Hollandiáról sok minden eszébe juthat az embernek (vérmérséklettől, világnézettől és minden egyébtől függően), ma az országot egy egészen érdekes szemszögből mutatja be Zita: ez pedig nem más, mint maga a királyság, a monarchia intézménye.

Uralkodói sípszó 

„Mai posztomban a királyság intézményét fogom körbe járni, a tőlem telhető alapossággal, utalva mindenféle érdekességekre, melyeket magam kis felfedezéseiként éltem meg, időközönként rácsodálkozva, máskor meg a maga lehető legtermészetesebb megnyilvánulásában.

Mindezt egy olyan ember szemével, aki népköztársaságban nőtt fel, köztársaságban élte felnőtt éveit, majd határátkelőként kikötött a királyságban. 

Ezen élete alatt, amit maga csak tanösvénynek szokott nevezni, volt alkalma megtanulni az államforma és államforma közötti különbségeket, személyesen megtapasztalni a diktatúra és a demokrácia közötti szakadék mélységét, meglátni a különbséget a személyi kultusz és a tradíció között, és megérteni azt, hogy valójában nem az számít, hogy mit hogyan címkézünk fel.

A lényeg mindig a hely élhetősége vagy nem élhetősége, elfogadhatósága vagy nem elfogadhatósága. Az egyedüli szempont hogy a felépítmény szolgálja-e az alapot, vagy a szűk kisebbség kilobbiz és legitimál magának a többség felett egy diktatúrát akár egy modern korban, még modernebb módszerekkel, de ettől még éppúgy diktatúrának hívjuk.

Manapság még több eszközzel a kezében, - gondolok itt a médiára, tömegkommunikációra - meríti ki a demagógia, népbutítás, befolyásolás és félelemben tartás, manipulálás véget nem érő tárházát.

Kifinomult módszereket alkot, nyilván szakemberek segítségével, olyannyira, hogy a nyelvi kommunikációban is remekül lekövethetővé válik. Mert a nyelv ne felejtsük, mindig tükrözi a nyelvhasználók törekvéseit, elmozdulását. Ki ne emlékezne a világhírű nyelvész Noam Chomsky tételeire, amelyben a hatalom tömegeket manipuláló mesterkedésének nyelvi megnyilvánulásairól beszél.

Modern királyság Európában

S mint már megszoktátok tőlem, hogy a kabátot sosem vetem le magamról, a bevezető kicsit húzósra sikerült. Fókuszáljunk tehát szorosan a tárgyra. Nézzük meg, hogyan is néz ki a királyság intézménye ma Európa közepén…  Egy konkrét királyságé.

A Holland Királyság részei: Hollandia, Aruba, Curacao, Sint Maarten. Utóbbi három a gyarmatok maradványa.

A klasszikus királyság esetében az uralkodó szuverén módon gyakorolta a törvényhozói, bírói és végrehajtói hatalmat. A modern európai királyok legtöbb jogukat vagy szerepüket elvesztették, csak az öröklési szabályok maradtak meg eredeti formájukban.

Az alkotmányos monarchiákban egy jelképes protokolláris államfő szerepét töltik be. A tradíció maga a talaj, amin az intézmény máig él. A holland királyi családot hasonlóképpen tisztelet övezi országszerte.

Mondhatnánk, hogy az alattvalók tisztelete, de ez így már túl archaikus, s bár alattvalóságról nem beszélhetünk - hiszen a világ egyik legliberálisabb országában élünk - tiszteletről annál inkább.

Tradíciók

Mindent megtesznek azért, hogy ezeket a tradíciókat megtanítsák az itt letelepedni szándékozóknak. Ez is része a kiképzésnek. A legjobb terep erre a nyelvtanulás.

Hangsúlyos ebben az országban, bár mindenki beszél még egy-két nyelven, ha valaki hollandul szólal meg, még ha nehezen és rosszul is, azt pozitívan értékelik.

Nyilván nem titok, hogy az asszimilálódás egyik leghangsúlyosabb sarokköve a nyelvtudás. A hollandok ezt komolyan is veszik. Országszerte tanulhat, aki akar többféle formában. Ha valaki utána jár a lehetőségeknek, talál megfelelőt.

