Noha a mai poszt elég sok adatot tartalmaz majd (igen, tudom, statisztika…), ugyanakkor szerintem ezek nagyon érdekes dolgokra világítanak rá. Egyebek mellett arra is, hogyan működik, és milyen hatással van a hétköznapokra és a gondolkodásra a propaganda, micsoda tévképzeteket tud bizonyossággá alakítani az emberekben.
Immár hagyomány így, nyaranta, hogy arra kérlek titeket, küldjetek nyaralós sztorikat, fotókat, esetleg videókat. Ne szakítsuk meg ezt idén sem, szóval várom, hogy megmutassátok, merre jártatok, mi érdekeset, szépet láttatok! A cím a megszokott hataratkeloKUKAChotmail.com!
A posztban található táblázatokat a New York-i Max Galka állította össze, aki korábban pénzügyi és biztosítási területen dolgozott, így nem csoda, hogy vonzódik a számokhoz és az adatvizualizációhoz.
Korábban pár évet Londonban is élt, így nem csoda, hogy kiemelt figyelemmel követte az egész Brexit-történetet. Másfelől a brit fővárosban maga is bevándorló volt (cikkében fejtegeti a bevándorló és az expat közötti különbséget és arra jut, hogy aki szegény országból megy gazdagba, azt bevándorlónak tartják, aki gazdag országból szegénybe, azt expatnak nevezik, ami meglehetősen igazságtalannak tűnik), így ez a vonatkozása különösen érdekelte a dolognak.
Britek külföldön
Különösen, hogy miközben a britek megszavazták a Brexitet, nem utolsósorban azért, hogy megállítsák az Európai Unióból érkező bevándorlók áradatát, az adatok egészen érdekes választ adnak arra az egyszerű kérdésre, hogy mely ország állampolgárai közül élnek a legtöbben külföldön.
Igen, jól sejtettétek: a britek. Egészen pontosan 4,9 millió brit állampolgár él külföldön. Közülük 1,4 millióan valamelyik másik uniós tagállamban (jellemzően Spanyolországban, Írországban, Franciaországban és Németországban), míg a többiek négy országra koncentrálódnak (Ausztrália – 1,2 millió; Egyesült Államok – 700 ezer; Kanada – 600 ezer és Dél-Afrika – 300 ezer).
A 4,9 millió persze abszolút szám, aminél nyilván pontosabb megközelítést ad a népességarányos adat, ami azért érdekes, mert kiderül, hogy itt már alig haladják meg az Európai Unió 7 százalékos átlagát.
Az EU-n belül kiugróan magas a külföldön élő írek aránya (19 százalék), ami történelmi és földrajzi okokkal is magyarázható (rengetegen élnek például az Egyesült Királyságban).
Az sem meglepő, hogy a románok és bolgárok közül is rengetegen élnek külföldön (17 ill. 16 százalék), a magyar elvándorlás viszont még uniós mértékkel mérve sem magas (6 százalék), hiszen ennél még az osztrákok (7), a csehek (9), természetesen a lengyelek (12) is többen vannak külföldön.
Hol élnek a határátkelők?
Ha megfordítjuk a kérdést, azaz a célországokat nézzük, akkor is érdekes tapasztalatokkal gazdagodhatunk. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy az Európai Unió lakosainak 11 százaléka másik országban született, mint ahol jelenleg él. (Más kérdés, hogy ezek 60 százaléka valamelyik unión kívüli országból érkezett jelenlegi lakhelyére.)
Az adatok két dolgot árulnak el: az egyik, hogy Európa kettészakadt, amennyiben a volt szocialista országok még mindig nem jelentenek vonzó célpontot (jellemzően pár százalék csak a külföldiek aránya, a magyar 5 százalék alighanem a környező országokból áttelepült magyarok miatt magasabb valamivel, a balti országok pedig külön történet).
A másik, hogy milyen fontos szerepet játszik a propaganda, hiszen például az Egyesült Királyságban semmivel sem magasabb az ott élő külföldiek aránya, mint mondjuk Spanyolországban, Franciaországban, vagy a németeknél, hollandoknál, osztrákoknál.
Az is jól látszik, hogy három ország (Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság) „szívja fel” a határátkelők több mint felét (52 százalékát), miközben az unió lakosságának a 42 százalékát adják, azaz itt valóban van egyfajta aránytalanság.
Németországban 12 millió, az Egyesült Királyságban 8,5 millió, Franciaországban 7,8 millió bevándorló él, őket Spanyolország (5,9 millió), és Olaszország (5,8 millió) követi.
Ami valamennyire mégis magyarázza a Brexitet, az az, hogy noha messze nem a szigetországban él a legtöbb határátkelő, a legdinamikusabban ott nő a számuk (vagy legalábbis eddig nőtt).
A spanyolok
Érdemes egy rövid kitérő erejéig foglalkozni a spanyolokkal is, mert ők nagyon érdekes helyzetben vannak. Egyfelől a lakosság arányához viszonyítva ugyanannyi külföldi (13 százalék) él ott is, mint mondjuk az Egyesült Királyságban, azaz egykoron rendkívül vonzó célország volt.
