Vállalkozni sehol sem könnyű, pláne nem külföldön, ahol a nyelvet, a(z üzleti) kultúrát és a piacot is meg kell alaposan ismernünk ahhoz, hogy egyáltalán a siker reményével induljunk neki. (Erről alighanem a törzskommentelők közül is tudnának mesélni páran, remélem, fognak is.) Gábor mai írása ehhez próbál meg segítséget nyújtani, felvillantva pár érdekes, hasznos támpontot – aztán hogy ebből ki mennyit fogad meg és el, már más kérdés.

„Magyarországgal szemben Anglia lehetőséget biztosít arra, hogy úgy menedzseld az életed, ahogyan szeretnéd. Sokan mégsem teszik. Ennek okairól szólt részben az előző írásom. Most néhány mondat erejéig kiegészíteném az előző írásomat, mert a mindent jobban tudó magyarok ott is megjelentek.

A Thameslink, vagy a Southern vasúttársaság olcsó pénzért levisz Brightonba, de onnan 4,5 fontért érdemes 20 percet tovább utazni, ahol Seafordban a Seven Sisters sziklacsoportot is megnézhetjük. Így rögtön két tengerparti várost tekintettünk meg. Mozibérletet meg a Cineworld kínája, amelynek havidíja 16,90 font. De, térjünk is vissza az üzlethez.

Fizetési különbségek

Aki elkezd szétnézni a szakmai munkák háza táján, az rá fog jönni, hogy a rabszolga szintű munkavégzésért járó minimálbér és a szakmai fizetések között van egy nagyon nagy szakadék.

Ha egy cégvezető, reklám, marketing menedzser, vagy titkárnő fizetését is nézzük, messze nem a minimálbérről van szó. Tehát amíg a rabszolgamunkáért jár (szállodában, étteremben, gyárban) 1000, 1200 font, addig az átlag irodai bér 1500-2000 körül mozog, indul.

Most nem arról beszélek, hogy éppen beszélsz angolul, és a főnök örül, hogy megcsinálod a munkát kicsit több mint 1200-ért. Hanem, amikor képes vagy izzadás nélkül felemelni a telefont, vagy kiállni 10 angol elé és lenyomni egy prezentációt.

De akarunk egyáltalán fejlődni?

Csak egy apró dolgot nézzünk meg: Van minimum 2-3 magyar nyelviskola Londonban (a Skype magántanárokat ne számoljuk), van néhányszázezer magyar kint, akik nem beszélik jól a nyelvet (itt nem a megértetem magam, egymás után pakolom a szavakat kommunikációra gondolok). Itt vannak, keresnek és van pénzük.

Ezen nyelviskolák heti szinten nem kínálnak néhány száz (de lehet, akkor már sokat mondok) helynél többet. És, betelnek azonnal ezek a helyek? Hónapokra előre betelik egy kezdő angolos osztály tanulni vágyó magyarokkal? A nagy francokat. Ez a nagy magyar valóság itt kint.

Lehet jönni újra a pesszimista magyar hozzáállással, amelyet kaptam az előző cikk után, de leírom újra: az itt megkeresett pénznek „ára” van! Lehet verni majd a mellünket újra, egy hozzászólásban, de leírom azt is újra, hogy egy dolgot ne csináljunk: Ne hazudjunk önmagunknak! Ha problémánk van, akkor próbáljuk meg feldolgozni!

Persze tudom, mindenki „boldog”, mindenki élvezi a kint létet. Ezt el is hisszük, hiszen itt mindenkinek „jó”. Igen, jó lesz, ha le tudjuk vetkőzni a kommunikációs gátjainkat. De amíg a magyar életünket éljük egy angol városban, addig ez nem fog változni.

A jövőbeli angol, külföldi kollégákkal azt fogod megbeszélni, hogy mit láttál a bekötött RTL Klubon, vagy hogy az ATV-ben mit mondott Kálmán Olga? Legyünk őszinték, itt ez senkit nem fog érdekelni. Nézz ITV-t, nézz BBC-t!

