Ausztráliába vezet az utunk ma, méghozzá egy nagyon régi szerző Hot head segítségével, aki egyike volt a blog első, több posztot is jegyző szerzőinek. Ma nemcsak az derül ki, mi történt vele és családjával az elmúlt években (egészen pontosan 2014-től mostanáig) Brisbane-ben, hanem ezzel párhuzamosan bepillantást is enged az ausztrál oktatási rendszer rejtelmeibe – szóval tulajdonképpen két posztot kapunk egyben.

Kindy

Két évvel ezelőtt kezdett a kisfiam Kindy-be járni. (Nevezhetnénk óvodának, de nem ugyanaz a kettő.) A megfelelő nyomtatványok kitöltése után azonnal felvették őt, nem volt várakozási idő.

Kindy-be a 4-5 éves gyerekek járhatnak (nem kötelező), két hétben 5 napot (hétfő, kedd és minden második szerda vagy csütörtök, péntek és minden második szerda), reggel 8.45-től du 2.45-ig.

A napi díj kb 25$, amit különböző részletekben lehet kifizetni – havonta, egy szemeszterre vagy akár egész évre előre. Megfelelően alacsony jövedelmű családoknak állami támogatással 1$ naponta.

20-23 kisgyerek van egy csoportban, 2-3 felnőtt felügyel rájuk, tanárnő, asszisztens, néha gyakornokok is megfordultak. Egyetlen tágas terem, óriási fedett terasz es gondozott kert, ahol minden apró részlet a gyerekek biztonságát, komfortérzetét és fejlődését szolgálja.

A szabályok értelmesek, követhetők; csak néhány példa: napkrém használata kötelező, kalap a teraszon és a kertben szintén, a pólónak fednie kell a vállat, viszont hogy a lábukon mi van (legtöbbször semmi), az teljesen mindegy, nincs rá szabály.

Reggel, érkezés után a szülők és a kisebb testvérek szívesen látott „vendégek”, nem kell sietve elköszönni. A közétkeztetés ismeretlen dolog, mindenki az eszik, amit magával visz reggel. Az ételt névvel ellátott dobozokban a hűtőbe teszi a szülő, a szünetekben (ebből kettő van naponta) minden gyerek megkapja a sajátját.

Rengeteget festenek, rajzolnak, agyagoznak, építenek, szerepjátékot játszanak, kertészkednek, vannak társas játékok, kirakósok, jelmezek, mesekönyvek. A legnépszerűtlenebb foglalatosság a délutáni alvás volt, ezt törölték is a programok közül az év második felében; de akinek szüksége volt rá, az természetesen továbbra is lefekhetett pihenni.

Minden kéthétben egyszer ellátogattak a szomszéd iskola könyvtárába mesét hallgatni es könyvet kölcsönözni. A legkedveltebb nap végi esemény volt a „Sharing”.

Az aznap sorra kerülő gyerekek bevittek valamilyen tárgyat – játékot, fotót, múzeumi belépőt, mesekönyvet, stb. - amit megmutattak a többieknek, mondtak róla néhány mondatot, majd a gyerekek kérdezhettek róla, ha akartak.

A bejáratnál egy állványon egy hatalmas könyv naprakészen, fotókkal mutatja be a napi eseményeket, igy a kevésbé közlékeny gyerekek szülei is pontosan nyomon követhetik ki mivel töltötte aznap az idejét.

Év végén korrekt jellemábrázolást kaptak a gyerekek, amiből rengeteg hasznos információra tehettek szert velük kapcsolatban a későbbi iskolai tanáraik. Ez az anyag még kiegészült a szülők által kitöltött kérdőívvel a pontosabb jellemzés érdekeben.

Prep

Tavaly januárban pedig végérvényesen es visszavonhatatlanul megkezdődtek az iskolai tanulmányok a legkisebbem számára is. A felvételi beszélgetést megelőzően lehetőség volt nyitott napokon (4x1 óra hosszúak voltak, nem egész naposak) részt venni, ami alapján mind a leendő kisiskolások, mind a szülők betekintést nyertek az iskolai élet mindennapjaiba.

Két prepi osztály indult, csoportonként 26-28 nebuló, 1 tanár és 1 segéderő ún. teacher aid. A gyerekek elosztásánál figyelembe vették, hogy kik ismerik egymást, igy a volt Kindy csopotból mind a négyen - akik ebbe az iskolába járnak - egy osztályba kerültek. Hogyhogy csak ennyien? Úgy, hogy elég sok iskola van a környéken, a többieket máshova íratták be.

