Hiába vannak jó szakemberek, ha a rendszer maga nem jó, nem ösztönzi a tisztességes, lelkiismeretes munkát – írja Tamás a Magyarország 2.0 pályázatra érkezett írásában. A szerző az Egyesült Államokban él (posztjait itt és itt találjátok), de még nem olyan régen, hogy nem lennének élénk emlékei a jelen Magyarországáról – a két tapasztalat összegzéséből született az írás. (A pályázat eddigi részeit itt olvashatjátok el.)

Szavazni ma is a poszt végén, illetve a Facebookon tudtok, tegyétek is meg!

„A kívülről könnyű okoskodni elve hamar érvényesül, amikor határátkelők próbálnak Magyarországgal kapcsolatban tanácsokat vagy megoldási lehetőségeket leírni. Az utóbbi hetekben számos ilyet olvastam és magam is hajlok afelé, hogy azt az elvet követem, hogy nem akarok külföldön szerencsét próbálóként „megmondó emberré” avanzsálni. Ugyanakkor a tény az, hogy fél év távlatából a magánvéleményem továbbra is az: élhetetlen lett Magyarország abban a formában, ahogy most működik.

Saját magamnak különös felelőssége van abban, ahol a dolgok most tartanak. Újságírói pályafutásom elején mereven elzárkóztam a politikától. Nem éreztem érettnek és nem éreztem tudatosnak magamat abból a szempontból, hogy meg tudnék felelni olyan szerkesztői elvárásoknak, amelyek egy politikai újságíróval szemben megfogalmazódnak.

Később mégis belekerültem a körforgásba. Akkor és ott kezdtem érteni a fifikás észjárást, de fel tudtam fedezni valamiféle tisztességet is a 2000-es évek politikusaiban, akik valahogy képesek voltak zavarba jönni azoktól az egyenes kérdésektől, amlyeket másfél évtizeddel későbbi kollégáik már szemrebbenés nélkül hazugságnak, vagy ellenzéki manipulációnak titulálnak a sajtótájékoztatótokon.

Becsület

Szóval egy 2.0-ás Magyarország létezése alapvetően a tisztességen és a lelkiismereten múlik. Mert hiába vannak olyan gazdasági és jogi szakemberek, akik tudják a megoldásokat, ha a tisztesség csirája sem jelenik meg a rendszerben.

Ez erősnek hat, de ha valaki teljesen őszintén végiggondolja csak az elmúlt néhány hét híreit, és komolyan elolvassa a cikkeket, elemzéseket, érezhet némi zavart az erőben. (A baj ott van, hogy írhatnám ezt az elmúlt 6 év bármelyik hónapjára, sőt az előtte lévő néhány évre is – remélem értelmezhető a pártatlanságom.)

Tehát egy működőképes Magyarország vezetői és akár polgárai is elszámoltathatóak. Nem börtönről, táborokról és perekről beszélek. Inkább olyan egyszerű dolgokról, hogy ha egy útfelújítás sokadjára sem sikerül, akkor az adott cég ne nyerhessen újra és újra – mondjuk a Moszkva téren fákat ültető csapat ne telepíthessen máshol is fákat, mert nyilvánvalóan nem értenek hozzá.

Az én amerikai életem egyik tanulsága ez. A szakemberek, hisznek abban, amit csinálnak és garanciát vállalnak arra, amit csinálnak. Ugyan egy picit sem dolgoznak többet, mint kéne, de közben a dolgok haladnak.

Ez kicsiben elindulhat, és talán a következő választásig beérhet, amikor már nem lehet elbújni és olyanok kaphatnak jogosítványt az ország vezetésre, akik becsülettel gondolkoznak erről a munkáról és nem megélhetési politikusnak szegődnek el.

(Illúzióm az nincs persze, hogy ez csak egy idealista fantazmagória, de nem gondolnám, hogy csak a gazdasági érdekek mentén érdemes egy kis községben vagy akár egy budapesti vagy szegedi kerületben döntést hozni választóként.)

(Szabad)piac és kisebb adók

A 2.0-ás Magyarországon jó volna úgy élni, hogy a piacon szabadon mozoghatok és két tényező is segít ebben: 1. Ha minőséget produkálok, akkor nem választják a silányabbat csak azért, mert olcsóbb. 2. De ennek persze alapfeltétele, hogy a megbízó ne azért gondolkodjon az olcsóbban, mert amúgy a bevétele több, mint 50 százaléka adók formájában elolvad.

