A beilleszkedés, új otthonunk elfogadása nem is olyan egyszerű, mint elsőre (jellemzően Magyarországról) gondolná az ember. A kulturális sokk különböző állomásairól már többször is szó volt, komoly pszichológusok, szakemberek is írtak ide róla. Moholy mai írása szerintem kissé lazábban, humorral (is) közelíti meg a kérdést, de azért sok igazság is akad benne.
(Érzelmi bénultság, ürességérzet, zavaros gondolatok, közömbösség, a tények elutasítása)
Nem, nem és nem akarok az otthoniakra gondolni. Érdeklődő e-mailekre nem válaszolok, Skype-on gondosan beállítom az „invisible” állapotot, FB-t kerülöm, mint a tüzet. És valóban láthatatlanná akarok válni.
Persze, hogy elvagyok barátok és családtagok nélkül is. Van önbizalmam, intelligenciám az alkalmazkodáshoz. Menni fog ez. A telefonba összefüggéstelen baromságokkal próbálom megnyugtatni anyámat, hogy „Miiinden a legnagyobb rendben van velem”.
Boldognak kell lennem, hiszen lehetőségem nyílt egy másik nagyszerű országban élni. Neeem, nem hazátlan vagyok. Tudatosan választottam. Itt zöldebb a fű, kékebb az ég… csak ellenállhatatlanul párás lesz a szemem, ha a szomorú, nyálkásan ködös Duna melletti reggelekre gondolok. A köd belepi az agyamat, egyedül depizek az elsötétített szobában.
2. Harag, düh
(Érzelmek feltörése, bűnbakkeresés, bűntudat, szorongás, étvágytalanság, álmatlanság, mellkasi problémák.)
A fene a szépapáimat, hogy eldzsentrizték a jövőmet. A fene a (mindenkori) kormányba, mert nem oldotta meg a helyzetem. Nem volt felhőtlen gyermekkorom, ifjúságom éveit nyomasztotta a jövőtlenség céltalansága. Nem szülhettem meg a három királyfit és a három királylányt, akiket terveztem.
Fene, mert mások helyzete sem volt rózsásabb, különben nem fogyna a nemzet és jutott volna nekem is nyugdíj, és a fene, mert egyáltalán nem biztos, hogy elérném a bűvös korhatárt. Fejfájásomat körömrágással próbálom enyhíteni.
3. Alkudozás
(Egyezkedés a sorssal, Istennel /ízlés szerint/, kérdések boncolgatása.)
Ha nem lett volna Trianon… Ha az ország nem a szocialista oldalra kerül a második világháború rulettkerekén… Ha a Marshall segély… Ha nem úgy nevelnek, hogy Kádárra úgy tekintettem, mint cáratyuskára…
Ha az anyám gondoskodóbb lett volna, ha jobban figyelt volna rám… Ha az apám több pénzt keresett volna, ha tiszetletteljesebb példaképem lett volna… Ha a nagymamámnak kerekei lettek volna… Ha jártam volna Tótkomlóson... Ha háltam volna lópokrócon.
4. Tudatos emlékezés
(Intenzív gyász, racionálisabb szakasz, szép emlékek felidézése, elszakadást segítő azonosulás.)
Regisztráltam már minden létező fórumba: „Szeretlek Magyarország”, Magyarvagyok.hu, mert mi lennék más. Pinteresten Magyarország legszebb tájai albumot nyitok. A világ legszebb vidékei csakis a Kárpátok ölelő karjai között találhatók meg, na meg itt van a Föld szívcsakrája is, akármi legyen is az.
Gyerekeimet késő estig gyötröm a helyes magyar beszéddel. Mindennap három oldalt kell magyarul írniuk, hogy el ne felejtsék édes anyanyelvüket. Mit ne felejtsék! Szebben beszéljenek, mint Kudlik Júlia, helyesebben írjanak, mint Arató László!
Magyar mondataikból gondosan gyomlálom a be-becsúszó idegen szavakat: Nem fieldtrippen voltál fiam, hanem iskolai kiránduláson, de örülök, hogy használtad a sunscreent.
5. Elfogadás
(Az emlékekben tovább él a múlt, de a normális életvitel helyre áll, a veszteségérzet a továbbiakban már nem köti le az összes életenergiát. A szociális kapcsolatok megújulnak. A gyászoló az öt szakasz után új tapasztalatokkal megerősödve lezárja a gyászt.)
Van egy ország, ahol születtem, felnőttem. Fontos nekem, mert minden mondat az ő nyelvén cseng a fejemben, az ő mércéjével osztom a világot jóra, rosszra, fehérre, feketére. Kultúrája a bőrömbe tetoválódott, lemosni, eltakarni nem tudom, de nem is akarom.
Magyarnak születtem, azzá váltam és az is maradok életem végéig. Mint az almafa: mindegy hová hullik a gyümölcse, ismét almafa sarjad belőle akármelyik földrészen is kell gyökeret eresztenie.
Ha kérdezik „Where are you from?”, már nem könnybe lábadt szemmel nyüszögöm a választ. Nem kerülök eufórikus hangulatba, ha a kérdezőnek rémlik, hogy mintha lenne magyar felmenője, vagy látott már életében magyar embert. És nem próbálok azonnal magyar szavakat tanítani neki, mint a „koszi” vagy „Hoty vatty?”.
Már nem mondom el a gondosan összeállított gyorstalpaló Magyarország bemutatómat (létezik 5 és 15 perces változatban, illetve egész estés). Ha kérdezik, csak a lehető legegyszerűbben válaszolok: I am from Hungary. Magyar vagyok.”
(Kép: universiablogs.net)
A moderálási alapelveket itt találod.
Az utolsó 100 komment: