A napokban jelent meg az egyik piacvezető állásportálokat tömörítő szervezet és a Boston Consulting Group közös felmérése, melyben egy hatalmas világméretű felmérésben vizsgálták meg a külföldi munkavállalás kérdését. A méreteket talán jól jelzi, hogy 189 országban 200 ezer embert kérdeztek meg arról, belevágnának-e és ha igen, milyen okokból a határátkelésbe. A felmérésben részt vett Magyarország is, arra gondoltam, érdekes lenne kicsit kutakodni az eredmények között (maga az oldal egyébként rendkívül látványos, ajánlom nektek is, jól el lehet maszatolni vele, igaz, regisztrálni kell hozzá), annál is inkább, mert elég sok kérdésre választ ad – nem egyszer meglepőt is. (Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy a mai a blog történetének 1500. posztja, ami kicsit több mint négy év alatt nem tűnik kevésnek…)

(fotó: Andrei)

A felmérés egyik legfontosabb megállapítása, hogy Magyarországról minden második ember hajlandó lenne munkát vállalni külföldön. A nők mobilabbak, és elsősorban a felső- illetve középfokú végzettséggel rendelkezők vágnának neki a külföldi munkaerőpiacnak.

Ezzel a mobilitási hajlandósággal azonban egyáltalán nem állunk az élen (sőt…) a 189 megkérdezett ország 200 000 válaszadója között. (Magyarországon egyébként 5000 főt kérdezett meg a The Network és a Boston Consulting Group).

Szóval európai viszonylatban a hollandok és a franciák a legmobilabbak, onnan 94 százalék (!!) vágna neki a külföldi munkavállalásnak, Magyarország 58 százalékos aránnyal Európában a 23., holtversenyben a svédekkel. Legkevésbé a németeket, a briteket (44 százalék) és a letteket (40 százalék) motiválja a külföldi munkavállalás lehetősége.

Az előbbi kettő azért nem is olyan nagyon meglepő megállapítás, hisz Európában ezek azok az országok, ahova a működő gazdaság és a munkaerőpiac adta lehetőségek miatt a legtöbben mennek más országokból is megélhetést és jobb életszínvonalat találni. Világviszonylatban Pakisztán áll az élen, ahonnan akár 97 százalék is felkerekedne, ez azonban aligha hízelgő az országra nézve.

A magyar nők inkább nekivágnának

Magyarországról a nők 57, míg a férfiak 43 százaléka kelne útra. Ezen válaszadók közül 30 százalék egyedülálló és nincs gyereke, a következő két nagyobb csoport a párban költözők (25 százalék) és ugyanekkora arányban hajlandóak mozdulni azok is, akiknek kisgyermekük is van.

Némiképp talán meglepő módon (legalábbis engem meglepett...) legkevésbé az egyedülállók vállalkoznának ilyen útra, akár van eltartott gyerekük, akár már kirepültek (4-5 százalék).

Milyen végzettséggel?

Mostanában sokat lehet hallani arról, mekkora szakemberhiányt okoz az elvándorlás olyan területeken is, mint a pincér, kamionsofőr. A Nemzetgazdasági Minisztérium minap nyilvánosságra került adatai (erről további részleteket itt olvashattok) szerint már a szakképesítést nem igénylő szakmákban is igen nagy a betöltetlen állások száma.

Az idei első félévben már hét régióban okozott gondot a gépészmérnökhiány, csaknem mindenhol nehéz fémipari szakmára jelentkezőt találni, de látványosan megugrott a bolti eladók, pékek, szabók-varrók, kamionsofőrök iránti kereslet is.

A legnagyobb kereslet a takarító (2769), szemétgyűjtő és intézményi takarítói és kisegítők iránt mutatkozott (1216), de a top 5-be került az egyéb egyszerű építőipari foglalkozású (1591), az egyszerű ipari foglalkozású (1660), az egyszerű mezőgazdasági foglalkozású (1382) is.

De nem jobb a helyzet a vendéglátóiparban sem, a korábban Londonban is dolgozó Kollin Gergely (ma a Novotel Budapest Danube igazgatója) azt mondta, lassan napi szinten okoz gondot a megfelelő gárda kiállítása.

Hasonlóképp látja a helyzetet a Continental Budapest igazgatója is, aki szerint Magyarországon mára odáig fajult a helyzet, hogy már a munkaerő-kölcsönző cégeknek sem tudnak megfelelő szobalányt, felszolgálót vagy épp szakácsot küldeni.

„Nemcsak szakmunkásokból van hiány, hanem magasan kvalifikált, nyelveket aktívan alkalmazni tudókból is. Arról nem beszélve, hogy manapság az angolon kívül szinte senki sem beszél más nyelvet” – tette hozzá Géher Zoltán, aki szerint ma már Magyarországon sem ritkaság, amikor egy menedzser reggel azzal szembesül, hogy nem teljes a létszám.

Ehhez képest érdekes, hogy a kutatás szerint csak a határátkelők negyede (26 százaléka) az, aki középfokú végzettséggel rendelkezik, ennél többen vannak azok, akik az egyetemi alapképzést (kvázi a régi főiskolát) végezték el (29 százalék), míg 19 százalék rendelkezik mesterdiplomával vagy phd-vel – ami azt jelenti, hogy a magyar határátkelők közel fele diplomás (ami persze nem zárja ki, hogy külföldön ne a végzettségének megfelelő munkát végezzen persze).

