Noha a nyár eleji népszavazás után volt némi bizonytalanság, a jelek szerint mára ismét egyre többen döntenek úgy, hogy lesz, ami lesz alapon (és amíg lehet) nekivágnak Nagy-Britanniának. A történet persze élénken foglalkoztatja a brit sajtót is, a BBC nemrégiben Magyarországon forgatott riportfilmet a témában. Most lehetőség nyílt arra, hogy a teljes változatot megnézhessem, és mivel linkelni csak a rövidebb verziót lehet (egyelőre legalábbis), arra gondoltam, szóljon a mai poszt arról, miért vág neki három magyar fiatal ma Londonnak – a BBC lencséjén keresztül.

Ha te is hasonló helyzetben vagy, és most indulsz, vagy még csak fontolgatod, és szívesen megírnád a történeted, kételyeid, álmaid, ne habozz. A cím a megszokott hataratkeloKUKAChotmail.com.

Mielőtt azonban rátérnék a BBC riportjára, pár szót érdemes szólni (ha már így alakult) a népszavazás utáni helyzetről. A június 23-át követő hetekben ugyanis akadt némi bizonytalanság, és átmenetileg csökkent is az Egyesült Királyságba indulni vágyók száma, ám mostanra (legalábbis a külföldi munkaerő-közvetítéssel foglalkozó Euwork Kft. ügyvezetője szerint) nagyjából visszaálltak a korábbi arányok.

Persze azért sokakban felmerül, hogy Nagy-Britannia helyett Németországot válasszák, ők jellemzően a magasabban képzett, több nyelven beszélő rétegből kerülnek ki. Ám mivel az emberek jellemzően nem egy-két hónapra mennek ki, hanem néhány évre, abban bíznak, hogy amikor visszaváltják a pénzüket forintra, addigra újra felértékelődik a font – tehát mennek.

Tanay Marcell szerint nem fognak visszatérni a magyarok a Brexit miatt, és a britek sem utasítják ki a már ott lévőket, hiszen a felmérések szerint még a Brexit-pártiak döntő többsége sem akarja, hogy hátrány érje a külföldi munkavállalókat Nagy-Britanniában.

Olyannyira nem, hogy egy friss felmérés szerint tízből közel nyolc megkérdezett brit nem bánná, ha a szigetországban élő európai uniós állampolgárok az Egyesült Királyság EU-ból való várható kilépése után is Nagy-Britanniában maradnának. Ráadásul csak minden tizedik gondolja úgy, hogy jó lenne, ha kevesebb bevándorló érkezne az országba.

A British Future által ismertetett felmérés alapján az emberek 84 százaléka vélekedik így. Azok közül, akik a brit európai uniós tagságról júniusban tartott népszavazáson a kilépésre voksoltak, 77 százalék támogatja ennek lehetőségét.

Sokan támogatják, hogy további képzett munkaerő érkezzen Nagy-Britanniába: mindössze 12 százalék szeretné, ha csökkenne a képzett munkaerő beáramlása, 46 százalék támogatja, hogy növekedjen, 42 százalék pedig a mostani arányt tartja megfelelőnek. A megkérdezettek 62 százaléka támogatná viszont, hogy csökkenjen a képzetlen munkaerő beáramlása.

Csak a kilépéspártiakat vizsgálva a közvélemény-kutatók megállapították, hogy mindössze 15 százalék ellenzi a magasan képzett munkaerő további beáramlását, 45 százalék támogatja, hogy még többen jöjjenek, 40 százalék a jelenlegi szintet tartja megfelelőnek. (Erről további részleteket itt olvashattok.)

Zsuzsanna története: „Nehéz itthagyni a barátaim”

A 30 éves újságíró már összepakolt, és az utolsó napjait tölti Budapesten, mielőtt Londonba költözne. Már szinte teljesen kiürítette a lakását, azokat a ruháit, melyeket nem visz magával, jótékonysági szervezetnek adja.

„Meglehetősen nehéz pillanat ez számomra, szerettem itt élni, ebben a lakásban, és ebben a városban. Rengeteg emlék köt ide” – mondja, hozzátéve, azzal is tisztában van, hogy azért a pénzért, amiért most a lakását bérli a magyar fővárosban, Londonban csak egy kis szobát tud majd kivenni valamelyik külső kerületben.

Aztán egy búcsúpartin látjuk a barátaival. Azt mondja, szomorúnak kellene lennie, de inkább boldog, mert biztos benne, hogy meglátogatják majd Londonban.

A bulin persze a Brexitre terelődik a beszélgetés, és a vélemények meglehetősen sokszínűek. Egyikük azt mondja, ő szeret Magyarországon élni, szereti az életét, a munkáját, és nem akar változtatni. Egy másik viszont arról beszél, ők is gondolkodnak a határátkelésen, eddig Nagy-Britannia volt az egyik lehetséges célpont, de most lehet, hogy más országot kell kinézniük.

„Aggaszt, hogy egyre több Nagy-Britanniában a gyűlölet-bűncselekmény, de őszintén szólva egész Európában, benne Magyarországon is ez a helyzet” – mondja Zsuzsanna, hozzátéve, hogy nagyon ellentmondásos érzések kavarognak benne a költözés kapcsán.

„Gyönyörű város, imádok itt élni, nehéz itthagyni a barátaim, az anyukám, ugyanakkor a Brexit ellenére nagyon várom, hogy megtegyem a következő lépést egy nemzetközi környezetben” – fejezi be.