Mostanra viszont az a helyzet, hogy rengetegen hagyják el az országot (ebből a szempontból második Európában), ami nyilvánvalóan a gazdasági helyzet romlásával és a munkanélküliséggel függ össze.
Ennél is érdekesebb, hogy hova költöznek Spanyolországból az emberek. Merthogy a célországok között a következők vannak az élvonalban: Bolívia, Ecuador, Marokkó, és Mexikó.
Amiből két következtetés vonható le: egyfelől, hogy nem mindig működik a „szegény országból a gazdagba” irányuló migráció sablonja, másfelől hogy alighanem a korábbi (főleg latin-amerikai) bevándorlók térnek most haza.
A propaganda ereje
Az IPSOS közvélemény-kutató készített egy felmérést arról, hogy az egyes országokban mennyire vannak tisztában az alapvető tényekkel az emberek.
Az egyik (alap)kérdés az volt, hogy vajon a lakosság hány százaléka bevándorló. A legdurvábban a japánok lőttek mellé, ott ötször annyi bevándorlót gondoltak, mint ahányan valójában vannak.
Lengyelországban ez az arány 4,5-szeres, Dél-Koreában 3,7-szeres, míg a negyedik helyen álló Magyarországon háromszoros. (Hogy ez mennyiben köszönhető a kormány propagandakampányának, az érdekes kérdés.)
A lista másik végén található (tehát a legpontosabban saccoló) országok között Kanada (1,9), Spanyolország (1,6) és Ausztrália (1,4) található.
A másik, meglehetősen aktuális kérdés a menekültválság kapcsán, hogy adott országban mekkora a muszlim lakosság.
Itt viszont már nem lehet kérdés, hogy üt a magyar kormánypropaganda, hiszen lista élén nagyon magasan Magyarország áll, ahol a megkérdezettek hetvenszer (még egyszer, mert nem elírás: 70-szer!!) több muszlimot gondoltak az országukban élni, mint ahányan valójában vannak.
Hetvenszer.
SZERK.: Miután többen is megjegyezték, hogy a táblázatok alapjául szolgáló felmérés 2014 augusztusában készült és 2014 októberében jelent meg, ezért az abban található adatoknak nem lehet köze a kormányzati kampányhoz, javítanom kell az itt leírtakat, ezért a fenti áthúzás. A tévedésért elnézést kérek, az az én figyelmetlenségemnek köszönhető.
A lista második helyén Lengyelország áll ötvenszeres eltéréssel, míg a harmadik Japán egy erős 40-es szorzóval, ami azért még mindig nem semmi.
A lista túlsó végére is érdemes vetni egy pillantást: Nagy-Britannia (4,2), Franciaország (3,9), Svédország (3,4) és Németország (3,2). Amiből az is következik, hogy ahol nem csak a kormánypropaganda szerint vannak muszlimok, hanem a valóságban is, ott az emberek sokkal inkább tisztában vannak az arányokkal.
Max Galka végkövetkeztetése (és ezzel én sem nagyon tudok vitába szállni) az, hogy miközben a „túl sok bevándorló” miatt születnek meg fontos döntések, még olyan alapkérdésekre sem tud a lakosság jelentős része válaszolni, hogy egyáltalán hányan vannak ezek a bevándorlók.
HÍRMONDÓ
Kevesebbet ér a hazautalt font
Még arra sem volt szükség, hogy megkezdődjön a kilépési folyamat, egy negatív hatása máris van a Brexitnek: a font zuhanása miatt kevesebbet ér a hazautalt összeg. Az Egyesült Királyságban legalább egy éve dolgozók 160 millió eurót utaltak Magyarországra 2014-ben, ez az összes hazautalás 30 százalékát tette ki.
A népszavazáshoz képest csaknem tíz százalékkal tudnak kevesebbet vásárolni Magyarországon a hazautalásokból az itthon maradt családtagok. A teljes cikket itt találod.
Ki kopasztja meg a csirkéket?
Egyre több lengyel fontolgatja a hazatérést Nagy-Britanniából, távozásuk ugyanakkor komoly gondokat okozna a brit gazdaságnak, nem véletlen, hogy helyi vállalkozói szervezetek is kezdenek aggódni. Egy brit csirkefeldolgozó üzem tulajdonosa azt mondta, 250 munkásának hatvan százaléka kelet-európai, a helyiek ugyanis nem vállalják ezt a munkát. További részletekért ide kattints!
És mi lesz a magyar gazdasággal?
A Moody’s Investors Service szerint a Brexit közvetlen hatása mérsékelt lesz Közép- és Kelet-Európa gazdaságaira, mivel ezeknek az országoknak csekély mértékű közvetlen kapcsolataik vannak a brit gazdasággal. A nemzetközi hitelminősítő szerint ugyanakkor a közvetett hatások jelentősebbek lehetnek, ha a Brexit érdemben rontja az Európai Unió egészének növekedési kilátásait. A teljes elemzést itt találod.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!
(Nyitókép: guinta.house.gov)
Utolsó kommentek