Azzal kezdeném, hogy nem így terveztem a pénteket, de a sors (pontosabban Orbán Viktor miniszterelnök) közbeszólt. Szó szerint. A kormányfő a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara rendezvényén ugyanis mondott egy olyat, amit még mindig nem tudok értelmezni, de majd ti talán segítetek.

Orbán Viktor az MKIK gazdasági évnyitóján mondott beszédet, amiben sok minden más mellett ejtett pár szót a fiatalok elvándorlásáról is. A miniszterelnök megjegyezte, nem lehet gátat szabni a fiatalok elmenetele elé.

„A legmozgékonyabb, legbátrabb fiatalokat nem lehet megakadályozni” abban, hogy külföldre menjenek, és ott dolgozzanak, tanuljanak – fogalmazott Orbán Viktor, hozzátéve: „bennünket sem lehetett, a kommunizmus alatt sem”.

A fiatalok ugyanis meg akarják ismerni a világot – tette hozzá a miniszterelnök, aki azt azért nem felejtette el megjegyezni, hogy a magyar fiatalok mások. Mint mondta, nem tudja, ez a vágy minden fiatalban benne van-e, de a magyarban biztos. (Segítek: benne van.)

A fonalat a magam részéről azon a ponton veszítettem el (és itt kérem a segítségeteket a megfejtésben), amikor Orbán Viktor azt mondta: a magyarok közül sem mindenki elég bátor (nyilván ahhoz, hogy külföldre menjen).

Szóval akkor mi a helyzet? Most akkor az az új mondás, hogy a határátkelők bátor és a korlátaikat feszegető, merész emberek, pláne a fiatalok? És aki nem megy el külföldre az mi? Gyáva?

Nem viccelek azzal, hogy nem teljesen értem ezt az egészet, mert az azért elég erős lenne, ha egy miniszterelnök legyávázna 9 millió embert, ugyanakkor ha az a bátor, aki elmegy, akkor minek nevezzük azokat, akik maradnak?

Béremelés nélkül nem megy

De hogy túllendüljek ezen, Orbán Viktor arról is beszélt, hogy jó gazdaságpolitika kell ahhoz, hogy „idővel hazahozzuk őket”. A kormányfő szerint ehhez akkora béremelés kell, amekkorát a piac magától nem tud kitermelni.

Az ötlet elég sajátos, ugyanis a magyar kormány egy „bátor, de kockázatos” lépést tervez, ugyanis az Európai Unió által finoman szólva sem túl nagy lelkesedéssel fogadott, kedvezményesen adózott cafetéria rendszert (amit pont Brüsszel miatt kell megszüntetni) alakítanák át kettős bérrendszerré – de ebbe nem mennék bele bővebben, mert nem tartozik szorosan a témához.

Egy árulkodó lista

Inkább azon lenne érdemes elgondolkodni (ha már a fiatalok határátkeléséről van szó), hogy a Times Higher Education legfrissebb rangsora szerint nincs magyar a 200 legjobb európai egyetem között. Tehát nem a világ, hanem csak a kontinens legjobb felsőoktatási intézményeiről van szó.

A lista élvonalát egyébként a brit egyetemek uralják, olyannyira, hogy az első három helyen csak angliai intézmény található (sorrendben a University of Oxford, a University of Cambridge és az Imperial College London), majd becsúszott a zürichi Institute of Technology, de utána megint négy brit egyetem jön (a University College London, a London School of Economics and Political Science, a University of Edinburgh és a King’s College London). A legjobb tízbe még a svéd Karolinska Institute és a müncheni LMU fért be.

Általában véve is elmondható, hogy a legjobb 200 egyetem negyede (46!) az Egyesült Királyságban van, de azért nem lett volna lehetetlen felférni a listára, hiszen 22 ország képviselteti rajta magát. Azaz hiába a kissé talán elfogult lista, a lényegen (jelesül hogy magyar egyetem nincs rajta) ez nem nagyon változtat.

Hát talán ezért is mennek el a fiatalok.

Hosszú, tömött sorokban

Méghozzá nem is kevesen, hiszen a KSH legfrissebb (tavalyi) adatai szerint egyfelől folyamatosan nő a határátkelők száma, 2014-ben például már több mint 31 ezer ember döntött úgy, inkább külföldön próbálja meg folytatni az életét, ami csaknem másfélszerese a 2013-mas adatnak.

Többéves távlatban az arányok még inkább elgondolkodtatóak, hiszen a 31 500 ember (ez kb. Mosonmagyaróvár lakossága) csaknem hat és félszer annyi, mint 2009-ben.

A határátkelők 44 százaléka ráadásul 30 év alatti („bátor fiatal”), 77 százaléka pedig még nincs 40 éves. Többségük (54 százalék) férfi, közel kétharmaduk nőtlen. A célországok között Németország, az Egyesült Királyság, illetve Ausztria áll az első három helyen, ami nem meglepő.

Kevesebb nettó fizetés, hazautalási csúcs

Ha már itt tartunk, érdemes talán egy gondolat erejéig kitérni a piszkos anyagiakra is, hiszen szintén a Központi Statisztikai Hivatal szerint 80 ezer forinttal csökkent (!) a nettó éves jövedelem 2006 óta, így aztán nem csoda, hogy sokan veszik a kényszerű bátorságot és próbálnak meg külföldön boldogulni.

Ezzel párhuzamosan soha ennyi pénzt még nem utaltak haza a külföldön élő magyarok, mint 2014-ben. Már a gazdaság 3 százalékát adja az így Magyarországra érkező összeg, ami a KSH nemzeti számlái szerint elérte a 920 milliárd forintot (csupán az összehasonlítás végett, ez 43 milliárd forinttal több, mint a 2013-mas, és 236 milliárddal (!!) haladja meg a 2012-es utalások összegét).

Szóval a határátkelők ezek szerint nem csak bátrak, de elég erősen segítik a magyar gazdaságot is – így már nem is akkora csoda a miniszterelnöki dicséret.

Ödenburger kommentje olyan találó, hogy beteszem a poszt végére. Köszönet érte!

"Elment a madárka, üres a kalicka
Azt üzente vissza, visszajő tavaszra
Ha tavaszra nem jő, búzapirulásra
Ha még akkor sem jő, tudd meg sohasem jő

Madárkám, madárkám, csináltatok néked
Gyémántból kalickát, ezüstből padlócskát
Én es adok néked zsemlyecipót enned
Zsemlyecipót enned, muskotárbort innod

Nem szoktam, nem szoktam kalickában lakni
Kalickában lakni, padlócskán sétálni
Muskotárbort inni, zsemlyecipót enni,
Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben járni
Zöld erdőben járni, fenyőmagot enni
Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni."

(Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!