"A bőrünk alatt is hazugság is van, tudat alatt is úgy készítjük fel a gyerekeinket a jövőre itthon, hogy a hazugság része kell legyen az életünknek" - írja a mai poszt szerzője, Móni a Magyarország 2.0 pályázatra küldött posztjában, amivel persze lehet egyetérteni és egyet nem érteni, de azért elgondolkodtató. Sajnos a szerző csak délután tud majd bekapcsolódni a beszélgetésbe, de ti addig se fogjátok vissza magatokat. :) És természetesen szavazzatok is szokás szerint a poszt végén és a Facebookon! (A pályázatra eddig megjelent posztokat itt olvashatjátok.)
„I. csoport - Birkák kontra Forradalmárok (a birkák fölényes túlerőben)
Állok a buszon. Megy a légkondi, de nem igazán érezni, mert nyitva vannak az ablakok. Nézem az utasokat és arra gondolok: „Valaki, álljon már fel és csukja be az ablakot. Vagy maradjon ülve, mint Rosa Parks, vagy csináljon már valaki valamit!"
Elkezdem becsukni az ablakokat, de tudom, hogy nem lehet egyedül megcsinálni, ahhoz mindenkin át kéne gázolni. Reménykedem, hogy ha én becsukok egyet, majd valaki csatlakozik. De nem. Úgy érzem magam, mint egy forradalmár.
II. csoport - Óvoda kontra szülők
Valamikor 2009-ben az óvodavezető odajön hozzám és azt mondja: „Azt az információt kaptam, hogy ön egész nyárra kérte az ügyeletet a gyerekének. Hozzon a munkáltatójától egy igazolást, hogy nem adják ki magának a szabadságot."
Se köpni, se nyelni nem tudok először. Ez jön ki belőlem: „Ki volt az az óvónő, aki ilyet mondott?” Na, erre nem kaptam választ. Folytattam: „Először is egy héten át se Önök, sem a tagóvoda nem lesz nyitva, tehát nekem az öt nap szabadság. Ezen kívül, igenis megyünk nyaralni egy hétre, tehát ez egy újabb öt nap szabadság, tehát máris tíz napnál tartunk. Ön, mint munkáltató tudja a legjobban, hogy én nem rendelkezem az összes szabadságommal. Miről beszélgetünk?”
Látom, hogy erre nincs mit mondania, de azért kertelni kezd: „Ő nem tudja kiadni az óvónők szabadságát, mert olyan sok van nekik, hogy meg kell oldania valahogy.”
Erre én azt mondom neki, hogy ez nem az én problémám, ne rám terhelje a feladatot, én is dolgozom, nem azért jön a gyerekem oviba, mert én otthon akarok unatkozni.
Erre jön a következő maszlag (elképesztő): „A szülők nincsenek eleget a gyerekekkel…”. Ezt már nem hallgatom végig, elköszönök és otthagyom. Az egekben volt a vérnyomásom (a munkáltatóm meg mellesleg azt mondta, ő nem köteles kiadni ilyen igazolást).
III. csoport - Hajléktalanok kontra hajlékkal rendelkező „tisztes” állampolgárok
Valamikor szintén 2009-ben este kilenc előtt sétáltunk férjemmel és lányommal, itt Pesterzsébeten. Egy játszótér mellett haladtunk el, ahol egy hajléktalan a játszótéri padon vígan maszturbált.
2006-ban a floridai Sarasota városa megkapja a megtisztelő címet: A legkegyetlenebb város a hajléktalanokkal szemben. Egy adalék a sztorihoz: egy hajléktalant megbüntetnek azért, mert a mobilját egy nyilvános helyen feltölti. A város azt reklamálja, hogy ellopta a tőlük az áramot.
IV. csoport - Bliccelők kontra bérlettel vagy érvényes jeggyel rendelkezők
Állok a 23E megállójában valamikor 2012-ben. Ki van számolva minden percem, mert lányom már 6.38-kor a suliban van, nekem 7.40-re kell beérnem Újpalotára. Nem férek fel a buszra és nagyon mérges vagyok, mert tudom, hány bliccelő van rajta, akik bezzeg felfértek, én meg, akinek bérlete van, elkésik a munkából.
V. csoport - Utasok kontra kalauzok illetve ellenőrök
Utazom a HÉV-en. Dunaharasztin szeretnék egyet gyalogolni, de mivel csak egy megállót kell mennem a közigazgatási határon túl, úgy gondolom nem lesz drága a kiegészítő jegy.