Ha látsz egy ismert embert egy cikkben, akkor mondd el azt a kollégáknak, hogy Te őt ismered, ismerted otthonról. Szerepelt itt és ott. Kérdezz róla. Hidd el, ezt értékelni fogják, hogy te, mint bevándorló, érdeklődsz irántuk, és nem egy magyar burokban élsz, amelyből kiszabadulsz napi 8-9 órára.

A cégalapítás

A normális élethez - saját bérelt ingatlan, autó, stb. -, ami egy ember életében akár elvárható, nem csak egy jó szakmai állás lehet az egyetlen út, hanem egy saját vállalkozás is.

Hát, ha valahol, akkor itt álmodunk a legnagyobbat, és nyeljük le a cumit mi magyarok - már elnézést. A tisztánlátásunkat már akkor elveszítjük, ha a Google-be beírjuk, hogy angol cégalapítás. Akár 13 fontért alapíthatunk egy magyar Kft-nek megfelelő Ltd-t.

De ha magyarokra bízzuk az alapítást, ami azért megkönnyíti a feladatot, akkor az olyan 50 fonttól kezdődik, ami durván 20.000,-Ft. Ha csak pusztán szakmai okok miatt bízunk meg egy ilyen céget, akkor az rendben van, hiszen ezekre úgyis szükségünk lesz, könyveltetni egyszerűbb velük.

De ha azért, mert nyelvtudásunk nulla, akkor már megint egy probléma forrása lehet. Mert lehet álmodni, Mercit akarni 3-4 hónap alatt, meg pörgő magyar/angol közös vállalkozást, de ez a világ azért nem így működik.

Alapigazság, hogy itt van pénz. Egy 60-70 néhány milliós piacról beszélünk, ahol pörög a gazdaság, de azért itt kell lenni, tapasztalni, élni és folyamatában felvenni a ritmust. Ha egy átlag üzletben gondolkodnál, és otthon volt 50 konkurenciád, akkor itt biztosan lesz 500 - csak Londonban. Szóval, akárki akármivel is akar üzletelni, annak Janinak kell lennie a gáton.

A stratégiák

Sokan elsőnek élnek egy visszafogott (értsd: magyar átlag) életet kint, és közben szépen lassan építik fel a saját üzletüket. Ha reálisak akarunk lenni, akkor ez nem is nagyon megy másként. Vagy nagyon sok pénzzel kell kijönni, hogy a tesztelés ne vigyen minket anyagi romlásba.

Viszont egy érdekes helyzet áll fenn az angol piacon, amelyet célszerű mindenkinek átgondolnia. Mármint ha a fent leírtak, a szakmai és angoltudás megvan.

Az angol gazdaság motorjának számító kkv szektor azzal küzd, hogy (a némettel ellentétben) nem tud érdemben megjelenni a nemzetközi piacon, mert nem talál elég alkalmazottat.

Egy pénzügyi szoftvereket fejlesztő cég a minap a Guardian hasábjain arról panaszkodott, hogy le kellett lassítania az amerikai terjeszkedését, mert Angliában nem tud betölteni kilenc informatikus állást, pedig évi bruttó 60-110 ezer fontot (azaz 26-48 millió forintot, amely 2,1-4 millió havonta) tudna fizetni az alkalmas jelölteknek. Tehát, nem biztos, hogy egy jó szakmai tudással vállalkoznunk kell. A lehetőség megvan rá, de itt tényleg kereshetünk nagyon sok pénzt alkalmazottként is.

Az élet ára

Egy vállalkozó létnek megvan a maga szabadsága, és varázsa, de nagyon fontos, hogy mindent mérlegeljünk. Az már egy reprezentatív élet, vagy nevezhetjük kirakatnak is, vagyis egy ilyen szakmai életet, vállalkozói életmódot nem lehet hosszú távon egy roomshare-ből működtetni.

Ezek az emberek a sikerért néha (elég nagy arányban), két végén égetik a gyertyát, és abban nem fér bele, hogy reggel várjunk a WC-re, fürdőszobára, vagy éppen ne tudjunk aludni a lakótársak miatt.