Bettina története: „új életet kezdhetek”

A 24 éves Bettina titkárnőként dolgozik, egy vidéki kistelepülésről érkezett Budapestre a barátnőjével és szintén London az úticélja. Egy közvetítőirodán keresztül próbálkozik, ez az utolsó napjainak egyike Budapesten és már alig várja, hogy nekivághasson a kalandnak.

Az egyelőre nem érdekli, milyen munkát kap. Leginkább a szépségiparban helyezkedne el kozmetikusként, vagy fodrászként, de tisztában van vele, hogy ehhez a jelenleginél biztosabb nyelvtudás kell.

„Eleinte aggódtunk, hogy mi lesz, ha Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból, de mióta láttuk, hogy a népszavazás óta nem sok minden változott, nem izgulunk annyira. Remélhetőleg nem is lesz nagy változás, kisebb változásokra pedig mindig szükség van” – mondja Bettina.

„A gyűlölet-bűncselekmények nem aggasztanak különösebben, mert ezek bárhol megtörténhetnek, Magyarországon vagy a világ más részén is, szóval emiatt nem izgulok” – teszi hozzá.

Bettina szerint „a magyarok azért mennek Angliába, mert Magyarországon nincs elég munkalehetőség és képtelenek megélni”. Angliában viszont a helyiek (legalábbis az általa olvasottak szerint) nem vállalják el azokat a rosszul fizetett munkákat, amiket a magyarok, és a többi kelet-európai igen: „lehetséges, hogy Angliában olyan jó a munkanélküli segély, hogy sokan nem akarnak dolgozni, csak felveszik a pénzt”.

„Szerintem az lesz a legjobb abban, ha kiköltözöm Angliába, hogy új lehetőségek nyílnak meg előttem. Új barátokat találok, új életet kezdhetek, javul a nyelvtudásom és megismerek egy másik országot” – összegzi várakozásait.

Ármin története: „óvatosabban kell dönteni”

Ármin 20 éves, még tanul, és az a terve, hogy a brit közegészségügyben, az NHS-ben talál valamilyen munkát. Orvos szeretne lenni, de most fontosnak tartja, hogy tapasztalatot szerezzen.

Barátja, Péter már Londonban él és tanul, terveik szerint szeptembertől közösen bérelnek majd (lehetőleg három hálószobás) lakást, esetleg egy harmadik emberrel közösen.

„Sokkolt, amikor meghallottuk a Brexitről szóló népszavazás eredményét, nem gondoltuk volna, hogy ez megtörténhet. Persze először megijedtünk, az első hírek a piacok eséséről szóltak, én különösen aggódtam, hogy mi lesz. De ahogy már több mint egy hónap eltelt a Brexit óta, azt láttam, hogy semmilyen nagyobb változás nincs” - reménykedik.

Ármin mindig is úgy tervezte, hogy a brit egészségügyben próbál majd karriert csinálni, például orvosként – egészen a Brexitig ebben biztos is volt. Most kicsit bizonytalanabb a jövőt illetően, de úgy van vele, hogy megvárja, miként alakulnak a dolgok, abban viszont biztos, hogy a szigetországban akar továbbtanulni, most ez számára a legfontosabb.

Jelenleg elsősorban asszisztensi munkát keres, a terület végül is mindegy, csak az egészségügyben legyen. Tisztában van vele, hogy jellemzően alacsonyabb presztízsű feladatokra számíthat, mint amit a végzettsége lehetővé tenne.

Az a családi vacsoránál azért kiderül, hogy édesanyjának vannak fenntartási fia londoni terveivel kapcsolatban, elsősorban amiatt aggódik, hogy Ármin nem talál majd munkát.

„A Brexit semmilyen értelemben sem jó nekünk, kelet-európaiaknak, nem látszik, mi jó sülhetne ki belőle számunkra. A nyitottság és a választás szabadsága eltűnt, az embernek sokkal óvatosabbnak kell lennie a döntéseivel, mert nem tudhatod, mi történik az Egyesült Királysággal, jó hely marad-e vagy sem” – véli Ármin.

Az összeállítás végén arról beszél, hogy szülővárosa, Budapest, mennyire gyönyörű hely. „Nagyon nehéz itt hagyni, különösen, mert annyira jól ismerem. A jövőm itt sokkal kevésbé lenne fényes, úgy gondolom, az Egyesült Királyságban jobb jövő vár rám a magánéletemben és a karrieremben, a tanulmányaim terén egyaránt. Ezért kell elmennem.”

(A BBC riportjában – aminek a rövidebb változatát itt nézhetitek meg - a három szereplő nem egymás után következett, történetüket én választottam külön a jobb követhetőség kedvéért.)

HÍRMONDÓ

Irány Új-Zéland!

Ha már Brexit: meredeken nőtt az új-zélandi kivándorlás iránt érdeklődő britek száma a népszavazás óta, hiszen összesen 10 647 brit lakos regisztrált az új-zélandi bevándorlási hivatalnál. Az előző év azonos időszakában 4599 volt ez a szám. Miért pont Új-Zéland? Kiderül itt.

Magyarország leszakadóban

Ugyan Magyarország helyzete még egészen jó, de a közelmúltbeli folyamatok azt mutatják, hogy kezd kicsúszni az ország alól a talaj – állapítja meg egy 160 országot átfogó tanulmány, amely három fő tényezőt vizsgált: a gazdaságot, a fenntarthatóságot és a beruházásokat. Magyarország nem szerepelt túl jól, a pontos helyezéseket itt nézheted meg.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!