Jön a kalauz és kérdezem tőle, hogy mennyibe kerülne, ha mennék még egy megállót: 250 forint. Akkor oda-vissza 500, az túl sok, ezért azt mondom neki, hogy inkább leszállok és gyalogolok akkor Soroksáron. Látom, furcsán néz rám.
Elindul a többi utas felé, de nem bírja ki szó nélkül. Visszanéz és utánam kiabál: „Ha nem száll le, 6000 forint lesz a büntetés.” Nem szólok semmit, pedig ordítani tudnék vele: nincs joga ahhoz, hogy mindenki előtt azt feltételezze rólam, épp most hazudtam egy jó nagyot.
VI. csoport - Biciklisek kontra autósok, gyalogosok, busz, taxi…
Állok a buszon és nem halad a busz, hiába a buszsáv, mert előttünk egy fiatalember vígan biciklizik. Csak annyit kéne tennie, hiszen hallja, hogy a busz mögötte nem tud előzni, mert a többi sávban dugó van, hogy felmegy a járdára és hagyja elmenni a buszt, de nem teszi.
Gyalogosként megyek a járdán, hallom hátulról a kiabálást, elnézést, elnézést. Két fiatal srác jön ezerrel, bicajjal. A járdán. A házunk előtt át kell mennem egy bicikliúton, hogy a buszmegállóba jussak. A bicajosok anyáznak, ha áthaladunk rajta, pedig én úgy tudtam, hogy a gyalogosnak mindig elsőbbsége van.
VII. csoport - Magyar vállalkozók kontra nem magyarok (?)
Próbanapon vagyok egy albán pékségben. A mindösszesen egy óra alatt, amit ott töltöttem, az online pénztárgépet addig használja a kedves főnök feleség, amíg nekem megmutatja mit, hogy kell beütni.
Amikor jönnek a vevők és használni akarom, azt mondja: „nem kell!” Majdnem felkiáltok: „de kell, ezt kívánja a becsület!”. Egy idő után ő veszi át a pénztárat és senki nem kap számlát, kivéve egy jól öltözött úriembert (aki egyébként BKK-s egyenruhában volt és nyilván a főnöknő nem tudja, hogy az ellenőrök nem öltönyben fognak jönni, hanem egy gördeszkával a karjukon).
Beszélgetek egy magyar vállalkozóval a kedvenc kávézómban, ami a IX. kerületben van. Elpanaszolom neki, milyen sanyarú a sorsa egy magyarnak, aki kisvállalkozónál dolgozik. Neki már nincs alkalmazottja, mert nem tudja megfizetni őket a járulékok miatt.
Azt meséli, hogy amikor megnyitott a NAV-tól az ÁNTSZ-ig jöttek az ellenőrzések, bezzeg a mellette levő vietnami éttermet soha nem ellenőrzik. Azt is elmeséli, hogy volt egy üzlete az Ázsia Centerben, és ha megneszelték a NAV ellenőrzést a kínaiak, egyből bezártak és elhagyták az üzletet.
A VIII. csoport egy fogalom lenne részemről: a becstelenség, a hazugság
Ha jól emlékszem, a Horn-kormány óta él a szerencsétlen helyzet az egészségügyben, miszerint az OEP egy pontrendszer alapján fizet az egészségügyi intézményeknek. Lássunk egy vizsgálati lapot, amit ugye velünk, páciensekkel aláíratnak (fülészet):
Kontrollvizsgálat, konzílium: 354 pont
Fülvizsgálat, pneumatikus fültölcsérrel: 80 pont
Váladék leszívása orrból, fülből: 38 pont (nem történt meg)
Én is aláírom a lapot, akkor is, ha az van rajta, hogy a lányomnál teljes fülmosást végeztek, pedig nem igaz. Tudom, hogy kényszer az egész, és hogy így funkcionál az egész rendszer.
A bőrünk alatt is hazugság is van, tudat alatt is úgy készítjük fel a gyerekeinket a jövőre itthon, hogy a hazugság része kell legyen az életünknek.
Az egészségügyet azonnal meg kell szabadítani ettől a rossz rendszertől. De mivel ma Magyarországon a multi cégek tartják el az egészségügyet, ezért az első és legfontosabb dolog, amiről már sokszor volt szó itt, hogy ki kell lépni ebből az ördögi körből.