Tehát ennek az életnek is megvan az ára, de itt azért már másról beszélünk, mint egy minimálbér esetében. Ekkor már nem tűnik soknak a 3,99-es kávé, a 4,90-es tésztasaláta, vagy az 1,99-es péksütemények sem. Egy ilyen fizetéssel már egy kis studiot, vagy 30-40 perces utazással egy másfél szobás lakást, házat is be lehet vállalni.

Néhány magyar vállalkozó elkezdi a saját üzletét felépíteni a kinti magyar piacra. Ezt szakmailag nevezhetjük hibának is, hiszen így lekorlátozza a saját vállalkozását.

Legyünk őszinték: szakmailag jelenleg nincs olyan kommunikációs eszköz Angliában, amellyel igen hatékonyan el tudjuk érni a magyarok nagy részét. Addig, amíg nem lesz egy bátor, okos magyar vállalkozó, aki kitalál egy online, offline eszközt, amellyel összefogja a kinti magyarokat, addig a magyarok egy részét leszünk csak képesek elérni.

Angolok vagy magyarok?

A sikeres vállalkozások egy része kettős stratégiával épül (reméljük, hogy tudatosan). Fel kell építeni egy angol vállalkozást az angol piacra, majd ha olyan a termék, szolgáltatás, akkor meg kell csinálni annak a magyar klónját. Ehhez nem kell új cég, csak mondjuk egy magyarított weboldal, Facebook-oldal, stb. Így nem zárjuk ki a vállalkozásunkat az angol piacról.

"Olyan vállalkozás, amely célja egy új termék vagy szolgáltatás létrehozása szélsőségesen bizonytalan feltételek között."

Vagyis csinálj start-up vállalkozást. Ha otthon, vagy már itt kint van egy jó ötleted, akkor ahhoz kereshetsz partnereket, üzlettársakat vagy akár kockázati-tőke befektetőket (venture capital).

Londonban napi szinten vannak start-up események, tucatjával vannak inkubátorházak. De ha csak irodahelyre van szükségünk, akkor a Co-Working shared Office Space a megfelelő választás.

Ilyen megosztott közösségi irodákban könnyen találhatunk üzleti partnereket, de akár barátokat is. Hiszen itt mindenki előtt egy cél lebeg: a saját vállalkozását sikerre vinni.

A hitelrendszer

Itt célszerű megemlíteni, hogy a hitelrendszer (business loan) is igen jól működik. Természetesen nem adják mindenkinek, hanem egy olyan üzleti tervet kell prezentálni, amelyből kiderül, hogy az a business mennyire lesz jövedelmező, és hogy ismerjük az angol piacot.

Tehát ne is álmodjunk arról, hogy egy ilyen tervet összedobunk Zuglóban, és ha megkaptuk a hitelt, kiköltözünk Londonba. Egy ilyen üzleti/marketing terv már komoly szakmai tudást igényel a megfelelő nyelvtudás mellett.

Fontos megemlíteni, hogy ezek a tervek nem csak egy 10-20 oldalas dokumentumok, hanem üzleti forgatókönyvek, egy csomó kitérővel. A magyar piacra készült üzleti tervekkel sok esetben az a probléma, hogy hiányzik belőle a „ha” utáni tevékenység. Van egy folyamat szépen felvázolva, viszont ha gebasz van, akkor már bomlik a rendszer.

Valamiért a magyar bankok egy részének, vagy a NAV-nak egy kérelemhez elég egy egyirányú üzleti terv, ha szépen meg van fogalmazva benne minden. Kint nem, de ez nem azt jelenti, hogy nem mennek csődbe vállalkozások.

Sokan már az elején csapdába esnek. Fájó dolog, de be kell látni, hogy egy ötlet csak akkor ér valamit, ha abból valamit meg is valósítanak. Szinte mindenkinek van néhány ismerőse, akinek nagy tervei vannak, de valahogyan a megvalósítás elmaradozik. Ilyen az élet.

A csapda következő fokozata akkor következik, amikor szeretnénk partnereket keresni, vagy legalább valamilyen módon elkezdeni a működtetést. Itt újra a bolond tehén szindróma érvényesül sok esetben, és messze nem a tudatosság.

