Vajon milyennek látjuk egy-egy rövidebb-hosszabb látogatásra hazatérve Magyarországot mi, határátkelők? Mi az, ami (pozitív vagy negatív értelemben) meglep, esetleg felbosszant? Utóbbira gyakori példa az, ahogyan a turistákkal bánnak egyes budapesti helyeken – erre hoz ma pár példát az egyik ajánló. Aztán megnézzük, milyen egy tökéletes nap, majd olimpiázunk is egy sort, az se maradjon ki, ha már csak négyévente van.

(Fotó: Getty)

Noha Budapest valóban gyönyörű város, és vonzza is a turistákat, azért ha őszinték akarunk lenni, akadnak olyan helyzetek (és főleg emberek), akik mindent megtesznek azért, hogy elriasszák a turistákat. Közöttük érdekes helyzetben vannak a több éve külföldön élő határátkelők, akik egyrészt zsigerileg tudják, hol mi vár rájuk, másrészt az eltelt évek alatt elszoktak attól, ahogyan egyes alkalmazottak (nem mindenki, ezt fontos hangsúlyozni!!) bánnak velük. Erre hozott pár példát a Frankfurti mesék blog szerzője, Gabuschka.

„Lássuk, hogy bánik fővárosunk néhány alkalmazottja a turistákkal! Rövid kis szituációk a mindennapokból, tanulság nélkül.

1. Elsősorban úgy, hogy a nyelvtudás hiányát utálatossággal igyekeznek pótolni, így fordulhatott elő, hogy a Deák téren egy bárba betérve hamar kiderült, hogy a pultos nő se angolul se németül nem beszélt. (...)

Ugyancsak hasonló élmény érte a barátunkat, amikor szerette volna az egyik híres-neves turista csalogató fürdőnket kipróbálni. Végül sikerült a pénzét náluk elköltenie, de nem volt egyszerű. A szituáció valószínűleg itt is, mint a Deákon most fordulhatott elő először, azaz, hogy valaki nem magyarul szólalt meg a pénztáros előtt.

Ezért lehetett az, hogy miután érdeklődni szeretett volna a barátunk a belépőjegyek típusáról, a pénztáros csak rázta a fejét és mutogatott a magyar árjegyzékre. (...)

2. Panasz esetén rögtön támadó pozíció felvétele, mert nehogy már a hülye turistának legyen igaza. Ahhoz korábban kellett volna felkelnie.

A helyszín valami reggeliző hely a Király utcában, ide mentek be egyik délelőtt a fiúk és rendeltek kettő darab bagelt. (…) Leültek és vártak, majd megérkezett egy bagel és egy croissant szendvics.

A Drágám, ahogy itthon is szoktuk, ha valami nem stimmel, egyszerűen felállt, és visszavitte, hogy nem ezt rendelték. Mindenféle agresszió, szemrehányás nélkül, mással is előfordulhat, hogy összecserél valamit. Itt Németországban ilyenkor elnézést kérnek, majd cserélik is azonnal, ne haragudjunk, elnézték. Téma lezárva.

A reggelizőhelyen meg rögtön egy támadó testtartást felvéve próbálták magukat védeni, hogy biztosak benne, hogy croissant-t rendeltek. Eltartott egy ideig, mire elérte, hogy kicseréljék. Az én tapasztalatom szerint a legtöbb panaszos odáig sem jut el, hogy végigmondja a nyomorát, már csípőből jön a leoltó válasz.

Tavaly esett meg velem, amikor a budapesti testvérszállodánkban aludtunk a férjemmel, dolgozói áron foglaltam szobát. (...) Utolsó nap a lobbiban ültünk mielőtt elindultunk volna a reptérre, angolul beszélgettünk egymással, majd odajött a bárból egy pincérnő, és angolul kérdezte, hogy hozhat -e nekünk valamit. Én rámosolyogtam, és mondtam, hogy értek magyarul is, tehát beszélhetünk a saját nyelvünkön is. Erre válaszként csípőre tette a kezét, és azzal a lendülettel küldte a választ, hogy „Én ezt nem tudhattam előre".

3. Ha dolgozom, azt tudja mindenki, a lusta, reggel kilencig aludni akaró semmirekellő turista is.

A szállodában ahol most megszálltunk, egyébként nagyon kedvesek voltak a dolgozók, csak a takarítóbrigád tevékenykedett maximum hangerővel, akár korán reggel is.