Munkaadókat és munkavállalókat le kell ültetni egymással szembe és rávilágítani a lényegre. Addig, amíg ezt a lehetetlen dumát lökik az embereknek, amiben a multik ellenségként vannak feltüntetve miközben a kisvállalkozók zsákmányolják ki leginkább az embereket, addig nincs miről beszélni.
Azok a kis cégek, akik feketén dolgoztatnak, vagy négy órában, minimálbéren jelentik be az embereket ellopják a pénzt az egészségügytől.
Az, amit a NAV csinál a havi 7050 forintos hozzájárulással, megint zsákutca, egyrészt a kis összeg miatt, másrészt pedig azért, ahogy ennek a behajtása folyik (ezt a saját példámon a hozzászólásokban folytatnám).
Olyan rendszert kell kitalálni, ami, be kell, hogy valljam, hasonlít a vizitdíjrendszerhez, de kevésbé bürokratikus úton kell befizetni a pénzt.
Minden társadalom legértékesebb tagjai a gyerekek, mert őket lehet a leginkább formálni, pozitív értelemben befolyásolni. Az iskolákból eltüntetném az erkölcstan és hittan órákat, helyükbe olyan órákat iktatnék, amiben a gyerekeket lehet tanítani arra, hogy bele tudják élni magukat a másik oldal helyébe, mert e nélkül nem tud egy társadalom funkcionálni.
Itthon az emberek annyira elfelejtették megbecsülni egymást, hogy napi szinten idegesítjük fel magunkat olyan dolgok miatt, ami miatt más országokban az emberek egy másodperc alatt tovább lépnek.
Hogyan lehet ezt kivitelezni? Nem könnyű. Meg kell szervezni azt, hogy elmehessenek és időt tölthessenek a pult mögött, látva egy panaszkodó vásárlót, aki az öklét veri az asztalon.
Lássák azt, milyen az, amikor valaki hajnal négykor kel, egy forró pékségben dolgozik heti hat órát és megértsék, hogy amikor már ledolgozott nyolc órát hajnal négy óta, akkor nagyon fáradt, és még ha mosolyogva is szeretne kiszolgálni, már nagyon nehezére esik elfogadni egy olyan vevőt, akinek az a legnagyobb problémája, hogy az eladó elszámolta magát és ötven forinttal kevesebbet adott vissza.
Lássák, azt milyen a munkája egy ellenőrnek, aki nap, mint nap ki van téve agresszív, káromkodó emberek kénye kedvének.
Egy tanár ne mondja azt egy gyereknek, hogy ne tanuljatok tovább, mert aztán mehettek a Tescoba árut pakolni. Mondja csak azt, hogy tanuljanak, amíg lehet, mert a tudást nem veszi el senki és magyarázzák el, hogy milyen fontos az árufeltöltő munkája.
Leadtam egy levelet egy bizonyos embernek egy hírcsatornánál. Nem hívott fel, nem keresett meg. Segítséget kértem valamihez. Nagyon kitartó vagyok, nem adom fel, azt az elképzelést, hogy egy kis ember eljuthat a politikusokhoz olyan módon, hogy fel tudja tárni a problémákat és rá tud világítani arra, hogy az emberek fontos részei a politikának.
Az emberekhez annyit szeretnék szólni, hogy nem olyan ördöngösség az, amit csinálni kell, csak fel kellene ébredni. Pici dolgokat kell csinálni a sok kicsi sokra megy elv alapján. Még civil szervezetek sem kellenek. Rosa Parks 1955-ben egyszerűen nem állt fel egy fehér nőnek a buszon. Kellenek Jim White-ok, Ritók Nórák, akik a mindennapi életben a saját munkájukkal váltják meg a világot.
Lányom osztályfőnöke egy nagyon karakán, fiatal testnevelő tanár. Nagyon helyes módon rázza gatyába a gyerekeket, imádják őt a tanulói. Arra készülök, hogy megkérjem arra, egy külön szülői értekezleten fogjunk össze mi szülők és állítsunk fel ennek az osztálynak egy közös szabályrendszert az okostelefon használattal kapcsolatban (ennek előzménye van már, ezt szintén a hozzászólásokban folytatnám).
Nagyon fontos dolog, hogy a saját kis közösségünket mi építsük, és el tudjuk fogadni az elvet miszerint a környezetünket mi alakítjuk és nem a környezetünk alakít minket.
Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnék a környezet védelemre. Döbbenettel látom, hogy mennyire nem becsülik a gyerekek a vizet. Szeptember elején, május végén, júniusban, amikor még vagy már nagyon meleg van az óra végén, amikor már szomjasak a gyerekek, várnék egy kicsit a csengetés után, és abban a szomjas öt percben elmagyaráznám milyen érzés, mikor gyerekek a világ más tájain ezt érzik egész nap.Érezzék, hogy mit veszítenek, ha nincs ivóvíz. Sajnos azt láttam az Egyesült Államokban is és itthon is, hogy a víznek nincs értéke.
A környezetvédelemről még szeretnék beszélni a hozzászólásokban. Ki mit tesz azért, hogy megvédjük a bolygónkat? A környezet órákon sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a gyerekek megtanulják becsülni a környezetüket. Ők azok, akik a szüleiket is tudják okítani otthon.
Sajnos azt látom, hogy alapvető dolgokat kell elmagyarázni. Hogyan mossunk kezet, hogyan mossunk fogat, anélkül, hogy egy nagy csomó vizet elpazarolnánk.
A gyerekeknek közlekedési órát is tartanék, amiben elmagyaráznám, hogy a gyalogosnak is vannak kötelezettségei. Elképesztő, hogy a gyalogosok mennyire nem látják át a forgalmat sokszor, talán azért, mert nincs jogosítványuk és nem ismerik a KRESZ-t.
Le kell tisztázni, mi a feladata a rendőröknek és a Közterület-felügyelet által foglalkoztatottnak. Ugyanis hiába van meghozva a törvény, miszerint nem lehet buszmegállóban dohányozni, ha a dohányosok három méterrel arrébb dobálják el a csikkeket és senki az égvilágon nem bünteti meg őket.
A középiskolákban kötelező olvasmánnyá tenném Andre Schwarz-Bart Igazak ivadéka c. könyvét, amiből kiderül, hogy az emberi mocsokság nem Hitlerrel kezdődött.
(Kötelezővé vagy legalábbis nagyon ajánlottá tenném a Sex Ed c. film akár osztályban, akár otthon szülővel történő megnézését - a korhatárban megegyezünk együtt. Döbbenetes, hogy itthon is és az Egyesült Államokban is milyen hiányosságokat tapasztaltam szex terén, valóban kényes, de NAGYON FONTOS TÉMA.)
Tudom, hogy HA azt kérte ne legyen Orbánozás és Gyurcsányozás, de bármilyen ötletet leírhatunk most ide, ha ez a kormány marad, nagyon kicsi esély van arra például, hogy nem lesz hittan és erkölcstan az iskolákban… sorolhatnánk a többit.
A hozzászólásokban én szeretnék feltenni egy pár kérdést a politikával kapcsolatban. Sajnos ezt nem lehet kihagyni a pályázati anyagból.
Mostanában sokat hallani ezt az idézetet, amit Orbán Viktortól én is hallottam egy rádióbeszéde végén: „Gyáva népnek nincs hazája!”
Igaza van Miniszterelnök úr. Tényleg nincs.
Még egy idézet: „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen.”
HÍRMONDÓ
Törvénymódosítás segíthetné a hazavágyó fiatalokat
Az LMP szerint az egyre erősödő elvándorlás mellett is akadnak olyanok, akik a hazatérést választják. Annak ellenére, hogy nincsenek sokan, nem kapnak megfelelő segítséget a kormánytól – állítja az ellenzéki párt, amely ezért törvénymódosítást sürget. Hogy ebben mi lenne, azt itt olvashatod el.
Southamptont is kiborította a magyar kormány
Az angliai város vezetőségét alaposan felháborította a magyar kormány népszavazási szórólapja, melyben egyebek mellett az az állítás is szerepel, hogy Southamptonban vannak úgynevezett no-go zónák. A város ezt súlyosan félrevezetőnek tartja és nyilvános bocsánatkérést vár. Mondtak a képviselők ennél keményebbeket is.
„Ennyiből nem lehet eltartani egy családot”
Orvosok, ápolók és más egészségügyi dolgozók ezrei vonultak fel tiltakozva Varsóban, több pénzt követelve az egészségügy működésére. A végzett, fiatal orvosok közül minden tizedik már külföldön dolgozik.
“Bizalmatlanság és egoizmus jellemzi Európát”
Sandro Gozi olasz uniós államtitkár szerint Európa „nagy” válságát a kölcsönös bizalmatlanság és a rövidlátó egoizmus okozza, és Olaszországra vár az Európai Unió újraindításának feladata. Ez azért érdekes lesz.
(Fotó: Maximix90)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!
Az utolsó 100 komment: