Vajon mennyiben változott az elmúlt években a határátkelés? Még mindig végleges döntés a legtöbbeknél egy új élet kezdete külföldön, vagy lassan kezdünk „hozzászokni” ahhoz, hogy jövünk és megyünk, pár évet Magyarországon élünk, párat pedig valahol külföldön? Ezek a kérdések is felmerültek egy beszélgetésen, melyre a blogot is meghívták.

(Jelenet a Brooklyn c. filmből) 

Mielőtt belevágnék ebbe a beszámolóba, hadd javasoljam mindenkinek, hogy ha tudja, feltétlenül nézze meg a Brooklyn című filmet, ami ugyan az ötvenes években játszódik, és egy Írországból New Yorkba (innen a cím) kivándorló lány történetét, beilleszkedési nehézségeit, illetve a régi és új élete, két világ közti vívódását mutatja be, de rengeteg áthallás (sok esetben a reménytelenség, a munkanélküliség, stb.) van a mai magyarországi helyzetre, és egyébként is egy jó mozi. (Mást ne mondjak, a forgatókönyvet Nick Hornby írta.)

A film utáni, a Marie Claire Filmnapok keretében zajló beszélgetés persze a határátkelésről szólt, ezen belül is részben arról, vajon miként látjuk ma az elvándorlás témáját, és aki elmegy, végleg teszi-e, vagy lassan az életünk része lesz az ideiglenes (?) külföldi élet.

Elmennének, de nem végleg

A Bridge Budapest ügyvezetője (ők tehetséges, fiatal magyarokat támogatnak a külföldi, főleg szilícium-völgyi és ázsiai tapasztalatszerzésben) szerint talán az a legnagyobb különbség az 50-es évek Írországa és a jelen között, hogy elveszett a véglegesség érzése a kivándorlás során.

Persze ettől még lehet, hogy sokan annak élik meg, de kétségtelen, hogy szűkebb lett a világ (mást ne mondjunk, nem kell napokig hajózni Európa és Amerika között), és nem feltétlenül kell lezárni magunk mögött mindent.

Pistyur Veronika egy érdekes felmérésüket is megemlítette, mely szerint idén először 10 százalékkal csökkent azoknak a száma, akik végleges döntésnek tekintik a határátkelést – azaz sokan gondolják úgy, hogy elmennének, de csak egy időre és nem végleg, aminek egyebek mellett az elmúlt években felhalmozódott rengeteg külföldi tapasztalat is az oka.

Egyre többen gondolják, hogy egyfelől Nyugat-Európában sem garantált a siker, másfelől Magyarországról is lehet akár külföldön sikeres céget építeni, terméket fejleszteni (példának ott van a Prezi vagy a Ustream).

Pistyur Veronika szerint sokkal inkább az a helyzet, hogy egyszerűen beépülnek olyan korszakok az életünkbe, amikor külföldön élünk, mi több, olyanra is látott már példát, amikor valaki külföldön lett szerelmes egy helyibe, ám egy idő után közösen Magyarországra költöztek.

A külföldön élőket tanácsadással segítő Szűcs Nóra úgy vélte, sok terhet levesz az ember válláról, ha nem kell végérvényesnek megélnie egy ilyen döntést, hiszen sokkal könnyebb elmenni egy-két évre, nem felégetve magunk mögött a hidakat.

Az ő tapasztalata az, hogy a Skype (egyáltalán: a modern technológia) nem feltétlenül csak segítséget nyújt, akadályozhatja is a beilleszkedést, amennyiben állandóan ébren tarthatja a honvágyat, ami egyébként a Brooklyn című filmnek is az egyik központi eleme. Szűcs Nóra szerint jobb az első időszakban kicsit ritkábban kommunikálni az otthoniakkal, mert így jobban rá vagyunk kényszerülve a beilleszkedésre.

Családdal könnyebb?

Kérdésként felmerült, hogy vajon családdal könnyebb vagy nehezebb a beilleszkedés. Szűcs Nóra úgy látta, kettős dologról van szó, hiszen egyfelől a család egyfajta biztonsági hálóként is működik, mert van kihez szólni, van kivel megbeszélni a közös gondokat.

Másfelől viszont a családdal költözők számára kihívást jelenthet, hogy tudnak-e nyitni új környezetük irányába, amellett, hogy egymásra figyelnek, van-e erejük megvetni a lábukat, barátkozni önálló személyként is.

Mivel sok esetben ebben az életkorban a helyieknek már megvannak az évtizedek alatt kialakult kapcsolataik, baráti hálójuk, talán egyszerűbb dolgunk van, ha más, szintén külföldről érkezett családokkal próbálunk meg közelebbi kapcsolatba kerülni – vélte a tanácsadó.

Ami a határátkelő magyarok közti kapcsolatokat illeti, Szűcs Nóra (aki könyvet is írt a külföldön élő magyar nőkről, és a Határátkelőn is jelent meg posztja) úgy látta, nagyon ellentmondásos a helyzet. Bécsben élve neki csak jó tapasztalatai voltak, ugyanakkor sok beszélgetőtársa mondta azt, hogy csak magyarral ne kezdjen az ember.

Szerinte ennek az is lehet az oka, hogy a külföldön élő magyarokkal nem biztos, hogy Magyarországon is barátkoznánk, tehát ez bizonyos értelemben egy kényszerkapcsolat, ami egyszerűen a közös gyökereken, a magyarságunkon alapul.

Kalandvágyból Magyarországra

A beszélgetés során felmerült, hogy a külföldiek vajon miért jönnek Magyarországra. Ezt csak azért tartom érdemesnek megemlíteni, mert Pistyur Veronika válasza nagyon érdekes volt: azt mondta, hogy a Prezinél és az általa ismert hasonló magyarországi cégeknél 26 különböző ország polgárai vannak jelen, zömük kalandvágyból érkezett Magyarországra.

A dolgok természetéből adódóan a külföldiek főleg Budapestre költöznek, de mint mondta, az első élményig nehéz meggyőzni őket arról, hogy jó lenne nekik a magyar fővárosban.

Ennek főleg az az oka, hogy Magyarország híre mostanában nem túl jó külföldön, ám aztán amikor megismerik az országot, és főleg Budapestet, akkor általában már szívesen maradnak.

Egyszóval aki teheti, nézze meg a Brooklyn című filmet, nem fog csalódni, és talán egyes pillanataiban a saját sorsára is ismer majd…

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!