Vajon tényleg boldogabb, egészségesebb és jobb-e a külföldi élet, mint az otthoni mindennapok taposómalma, vagy az egész inkább amiatt van így, mert másképp állunk hozzá, mint amikor odahaza, a szülőföldünkön próbálunk meg boldogulni? Íme, pár példa, utána pedig kíváncsi lennék a ti véleményetekre!

Induljunk ki egy felmérésből, amit a MoveHub nevű cég végzett online, és ugyan a minta nem túl nagy (ezer fő), de azért érdekes, mit válaszoltak a (jellemzően az Egyesült Királyságban és Írországban élő) megkérdezettek, akik között fele arányban vannak olyanok, akik éltek már külföldön (vagy éppen most is ott élnek) és olyanok, akik még nem.

Csak pár érdekesség (tudván természetesen, hogy mindezt nem könnyű a magyar viszonyokra átültetni): a megkérdezett expatok 69 százaléka nevezte egészségi állapotát jónak vagy nagyon jónak, ez az arány a külföldön még nem éltek között 58 százalék.

A határátkelők 63 százaléka vallotta magát boldognak vagy nagyon boldognak, míg a másik csoportban ez 53 százalék. Ami az anyagiakat illeti, az expatok 40 százaléka volt elégedett a fizetésével, míg az otthon maradottak között ez az arány 28 százalék.

Ez persze mind szép és jó, de azért a kétely ott motoszkált (hozzám hasonlóan) a Telegraph újságíróiban is, akik megkerestek pár külföldön élő britet, hogy mondják el, miként látják ők – és azért az így kirajzolódó kép, bár pozitív, de kissé árnyaltabb.

Andy Probert, 46 éves újságíró (Törökország)

A szabadúszó újságíró tíz éve él Törökországban, és azt mondja, az élete sokkal nyugodtabb volt, kevesebb volt a stressz. „A megtakarításokra 12 százalék kamatot fizet a bank, az éves önkormányzati adó 40 font, és akkor még nem beszéltünk az ország társadalmi, történelmi és kulturális szövetéről” – mondja.

„Februárban nyolc év után először jártam az Egyesült Királyságban és megdöbbentett, hogy a taposómalom mára 24 órás gyakorlattá vált. Amikor az ember egy mellékúton hajnali 2-kor dugóba keveredik, elgondolkodik azon, honnan is jön ez a rengeteg autó, és arra gondol, hogy haza akar menni. Márpedig nekem a haza most már Törökország.”

Helen Russell, 35 éves író, újságíró (Dánia)

„Mióta 2013 elején Dániába költöztem, élvezem, hogy úgy élek, mint a helyiek. A távolság miatt jobban értékelem a barátaim és a családom, emberileg és szakmailag is többet kellett kihozni magamból, hogy képes legyek berendezni egy új életet. Van valami vérpezsdítő (és néha rémisztő) abban, amikor újrakezd az ember, vagy legalábbis nagy változást él meg az életében.

Az, hogy a rendszeresen a világ legboldogabb országai közé sorolt Dániában élek, engem is elégedettebbé tett, de hogy egészségesebbé vagy gazdagabbá is tett volna? Hát nem. A ’napi egy sütemény’ helyi szokásának, valamint a legendás skandináv jóléti modellt fenntartó, hátborzongatóan magas adóknak köszönhetően kilóban gyarapodtam, anyagilag viszont fogytam. De boldog és elégedett vagyok, szóval egyelőre jó üzletnek tűnik.”

Jonny Lis, 28 éves, operations manager (Fülöp-szigetek)

„Három éve élek a Fülöp-szigeteken, ahol operations managerként dolgozom és kifejezetten boldog vagyok. Előtte egy kis brixtoni házban éltem, egy sehová sem vezető munkám volt, amit nem is szerettem, és lévén Londonról szó, soha nem volt elég pénzem.

Most egy gyönyörű lakásban élek, kint medencével és edzőteremmel. Imádom a munkám, és mivel minden sokkal olcsóbb, anyagilag is szabadabb vagyok. Ugyan hiányzik a családom és a barátaim, de már itt is találtam barátokat, ami segített a beilleszkedésben.

Nem állítanám, hogy egészségesebben élek, a munkaidőm az otthonihoz igazodik, emiatt délután háromtól éjfélig dolgozom minden hétköznap. Ennek következtében általában késő este eszem, szóval ha nem vigyázok, könnyen felszalad pár kiló, és nem tudok bringával munkába menni, mint tettem az Londonban, mert rémesek az utak.

Ugyanakkor sokkal több a napsütés és jobb az idő, a közelben van egy csomó egzotikus sziget, ahová egy-egy hosszú hétvégén el lehet ugrani, lett egy csomó barátom és jó pár feledhetetlen élménnyel is gazdagodtam, ami nem történt volna meg, ha otthon maradok. Ideköltözni életem legjobb döntése volt.”

Neil Bunting, 50 éves, tanár (Dubai)

Neil Bunting immár másfél évtizede dolgozik tanárként Indonéziában, Ománban, Szaúd-Arábiában, és jelenleg Dubaiban. Jonny Lishez hasonlóan ő is azt mondja, semmi pénzért nem döntene másként ma sem.

„Csodás utazás volt megtapasztalni a különböző kultúrákat. Nem mindig volt sima ügy, voltak veszélyes helyzetek és néha frusztrált is a dolog, különösen a bürokratikus része, de elképesztő tapasztalatokat szereztem.

Talán sablonosan hangzik, de a napsütötte vidék boldogabbá tesz, csakúgy, mint azok a lehetőségek, amiket a kényelmesebb élet hoz. Abban nem vagyok biztos, hogy egészségesebb életforma ez, de mentálisan biztosan sokat ad az, ha mosolygós emberek között élsz.”

Tim Howe, 52 éves (Németország)

Ismét egy tanár, tolmács, és fordító, aki immár 1998 óta él Bajorországban, vállalkozóként. Ami saját bevallása szerint sem egyszerű menet.

„Az adó, az egészségbiztosítás komoly lyukat üt a bevételeimen. A pozitív oldalon ugyanakkor ott van klíma és az életmód, ami általában véve is jobb, mint az Egyesült Királyságban.

A meleg nyarak lehetőséget adnak arra, hogy az ember rendszeresen találkozhasson a barátaival az árnyas sörkertekben, és ott legyen az ingyenes zenei fesztiválokon, vagy az Alpokban, esetleg a tavaknál kiránduljon – mindezt maximum kétórányi autózásra az otthonomtól. Hiányzik-e valami? Igen, a brit humor és a tévé.”

Így látják tehát a külföldön élő angolok az előnyöket és hátrányokat – nektek mi a tapasztalatotok?

A moderálási alapelveket itt találod.