Zsuzsanna még ugyan Magyarországon van, de nagyon elszántan készül arra, hogy a lánya után költözik Hollandiába. Ami külön megkapó a történetében, az az elszántság, és hogy próbál nem kapkodva, hanem a lehetőségeket végiggondolva dönteni. Talán ti is tudtok neki segíteni, ha mással nem, jó tanáccsal.

(fotó: Evain)

„Hogyan jut el valaki oda, hogy 60 fölött új hazát keressen? Hosszú lesz, de talán tanulságos. 1969-ben érettségi után a Hungarotexnél helyezkedtem el. Ez egy ma már nem létező textil-külkereskedelmi vállalat volt.

Rövidesen férjhez mentem, majd jöttek a gyerekek. Két terhesség között munkahelyet váltottam, az OTP-hez kerültem. Jól éreztem magam az anyaszerepben, de két rossz házasság, négy gyerek után valami többre vágytam.

Hát nem lett belőle semmi. Egyedül, segítség nélkül csak úgy tudtam boldogulni, ha elveimet és munkámat feladva, teljesen másba fogok. Varrni kezdtem. A 90-es években ezzel nagyon jól lehetett keresni, ha azt veszem, hogy az OTP-től 3.900- forinttal jöttem el, varrással meg megkerestem havi 20 000-et (igaz, hogy 16-18 órai munkával).

Nem jelentettek be

Gyerektartást nem kaptam, mégsem szorultam segélyre, sőt még építkezni is kezdtem hitelből. A dolog hátulütője, hogy munkaadóim nemigen jelentettek be, vagy csak nagyon kis összeggel.

Nemigen foglalkoztam vele, az volt a lényeg, hogy volt munkám, saját házam, nevelni tudtam a gyerekeimet. Ki gondolt a nyugdíjra? Hát eljött. Nagyon hamar.

Közben gyermekeim felnőttek, elköltöztek, helyükbe vettem édesanyámat, aki Altzheimeres volt. 38 év munkaviszony után, mivel az utolsó 12 évet ápolási díjon töltöttem, lett 58 000 Ft nyugdíjam.

Édesanyám három éve meghalt, gyerekeim már nem élnek velem. Eleinte felszabadultnak éreztem magam. Semmiféle kötöttség, hurrá!!! Vége a 40 éve tartó önkéntes rabszolgaságnak, élhetem végre az életem. Elkezdtem nordic walkingozni, kutyasuliba jártam, kapcsolatokat teremtettem.

Milyen az élet pénz nélkül?

Télen felöltözve, 17 fokban fagyoskodtam, mert nem tudtam kifizetni a fűtésszámlát, étkezésemet az allergiás kutyához igazítottam, mert külön nem ment a két kutyának meg nekem, szóval zsigereimben éreztem, hogy tennem kell valamit, ha hátralévő 15-20 évemben nem akarok vegetálni.

Kisebbik lányom pár éve Hollandiába költözött. Többször meglátogattam, tetszett az éghajlat, az emberek kedvesek. Augusztusban épp a náluk történt látogatásról jöttem haza, óriási csőtörés fogadott.

Egyetlen éjszaka eldöntöttem, most vagy soha. Már nem köt ide semmi. Még aktív, egészséges, tanulékony vagyok. Árulni kezdtem a házat és elkezdtem tanulni az angolt.

Nyelvtanulás önerőből

Minden lehető online nyelvtanfolyamra beregisztráltam (lévén még nincsenek meg a forrásaim egy nyelvtanfolyamra) esténként 3-4 órát töltök azzal, hogy szövegeket fordítok, tanulok, s hogy a helyes kiejtést sajátítsam el, angol slágereket hallgatok, van ilyen program, ahol alá van írva a szöveg.

Közben minden lehető fórumra felmegyek, hogy képben legyek a holland jogszabályokkal, egészségbiztosítással, nyugdíjrendszerrel. Ugyanis, ha jól értelmezem, amennyiben sikerülne pár évet kinn dolgoznom, a magyar nyugdíj mellett jogosult lehetnék a holland minimál- illetve résznyugdíjra is. Örülnék, ha valaki hozzáértő ezt megerősítené, vagy megcáfolná.

Természetesen amint pénzhez jutok, tervezem egy szuperintenzív holland nyelvtanfolyam elvégzését is, mert igaz, hogy szinte mindenki beszéli az angolt, de a munkaadók jobban örülnek, ha valaki beszéli a hollandot is.

Nem táplálok hiú reményeket, tudom, hogy munka szempontjából kevés lehetőségem van. Ami szóba jöhet: képzettségem nincs, viszont sokéves gyakorlattal és óriási empátiával rendelkezem idősgondozás (főleg altzheimeres beteg), gyermekfelügyelet (autista gyermek felügyelete is) terén, de szakácsnői és virágkertész munkát is elvállalnék.

Sajnos bentlakásos munkát nem tudok vállalni, külön lakás bérlését tervezem, mivel ismerőseim lebeszélése ellenére két kolonccal a hátamon mennék. Van egy 14 éves allergiás westim és egy 2 éves kopóm, őket semmi pénzért nem hagynám itthon, így még egy fokkal nehezebb lesz. De bízom magamban, igenis meg fogom csinálni!

Jövő év tavaszára tervezem az akciót, (természetesen a házeladás függvényében), addig képezem magam. Jól jönne egy kis segítség, ilyenkor sajnálom, hogy az elmúlt években nem törekedtem párkapcsolatra, egy társsal könnyebb lenne. Aki tud bármilyen hasznos tanáccsal szolgálni, esetleg kint élő magyaroknál állást ajánlani, megköszönném. És drukkoljatok nekem!”

Ha te is hasonló helyzetben vagy, csatlakozz a határátkelők (nagy)szüleinek létrehozott csoporthoz, ahol beszélgethettek, tapasztalatot oszthattok meg egymással!

A moderálási alapelveket itt találod.