Az indulás zökkenőmentes volt, a kislegény meglepően jól vette az akadályt. Abban a szerencsés helyzetben volt, hogy ekkor még mindkét nővére ide járt (4. ill. 6. osztályba), így a szünetekben mindig a segítségére voltak, ha kellett.

A kisfiam minimális szinten beszélt angolul, de ez sem akadályozta meg abban, hogy év végére az osztály legjobb olvasója legyen. Most ébredtem csak rá, mekkora hátrányban is volt a kisebbik lányom, aki a betűk ismerete nélkül került szinte rögtön a második osztályba. Mostanra már ledolgozta a lemaradását, az írása ugyan még nem hibátlan, viszont falja a könyveket.

Na de vissza a prepi-be! Az olvasni tanítás elképesztő. A gyerekek először megismerkednek a betűkkel és a hozzájuk tartozó hangokkal (erre kitűnő módszer a Jolly Phonics).

Ha a betűk már nem fognak ki rajtuk, kezdetét veszi az ún. Sight Words tanulás, melynek célja a leggyakoribb 300 szó felismerése ránézésre. A kisfiam imádta ezeket tanulni, tudja őket oda-vissza, egy fél év alatt – elsőként a két Prep osztályból - bevágta az összeset. Szinte észrevétlenül tanult meg olvasni.

A Kindy-beli „Sharing” játékhoz hasonló az iskolai „Show & Tell”, mely szintén a hallgatóság előtti fesztelen előadás készségét hivatott fejleszteni. Különböző témakörökben, otthoni felkészülés utáni pár perces szereplésről van szó. A gyerekek nagyon szeretik; kisfiam egyik előadásából kicsit megismerhették Magyarországot.

Mivel korábban már írtam az iskoláról, ezt most nem teszem újra, csak egy fontos (és aktuális) részt ragadok ki: ez pedig a NAPLAN, azaz a National Assessment Program – Literacy and Numeracy, egy országos szintű teszt, különböző témakörökben – olvasás, írás, számolás; 2008 óta, májusban minden 3., 5., 7., és 9. osztályos gyerek megírja.

Az iskolai élet területén elsajátított készségek alapján készülnek a beszámolók olvasás, írás, nyelvtan (helyesírás, központozás), és számolás témákban. Rengeteg gyakorló teszt áll rendelkezésre, a korábbi évekből valóak hozzáférhetőek a neten és az iskolában is alaposan felkészülnek rá.

Az elbírálás egységes az egész országban. Diagramok mutatják az elért eredményt, korosztályonként állami, ill. országos szinten. Az ötödikes teszt eredményei fontosak a továbbtanulás szempontjából is. Korábban a hetedikes is számított, de 2015-től a hetedikes gyerekek már high school-ba járnak.

High School

(Pontosabban State High School, a továbbiakban is állami iskoláról lesz szó.) Nagylányom idén kezdte a 7. osztályt, tehát high school-ba jár. Ez is kötelező, akárcsak a megelőző 7 év.

Fizetős és állami iskolák - széles a paletta. Mindenkit felvesznek a lakóhelye szerinti körzeti iskolába, de van lehetőség körzeten kívülre is jelentkezni; ekkor a tanulmányi eredmények döntenek.

Egy iskolaév itt is 4 szemeszterből áll, kéthetes szünetekkel megszakítva, ill. a nyári szünet 6 hét. A félévente kiállított bizonyítványokban (report card) nem csak a csupasz betűk szerepelnek A-E-ig, hanem több soros szöveges értékelés ad részletesebb képet minden egyes tárgyból a gyerekek teljesítményéről. Ez a rendszer Prep-től érvényes, ezért aztán nincs szükség külön felvételi vizsgára.

Számunkra igen nagy változást jelentett ez az iskolaváltás. Az eddigi kislétszámú iskolából - ahol mindenki ismeri egymást - egy közel 3 ezer főt számláló intézménybe került a lányom.

Egy-egy osztály hasonló képességű gyerekekből áll, így jól tudnak haladni a tananyaggal. Vannak kötelező-, és választható tantárgyak; így az órarend személyre szabott.

Az állami iskola nem jelent ingyenes oktatást. A szükséges eszközök, tanszerek, bizonyos tantárgyak díjai, és az egyenruha komoly kiadást jelentenek. 7. osztályban megjelennek a tankönyvek, nincs belőlük sok, és nem is kell mindegyiket cipelni, mert nagy részük hozzáférhető online az iskola saját hálózatán.

Sokat dolgoznak számítógéppel, a leckét is általában fel kell tölteni a megfelelő weboldalra. Az iskolatáska ennek ellenére nagyon nehéz, majdnem 10 kg. Itt is kötelező az egyenruha, de nincs lehetőség a boltokban olcsóbban beszerezni az egyes darabokat; a fehérnemű kivételével mindent az iskolában kell megvásárolni.

Fekete, fűzős félcipő, zokni, térd alá érő szoknya, blúz, kalap, szalag a hajba, iskolatáska, sportzsák; minden darabon az iskola logójával. Lányoknak meghatározott a hajviselet, de még a hajgumi színe is.

A ruhadarabok ódivatúak, viszont drágák. (Ha valakit érdekelnek az egyenruhaárak, előkeresem az árlistát; csak egy pár pl. vékony kötött pulóver télre 60$, iskolatáska 80$, blúz darabja 30$ körül.)

Az iskola 3 km-re van a házunktól (jut eszembe 2014. februárban elköltöztünk, mert a tulaj eladta az előző házunkat. Tulajdonképpen nagyon jó csere volt, mert a mostani házunk sokkal kényelmesebb, újabb, szebb és csak kicsit drágább, ráadásul nem sokkal van messzebb a kicsik iskolájától). Tehát 3 km az út az iskoláig, amit a kisasszony busszal tesz meg.

Reggel és délután járnak az iskolabuszok, amivel a legtöbb buszozó gyerek közlekedik. Az utazás egy mágneskártya (Go card) segítségével vehető igénybe, ezt fel- és leszálláskor egyaránt kezelni kell; a busz csak akkor áll meg a megállóban, ha valaki leinti, és persze, ha van leszálló.

A buszok által bejárt terület zónákra van osztva, zónán belül a tarifa olcsóbb, zónán kívül értelemszerűen drágább. A viteldíj ezen kívül függ a kártyatulajdonos státuszától (tanulók féláron utaznak) ill. a napszaktól (csúcsidőben drágább).

Az iskola és a ház egy zónán belül van, így egy út 1.30$-1.60$, időszaktól függően. Zónán belül bármelyik busszal ugyanennyibe kerül, még átszállással is. Heti 9 út után a többiért már nem kell fizetni. A kártya automatikusan feltölthető a bankszámlánkról, ha az egyenlege 5$ alá kerül.

A járművek tiszták, légkondicionáltak, kivétel nélkül gázzal üzemelnek. Csak ülve szabad utazni, nem a belvárosban lakunk, nincs zsúfoltság a buszokon. Egy tragikus haláleset sajátos szabályt szült: a sofőröknek minden esetben, az útvonalukon előforduló bármely megállóban fel kell venniük a felszállni kívánó iskolás gyerekeket.

Hogy miért? 2003 decemberében, az akkor 13 éves Daniel Morcombe nem szállhatott fel a késésben lévő buszra, mert az nem állt meg az ideiglenes megállóban.

Hiába szólt a sofőr rádión a pár perccel utána jövő buszvezetőnek, hogy feltétlenül vegye fel a kisfiút, Daniel e rövid idő alatt elfogadott egy fuvart a közeli bevásárlóközpontig. Ez a rossz döntés az életébe került…

A szülei által 2005-ben létrehozott alapítvány igyekszik mindent megtenni a hasonló esetek megelőzése érdekében; fő céljuk a gyerekek védelme, biztonsága , az ellenük elkövetett bűncselekmények megelőzése, a materiális és az online világban egyaránt.

Az idén 12. alkalommal országszerte minden évben megrendezésre kerülő Day for Daniel emléknap igyekszik felhívni a figyelmet az alapítvány munkájára, céljaira. Ezen a napon az egyenruhát piros póló váltja fel, Daniel ilyet viselt eltűnésekor. Az iskolakezdés óta több alkalommal is bebizonyosodott, hogy a buszsofőrök valóban betartják ezt a szabályt.

E szomorú kitérő után térjünk vissza a jelenbe. Reggel, csengetés előtt a tanulóknak le kell adniuk a náluk lévő telefonokat, egyéb kütyüket a könyvtárban, és ezek ott is maradnak egészen a tanítási nap végéig. A délutáni sorban álláskor előre engedik azokat a gyerekeket, akik busszal utaznak.