Nem minden városban egyformán működik. Amszterdamban például a polgármesteri hivatal finanszírozásában ingyenes nyelviskolába járunk. Az első egy éves heti 3x3 órás projekt májusban ért a véget, itt az A2 szintig viszik el a tanulókat. Ez szűkösen elegendő a munkavállaláshoz, vagy az állampolgársági vizsgához.

Most egyre több felől hallottuk, hogy kevesebb tanfolyam lesz, mert a menekülteknek is kell a hely, és nyilván itt is minden keretösszegekben és keretszámokban van meghatározva. Meg a támogatott nyelvtanulás maximum egy év és még sokféle egyéb kósza hírek is keringenek.

Örömünkre szolgál, hogy lehet tovább menni a B1-es kurzusra, aki akar. Persze elhangzott ismét, hogy igyekezzünk, mert ez a lehetőség most van, de semmi garancia nincs rá, hogy lesz is.

A praktikus infók után térjünk vissza a kultúrtörténet oktatására a nyelviskolában. Az alap, hogy a királyi család tagjait fel tudd sorolni, lehetőleg azt is tudd, hogy ki hány éves, hol mikor fordul meg a királyi család ünnepségeken, ahova természetesen menj is el, érezd meg az ilyesmi hangulatát, mert mi tagadás, van egy különleges feelingje.

Nyilván emellett azért a miniszterelnök nevét, a politikai pártokat, az amszterdami polgármestert is illik ismerni, tudni, hírekből, médiából legalább. A nyelvi órákon ezeken is témázunk.

Egészen addig elmegy ez, hogy a királyi pár megjelenését milyen stylistok irányítják, hogy a gyerek hercegnő milyen diplomatikusan válaszolt a riporter kérdéseire a tv-ben és még sorolhatnám. Egy biztos: emberi, közvetlen, kedves, pozitív képet alakítanak ki az uralkodóról és a családról. Pontosan úgy, ahogy a tradíció diktálja. Büszkék a királyságra.

Koningsdag

Azután itt van április 27. a király születésnapja, ennél fogva nemzeti ünnep. (Zárójelben megjegyzem, hogy egyben az én névnapom is, amit ugye nem ünnepelnek a hollandok. Mindenesetre két éve már a Király-napjáról jutok eszébe az ismerőseimnek, nem Csernobilról és ez máris jobb felállás.)

Az ünneplésnek vannak tradicionális és új elemei is. Nyilván nem lesz teljes a felsorolás, mert mindenről én sem tudok, de vágjunk bele. Egy napra narancssárgába öltözik az ország. (Eleinte mindig a magyar narancsra asszociáltam, de véletlen se tegyétek! Zsákutca.)

A holland uralkodóház neve: Oranje-Nassau. A királyi család színe a narancs. Ilyenkor még a piros-fehér-kék nemzeti zászlókra is rákötnek egy narancsszínű szalagot.

Mindenkin narancsszínű póló, virágfűzér, napszemüveg, kalap, cipő, műhaj, mindenfelé dekorációk tömege, lufik, zászlók, a cukrászdákban narancssárgára váltanak a sütik, az amszterdami kanálisokat ellepik a feldíszített bulizóhajók, az utcákon, tereken koncertek, buli reggelig.

A hollandok nagyon szeretik a tömeget, a népünnepélyeket, el is tudják engedni magukat rendesen az efféle eseményekkor. Lazaságuk ilyenkor bújik elő leginkább.

Protokoll

A királyi pár az ünnepet megelőző napokban egy iskolában együtt reggelizik a gyerekekkel. Csupa egészséges és kiadós gyerekétel kerül az asztalra, ezzel is elkötelezetten kampányolnak az egészséges táplálkozás, folyadékfogyasztás, és a reggelizés fontossága mellett.

Utána a király hivatalosan is megnyitja a „Koningsspelen” eseményeit, ez gyakorlatilag sportnap a gyerekeknek, amely 5000 körüli részt vevő iskolát és 1 millió gyereket mozgat meg, és biztat a sportolás fontosságára.

A tradicionális protokoll része minden évben, hogy a királyi család ellátogat egy-egy városba, ahol a polgármester fogadja őket, végigsétálnak a belváros utcáin, találkoznak az „alattvalóikkal” részt vesznek a tiszteletükre rendezett ünnepélyen, interjúkat adnak a tv csatornáknak, amit persze az esti híradóban már láthatunk is.