A pénz a fő ok

Rengeteg vita zajlott már arról, mi is motiválja azokat, akik másik országba költöz(né)nek. Nem meglepő, de elsősorban az anyagiak, a válaszadók 83 százaléka jelölte meg a magasabb fizetést – nézőpont kérdése, hogy ez sok vagy kevés, a nyugati országok lakosaival összehasonlítva sok, például a hollandok esetében a tapasztalatszerzés és egy másik kultúra megismerése vezet 55 százalékkal.

Visszatérve a magyarokhoz, a magasabb fizetés után (nyilván hozzá szorosan kapcsolódva) a magasabb életszínvonal következik (81 százalék), 63 százalék mondta azt, hogy egy minden (tehát nem csak anyagi) szempontból csábító állásajánlat hatására döntene az elmozdulás mellett, míg 60 százalékot az új nyelv elsajátítása motiválná.

Viszonylag keveseknél, mindössze 14 százaléknál motiváló erő, hogy valamelyik családtag már külföldön dolgozik – ez azért nagyon érdekes, és meglepően alacsony adatnak tűnik.

Azt is elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag sem a kellemesebb klíma, sem a jótékony cél nem motiválja a magyarokat, ezek gyakorlatilag elhanyagolható tényezők.

Irány London!

A felmérésben rákérdeztek arra is, mely városok szerepelnek a leginkább vágyott úticélok között. Nem fogok meglepetést okozni, ha azt írom, hogy magasan London nyert (23 százalék), és alighanem az sem okoz általános felhördülést, hogy a dobogó másik két helyére két német nagyváros, München (13 százalék) és Berlin (10 százalék) fért fel.

Ráadásul nem is átmeneti „székhelyáthelyezésről” van szó, hiszen a válaszadók 34 százaléka több mint 10 évre tervezne külföldön, 32 százalék 3-5 év között, 16 százalék pedig 5-10 év között. Így elmondható, hogy a túlnyomó többség hosszú távra tervez, ha egyszer nekiindul (szóval a Gyere haza fiatal programnak nem lesz könnyű…).

Mennének, de főleg szóban

Ugyanakkor az is nagyon érdekes mutató, hogy mennyire konkrét lépéseket tettek már meg azok, akik úgy nyilatkoztak, hogy külföldre mennének dolgozni – nagyon leegyszerűsítve: mennyire komoly a szándék?

A felmérés szerint a megkérdezetteknek pontosan a fele volt az, aki ugyan menne, de még semmilyen konkrét lépést nem tett ennek érdekében. A másik végletet azok jelentik, akik már minden létező papírt, engedélyt beszereztek, tehát esetükben van szó megvalósuló külföldi munkavállalási szándékról – ők jelentős kisebbségben vannak, hiszen csak a teljes minta 10 százalékát teszik ki.

Minden ötödik megkérdezett felelte azt, hogy rendelkezik már információkkal a kiszemelt területről, de még nem jelentkezett állásra.

64 százalék jelenleg is dolgozik, további 5 százalék magánvállalkozó és szabadúszó. Minden negyedik (23 százalék) leendő határátkelő jelenleg munkanélküli. Irodai dolgozók és a szakképzett munkaerő adja a többséget azok között, akik vállalnák a külföldi megmérettetést.

… és akik már elmentek

Ha pedig egy kicsit megnézegetjük a magyar határátkelőket, akkor nem igazán meglepő az sem, hogy a körükben megkérdezettek demográfiai, nemi, végzettségbeli stb. jellemzői nagyon sok ponton hasonlóak azokéhoz, akik bár még Magyarországon vannak, de nyitottak a külföldi munkavállalásra.

Itt a férfiak és nők aránya jóval közelebb van egymáshoz (51-49 százalék), bár 2 százalékkal itt is a nők vannak többen. Többségben vannak köztük a független egyedülállók.

Végzettségek szempontjából egy fokkal magasabb végzettséggel rendelkeznek, mint azok, akik még csak nyitottak a munkavállalásra: 29 százalék mester vagy phd diplomával rendelkezik, további 26 százalék pedig főiskolai végzettséggel.

Ebből is látszik, hogy a képzettség sok szempontból kulcskérdés akár az elindulásra való nyitottságban, és még inkább a sikeres külföldi állásvállalásban. Ahogy az sem különösebb meglepetés, hogy 78 százalék további mobilitásra, azaz adott esetben, ha lehetősége adódna, továbbindulna.

A célországok dobogós helyein Németország, Svájc és Ausztria állnak. Ezután az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság következik. A városok között mégis London vezet, Bécs és München a következő.

A többség hosszabb időtartamra tervez, 48 százalék tíz évnél is többre. Érdekes különbség viszont, hogy itt egy esetleges harmadik országba költözésre sokkal többen felkészültek, hiszen 41 százaléknak az összes dokumentációja megvan egy ilyen lépéshez.

Hosszan lehetne még bogarászni az adatok között (és nem kizárt, hogy valamikor a közeljövőben lesz is ilyen poszt, mert nagyon érdekes dolgok derülnek ki), de most inkább átadom nektek a szót.

A moderálási alapelveket itt találod.