Az egy dolog, hogy minden nap hétkor arra keltünk, hogy csapkodják a szobaajtókat, amit csodáltam, mivel a szállodai szobák ajtaját pont hogy egy csapódást gátló kütyüvel szerelik fel, de aztán okosan rájöttem, ha izomból rántja be valaki maga után, akkor úgy csapódik, hogy csak reccsen az ajtókeret.

Az utolsó napunkon ismét a viháncolásra, egymásnak üvöltésre „Te, Zsuzsi, a te kocsidon van még WC papír?” és az elmaradhatatlan ajtóbebaszódásra ébredtünk, amikor a Drágámnál elszakadt a cérna, valami ízes portugál káromkodás kíséretében kicseszte magát az ágyból, és úgy ahogy volt alsónadrágban kiállt a folyosóra, hogy megkérdezze, ki csapkodja az ajtót. Erre csak motyogott valamit az elkövető, meg ÖÖÖ-zött, de választ nem adott.

Egyébként egy londoni szállodában ugyanezt tapasztaltam, ott is a magyar munkaerő ordibált magyarul az ajtó előtt. Nemzeti sajátosság lehet.

4. Amikor nem akarok dolgozni, azt tudja meg mindenki.

A szálloda mellett volt egy kis bolt oda mentem be vízért meg néha reggeliért, de ott is kiakadtam, pedig türelmes vagyok. (Már szinte kezdem azt hinni, hogy keresem a bajt.)

Bementem a helyre, minden eladó hátul volt, így addig elnézelődtem és kiválasztottam a péksütimet. Egyébként egy jól felszerelt, finom, mindenféle, meg olyan „mindenmentes” sütemények is sorakoztak a polcon. Modern, mindenki igényét kiszolgálni kívánó egység. Csak eladó nem volt sehol, amikor bementem, de hallottam, hogy többen beszélgetnek hátul.

Az egyik eladólány végül előre jött, észrevett, de köszönés helyett továbbra is a kolléganőjének magyarázott, aki hátul maradt, hogy „Jaj, annyira fáradt vagyok, minden reggel itt kell lennem, alig aludtam. Helló mit adhatok?” Így egyben.

5. A zebra azért van, mert ott átszaladhat a kis nyomi gyalogos.

Ez a személyes kedvencem, mert újraélesztette a túlélő ösztönömet. Már szinte elsorvadt az elmúlt évek alatt, de egy rövid egy hetes látogatás is elegendő volt ahhoz, hogy ismét gyorsan szökelljek el a gyalogos átkelőhelyet padlógázzal megközelítő autós barmok elől. (...)

A megoldás

Pont ezért kitaláltam magamnak egy új elfoglaltságot. Az új másodállásom az lesz, hogy olyan embereket fogok trénelni ügyfél és vendégkezelésre, akiknek napi szinten kell velük foglalkozni. Szerintem csak az a baj, hogy a történetben szereplő eladóknak és pultosoknak senki nem tanította meg, hogy hogyan is álljanak neki.”

Hogy pontosan mik is a megoldási javaslatok, azt az eredeti posztban olvashatod el ide kattintva!

Ilyen egy tökéletes nap

Hogy milyen egy tökéletes nap? Hát, embere válogatja, szerintem a legtöbben egy dologban egyetértünk: valószínűleg hétvégére esik. Ezen túl hogy pihenéssel, kirándulással, sportolással, kultúrával (vagy ezek kombinációjával), esetleg valami egészen mással telik, azt már embere válogatja. A Hóvarjúk blog szerzője megírta egy tökéletes napját, íme!

(Fotó: henley-on-thames.me.uk)

"Szombat van. A nap, amikor magamtól ébredek és nem az ébresztő riaszt fel. A feleségem már útra kész, pedig még mindenki az ágyban hever. Tele energiával, rám mosolyog ő is meg a reggeli napsugarak is. Hogy hogy csinálja? Nem tudom, pedig az éjszaka ő kelt fel a gyerekhez. Titokban csodálom az ágyból.

Aztán felkelek és kinyitom az ablakot és szinte arcon csókol a langyos levegő már ilyen korán. A parkban páran kocognak, de most nem érzek késztetést a sporthoz.

A kisfiamhoz lépek, aki végre a kiságy szélébe kapaszkodva lesi, hogy vajon ki veszi fel majd őt? Ahogy meglát huncutan felkacag, a fejét oldalra billenti, mint egy kis kutyakölyök és hatalmasra nyitja a gesztenye barna szemeit. Olyan nagyra, hogy a galaxis elférne benne.