No meg, ha esetleg nem minimálbéren alkalmazza az embereit, akkor nem kell a fizetésük kétszeresét megtermelnie ahhoz, hogy ne váljon adócsalóvá. Ettől még van lehetőség trükközni, de egy átlátható rendszert sokkal nehezebb átverni. Íme a második és a harmadik okosság: egyszerűbb adózás és felszabadult verseny.

Humánus, de üzleti személet

Idealista vagyok? Nem éppen. A magyar szürkeállomány és a magyar munkamorál még mindig keresett a világban. Továbbra is igaz, hogyha egy magyar „kiszabadul”, akkor ott sikergyanús dolgok történhetnek. Ha más nem csak ő maga lesz sikeres, ha jobban megy akkor akár egy egész vállat.

Íme, egy példa a mostani szituációra. Egyszer a távoli múltban, amikor egy munkahelyemen sorra álltak fel az emberek feltettük a kérdést a főnöknek: „Miért hagyod elmenni őket?” A válasz az volt: „Hát nem csodás, hogy akkor így sok helyen lesz olyan ember, akit mi neveltünk ki?” Gratuláltunk neki.

Most Magyarország 1.0 működik így, csak „munkatársak” már nem nagyon vannak. (Ja, az a cég két év múlva csődbe ment.) Igen, Magyarország 2.0-ban az ország akarja, hogy maradjál. Nem azzal okoz neked meglepetéseket, hogy rezidensként megemelik a béredet akármennyivel, vagy mondjuk röghöz akarnak kötni.

(Amúgy meg miből emelnek, hiszen az adóvonzatot majd ki fizeti meg? Igen, úgy van, a cég, amelyet köteleznek a magasabb bér kifizetésre. Populizmus 5-ös, gazdasági gondolkodás 1-es) 2.0-ban a rendszer irányítói inkább élhető körülményeket biztosítanak, hagynak dolgozni, de közben motiválnak is és nem feltétlenül pénzzel. Inkább egy szócskával.

Egy szimpla köszönöm is elég

A varázsszó pedig ott van a nyelvünk hegyén. Legalábbis remélem, hogy még nem felejtettük el. K.Ö.S.Z.Ö.N.Ö.M. Ezzel hegyeket lehet megmozgatni. Én azt gondolom, hogy van sok fajtája ennek a szónak, de az alapjelentése szívet melengető. És ami a legjobb benne: lehet akármikor használni, nincs sem rendszerhez, sem meggyőződéshez sem pedig nemhez vagy fajhoz kötve. Csak úgy a levegőben is elpuffogtatható.

Összességében tehát én Magyarország 2.0-ként egy olyan országot vizionálok, ahol a vezetők példát mutatnak – és nem a rosszra gondolok -, ahol az adók ésszerűbbek, és üzletiesebb a gondolkodás szabadpiaci körülmények között.

HÍRMONDÓ

Magyar szégyenpad a nyelvtudás terén

A két- vagy többnyelvűség nem csak a munkavállalás és általában az életben való boldogulás miatt fontos, egyéb előnyei is vannak – például egészségügyiek is. Sajnos mi, magyarok le vagyunk maradva. Nagyon. Hogy Európában pontosan mennyire, azt ide kattintva tudhatod meg.

Kinél születnek majd meg a gyerekek?

Soha nem hagyta még el ennyi ápoló és szülésznő az országot, mint mostanában, ráadásul a béremelés ígérete sem segít: a 40 év alatti orvosokat és ápolókat érinti, mivel a fiatalabbak az itthoni bérük hatszorosát tudják megkeresni külföldön. További részletek itt.

Olyan lesz Londonban, ami még nem volt

Egy évet csúszott ugyan, hétvégén azonban debütál az, ami még sosem volt a brit fővárosban: az éjszakai metró. Egyelőre ugyan csak két éjszaka és két vonalon, de megindul a szolgáltatás. Hogy pontosan melyik ez a két vonal, azt itt tudhatod meg.

Sztárszakácsok főznek a riói szegényekre

Lehet szeretni, vagy nem követni az olimpiát, és az is nagy kérdés, hogy hosszútávon milyen gazdasági hatásai vannak, azonban az olyan kezdeményezések, mint amilyet most Rióban az olasz sztárséf, Massimo Bottura indított, mégis visszaadják a reményt az embernek. Az ötletről itt olvashatsz bővebben.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!