A lecke mennyisége ugrásszerűen megnövekedett az előző tanévhez képest, de teljesíthetőek a követelmények. Lányom nagy örömére sok a kreatív kutatómunka.

A gyerekek testmozgásra szánt ideje elég kevés, heti egy alkalom, viszont a 6 év alatt ez igen változatos lehet. A tanulók minden szemeszter elején egy listáról választhatnak fizikai (vagyis inkább szabadidős) tevékenységet, az ingyenesen-, vagy néhány dollárért elérhető, helyben zajló foglalkozásokon át (pl. konditerem, joga, kosárlabda, röplabda) a heti 100$-t meghaladó, külső helyszínt igénylő sportokig (pl. íjászat, lovaglás).

Az iskolai sport (jellegű) tevékenységekhez sportegyenruhát viselnek: uniszex póló, rövidnadrág, sportzokni, sportcipő. Nem mind jelent fizikai mozgást, a listázott lehetőségek között szerepelt pl. az iskolaújság szerkesztése, mangarajzolás, olvasóklub, sakk, társasjáték.

A lényeg, hogy ez idő alatt nem a tanteremben tanulnak, hanem mozognak, kikapcsolódnak. Ezen nem bánkódunk sokat, hiszen az úszás továbbra is a mindennapjaink szerves része.

Ausztrália állampolgárai

2015 szeptemberében jogosultak lettünk az állampolgársági kérelem benyújtására. Naná, hogy megtettük! Négy évre szólt a vízumunk és az állam tulajdonképpen döntés elé állít: vagy ausztrál állampolgárok leszünk, vagy meghosszabbítjuk a lejáró vízumot.

Mivel maradni szándékozunk, a végleges megoldást választottuk. A procedúra korántsem volt olyan szövevényes és hosszadalmas, mint annak idején a vízum megszerzése.

Ha a papírok rendben vannak, 260$/felnőtt kérvénydíj (2016-től 285$) befizetése után egy húsz kérdésből álló tesztet kell kitölteni (min. 75% szükséges a sikeres vizsgához).

A vizsgára való felkészüléshez nyomtatott- és online anyag, próbatesztek állnak rendelkezésre; az állampolgár-jelölt átfogó képet kap az országról, annak társadalmáról, történelméről, földrajzáról, a kormányról, politikáról, a törvényekről, és egyéb érdekességekről.

A vizsga nagyon egyszerű, szinte jelképes mozzanata az ausztrál állampolgárság megszerzésének. 16 év alatti gyerekek a szülők nyomtatványán vannak feltüntetve, nem kell vizsgát tenniük és fizetni sem kell utánuk. A folyamatot az ünnepélyes keretek között elhangzó állampolgári eskü zárja. Most már igényelhetünk ausztrál útlevelet, vízum nélkül jöhetünk-mehetünk, teljes jogú ausztrál állampolgárok vagyunk.

Eddig a történet, a következő állomás az egyetem; 6 év múlva esedékes.”

HÍRMONDÓ

Törvénnyel az orvosok és ápolók elvándorlása ellen

Több évre szóló, törvénybe foglalt bérmegállapodásban látja a kormány az egészségügyet kínzó szakemberhiány megszüntetésének esélyét. Az ápolók elvándorlását eddig nem tudták olyan mértékben lassítani, amilyenben szeretnék, ezért is lenne fontos minél előbb az egészségügyi törvényben rögzíteni az új bértáblát, hogy mindenki számára világos legyen, mit követelhet a munkáltatójától, függetlenül attól, milyen fenntartású intézményben dolgozik - mondta Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár. A részleteket ide kattintva érhetitek el.

Borotvaélen táncol a jövőnk

Az egész Európai Unió sorsát meghatározhatja, miként döntenek a brit szavazók a június 23-i, a tagságról szóló népszavazáson, az eredményt egyelőre még csak megjósolni sem lehet - mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Balázs Péter egyetemi tanár.

„Nagyon nehéz lenne most bármilyen jóslatba bocsátkozni, mert borotvaélen táncol a dolog. Vízválasztóhoz érkezünk: ha a britek bent maradnak, az megerősíti az uniót, azt mondják majd az unió hívei: no lám. Ugyanezt mondják az ellenzők, ha az angolok a nem felé billennek” – fejtegette a volt külügyminiszter. További részleteket itt találtok.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!

(Fotó: pixabay.com/MemoryCatcher)