Beleveszek a tekintetébe és már a jövő terveit szövögetem vele. A kezét nyújtja, és bár nem mondja, de látom, azt kéri öleljem magamhoz. Már most tudom, hogy tökéletes nap lesz a mai.

Sose kávéztam otthon, de Anglia más. A reggeli kávé vagy tea a munkahelyen ugyan úgy a napi teendőkhöz tartozik, mint maga a munka. Rituálé, népszokás, divat... ha kihúzom magam belőle, akkor furcsán néznek rám. Nem lehet megkerülni. Megtanultam kávézni vagy teázni, aztán közben semmiségekről csevegni, amíg végül szokássá nem vált. (...)

Öltözködünk és összecuccolunk. 100 kérdés cikázik a nappaliban. Betetted? Megvan? Elmostad? Láttad? Post code meglett? Kikapcsoltad? Ha gyereked van, tudod... ha nincs, akkor biztos sejted, hogy megy ez. De még sincs nyomás. Nem karmol a stressz a válladba. Nem időre kell menni, csak menni kell; kirándulni. Csattan egy csók és: Indulhatunk! - elhangzik a végső mondat a házban.

Elégedetten nézek körbe. A füvet rövidre vágtam, a sövényt megnyírtam. Ma már nem lesz gond vele. Takaros az előkert... tán még a szomszédétól is szebb - fogalmazom meg  magamban ezt az elfogult kritikát, pedig nem verseny ez, csupán a fáradt szemeknek pihentető hétköznap arra hazajönni, hogy minden szépen elrendezett. (...)

A feleségem vezet, én csak az utat figyelem, és a gps-t. A gyerekünk az ablakon kukucskál kifelé, a saját kis kusza mondókáit dünnyögi. Nem szavak még csak hangok. Sugárzik belőlük az elégedettség. Egész nap hallgatnám. A forgalom gyenge, még túl reggel van. (...)

Henley-on-Thames a mi célunk. Viszonylag korán érkezünk - a többi kirándulóhoz képest. A városka hidacskája még nem dugult be. A vasútállomás mellé parkolunk. Ide szoktunk. Üres a parkoló.

Felnézek az égre, sehol egy felhő... hmm, azt hiszem hamarosan tömeg lesz. Az Imperial Hotel tornyosul előttünk első látványként. (...) A park majdhogynem üres. A fű gondosan három centire vágva, a sétány kiseperve. A vízen vadlibák szlalomoznak az evezősök közt.

Hatalmas fehér yacht csorog végig a másik oldalon. A kis folyami lakóhajók ajtaja is kipattan. Ébredeznek a lakók. A füvön heverek és hagyom, hogy a kisfiam rám másszon. (...)

Az embereket figyelem. Az izzadó futókat, hogy milyen technikával futnak. A köpcös fószert, ahogy egy szendvicsbe harap és elégedetten bólogat egy elhaladó hajó kormánya mögött. Az izgága kutyatulajokat, ahogy energiát nem spórolva gyűjtik a kutyusuk után a piszkot. A nyugdíjas párt, akik pár perc bíbelődés után felhúznak egy napernyőt, majd csókkal ünneplik az apró, közös sikert... csókkal, annyi év után is. A szemem megakad egy büfén.

Nem variálok a választékkal. Sajtburgert kérek krumplival. Abban nem csalódik az ember... nemde? A párom mozzarellás paninit választ. Imádja. Várjuk az adagunk, közben egy kutya nyomja a fejét az ölembe. Rám néz, és szinte kérdőre von, hogy hol marad a simítás. Nem tudok ellenállni. A gazdája szisszent és a kutya már el is tűnt. Sűrű bocsánatkérésekkel bombáz a túlvégről az úriember, de hisz nem történt semmi.

A kaját gyűrjük. Nem nevezném életem élményének, de megeszem. A burger hideg a krumpli mirelit, igaz nem számítottam jobbra. Hmm... nem is volt, annyira szörnyű, inkább csak angolosan semmilyen. A paninit csócsálgatom, hogy elfeledjem az ízét. Jól laktam valamennyire. Remélem a párom is. :) (...)

Sétálni indulunk még egyet, mielőtt haza indulunk. Az autóba betúrunk mindent, nincs rendszer benne. Édes káosz. Vegyes érzések közt úszunk. Feltöltődtünk, de elfáradtunk. Ki érti ezt?

