esetleg meggondolják magukat, akkor meg kell találni annak a módját, hogy e véleményüket kifejezésre juttathassák. Lehet-e újabb nápszavazás?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.