Ismét a protokoll része, hogy ezen a napon osztják ki a nemzeti kitüntetéseket országszerte 3000 körüli nagyságrendben.

Népünnepély

A nap kuriózuma a „vrijmarkt”. Mindenütt, utcákon, tereken áll a bolhapiac, mindenki mindent árul, vesz valamit. A gyerekek kávét, üdítőt, sütiket kínálnak, maguk készítette ötletes játékokra invitálnak, egyéb utcai produkciókkal lépnek fel pár centért, így gyűjtenek némi zsebpénzt maguknak.

Már napokkal előbb lefoglalják helyüket a rendezvényre, nagyon egyszerűen kiválasztanak egy helyet, és krétával ráírják a járdára, hogy „foglalt”. Amszterdamban a gyerekek ilyenkor ellepik a Vondelparkot, és igazán nagy pezsgést varázsolnak oda.

Este, ami alatt itt a másnap reggelig terjedő időt értik, mindenfelé utcai koncertek dübörögnek, mindenféle zenei stílusban, minden korosztálynak. Reggelre térdig érő szemét az egész városban, majd egy nap alatt rendet varázsolnak, mintha nem is lett volna buli.

Amit végezetül el kell mondani, hogy senki sem marad otthon. Ebben az országban amúgy sem marad otthon senki. Se hétköznap, se ünnepnapokon. Sokkal több a gurulós járókerettel közlekedő idős, a tolószékes mozgássérült az utcán, üzletekben, múzeumokban, rendezvényeken, villamoson, mint mondjuk Magyarországon megszoktuk.

Nincsenek itt sem többen, csak élnek, megtanulják elintézni a dolgaikat, és amíg csak tehetik, elvannak segítség nélkül. Ismét egy dolog, amiről más van a fejekben. Az ünnepek is ennek megfelelően 0-tól 100 éves korig mindenkire vonatkoznak. Az éjszakai bulizást is beleértve.

Konklúzió

Érvelhetünk tehát pro és kontra, hogy királyság-e a királyság. Az én olvasatomban a lényeg az, hogy lehet mindent jól és rosszul is csinálni. Lehet országokat jól és rosszul kormányozni. Egy archaikus intézménynek is lehet helye és értelme a mai világban, ha az megfelelő keretet, életteret tud adni az embereknek.

Egyébként kiürül a királyság… eszembe jut kedvenc kis hercegem története… nagyon időszerű.

„- Hm... hm... - mondta a király. - Azt hiszem, van itt valahol a bolygómon egy vén patkány. Éjszaka hallom a motozását. Hát ítélkezzél e fölött a vén patkány fölött. Időről időre halálra ítéled; élete így a te igazságszolgáltatásodtól függ majd. Aztán minden egyes alkalommal megkegyelmezel neki, takarékosságból, mivel csak egy van belőle.

- Hát bizony furcsák a fölnőttek - gondolta útközben a kis herceg.”  (Antoine De Saint-Exupéry)

Zita egyébként blogot is ír Huisje, boompje, beestje címen, olvassátok azt is! 

(Fotó: koningsspelenleiden.nl)

HÍRMONDÓ

Itt a vége: elfogytak a munkások

A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége szerint már nem lehet munkavállalót találni Magyarországon. Mind iparági szinten, mind területileg általánossá vált a munkaerőhiány. A munkaerőhiány szinte mindenhol jelen van: a feldolgozóiparban, az idénymunkában, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásokban, a vendéglátásban, az informatikában. Részletek itt.

A magyar „az unió egyik legszegényebb országa”

Szinte minden családban akad olyan hozzátartozó, a közelebbi vagy távolabbi családban, aki külföldön tanul, dolgozik – hívta fel a figyelmet Tölgyessy Péter politikai elemző, aki szerint inkább erről és ennek következményeiről kellene, hogy szóljon a magyar közbeszéd.

Magyar kuruzsló bukott le Angliában

Komoly vihart kavart Kanta József az Egyesült Királyságban, miután a BBC a napokban oknyomozó műsorában leleplezte, mi történik az autizmus gyógyításaként hirdetett „mentális tréningeken”. A történet és a videó elég rémes, itt olvashatod el/nézheted meg.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!