Életben maradni

Vegyük azt alapul, hogy van egy munkánk, de szeretnénk elkezdeni a vállalkozást. Mielőtt felmondanánk, vagy átkérnénk magunkat part time-ba, szánjunk egy hétvégét (vagy kettőt, ha csak heti egy szabadnapunk van) egy marketingterv összeállítására.

Ha nem is tudjuk, hogy mi az pontosan, akkor készítsünk vázlatot, és válaszoljunk az alábbi kérdésekre:

- Mennyi pénzt szeretnék keresni?

- Mennyi idő alatt szeretnénk ezt megkeresni?

- Mennyit tudunk erre áldozni anyagilag? (ugye reklám nélkül nem fog menni, és ehhez nem lesz elég egy weboldal, Facebook-profil, hiszen az ott elhelyezett üzenetnek el kell valahogy jutnia az emberekhez).

- Mennyi időt tudok erre szánni?

- Készen állok-e helytállni szakmailag, nyelvileg az angol piacon?

Majd vegyünk 12 üres papírlapot, írjuk fel a hónapokat egy évre előre. Az első kérdésre adott válasz összegét osszuk el 9-el. Az első 3 hónap lapjának tetejére írjunk egy nullát, majd a következő lapokra írjuk a leosztott összeget. Majd kérdezzük meg magunktól: képes vagyok „életben” maradni kint, hogy esetlegesen 3 hónapig nem keresek semmi? Ha a válasz nem, akkor csináljunk egy újratervezést.

Maradjunk még a munkahelyen, és a szabadidőnkben szépen lassan vázoljuk ezekre a papírokra, hogy melyik hónapban mit is kell tenni. Az első és legfontosabb az üzenet, vagyis a reklám, amellyel eljutunk az emberekhez. NE kérdezzük meg a lakótársat, rokonokat! Nem nekik akarunk eladni, és úgy sem fogják azt mondani, hogy „Béla, ez szar!”. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor már a vállalkozás ötletét sem célszerű reklámozni.

Ha van egy ötletünk, amely tényleg jónak tűnik, de nem tudunk marketingtervet készíteni, akkor ezzel meg is bízhatunk egy szakembert. De itt újabb csapdákba léphetünk.

Talán a legfontosabb, hogy ne Magyarországon élő, dolgozó szakembert keressünk, hiszen ő nem ismeri a piacot. Sablonokból szakmailag fel tud építeni egy stratégiát, de az nem biztos, hogy használható is lesz. Tehát, olyan embert bízzunk meg, aki ismeri a piacot, és nem csak kiguglizza, hogy hogyan is áll az angol gazdaság.

Viszont az angol piacon egy alapvázlat is néhány száz fontba fog kerülni, egy teljes marketingterv, amely már jó egy hitelkérelemhez is, pedig több ezer fontba.

Az ingyenes apróhirdetési oldalakon található üzleti terv készítőket kerüljük, hiszen egy ilyen reklám kommunikációjának nem egy apróhirdetési oldal a felülete. Ha egy „szakember” nem csinál egy weboldalt, nincs saját közösségi fóruma, saját céges e-mail címe, stb., akkor hogyan is építhetne fel egy olyan stratégiát, amely megfelelően prezentálja a mi vállalkozásunkat! Nem?

Ezek az első lépések! Talán néhány mondta hasznos volt az írásomnak. Sikeres cégalapítást kívánok mindenkinek!”

A moderálási alapelveket itt találod.

Határátkelő találkozó!

Ha nem vigyázunk, lassan hagyomány lesz az év végi budapesti Határátkelő-találkozóból :), amit idén Digger szervez. A három lehetséges időpont december 27., 28., 29. – aki szeretne jelen lenni, az vegye fel Diggerrel a kapcsolatot emailben (janoshorvath65KUKACyahoo.com). Akár mind a három napot meg lehet jelölni, amelyik napra a legtöbb visszajelzés érkezik, azon lesz a találkozó délután 5-kor a Menzában, a Liszt Ferenc téren. Jelentkezési határidő dec. 23.