Az autókázás felráz bennünket. 4-re otthon vagyunk, így még egy grillezés is belefér. Belefér? Hiszen így tervezte a párom. A húsok már pácolva, a gumi medence szinte forr. Begyújtom a grillt és figyelem a lángokat egy darabig. A kisfiam és nagyanyja a medencét tapossa. Nagy a pancsolás.

Hibátlan, tökéletes pillanat ez. Csodálom a gyermekem, a délutáni nap még ragyog, és a feleségem ölel oldalról, miközben kacag a látottakon. Kell-e ennél több nekem? Mi a gazdagság, ha nem ezek a pillanatok?"

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el! (És ha van kedvetek, írjátok meg, nektek milyen egy tökéletes nap!)

Mennyit ér egy olimpiai érem?

Még javában zajlik az olimpia, úgyhogy arra gondoltam, egy rövid bejegyzés erejéig emlékezzünk meg róla, mégis a világ egyik legnagyobb sporteseményéről van szó. A Svájc és más blog érdekes megközelítésben vizsgálta a játékokat, azt gyűjtve össze, az egyes országokban mennyit is „ér” egy-egy érem.

„Egy becslés szerint a listát 2016-ban Szingapúr vezeti. Olimpiai aranyérmeseiknek fejenként 753.000 dollárt adnak (jelenleg 2 ezüstérmesük van). Ennek csupán felét, de még így is vagyonnal felérő összeget adnak az indonéz nyerteseknek.

Az azeri és a kazah (eddig összesen 7 érmet szereztek, ebből 2 arany) sportolók sem panaszkodhatnak, ahogy az alábbi táblázatból láthatjuk (ettől eltérő összegeket tartalmazó táblázatot is lehet az interneten találni, de a sorrend megegyezik).

Az amerikai sportolóknak aranyéremét 25.000 dollár, ezüstért 15.000, bronzért pedig 10.000 jár.

A magyar állam is bőkezű idén. (…) A londoni olimpiához hasonlóan Rióban is 35 millió forintot ér az egyéni arany, az ezüst 25, a bronz pedig 20 milliót, ráadásul még a nyolcadik helyezett is kap kétmilliót. (…)

Svájcban minden publikus. Az egyéni aranyérmesek eredményét 40.000 frankkal díjazzák, 4-es evezősökét csapatként 60.000-rel, a csapatsportolók pedig 80.000-et kapnak, kapnának. Az egyéni ezüstérmeseknek 30.000-et, a bronzérmeseknek pedig 20.000-et helyeztek kilátásba.

Ezzel szemben Németországban kevesebbel kell beérniük az olimpiai sportolóknak, akik nem igazán elégedettek a meghatározott pénzösszeggel. Markus Diebler, egykori úszó szerint az aranyérmeseknek járó 20.000 eurós összeg mellett egyáltalán nem csoda, hogy nincs német éremeső. Miközben a dzsungelben való túlélő tv-műsor nyertese 150.000 eurót vihet haza. (...)

De ők még szerencsésnek mondhatják magukat, mert a cikk szerint a svéd sportolóknak egy olimpiai kabalaállattal kell beérniük, a britek pedig csupán az erkölcsi elismerésért küzdenek. Végül, de nem utolsósorban azt sem szabad elfelejteni, hogy az eredményes amerikai, angol és ausztrál sportolók ennél jóval nagyobb összegű reklámszerződésekre tehetnek szert.”

A teljes posztot itt tudjátok elolvasni.

HÍRMONDÓ

Nem lesz többet magyar málna

Nincs ember, aki leszedje a magyar málnát, ha pedig mégis, akkor olyan pénzekért, amiért már a gazdának nem éri meg. Így a következő években egyszerűen megszűnhet a magyar málna termesztése. Azért ez elég durva, nem? Hogy miért lesz szerb vagy éppen román málna? Itt kiderül.

Durván ráfázhatnak a londoni kórházak

Egyre súlyosabb a nővérhiány Nagy-Britanniában, a helyzeten pedig a Brexit várhatóan tovább ront majd. Az ország egyes részeiben (így a fővárosban is) katasztrofális helyzet alakulhat ki. A Royal College of Nurses szervezetnek van megoldási javaslata...

Már nem London a legdrágább város

Az utóbbi hónapok brit gazdasági felfordulása egészen érdekes fejleményekkel járt, például azzal, hogy két és fél év után már nem London a legdrágább város megélhetés szempontjából. Egyébként még csak nem is második - ha érdekelnek a helyezettek, ide kattints!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!