Az ünnepek nagyon fontosak egy család életében, szerintem kellenek az ilyen alkalmak, mert bár a hétköznapokon dőlnek el az igazán fontos dolgok, az ünnep kicsit mindig más perspektívába helyezi az egész életünket. Ilyenkor van idő elgondolkodni kicsit, beszélgetni, elszakadni a hétköznapoktól. A mai poszt szerzője, Digger szerint a karácsony egyszerre számvetés és a családot összetartó erő.

„Megint eltelt egy év. Rácsodálkozunk a gyerekekre hogy mekkorát nőttek megint öregebbek lettek egy évvel, csak mi fiatalodunk. Egyre gyorsabban szaladnak az évek, mi pedig egyre sűrűbben mondjuk, hogy „már megint itt a karácsony”.

Nem akarom most az ünnep közhelygyűjteményét újraírni. Kihagynám most a meghittség, a békés, az áldott, és egyéb kapcsolódó szavak szövegbe illesztését. Kicsit máshonnan közelíteném meg.

Miért van olyan nagy jelentősége a karácsonynak?

Véleményem szerint ez egyfajta számvetése az évnek. Az amerikaiak kitalálták a hálaadás napját. A mi karácsonyunk a hálaadás ünnepe. Miért jó összejönni és együtt lenni? Ilyenkor számot vet az ember az évvel. Mire jutottunk? Itt van mindenki? Nem, nincs. Bátyánk elment. Pótolhatatlan veszteség. Többen lettünk? Igen. A nővéremnek megszületett a második dédunokája. Együtt van a család? Igen. Van mit enni, van tető a fejünk fölött, éljük a kispolgárok szokásos életét minden nehézséggel dacolva.

Az elmúlt ötven évben mindig volt gyerek a családban. Az ő örömük a mi örömünk is. Felnőnek, családot alapítanak, mi pedig örülünk, ha gyarapodnak. Mindezzel együtt jár, hogy néha elmegy közülünk valaki.

A közelmúltban kezembe akadt egy régi fénykép. Apai nagyapánk és nagyanyánk aranylakodalmán készült 1969-ben. Húsz ember van a képen és csak hatan élünk közülük. Ugyanakkor most egy hasonló alkalomra könnyedén összejönnénk legalább ötvenen.

Ez az élet rendje. Örömök és bánatok váltakozása. Ahogy a költő mondta „Ember küzdj és bízva bízzál”. Az utóbbi években több jut a küzdelemből és kevesebb a bizakodásból, de mégis, mikor karácsonykor összejövünk, mindig pozitív a mérleg.

Karácsonykor visszatekintünk az elmúlt évre. Ami elmúlt azon változtatni nem tudunk. Csak reménykedhetünk, hogy az előttünk álló év több örömet és kevesebb bánatot hoz.

Ez az ünnep viszont mégis az örömé. Emlékezünk és remélünk, de örülünk. Jó érzés tartozni valahova, jó dolog, hogy van mire visszatekinteni. A Nagy Öregek elmennek, aztán mi leszünk a Nagy Öregek és mi is emlék leszünk majd egyszer.

Nem tisztem véleményezni mások ünneplési szokásait. Nálunk a családi összejövetelek nem karót nyelt, arcra fagyott műmosolyú muszáj-találkozók. Amikor még otthon laktunk, akkor is meglátogattuk egymást minden héten. Anyánk volt, aki összetartotta a családot, most átvette a szerepét a nővérem.

A mi karácsonyunk itt kinn kezdődik. Öten vagyunk itt a családból. Amikor még nem jártunk haza év végén, minden szenteste nálunk volt egy vacsora. Bizony a kis studiólakásban is megoldottuk. Az egész lakás volt vagy 15 négyzetméter. Az ágyon ülve megkeverhettem az ételt a tűzhelyen.

Karácsonykor szétszedtük az ágyat és kitettük a folyosóra, hogy elférjünk, de megoldottuk. Volt halászlé, igazi fenyőfa, és minden, ami kell. Most, hogy hazajárunk, az utazás előtti hétvégén foglalunk egy asztalt a Harvester vendéglőben és ott vacsorázunk, ajándékozunk.

A sógornőm talált egy internetes oldalt, ahol regisztrálni lehet és a gép minden regisztráltnak kisorsol egy nevet, amit csak ő tud, és annak vesz ajándékot. Csak ott a vacsoraasztalnál derül ki, hogy ki kit ajándékoz meg.

A többi otthon folytatódik a családok, rokonság, barátok meglátogatásával. Most minden hétvége ajándékok vásárlásával telik, csokoládék, kekszek, teacsomagok garmadával. Ezeket egy csomagküldő céggel vitetjük haza. Sok program van, sok helyre megyünk. Mindenkinek jut valami.

Valamikor a gyarmati időkben a brit kolóniákban, ahol egész nap kemény munka folyt, szokás volt hogy a vacsorát közösen, a férfiak szmokingban, a nők estélyiben fogyasszák el. Ez volt a civilizáció megőrzésének a feltétele. Azt mondták, hogyha nem teszik, akkor elvadulnak és vademberekké válnak.

Nekünk a karácsony az összetartozást jelenti. A családot. Ha ez nem lenne, szétesne a család. Elidegenednénk egymástól. Igen, kell lenni egy ünnepnek, mikor megállunk.

Mi azt valljuk, hogy jó együtt lenni, jó beszélgetni, jó ünnepelni. Nagy a család, jut idő mindenkire.

Azt kívánom mindenkinek, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy hasonlóképpen éljék át az egymáshoz tartozás élményét!

Nagyon békés Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!”

(Fotó: pixabay.com/PublicDomainPictures)

A moderálási alapelveket itt találod.